Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-20 / 51. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE, lgyi. aecemoer zu. És minél változatosabb alakban s mennél sűrűbben jelentkeznek az ellenzéknek . választási előkészületei és pártmánöverei, annál impozánsabb látványt nyújt a szabadelvűpárt a maga egységével, tömörségével és előkelő nyugalmával. • Tolnavármegyében — igen helyesen — a választási harcnak még legkisebb előjátéka sem mutatkozik és kár is volna a társadalomnak békéjét időnek előtte feldúlni, az együtt müködhetest megbénítani; ha azonban az ellenzék ezt nem respektálná, a szabadelvüpárt sem maradhat tétlen, de akkor a kezdeményezés felelőssége az ellenzékre hárul. Csak némelyik napilapnak túlbuzgó levelezője lát itt minden áron választási előkészületeket és élénk képzelete révén nem létező jelölteket is. A helyzet nálunk egyszerűen az, hogy a jelenlegi hat képviselő a választásoknál, kiki a saját kerületében, ismét fel fog lépni. így a központi kerületben Boda Vilmos, a bonyhádiban: Perczel Dezső, a paksiban: Szeniczey Ödön, a kö- lesdiben: Peérich Ferenc, a pincehelyiben: Jeszenszky László báró és végül a szakcsir ban': Kämmerer Ernő dr. lesznek a bizonyos jelöltek. Ha a szabadelvű pártra nézve a chan- ceokat mérlegeljük, azokat felette ke dvezők- nek tarthatjuk. Nevezetesen Perczel Dezsőnek újbóli megválasztatása minden kétségen felül áll, Szeniczey Ödön és Kämmerer Ernő erősen szabad el vüpárti érzületü kerületeikben szintén bízvást’számíthatnak győzelemre, már egyéniségük súlyánál és egyáltalán kiváló posiciójuknál fogva, a melyet kerületükben elfoglalnak. A mostani három szabadelvű- párti képviselő tehát a legtöbb valószínűség szerint ismét meg lesz. A másik három kerület közül kettőben- szintén sok kilátással a győzelemre tekinthet a szabadelvü-párt választások elé. Jelesen a kölesdi és pincehelyi kerületekben. Mindkét kerületben, különösen a kö- lesdiben’, a szabadelvű-pártnak mindenkor nagy számú hívei voltak, a mi m.ár többször is győzelemre vitte e pártot ezen kerüS most* midőn ellenállhatatlan, erővel felelevenül emlékemben az ő lénye, előttem áll alakja, látom1 liliomtermetét és biborajkait, hallom ruhájának lágy susogását, hangjának édes zenéjét, a kétkedés űzi velem pokoli játékát. Talán mégis van érzés Ida szivében, s nincs szive helyén kődarab? Most jön elém a boldogtalanság daeraona s igyekszik megölni szivemben a boldogság angyalát... Hogy szerethetne, mikor te rólad alig szólt? Hogy szerethetne, mikor még alig ismer ? Hogy viszonozhatná a te érzelmeidet, mikor azok olyanok, mint a túláradó folyó, mely azt a töltést, melyet az ész a szív partjai körül lerakott, már is túllépte ... Né képzelődjél:' Ida nem szeret. Szived olyan, mint őszkor az erdő — hullatja reményit, miként az levelét... Szeret ? Nem szeret ? Próbálom ezerszer a marguerite levelén, kérdem álmaimtól, mind hiába. Tépő bizonytalanság szállja meg minden idegemet. Adj a szivembe írt remény ! Húzd csak tovább az 0 dalát. A lélek meg- ködnyül, ha busult,^ s én búsulok, hogy megköny- nyebbüljek. Ida Juno termete kísér lép ten-nyom on, I vele a kétely Luciferje. . Oh, húzd cigány : „ A faluban ... nem! — — a világon a legárvább én vagyok!“ | _______ Biberach. lete kben és tekintve, hogy Petrich és Je- szenszky urak. népszerűségének napja nagyon is leáldozóban van, ezen két kerületben is jogosult bizalommal és a legszebb reményekkel eltelve tűzheti majd ki a szabadelvüpárt zászlóját. A győzelemnek minden .esetre egyik lényeges föltételét az képezendi, hogy ama férfiak, kik ezen kerületekben a zászlót kezökbe veszik, egyéniségök jelentőségénél és érdemeiknél fogva a köztisztelettől és közbizalomtól vértezve álljanak ki a porondra és hisszük, hogy vármegyénk erre hivatott vezérfiai közül alkalmas jelölteket találni sikerülend, vagy ha ezek erre bármi okból hajlandók nem volnának, úgy országos nevű egyéneket kell jelöltekül megnyerni. A központi kerületben a mult, a szabadelvű-pártra nézve, igaz, nem valami kecsegtető. De rossz katona az, a ki ostrom nélkül efngedi a várat bevenni és még rosszabb az, aki, mert félő, hogy esetleg meg nem’ hódíthatja az egészet, lemond a talpalatnyiról is. Qui vivra — verr’a! . ' Bankóhamisitók. Szomorú jelenségeket vehetünk napról-napra észre különösen alsóbb néposztályunk körében. Az olcsó szerrel való meggazdagodás ördöge’ szállotta meg1 az együgyű nép észét s mótelyezte meg szivét, úgy hogy vakon rohan immár számtalan ember a biztos veszedelemnek, kockára veti vagyonát, becsületét és nyomornak, ínségnek teszi ki magát s egész családját. Tolnavármegyében nagyon kezd elterjedni a pónzcsinálás tiltott mestersége. Minduntalan akad baja a psendőrségnek próbálkozó emberekkel. Sokan egész vagyonukat feláldozzák, mig végre a lelketlen üzérkedők kiszúrják a szemüket egy-egy közönséges, 10—15 írtba kerülő másoló géppel, legtöbb esetben pedig elbolonditják a köny- nyen hívőt együgyü mesével s a miikor kifosztották, oda adják kezébe a mosolyt keltő mázolást, nesze ez ötvenes, — s a rászedett ember azután elindul szerencsét próbálni, ez az útlevél s el is ér vele rendesen a börtön ajtajáig. S jól van az megírva, hogy a kit az. Isten meg akar verni, elveszi a tiszta józan eszét. A nép látja, hogy az igazság sújtó karja elébb utóbb utólóri a sötétben bujkálókat, de azért saját kárukon akarnak* tanulni mégis sokan, nagyon sokan. ’’ , Ilyenkor teljesíthetik csak igazán áldásos hivatásukat a lelkészek, tanítók, jegyzők, a nép emberei.* Inteni kell a szószékről, iskolában, a falu házában s mindenütt, a hol csak lehet, a jóindulatú, de könnyen vezethető népet és buzdítani, hogy a boldogulás eszközeit ne álutakon, tiltott eszközökkel, de Isten után saját szorgalma s becsületessége által keresse. Fel kell gyújtani a nép lelkében a felvilágosodás tömjén füstjét, s kiűzni ez által a nagyravágyás s a más kárán való meggazdagodás kísértő ördögét! Ez a nép körében élő intelligens elem nemes missiója.. * * Az elmúlt napokban két bandát is sikerült fáradhatlan csendőrsógiinknek leleplezni. Az egyik banda fejének Kiss István sárkeresztijri rovott múltú s hasonló bűntény miatt már elitéivé is volt — polgárembernek eífogatása — mulatságosan érdekes. Kiss István uram ugyanis már elég ügyesnek érezvén magát a bankócsinálás felkarolt mesterségében, kom- pánistákat keresett, a kiknek segélyével túladjon tiltott portékáin. Elénk összeköttetésbe lépett tehát Kiss György pálfai, valamint Imre József szeg- zárdi lakossal. Az utóbbi ismeretség azonban hirtelen nyakát szegte Kiss uramnak. Történt ugyanis hogy a Kjss‘ Mór helybeli kalaposnál felváltásra kínált hamis ötvenes származása iránt szerfelett érdeklődni kezdett a csendőrség s addig kutatott, mig a nyomok Imre József sz.egzárdi lakoshoz vezettek, a ki végre töredelmesen bevallotta, hogy bizon Kiss István uram az apja annak a torveny- telen gyermeknek. Gyimóthy Márton városi rendőr- őrmesterünk felöltözött hát*polgárruhába s a bűnbánó Imrével, na meg két csendőrrel látogatóba ment Sárkereszturra: A csendőrök elrejtőztek,, ok pedig kettecskón beállítottak a mit sem sejtő bankó direktorhoz. No meg van e már az ígért pénzecske, kérdezte Imre József. A vén, kitanult róka semmit sem akart tudni a dologról, de végre a mikor Imre megmagyarázta, hogy nincs oka tartani semmitől, mert a ki vele van, az testvéröcscse, hát bizony előhozakodott a vén imposztor, hogy : nem jókor jösztök, mert egy fia sincs most készen abból a kérdéses portékából! A „testvéreket“ erre gyötörni kezdte a kíváncsiság, hogy ejnye be szeretnék látni, hogy mi módon is készül hát az a bankó ? Kiss uram nagy kérésre végre előszedegetté az instrumen umjait s hozzá látott a gyártáshoz.- De persze. hát beszed közt'kiszárad az ember torka,, az áldozatkész Imre József ezen a bajon is sejtett, elfutott a közeli korcsmába, bort hozott, Wm csendőröket is meginvitálta egy kvaterkára. már boroka mellett gyorsabban ment a Kiss uram bankocsioálása, s ha sokáig hagyják a csendőr urak, reggelre lepipálta volna' az osztrák-magyar bankot. De hát bizony kíméletlenül bekopogtattak hozzá, — masinástól, festékestül s bankostól együtt, úgy a hogy találták, 'mindenestől nyakon csipték. Saját vallomása szerint Kiss György pálfai lakos segítségével eddig- eló 9 ötvenesen adott. túl. A másik banda főkolomposáról Strényi József szegzárdi lakosról már múlt számunkban is megemlékeztünk. S most itt vannak kezeink közt a többi adatok is-. Strényinek társai következők: Németh János szegzárdi, G a 11 a i Yiuce simon- tornyai, Boros István némedii, Perei József görbői s Farkas András pincehelyi lakosok és még Budapesről két eddig ismeretlen szélhámos. —. Ez a szövetkezet eddigelé bankót nem hamisított, — s tíár tőle került ki a csendőrség részéről Budapestre vizsgálat végett felküldött ügyesen hamisított ötös, — nagyon valószínű, hogy ezek a pórul járt emberek a hamis pénznek csak a terjesztésével lettek volna megbizvá, mert hogy. összeköttetésben állanak egy pár évvel ezelőtt innen elkerült hírhedt bankóhamisitóval, annyi bizony os.1 —• Ez a jeles kompánia különben úgy csapta be az együgyü népet, hogy négyszer annyi hamis pénzt Ígért a könyen hívőknek, mint a mennyi pénzt ezek adnak. — így aztán számtalan ember hálójukba kerüH, a kik kifosztásukat beismerve a következők : I m r ő József bátai (adott 600 frt) Kubránszky decsi (1000 frt) ifj. B é v á r d y János őcsényi (300) Kovács István sáregresi, (200) két bajai mészáros (600 frtot) — De nagyon sokan vannak olyanok, a kik inkább hittel is megerősítik, hogy soha egy krajcárt sem adtak a csalóknak, csakhogy az igazságszolgáltatás karját kikerüljék.. — Ilyet is kinyomozott néhányat a csendőrsóg. — így Papp Samu Jánosnak 600, Lovász Istvánnak 300, Bence Jánosnak 300, A r ti ka Deáknak 300, Tóth D e ák Istvánnak, 490 frtja bánta, meg együgyü hiszékenységét. — A kézrekeritett banda levelezője Németh János szegzárdi lakos volt.4S ha valaki — mint a minap — Kubránszky követelni merte a pénzét, a jeles szövetkezet Budapestre utasította, a „nasságos úrhoz“ — hol — a mint már múlt számunkban is megírtuk — a vasútnál várta az együgyü népet* — a Német János által eleve értesített cinkostárs s meg jobban kifosztotta. — Az előbb felsoroltak valamenynyien megtették az utat Budapestre s ott még jobban beugrasztották őket. Uj bélyegek. A m. k. pónzügyiüiniszter figyelmezteti a közönséget, hogy a régibb kiadású (rózsaszínű, illetőleg sötétbarna szinü alnyomattal ellátott) bélyegjegyek csak folyó évi december hó végéig használhatók és hogy 1892. évi január hó 1-től kezdődőleg, eme használaton kívül helyezett bélyegjegyeknek használata a törvényes bélyegkötelezttsóg nem teljesítésével fog egyenlőnek tekinteni.
