Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

1891. február 8. TOLNAVÁRMEGYE. 3. bírni. Legalább a már is fel-felhangzó nyilatkoza­tokból, melyek a kereskedők részéről is származnak, ezt lehet következtetni. A miniszternek ugyanis a törvény eleg szabad rendelkezést hagy arra nézve, hogy a helyi es társadalmi szokások és viszonyok tekintetbe vételével elrendelhesse az üzletek bezá­rását, a kereskedés szüneteleset. Tényleg csakis a verseny, századunk ezen elsőrangú mozgatója, okozza ma is, hogy alig 3 szünnapjuk van a keres­kedőknek, segédeiknek s a pihenést fizikai és er­kölcsi tekintetben is annyira szükséglő tanonczaiknak. Úgy ezek, mint különösen a nyomdászok nagy köszönettel vehetik és veszik is a törvényhozás ezen újabb intézkedését, mert ezen utóbbiakra kimon­dottak, hogy a hétfői lapkiadást s ezzel együtt ter­mészetesen a nyomdászok vasárnapi munkáját is beszüntetik. A törvényben igen sok szabad rendelkezés van fenhagyva az illető miniszternek. Ezért kevósbbó tapintatos és kevésbbé széles látkörü miniszter sok bajt és kellemetlenséget szerezhetne az ország la­kosainak, de meg vagyunk győződve, hogy mig Baross és hozzáhasonló miniszterek állnak az ügy élén, addig a szabadság szabadossággá nem fajul, a törvény intentiói a végrehajtásban is érvényesül­nek, s mert ezek helyes alapokon nyugosznak, üd­vére válnak az ország azon lakóinak, a kiknek érde­kében hozatott. VARMEGYE. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó évi február hó 4-én gróf Széchényi Sándor főispán elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak: Simontsits Béla alispán, Ma­darász Elemér főjegyző, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos tisztiügyósz, dr. Sass István, főorvos, Karg Károly pénzügy igazgató, Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő, Sebők Kálmán kir. főmér­nök, Szerényi Kálmán kir. ügyész, Jeszenszky An­dor, Kramolin Emil, Szigeth Gábor, Póchy József, Perczel Dezső, Döry Dénes, Totth Ödön és Per- czel Lajos bizottsági tagok. Az ülés folyamán felolvasott jelentésekből ki­vonatosan adjuk a következőket. Alispáni jelentésből. A központi ügyforgalomba beérkezett az el- . mu't hó folyama alatt 1880 drb, melyhez hozzá­adva a múlt évről fenraaradt hátralékot 860 dara­bot, feldolgozandó volt összesen 2690 drb. Ebből alispánilag elintő'tetett 1720 drb, közgyűlési tár­gyalásra fennhagyatott 60 drb, elintézetlen maradt 910 drb, mely nagyobb hátralék a betegség miatt szabadságon levő vármegyei II. jegyző távolléte folytán állt elő. A népszámlálás befejeztetett s annak ered­ményéhez képest örömmel konstatáljuk, hogy vár­megyénk lakossága, mely 1880. év végén 234,643 volt, a múlt óv utolsó napján 252 138-ra emelke­dett s igy 10 év alatt a lakosság száma 17495-el szaporodott, vagyis 76/i0°/o emelkedést mutat. A vármegye összes községei létszámában leg­nagyobb az emelkedés Szegzárdon, hol a szaporu­lat 2984-et tesz; igy a lakosság száma 14932. Az összlakosság emelkedése a tözsgyökeres magyar faj által lakott Sárközben is megnyugtató eredményt mutat; Decs község lakossága ugyanis 1201-el, Őcsényó 1019-el, Pilisé 65-el, Alsó-Nyéké pedig 196-al több, mint 1880. évben volt. — Elszomo­rító és indokaiban meg nem fejthető a D.-Földvár községi népszámlálás eredménye, hol a lakosság száma 511-el kevesebb, mint volt 10 év előtt. Arvaszéki elnök jelentéséből. Folyó óv január havában érkezett az árva- székhez 2433 beadvány, elintézést nyert 1739 sigy a hátralék 694 darabbal szaporodott. Az elintézet­len ügyek száma 1864. A hátralék emelkedést azon körülmény ekozta, hogy a múlt hó folyamán igen sok beadvány érkezett, továbbá, hogy Kálmándy Ernő előadó 20 napig beteg volt, végre, hogy Kor- bonits Dezső ülnök a dunaföldvári sikkasztások folytán keletkezett zavarok végleges lebonyolítása czóljából 10 napig a helyszínén vizsgálattal volt elfoglalva. Pénzügyigazgató jelentéséből: Hátralék mutatkozik: I.Egyenes adónál 403.935 frt 83 kr. II. Hadmentessógi adónál 6268 frt 80 kr. III. Jog és bélyeg-illeték, valamint illeték egyenórtéknél 80.014 frt 27 kr. IV. Fogyasztási adónál 4026 frt 59 kr. V. Italmórósi adónal 5094 frt 04 kr. VI. Szölődéz6ma-váltságnál 22.346 frt 27 kr. VII. Maradvány a földváltságnál 6439 frt 2U/2 kr. Vármegyei főorvos jelentéséből. A lefolyt hóban a közegészségi viszonyok rész­ben felnőtteken mutatkozó tüdő hurutos és lobbos bántalmak, részben a gyermekkort súlyosan érintő ragályos betegségek elterjedése következtében ked­vezőtlenül alakultak. Orvosrendőri hullavizsgálat 4 öngyilkos és 2 véletlen haláleset miatt vált szükségessé. Vármegyei építészeti hivatal főnö­kének jelentéséből. A megyei utak a rendkívüli nagy havazás és hófuvatagok miatt a múlt hóban napokig jár- hatlanok voltak, ugyannyira, hogy valamint a vas­utakon, úgy itt is a forgalom pár napig egészen szünetelt. Intézkedés tétetett azonban a közlekedés szabaddá léteiére s a munkálatok az utaknak jár­ható állapotba helyezésére, azóta állandóan folya­matban van. Vármegyei kir. tanfelügyelő jelen­téséből. A kir. tanfelügyelői hivatalhoz a lefolyt hónap alatt beérkezett 193 ügyirat, melyből elintóztetett 182, hátralékban maradt 11 darab. Szegzárdi kir. ügyészség jelentéséből A letartóztatott egyének létszáma a múlt hó­ban 146 főre terjedt. A fogházi kórházban összesen 30 egyén ke­zeltetett, kik közül felgyógyult 17, meghalt 2, to­vábbi kezelés alatt maradt 11 egyén. A fogházi rend, tisztaság és fegyelem kielé­gítő volt. Az igazságügyi palota építését nemsokára megkezdik. A kir. törvényszék elnöke, átiratot inté­zett vármegyénk alispánjához, hogy a vármegye kö­zönsége által a palota építési költségére megszava­zott 20,000 írtnak a szegzárdi kir. adóhivatalba le­endő beszállítása iránt intézkedjék. Pótvásár. Tót-Keszi község pótvásár tartatá­sáért folyamodott. Az állam által való tűzkár elleni biztosítás megvalósítása ügyében Bars vármegye átiratot in­tézett vármegyénk közönségéhez. Alapszabály módosítás. A földmivelésügyi m. kir minister a „Tolnavármegyei gazdasági egylet“ alapszabályainak módosítását helyben hagyta. A népszámlálás eredménye Tolna vármegyében. A népszámlálás az egész megyére nézve be van fejezve. — Jóleső örömünknek adhatunk ki­fejezést, mert az előttünk fekvő statisztikai adatok meglehetős emelkedést tüntetnek elő. — A vár­megye lakossága a 10 év előtti viszonyokhoz ké­— Zongorázzunk ! — Ne búsuljunk ! — Tánczoljunk .... Tra ta ta ta Az öt bájos sylphid elkezdett körben forogni. Szilajon, észvesztőn. Bájos idomaik érzék ingerlőén hajlongtak ide-oda. Valóságos vilii táncz. * * * Elemér gróf szemei káprázni kezdettek. — Ilyenek mikor együtt vannak! Milye­nek lehetnek egyedül?... (Yége következik.) Fővárosi -táircza-levél­Bpest, 1891. február 5. Hús háború. — Tromf a mészárosoknak. — Az osztrák tün­tetések. — Szatmáryné jubileuma. — Még egy tüntetés. Az uj intendáns. Egy nagy franczia tudós azt mondja: „Ami­lyen könnyű álmodni egy könyvről, épen olyan nehéz azt csinálni!“ E mondást travesz'álhatjuk a mi mészárosaink indokolatlan eljárására es pedig eképen : „Amilyen könnyű megenni a marhahúst, épen oly nehéz azt megvenni!“ Lám, mily prózaivá törpül a nagy mondás, pedig ez utóbbiba még is van költői rész: az, hogy pénzt kell költenünk és húst vennünk. A mészá­rosok mióta csont helyett húst mertek, s mióta serpenyőjükbe a gazdasszony szeme melyebben pil­lantott bele, azóta szörnyen fúrta oldalukat az, hogy miképen lehetne még jobban felsrófolni a hús árat. Még pedig úgy, hogy a „csont se maradjon meg, s a közönség még is jóllakjék.“ Latba vetek hát minden tudományukat, s kimondták az egyedural­mat, melynek elve: a hús árát emelni kell. Úgy lön, a mint mondák és azóta megbámulják azt az embert, ki egy kiló húst vesz. Hisz ez Krö/us ! mondják. De nem úgy a munkások. Ezek megé­rezték a hús árának emelkedését, s mo?t náluk hús­leves helyett bableves járja ; aztán az iparosok is minden mészárost a Szahara kellő közepére kül- denének, mert ők most vasárnap a vesepecsenye he­lyett disznó-karbonádot esznek, s legfeljebb ha ven­dégük van, mutogatnak neki luxus gyanánt egy leboritott tálba újabb kiadású marhahúst, me­lyet nagyitóüveg mellett se látnak nagyobbnak egy kiszolgált vizes zsemlyénél. De érdekes az, mi ve­lem történt. Újságíró létemre valóságos fényűzés­nek tartom az otthon étkezést, s mivel „keresz­tes“ vitéz nem vagyok — nyíltan megvallva nőle- len állapotnak örvendek |É tehát csak a törzsven­déglőmben fogyasztom a sok vizet és a temérdek fogpiszkálót, (Még ezt is monopolizálni fogja a kor­mány.) Mert hát a honoráriumokból jóféle szeg­zárdi vagy csömöri borocskára nem telük. Mint mondám, a szokott helyemre ültem, olvasva a la­pokat. A vendéglős fontos arczczal közeledik felém, s mintha a keleti kérdést akarná tárgyalni, époly phrázisokkal jelenti, hogy a mészárosok makacs el­határozása következtében, kik elvül tűzték ki a mar­hahús drágítását, ő is kénytelen drágábbért adni a húst. — Hozza a rendes porezió felét! mondám, s ekkép akartam becsapni a gyomromat. Jött a hús. Máskor többnek látszott, de most oly darabka volt, hogy egy légy bátran elczipelhette volna. — Hallja csak vendéglős! mondám a köpczös nyárs­polgárnak, — a maga húsa „nagyzási hóbort“-ban szenved! Azóta nem merek húst enni, mert félek hogy e hóbortos nyavalyát megkapom. Szolid let­tem tehát és beálltam vegetáriánusnak. De nem oda Buda! Valamint igaz, hogy nem­csak kenyérrel ól az ember, de mással is, ópugy nem­csak húst eszünk, hanem mást is, azért mégse járja hogy a mészárosok a mi zsírunkon hizzaDak, s ami keserves filléreinket zsebre vágva, fumigálják a birka­türelmű és aránylag sok húst fogyasztó jó fővárosi közönséget. A fővárosi közélelmezési bizottság, mely ezúttal nem a saját „plenus venter“-ére gondolt, hanem ez egyszer az adót izzadó lakosokéra is, elhatározta, hogy 10—20 ezer marhát fog vásá­rolni a tanács által, azokat saját húsvágóival levá­gatja s akár saját kimérői, akár erre vállalkozó mészárosok utján a fővárosban különböző helyeken kiméreti. Ezáltal sokat segít a város a fogyasztó közönségen, sőt az eddiginél olcsóbb húsárakat állapíthat meg. Egyszóval a mészárosok szarvait ez az eljárás érzékenyen megrövidíti és kapzsi kedvű­ket a 0 fokig lohasztja le. A mészárosok mellett osztrák sógoraink urai a helyzetnek. — Hogy a Lajthán túl zavarodott viszonyok vannak, az kiiünik nemcsak a reichsrath feloszlatásából, a városi tanácsban lejátszódó szé­gyenteljes jelenetekből, hanem a Baross Gábor ellen Pasteur betegeihez hasonló tomboló dühvei nyilvánuló tüntetésekből is, a melyek úgy Buda­pesten, mint a vidéken örvendetes alkalmat nyúj­tanak a különben is népszerű miniszter ünneplé­sére. Egyetemi polgárok és kereskedő ifjak, kisipa­rosok és gyárosok, kereskedelmi és iparkamarák és

Next

/
Oldalképek
Tartalom