Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-06 / 49. szám
1891. december 6. TÓLNAVÁRMEGYÉ. 5. adók. Sok tekintetben történt könnyítés ezekkel a szövetkezet azon tagjaira nézve, a kik kölcsönre szorulnak s a kik bármely ok miatt nem fizethetnek pontosan. A népbank eddig is megmutatta életképességét, a polgárságnak és nagy vagyonnal nem bíróknak nagy jótétemény volt; mert fennállása óta százakon meg százakon segített tőkegyűjtésben s ez által bir. okszerzésben is, a mit tanúsít az a tömeges pártolás, a melyet eddig tapasztalhattunk s a mely az uj évtársulat aláírásánál már eddig is észlelhető. Hisszük, hogy ezután még nagyobb pártolásban fog részesülni. IRODALOM. ZENE. — A „Hót“ jubileuma. A budapesti irodalmi börzén, az Otthon asztalai mellett, hetek óta emlegetik azt a jubileumot, mely ezen a héten, az irói- nemzedék őszinte örömére aktuálissá vált: a,‘Hét századik számának jubileumát. Körülbelül két' évvel ezelőtt, 1889 novemberében, indította meg Kiss József az ő heti lapját s a legelső rózsaszínbe játszó szára, mely a Márkus Emilia arcképének aegise alatt szállt ki a világba, olyan nagy és hízelgő érdeklődést keltett országszerte, mely szinte páratlan a magyar időszaki irodalomban. A két év alatt, mely azóta lefolyt, a Hét nagy munkát végzett: az ország igazi intelligenciájának irodalmi közlönyévé lett. Az a táborkar, mely a Kiss József lapjához szegődptt, olvasókban és írókban egyaránt, a szellem igazi arisztokráciába. Bátran el lehet mondán, hogy a Hétben fennállása óta egyetlen Ízléstelen sor nem jelent meg. Címéhez képest az uj lap modern, aktuális, gyorsanjáró. Közleményei a hót eseményeit tükrözik vissza, de nem a régi divatu szellemeskedóssel, csevegéssel, s az úgynevezett minden áron való esprit-vel. A „Hót“ aktuális irói igazi párisi chroniceur-ök, kik az intelligens emberek számára írnak. Gyűlölik a írásokat, s inkább a fejüket töretik be, mint Kozma Andor mondja a mai jubiláris számban. S ami a lapnak egyik főérdeme : már eddig is több uj, kiváló tehetséget fedezett fel s ismeretlen, de nagy jövőjű embereket vezetett be az irodalomba Persze, bogy rajtuk kívül úgyszólván az egész magyar irodalom a „Hét“ mellé állt; Jókai Mórtól Szabolcska Mihályig alig van magyar iró, ki a Hét-uek nem munkatársa s kinek neve a két eddigi évfolyamaiban elő nem fordul. Az utolsó jubiláris szám terjedelmesebb, mint a többi és szellemesnél szellemesebb közleményekkel van telistele. Jókai Mór a magyarok bécsi házát ismerteti az ő megkapó,' kedves modorában. Mikszáth Kálmán egy lealkonyodó napról ir. egy volt miniszterről, ki lassanként lejárta magát*. Rákosi Viktor pompás humorral írja le, hogyan csinálják a Het-et. Nincs olvasó, akit ez az ötletes, vidám cikk meg ne kacagtatna. Dóczi Lajos a „Pázmán lovagiból közöl két gyönyörű verset, melyekből már szinte előre kiórzik a zene. Herceg Ferenc „Mirjam“ címmel mesél a fin de siécle korából. Itt van Hét saját neveltjének: Kóbor Tamásnak egy mély és poétikus meséje az éj szaki és déli sarkról, Munkácsy Kálmán „A nagy Galeottó“ címmel ad egy érdekes, egészen modern történetet. A novellák közül való a Szűry Dénes színes váz lata az Agglegény-telepről. Ez a cikk ép olyan eleven, tarka, mint a szerző nagy feltűnést keltett műve, melyet a Riviérá-ról • irt. Gróf Vay Péter Flóreneról ad csinos képet, mig Pékár Gyula egy kísérteties történettel szerepel. Szokolay Kornél a női orvosokról irt figyelemreméltó cikket, mig Földes Béla, az egyetem jeles provesszora, politikai apróságot küldött. A kitűnő menünek nem utolsó része Kassai Vidor aphorizma gyűjteménye. A népszínház kitűnő komikusa ugyanis, a milyen kacagtató a színpadon, ép olyan sötét pesszimista az életben. — Itt van Nogall Janka egy szép meséje s Fenyő Sándor, a Magy. Hirl. szerkesztőjének redaktori tizparancsa. Költeményeket a Hót jubiláns száma Nógrádi Pap Gyulától, Kisfaludy Atalától, Makai Emiltől. Ábrányi Emiltől, Jakab Ödöntől, Lipcsey Ádáratól, Inczédi Lászlótól, Várady Antaltól, Palágyi Lajostól, Barna Izidortól közöl. Külön kell kiemelni a Szalay Fruzina bájos versét, melynek Tűnő napok a cime. Ezt a nágytehetsógű fiatal asszonyt, a Kisfaludy Atala leányát, a „Hót“ íö- dözte föl legelsőbben s Hintán cimű verséről ma is beszélnek az irodalomban. Ki ne feledjük a Bojtorján krónikáját a száműzött bookraakerekről. Talán ez alkalommal elárulhatjuk, hogy e név alatt Ambrus Zoltán rej'őzik, ki a magyar irodalom legnagyobb talentumai közül való s 5 vagy 6 név alatt is gyönyörködteti a Hét olvasóit. Balogh Pál az orosz éhínségről ir. Van a füzetben számtalan apróság, aktuális czikkek a műtárlatról, a legújabb irodalmi eseményekről, referáda a legújabb szini- előadásokról, talányrovat stb. A czimlapon egy bájos csoportozat nyolcz igazi *beautét tüntet föl az arisztokrata családok köréből. Ez valószínűleg minden hölgyet érdekel. A jubiláris számból, mely 3% iv tartalommal jelent meg, mutatványszámot kívánatra mindenkinek küld a „H é t“ kiadóhivatala, Erzsébet-körut 6. TANÜGY. A kir. tanfelügyelők egyik fárasztó munkája az évi statisztika összeállítása. Száraznak mondja a dilettáns közönség a számokkal telt jelentéseket, de sokszor nagy haladást jeleznek azok, a miért is érdemes azokkal foglalkozni. Ilyen Tolnamegye kir. tanfelügyelőjének, Varasdy Lajosnak is azon jelentése, melyet tegnap terjesztett a közigazgatási bizottság elé 1 melyet közérdekű voltánál fogva, alább egész terjedelmében közlünk, Örömmel vesszük tudomásul, hogy a népnevelőé ügye megyénkben fokozatosan halad s elkövetkezik talán nemsokára az idő, a mikor a törvényeknek teljesen megfelelő szellemben és niveaun fog állani Tolnamegye tán ügye. A jelentés következő: Tolnavármegye 1890—91. tanévi népnevelés- űgyi slatistikája a következő adatokat tünteti föl. A tankötelesek összes száma volt, 43295 és pedig 6 — 12 évesig 16804 fiú, 15222 leány- 13—15 évesig 6309 fiú, 5460 leány; vallás szerint róm. kath. 28738. gör. kath. 4, gör. kel. 163, helv. hitv. 6258, ág. hitv. 6191. unitárius 1, izr. 1940; nyelv szerint magyar 28726, német 14402,- tót 8, szerb 163, horvát 1. Az összes tankötelesek ezen mennyiségét a Vármegye 252138 főre menő lakosai számával viszonyítva — kijő, hogy az ennek 17’17%-át teszi, s ig.y az apadás az 1889—90-ik évi állapothoz (17‘83°/o) képest 0 34%. mely apadás azonban csak látszólagos s onnét ered, mert az előző évben a lakosság száma a tiz év előtti összeirás szerint 234643-nak vótete t föl, ez esztendőben pedig az uj népszámlálás folytán 252138 lakos volt felveendő. Hogy az esés csak látszólagos, leginkább igazolja az a tény, hogy a tankötelesek száma, összehasonlítva a múlt évivel. 1442 növendékkel szaporodott. Ezen tankötelesekből elemi iskolába járt 15862 fiú, 15116 leány, összesen 30978; ismétlő iskolába 4868 fiú és 5092 leány, iparostanonciskolába 1009 fiú, összesen 10969 ; polgári fiúiskolába 158 fiú. felső népiskolába 44 leány, összesen 202 ; középtanodába 239 fiú, mindössze iskolába járt 42388 növendék. Ezen iskolába járó növendékek közül vallás szerint róm. kath. 28155, gör. kath. 4, gör. kel. 163, helv. hitv. 6160, ág. hitv. 5984, unitárius 1, izr. 1921 ; nyelv szerint 27921 magyar, 14300 német, 3 tót, 163 szerb és 1 horvát. Iskolába nem járt 477 fiú, 430 leány, összes. 907. Viszonyítva most már az iskolába járó gyermekek számát, az összes tankötelesek mennyiségével, kitűnik, hogy az ennek 97'90%-át teszi, mig az iskolába nem járóké csak 2'10%. — Ha azonban a két korosztályt egymástól elkülönítjük s min- denikből az iskolába járókat ugyanazon korosztálybeli tankötelesek számával összehasonlítjuk, akkor kitűnik, hogy a mindennapi iskolások közül 98 26%, az ismétlősök közül pedig 96 95% látogatta az iskolát. — Összehasonlítva ezen adatokat az előző tanévi adatokkal, a mindennapi iskolásoknál (95'66%) a gyarapodás 2-60%, az ismétlősöknél (94 91 %) pedig 2-04%. Az iskolába járó tanulók közü1, a legkisebb mértéket véve föl, 8 hónapig tartó oktatásban minden tanuló részesült. Tankönyvvel el volt látva 4140Ö, nem volt 988. Iskolamulasztási eset volt félnap mkint számítva 110163, ebből felmentetett 100450, pénzbírsággal büntettetett 9713, behajtatott 443 frt 50 kr, mely pénz iskolai célokra fordíttatott. Tanintézetek száma volt 229, 407 tanteremmel és 400 tanítóval. A tanítók száma*;tantermekével nem egyezik, mert a róm. kath. Mtaoitáknál Agárdon. Gyánton. Kondán és Megyosen : ■azigos- taiaknál Alsó-Nánán, Kalaznón és Mucsfán, 7 állomás tanitóhiáuy miatt betöltetlenül maradt. . — A tanítók közül lakással birt 338, lakbért kapott) 62. Az intézetek közül 222 saját, 7 pedig bórház- ban volt elhelyezve. A fölszerelés következő adatokat mutat: faiskola volt, 217, iskolakert 224, tornatér 223, iskolai irótábla 612, szemléltető képgyűjtemény 165, fali olvasótábla 310, számológép 277, Magyarország térképe 304, Osztrák-Magyar monarchia 174, Európa 235, föld 5 része 187. földgömb 222, természetrajzi képgyűjtemény 225, termószettani 110, rajz és szópirási 219, testgyakorló eszközök 73, iskolai könyvtár 121, népkönyvtár 4.* A vármegye 120 községéből 118-ban helyben volt az iskola, kettőben u. m. Döry-Patlanon és Kovácsin hiányzott, mert mig az előbbi Zombához, az utóbbi Tevelhez van csatlakozva, s a gyermekek e helységek iskoláiba járnak. Jelleg szerint a 229 tanintézetből községi 13, róm. kath. 121, gör. kel. 5, ev. ref. 33, ág. ev. 32, izr. 20, magán engedélyezett 5. Tannyelv szerint csoportosítva magyar 162, német 20, szerb 3, német-magyar 49, szerb-magyar 2. — A nem magyar ajkú iskolák közül eredménynyel taníttatott a magyarnyelv 71-ben, csekély eredménynyel 1-ben. Á tanítók száma 400, és pedig képesített 369, nem képesített 41, rendes 361, segéd 39, férfi 357, nő 43. — Szó- és Írásban teljesen értette a magyarnyelvet 399, nem értette-1, de ez el is moz- ditiatott állomásáról. Az iskolák bevétele kitett összesen 254,542 frtot. mely 169086 frt készpénzből, 85456 frt, termény értékből, a 876,116 frt értéket képviselő ingatlanok 43620 frt jövedelmeiből, a 85467 frt alaptőkének 5108 frt kamatjából, 22079 frt tandíjból, 11237 frt állami, 35915 frt községi, 115022 egy- házi segélyekből és 21561 frt egyáb forrású járulékokból folyt be. Az iskolai és tanítói földek értéke 231213 frt, a tanítói lakások és tantermeké 644903 frtra, összesen 876116 írtra becsülhető. A kiadás volt, reüdes tanítók fizetésére 196929 frt, segédtanítókéra 17518 frt, fűtésre, tisztogatásra 13347 frt, tantermek fölszerelésére 2651 frt, szegény tanulók segélyezésére 1724 frt, vásárlások- és építkezésekre 17670 frt, vegyes szükségletekre 3703 frt, összesen 254542 fit. Megszűnt az iskola r. kath jelleggel Nagy- Mányokon, Alsó-Pél pusztán, orth. izr. jelleggel Györkönyön. Ezen tanintézetek mind vegyes, azaz fiú- és leányiskolák voltak. Uj iskola létesült Nagy-Mányokon róni. kat'h jelleggel egy fiú és egy leány, Martinczán egy vegyes iskola, továbbá Gyönkön egy társulatilag szervezett magán jellegű leány tanintézet. Ezek szerint tehát uj tanítói állomás szerveztetek Martincza-pusztán a r. kath. iskolánál egy, Gyönkön a magánleányiskolánál egy, Tamásiban az izr.-nál egy, összesen három. A nagymányoki r. k. iskoláknál tanítói állomás szaporulat azér 1 nem számítható fel, mivel az intézet a vegyes jelleg megváltoztatásával habár külön fiú, külön leányiskola létesittetett is, a tanerők száma mégis csak, mint régebben, kettő maradt. Uj iskolaház épült tanítói lakással a r. kath. iskolák közül Palatinczán. Megyes, Konda és Nőstény pusztán, az. ág. hitv. közül Apáthi községben, az ev. ref.-nál Decsen. Kisdedovoda volt 11, ebből uj szervezésű a szegzárdi, nagymányoki és a lengyeli róm. kath. kisdedovoda. Ezen intézetekben működött 1 férfi, és 11 óvónő, kikből világi egyén 6, szerzetes rendű szinte 6. Az oktatás nyelve mindenütt magyar volt. Látogatta ezen óvodákat 1452 kisded gyermek; ebből fiú volt 622, leány 830. A fentartási költség 7446 frtba került, mely az ingatlanok 1066 frt jövedelméből, 1135 frt tőkepónzuk kamataiból, 1313 frt óvási díjakból, 160 frt állami 710 frt községi, 690 frt egyházi, 1038 frt egyleti tagsági segétyből és 1334 frt vegyes bevételekből folyt be. Az alap vagyon értéke 52770 frtra tehető. Iparos tanonciskola volt Bátaszéken, Bonyhá- don, Duna-Földváron O-Dombováron, Pakson, Szeg- zárdon és Tolnán, — összesen 7, — és ezek közül Tolnán külön tanfolyam volt berendezve az építőiparos, Szegzárdon pedig a kereskedőtanoncok sí,<. mára. Ezen intézetekbe 1009 tanonc járt, kiket 30 óraadó tanító oktatott. — Ezen iskolák fentartási költsége 5907’07 frtot tett ki, és pedig tanítói személyi díjakra 4625 frt, dologi kiadásokra 1282-07 frt, mely kiadás 1072 frt tandíjból, 1206 frt állami, 2766 frt községi segélyből, 687 frt ipardíjak és bírságokból. 176'07 frt vegyes bevételekből fedeztetett. Yégösszegezve ezek után az első népnevelési törvény meghozatalától kezdve a felsorolt tan- és nevelőintézetek fejlődését, kitűnik, hoay 1868-tol az 1890—91. tanév végéig összesen uj iskolaház épült 124, uj tanterem 212, uj tanítói állomás szerveztetek 169, elemi tanintézet 53, kisdedovoda 9, alsófoku ipariskola 7, de mégis annak följegyzésó- vel, hogy ezen összegekből leütve az 1876. óv előtti mennyiséget, vagyis az újra épült iskolák közül 25-öt, az uj tantermek közül 12-őt, az uj szervezésű tanítói állomások közül 12-őt, a gyarapodás nagyobb része, azaz 99 uj iskolaház, 200 uj tanterem, 157 uj tanítói állomás, 53 uj szervezésű népiskola, 9 ovoda és 7 ipariskola az 1876-iki óv őszétől számítandó azon 15 esztendei időre esik. a mióta én vagyok szerencsés a gondviselés kegyéből e vármegye népnevelési ügyeit a tekintetes köz- igazgatási bizottság, az egyházi és községi hatóságok lelkes és hazafias támogatása és közreműködése mellett vezetni. KÖZGAZDASÁG. Viribus unitis. A mai társadalom nem hiába adta századunknak a materialista elnevezést. Hiszen oly század ez, mely szivünk idealizmusát háttérbe szorítja, lelkesedésünk hevét lecsillapítja az egoizmus parancsa, s a valóság rideg képe eleget mutatja, hogy lépéseink legtöbbször „én“-ünk érdekében történnek. „Sok az ember, kevés a fóka“ — mondja Madách; s az ember mind fókát akar, mig az egyetlen ut, mely annak eléréséhez vezet, az — önzés útja. S mint az egyes embernél van, úgy áll az a nemzetek között. Mindegyik óhajtja a maga gondtalan életét, melylyel ismét feltámad a szépért, nemesért való lelkesedés, s minthogy a gondtalan
