Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1891. márczius 8Országos torna-versenyek.

(G.) Midőn pár évvel ezelőtt gr.Csáky Albin a kultuszminiszteri tárcza vezeteset átvette, majdnem az egész tanügyi világ kétkedéssel s nemi bizalmatlansággal : tekintett működése elé.

Még nagyobb indignatióval fogadták sokan az országban első érdemleges rendeletet, melylyel a középiskolákban a német nyelv sikeresebb tanítását czélozta. Felzúdultak ellene különösen a felekezetek, melyek autonomikus szervezésükbe illetéktelen beavatkozást véltek e rendeletből kiolvasni.

Ma azonban egyhangúlag elismeri az ország, hogy 0 s á k y gróf valódi kulturpolitikus, a ki hivatása magaslatán áll, a ki ismeri az ország kulturális törekvéseit, tudja a módokat és eszközöket czóljai megvalósítására. Széles látkörü ismereteit naponkint tapasztaljuk.

Programm-beszédóben kinyilvánította, hogy a magyar közoktatásügy terén Trefort után inkább az intensiv, mint extensiv működésre kíván ügyet fordítani. A magyar nemzeti szellem és erő gyarapítására megjelöli a legszükségesebb módokat és utakat és semmi sem áll többé útjában, hogy valaki működése elé bizalmatlansággal tekintsen.

Legújabban csak az óvodai intézmény kötelezővé tételére hivatkozunk Ha már a legutóbbi népszámlálás is oly kedvező eredményt mutat fel a magyarosodás tekintetében, meggyőződésünk, hogy a következő tiz év leteltével még egyszer oly kedvező lesz a siker, feltéve természetesen, hogy a törvény betűi nem maradnak Írott malaszt, hanem kivitelében egyformán segédkeznek testületek, egyházak és politikai községek, ebben pedig kételkedni semmi okunk. S ha e jövendölés teljesedni fog, abban kiváló érdeme lesz gr. Csáky kultuszminiszternek.

Nem kevésbbé fontos és eredményeiben messze kiható intézkedése a miniszternek az országos torna-versenyek életbe léptetése.

A dilettáns közönség nem tulajdonit e versenynek oly jelentőséget, mint a milyen tényleg van. Természetesnek látszik, hogy e tekintetben is külföldre kell néznünk, ha példát akarunk felhozni állításunk bebizonyítására.

Emlékezetükbe hozzuk olvasóinknak az ó-korból a görögöket és rómaiakat. Nem volt egyetlen nyilvános ünnepélyük akár a görögöknek, akár a rómaiaknak, melyen a nemzeti erő gyarapodását úgy szellemi, mint testi fejlettségük tekintetében be ne mutatták'volna. Nem mondák, hogy ez valódi czéljuk, de lélekben annál inkább meg vo'tak győződve ennek igazságáról. Bölcseik, tudósaik hirdették s ma mindenki elismeri, hogy csak ép testben lakozik ép lélek.

Az is áll, hogy az uj-kor kevésbbé követi ezek példáját. Ma elmondhatni kisebb nagyobb mértékben

Szerencsétlenségemre azonban hölgyem fran- czia volt, a ki a helység földesurának három csemetéje mellett gubernantoskodék és levelem már roszkor érkezett, mert a jeles kisasszony ép egy nappal előbb szökött meg egy német zongoramesterrel. A dolog nagyon elkeserített és szentül fogadtam, hogy n ő g y ü 1 ö 1 ő leszek síromig. Mert ha már a lovagias franczia nemzet hölgyei is ilyen árulásra képesek, akkor csakugyan igaza van a költőnek, a ki ihletét a csalódás pillanatában e mondatba foglalta össze : Osalfaság a te neved asszony!

Evek múltak és ón nézeteimet a hölgyekről nem változtattam meg. Kerültem őket, mint a tüzet és ha társaságomban házasságról volt szó, ásitozni szoktam annak jeléül, hogy engem a beszéd ép oly kevéssé érdekel, mint a vakot a színekről tartott előadás.

Már jóval túl voltam a harmincz éven, anélkül, hogy hűtlen lettem volna fogadalmamhoz. Szakállamban ezüstszálak jelentkeztek és hajam veszedelmesen megritkult annyira, hogy Ozenczi néném egy alkalommal annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha ez esztendőben nem kerülök papucs alá, akkor a társadalom végkép keresztet vethet reám és én menthetetlenül besoroz- tatom az agglegények dísztelen kompániájába.

Ez a komoly fenyegetés legcsekélyebb hatást se gyakorolt reám. Környezetem már már megbaminden ország lakóiról, hogy satnyulunk, pusztulunk! És sajnos, hogy egy nemzetről sem áll inkább ezen állítás, mint rólunk, magyarokról.

A délczeg, daliás, ép testű ősök, a harczban vitéz és minden fáradalmak elviselésére edzett, hős magyarok utódai általában, de főleg némely vidéken oly satnyulásnak indultak, hogy őseink bizony nem örülnének, ha látnák az ők kedves utódaikat.

Egyedül Anglia az, mely a testi erő és épség fentartására — a modern Európa felfogása szerint — túlságosan is sokat áldoz napjainkban. Itt az iskolai torna-versenyek még mindig szokásban vannak. S elhihetjük, hogy a praktikus és okos angolok nem ragaszkodnának hozzájuk oly konokul, ha hasznosságáról meg nem volnának győződve.

Az oxfordi, cambridge-i egyetemek tanulói évenkint tornaversenyeket tartanak. A közép iskolákban is rendesen nagy ünnepélyekkel rendezik a versenyeket. A versenyen győzők épen oly diadalmasan térnek haza, mint akár a hajdani görögök, mikor valamely nemzeti játékról polgártársaik s rokonaik üdvkiáltásaitól kisérve egy egyszerű győzelmi koszorút vittek szülőföldjükre.

A magyar kultuszminiszternek e torna-versenyek rendezésével nem az a ezé!ja, hogy az illető csak egy érdemjelt vigyen a versenyről, melyet á büszke magyar gyerek diadal-érzetében örvendve mutogasson. Sokkal mélyebb indító oka van ennek a magyar nemzeti faj testi satnyulásában. Ezért örömmel kell üdvözölnünk a kezdeményezést és sikerét lehetőleg elő kell segítenünk.

A polgári fiu-iskola igazgatóságához is küldött felhívást a miniszter, melyben a veseny czél- ját, helyét, idejét tudatja, egyúttal felszólítja, hogy az iskola — ha a feltételeknek megfelel — vegyen részt.

Ebből látjuk, hogy a verseny-szókhoz kötött gyakorlatok helyett az inakban nevelni kell „a cselekvés elszántságát, a kezdeményezés és vezetés energiáját, a nehéz helyzetekbe való betalálás képességét, az akadályok legyőzésének akaratát, és erejét.“

Lesznek külön tornaszövetség versenyei és tanulók versenyei, de egyidejűleg. A versenynek nem szabad közönséges torna-produetióvá sülyed- nie, azt minden iskolai vizsgánál láthatni. Azon kell lenni, hogy a torna-verseny az iskolák versenye legyen, melyben az illető intézetek tanulói mindannyian, vagy legalább azoknak nagy többsége, mint együvé tartozó tömeg lépjen fel és az illető iskolában a tornából elért álfa ános eredményről adjon számot. Az ily versenynek feltétlenül üdvös hatása van.

A játék is verseny tárgyává teendő és lehetőleg sok játékot kell bemutatni, hogy ennek gyakorlására e verseny segítségével is buzdittassanak

rátkozott a gondolattal, hogy javíthatatlan vagyok, a minek én igen örültem annál is inkább, mert azt hittem, hogy ezzel vége szakad a sok zaklatásnak és ezentúl nyugodtabban élhetek két kanári madaramnak és „Nimet“ nevű kutyámnak.

Nem is háborgatott senki egész a múlt karácsonyig. Ekkor azonban történt valami, ami váratlanul egész lényemből kiforgatott. A dolog nem tréfa és komoly figyelmet érdemel, főleg az aggle- gényi pályára készülő férfinem részéről. Nem szeretem legvégsőre csigázni a kíváncsiságot és azért el fogom mondani, mi történt.

Karácsony este volt. A szent éj megünneplésére rendes petroleum lámpám mellé még két mili-gyertyát gyújtottam és végignyujtózkodva ká- rosszékemben sürü füstöt eregettem hosszú csibukom- ból. Egyszerre szokatlan kopogás hallatszik ajtómon.

— Tessék, kiálték boszusan az éjjeli csend- háboritás miatt és a következő pillanatban előttem állott az én Gazsi czimborám teljes életnagyságban.

— Ah — mondám meglepetve — hát téged micsoda szél hordott ide ilyen szokatlan időben?

— Ne ijedj meg mindjárt, viszonzá ő nyugodtan — nincs semmi bajom; csak azért jöttem, hogy meghívjalak az éjféli misére.

— Éjféli mise?! ismétlém határozatlanul. Ahoz már nem vagyok elég fiatal s még nem vagyok elég vén.

az ifjak. A versenyben c^ák oly iskola vehet reszt, melynek téli. tornacsarnoka, tehát rendes ■ tóinálanitása van. . /:\v

A verseny idejéül pünkösd első és második napja van kijelölve. Helyé a főváros és gondoskodni fognak a vidékről felmenő tanulok oícso utazásáról, íd gyen es elszállásolásáról, olcsó és jó élelmezéséről ÓS; kellő felügyeletéről. A győ/.tes tanulok érmeket kapnak, melyeket hasonló alkalommal viselhetnek,

az intézel eket és tornatanárokat oklevelekkel fogják

kitüntetni.

Végül a következő általános programm állapíttatott meg a versenyek tárgyára nézve:

I. Középiskolák, polg. iskolák, tanitóképzó-intózetek torna-versenye :

1. Felvonulás (I—VIII.) kettős rendekbén szakasz vezetővel katonazene mellett; kanyarodással oszlopba felvonulás (I—IV.); ugyanakkor elvonulás (V—Vili.): Tornász-induló éneklése („Fel hazánk hű nemzedéke“).

2. Szabad gyakorlatok: Négy ütenyü egyszerű tagszabadgyakorlatok.

3. I—IV. oszt. katonai rendgyakorlatai (intézetek, illetőleg osztályok versenye).

. 4. V—VIII. (illetőleg képezdék I—IV.) oszt. felvonulása ellenvonulással, nyolezas oszlopból tizenhatos sorokba.

5. V—VIII. oszt. nyolez ütenyü tagszabadgyakorlatai.

6. V—VIII. oszt. katonai rendgyakorlatai (intézetek, ill. osztályok.) Egyidejűleg fővárosi tanulókkal szuronyvivás.

7. Iskolai szertornázás: I—IV. osztály-törná- zás, V—-VIII. csapat-tornázás.

8. Egyes intézetek által szabadon választott szabad-gyakorlatok (esetleg kézi szerekkel.)

9. Egyes tanulók versenye.

a) L—III. oszt. 100 méteres futási verseny előnyadással.

b) IV—VI. oszt. 150 méteres akadály-verseny 60 cm. magas 6 gáttal.

c) VII—VIII. ősz. 500 méteres futási verseny.

d) V—VÍII. oszt. önként jelentkező tanulóinak gerelydobása czelba, egyidejűleg magas ugrási verseny (I—VIII.)

e) VII—VIII. oszt. távolugrási és kődobási verseny.

10. Játékok: I—II. oszt. kötélhúzás osztály osztály ellen, egyidejűleg III—IV. oszt. körróta labdajáték; V—VIII. oszt. 24-es kótyajátók és kifutó; egyéb bejelentett játékok.

41. Felállítás. Győztesek kihirdetése. Dijak kiosztása. Ének. (Hymnus.) Elvonulás.

II. Főiskolai hallgatók versenye.

1: 91 méteres sikverseny (=100 yard).

Gazsi barátom azonban nem hajóit meg ez érvelésem előtt és'csak egyre unszolt,' hogy menjek el vele a templomba. Azzal fenyegetett, hogy hat álló hétig nem játszik-velem se kártyát, se dominót, ha kérését megtagadom.

Ez hatott; mert mi tagadás, szerettem a dominót, a. tarokkért pediglen a szó szoros értelmében rajongtam. Gazsi kitünően játszott ék rendesen veszített ; jobb partnert hét faluban se találhattam. Lehetetlen volt koczkáztatnom barátságát és azonnal felöltöttem téli kabátomat és kalapot és botot véve* vele együtt távoztam.

Mire a templomhoz é.tünk, a bejárót az áj- tatós hívek sürü tömege lepte el. Gazsi karomba kapaszkodott és maga után vonszolt utat .törve magának a templom közepéig, a hol megálltunk.' Az isteni tisztelet ép akkor kezdődött és a hívők türelmesen várták a szent szertartás kezdetét. A csend, mely ezerfejü tömegben uralkodik, a legköznapibb emberben is képes emelkedettebb hangulatott kelteni és én egészen átadtam magamat a pillanat ünnepélyességének. Szemeim mélázva csüngtek az oltárképen és mikor az orgona szava megcsendült, úgy éreztem, mintha a tavasz megújult természetének bűvös lehellete mozgatta volna át keblemet.

Ajkaim már már imára nyíltak, mikor egész, váratlanul gyongédtelen oldallökóst ,érzek. Hátra-