Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

Szegzárd, 1891. 2. szám. Vasárnap, január 11. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egy évre • . . 6 frt — kr. Pól évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . I „ 50 „ Egy szám ...................12 „ Elő fizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kivfii elfogad Krairnner Vil„ mos könyvkereskedése Szcgzájrdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Fő munkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intózeudők. Hirdetéseit mérsékelten meg*U“pitott árszabály szerint számíttatnak. A rendezett tanács. —lk. A rendezett tanács kérdése és az érdekében megindult mozgalom oly fontos je­lentőségűek, hogy csak kötelességet teljesí­tünk, ha jelezni kívánjuk e tekintetben el­foglalt álláspontunkat és különösen az ok­ból, mert egy oly szempontra utalunk, a mely ép az ügy érdekében komoly méltatást és megfontolást igényel. Hogy Szegzárdnak jelenlegi nagyközségi szervezete nem felel meg városunk emelkedé­sének és az ez által jogosan támasztott igé­nyeknek,; sőt, hogy nálunk a nagyközségi szervezetnek hibái és hátrányai egyáltalán or­voslást s átalakítást követelnek, az kétségtelen. Épen ezért Szegzárd nagyközségnek rendezett tanácsú várossá való változását, kívánatosnak, sőt szükségesnek tartjuk. Csak helyeselni tudunk tehát olyan sapezgaimat, a mely ezen eszmét a ínégér- Jeleshez közelebb viszi. ... . > , IÁm hangulatot a rendezett tanács érdekében. Kövessünk el mindent, hogy e kérdés megvalósítása a közvélemény előtt népsze­rűvé legyen. Azonban óvakodnunk kell minden el­sietett lépéstől, nem szabad e nagy fontos­ságú kérdést elhamarkodva megoldani, nem szabad annyira siettetni az ügyet, hogy an­nak esetleg a bár lassan, de biztosan elér­hető sikert feláldozzuk. Mert a tapasztalat igazolja, hogy na­gyobb szabású újításoknál, gyökeres rend­szer változtatásoknál, a kellő körültekintés és óvatosság a leghatályosabb eszközök a siker biztosítására nézve. A rendezett tanács behozatalát pedig most elsietettnek tekintjük, mert előbb bevárandónak tartjuk a küszö­bön álló közigazgatási refor­mokra vonatkozó törvényja­vaslatokat. Az állami közigazgatásról szóló tör­vény hihetőleg nemcsak a vármegyék, hanem a községek reformját is felöleli. Valószinü ugyan, hogy nem együtt, hanem a megyék reformjait sorrendben «megelőzi a község javaslatát, d §*M c f ^e g y e á d t> 1 o g t é l' ni é s z 11 é n é 1 f o g v á k III a. J A s.sg§ 1 b i rpp u a m a i IrPsp ségi szervezetre is, másrésziől pedig a községi teljes reform sem késhetik soká, minthogy a kettő csak együtt képezhet szerves és összefüggő egészet. Épen ez ok­bői, bármily helyesnek is tartjuk a rende­zett tanács eszméjét, bármennyire rokon­szenvezünk is az érdekében megindult moz­galommal, annak megvalósítását, magát szóló a kivitelt, elhalasztandónak tartja alább is az állami adminisztrátióri^^^^^ törvény behozataláig. Ha legyen reform, legyen az tel­jes, gyökeres reform. Minek for­gassuk fel községünk mai szervezetét, ha ez is csak rövid életű lesz és helyét megint egy egészen uj, egészen más alapokon nyugvó szervezet fogja kiszoritani. Bövid időn belül két ily át­alakulás magának az intézmény­nek rovására történnék. Megteszszük a szükséges átalakításokat, újításokat, beruházásokat, meghozzuk az elkerülhetetlen anyagi áldozatokat is, a nagyközségi szervezet helyébe lép a rende­zett tanács intézménye a maga összes át­alakulásaival, még meg sem erősödött, még ki sem bontakozott a maga ereje és való- ságajj^zerint, még gyökeret sem vert az uj intézmény és Ägt elsepri az állami közigaz- ^^Bsal járó községi újjászervezés, Lene^ hogy az uj községi ujeform — melynek körvonalai nem isin fogja sérteni a rendezett rabács intézőié^ nyének lényegét, de annyi kétse^^fo^j^ hogy bármilyen lesz is ezen reform, az az eddigitől eltérő, számos fontos átalakítást igénylő, uj, eddig nem ismert szervezetet fog megteremteni. TÁRCZA. A_z asszony. Láttam’ a férfit mélabús szemével. — Mindegyik mozdulatja férfi volt — S szívben mély szánalomra gerjede Midőn a tánezolókon áthatolt. Szemének bánatos tekintete. Kik elhaladtak: „nézd csak!“ s összesúgtak, Megállva a szép férfiú élőit, „Övé az ország legszebb asszonya, Oh nézd amott az angyalarczu nőt. Mi boldogság őt boldogítnia!“ S láttam az asszonyt bűvös mosolyával, S e mosoly mégis oly bánatteli! Hiú asszony volt benne minden íz, Az keserítő, hogy nem brüsseli Királyi termetén a csipkedísz. A férj szerette őrült szenvedélylyel . S e szerény dísz is, hogy csak meg legyen Munkába tölte éjét és napot; A nő durczás volt, hiú, szívtelen — A férfi szomorú és hallgatott. „Nézd Ilmáék üveghintóba járnak S a férje fényes hivatalt visel; Hozzánk a sors áldatlan mostoha, Téged biztatgatással küldnek el S a fényes állás nem lesz meg soha.“ S a férj megindul uj Golgota útnak Bejár sok fényes úri palotát, De hasztalan könyörg és hasztalan Tanul hajlongani a büszke hát, — Hiába nincs! „Megszerzem úgy magam!“ S egy nap a férj szokottnál sápudtabban Tér vissza s szép n**je reáborúl. „Lesz hintóm és lesznek gyémántjaim! Én férjecskéra ne csüggedj, ne busúlj: A fényes állást megszereztem ím!“ S látom a férfit öldöklő szemével — A mint a csipkefodrot bontja fel, Mely a szép asszony vállát födte be, S a hószin vállra csókokat lehel S a csók helyére tőrét döfte be! Vásárhelyi. Apró történetek. I. A törvény előtt. Izgatottan jár le és fél szobájában a vizsgáló biró ur. Nóvestóre hivatalos vidékre, a vonat 12 órakor indul s mégse jön az az inpertinens, sú­lyos testi sértéssel vádolt Bakura Péter! Kétszer is csengetett, az őrök mindannyiszor azt jelentették : nincs ! Végre kopogás. — ’Csós jó napot kívánok. ^ No magának aligha lesz ez a mai, jó nap. Ilyenkor kell jönni ? ! Mi ? 1 — Hát instállom alásan a gazdám . . . = Mit a gazda, — hát nem előbb való a törvény ? — De megkérem . . . = Hallgasson No hát mégis fáj az álla? — Hát a tekintetes ur is tudja ? ■ = Én ? micsoda bolond beszéd már ez ? Hát hogyne tudnám, tanulja meg kend : ón mindent tu­dok, különben halljuk még egyszer azt az egész történetet, másodszori elmondás után tűnik ki, hogy igazat mondtunk e először ? Csak röviden, nagyon röviden . . . — Hát izé . . . azaz, hogy . . . . =.No ne hímezzen, hámozzon, mi lelte az állát ? Beszél már ? — Hát, ha a tens ur óppenség akarja, ám­bátor .... azaz . . . = Persze, hogy akarom, na csak ki vele 1 — Hát megkérem alázatossággal latszik tudni vizitació vét, szedték a legényeket czászárkatonának. A hetyke Nyúl Peti is itt hagyta a szeretőjét. Még a lőcslábu Péntek Miskát is szépen besorozták . . . = Csak a dologra, csak a dologra! — Hájsz’. hisz ez épenség mind odatarto­zik 1 Mikor a vizitácziónak vége vét, én vittem a gazdám kocsijával az óbester urat, meg — Isten bünül ne vegye — azt a szunyoglábu hadnagyot. Az ezredes ur mindjárt megismert, mert tetszik tudni a keze alatt szógáltam s meg aztán szó, mi szó bejárós is voltam a házához, — főldim a sze­gény megboldogult Hájas Erzse nőnem asszonynak, — tavaly hótt meg, hogy az Isten éltesse — leá­nya, az a nyalka Julis, akkorást még az óbester urnái szakácsnóskodoht. Hát izé . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom