Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-13 / 50. szám
Szegzárd, 1891. 50. szám. Vasárnap, december 13. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer. Vilmos könyvkereskedése SzegzárdoD. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulagdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nein adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések- is a szer- j kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Még egy szó a bonyhádi fő- • gymnasiumról. * Figyelemmel kisértem a mozgalmat, mely 2 évvel ezelőtt egy Szegzárdon, a pannonhalmi Szt.-Benedek-rend által vezetendő főgymnasium felállítása érdekébea megindult; élénk részt vettem azon mozgalom megindításában, mely azt tűzte ki célul, hogy a bonyhádi evang. algymnasium államilag segélyezett főgymnasiurnmá egészites- sék ki; elolvastam elébb a helyi, később a fővárosi lapokban megjelent cikkeket, melyek majd Szegzárd, majd Bonyhád mellett kardoskodtak »és mindezeknél csak egy közös vonást tudtam felfedezni, azt, hogy Tol» navármegyére nem csak szégyen, hogy eddig főgymnasiurna nem volt, de most már ilyennek felállítása elvitázhatlan kulturális érdek is_ A nyílt kérdés csak az maradt, a hírlapi cikkek csak abban nem tudtak megegyezni, Szegzárdon vagy Bonyhádon helyesebb-e a főgymnasium felállítása, azon vagy ezen mozgalmat támogassa-e a vár- megyc, a nagyközönség. ? Félreértések kikerülése céljából, eleve megjegyzem, hogy én elfogulatlanul vettem kézbe a tollat, még a helyhez kötött vagyoni érdek sem vezérli azt, mert családi körülményeim folytán a szegzárdi vagy bonyhádi főgymnasium egyenlő érdeket képviselnek fiaim nevelésénél és ha mégis a bonyhádi főgymnasium mellett rántok kar* Az „Audiatur et altera pars“-féle elvnél fogva, melyet lapunkban mindenkor követtünk, annál is inkább adjuk az igen tisztelt cikkíró urnák fenti, sok tekintetben igen érdekes cikkét, mivelhogy.e kérdésben elfoglalt álláspontunkat mi már ismételve és eléggé határozottan ismertettük és hangsúlyoztuk lapunkban. A szerk. dot, teszem ezt azért, mert a cikkekben felhozott és az általam minden részletében ismert érvek között, ‘a helyi érdeken kívül, mely utóvégre is csak az illető város lakossága előtt bir sulylyal, csak egyet találtam, mely Szegzárd mellett harcol. Ezen egyetlen indok az. hogy Szegzárd a közigazgatás és a törvénykezés székhelye, hogy a főgymnasium fölállítása egy kővel járulna a munkához, melynek célja Szegzárdot igazi központtá, várossá alakítani, mert hisz most még épen olyan falu* mint akár Bonyhád. Pi mn desiderium! — Addig, mig Szegzárd csakis a közigazgatás és a törvényszék székhelye lesz; inig nem tud kereskedelem és más társadalmi és nemzetgazdasági vonatkozások egész légiója szempontjából néma politikai érteményben vett vármegye, hanem a vármegye összes érdekeinek gócz- pontjává lenni; mig utcáit gyérebben világítja, akár Bonyhád ; mig a főtérről ötven- lépésnyire megsülyed a sárban a terhelt kocsi; mig zsákvasutja marad ; mig egy kisdedóvó felállításának emberbaráti célja vallásháborút okoz; mig egy dohánygyár 'felállításának bevezető lépéseit politikai szempontból ellenzik : addig Szegzárd a székhely előnyét Bonyhád felett ne hangoztassa. A mi városunknak nincsen mit Szegzárddal szemben szégyenleni, pedig a mi városunk, mint erkölcsi testület szegény; Szegzárd, h í nem is gazdag, de vagyonos. Csakhogy Bonyhád tud tenni a közjóért, el tud feledni vallási és politikai differenciát; Szegzárd még azokkal szemben is, kik a közért fáradnak, a timeo Danaos et dona ferentes elvét idézi vissza az ó-kor történelméből! * Talán még sem egészen ? ! A szerk. És joggal kérdem, hogy az esetben is, ha Szegzárd a szónak igaz jelentőségében központja volna a vármegyének, ha nem volna ép úgy, mint Bonyhád kidobva a vármegye szélére, váljon ezen egyetlen ' indok elég volna, hogy a mérleget Szegzárd felé nyomja?- Én meg tudom érteni a centralizációt addig, mig az állami érdekek követelik és igy a főváros természetes és mesterséges istápolásához szívesen járulok adó garasaimmal, de vidéki gócpontok mesterséges kreálását helyeselni, egyes vidéki városok javára eszközölt centraiizació jogosultságát sem elvi szempontból, sem a nemzet érdekében. elismerni nem tudom. Nem az a vidék boldog, melynek ezer faluja között egy nagy város dominál, hanem az, melyben a faluk között több város, mint az ipar, kereskedelem stb. gócpontja szerepel, miként ez a külföldön van. És ha még a vidéki városok javára szolgáló centraiizació helyesnek ismertetnék is el; a kulturális célok, a művelődés és a tudomány csarnokai, legyenek e tanintézetek akár felső,. al?ár közívp- iskolák, centralizációt nem isméirek, né.m tűrnek. A kis Heidelbergnek egyeteme a bér-/ lini egyetem mellett is.hires marad ; a 149 tanulóval biró komáromi algymnasium előtt nem szégyenli magát Bonyhád, hol a tanulók száma 162 ! Ellenben Szegzárddal szemben Bonyhád mellett több érv hozható fel, mely indokolttá teszi az algymnasium fokozatos kiegészítését. — Az első és főelőnye Bonyhádnak az, hogy anyagilag mérhetle- nül kevesebbe kerül az államnak a kiegészítés, mint Szegzérdon a teljes főgymnasium felállítása. A bonyhádi algymnasium\ TÁR CZ A. —*••••••— Dr. Sass István sírja mellett. Ide hoztuk e kies pusztára, Megdicsőült -te, porhüvelyed. £ föld szült, itt rajzott lelked á!ma, E főid adjon néked nyughelyét! Szent ez a föld: ama fényes lélek Itt választott egykor csillagot; Jönek évek, tűnnek ezredévek, Az emlék itt akkor is ragyog. Legyen a por porrá, föld a földé, Neved őrzi szép emlékezet; Megmarad a lélek mindörökké, A halál a?. Istenhez vezet. Itt homályos tükör által látjuk, Ott fenn szlnről-színre a tökélyt; Boldog, a ki szép honába átjut, S ki e földön nem hiába élt! Te dlcsőült, nem hiába éltél, Szép volt pályád, áldott és nemes; Sas-lelkeddel fel, magasra törtél, Hogy vigasztalj, boldogíts, szeress. Megsiratva térsz a sir ölébe, Koszorúdon égő könny rezeg; Isten hozzád! hamvad födje béke, Áldás rád és hü emlékezet! Sántha Károly. .A_ k á r t y a. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Terített asztal mellé kártya az, a mi a fekete kávéhoz a víz. Az angol trónörökös magával hordja kártyáit és tantuszait. A miniszterelnök hagyományos ebédéin,’ a főispán estélyein, az alispán lakomáin, a polgármester kedélyes szombat estéin, a kir táblai biró szüretein, a főbíró névnapján, a plébános búcsúján, a méltóságos, nagyságos, tekintetes s minden rang és eitnnélküli urak vacsoráin, mohó sietséggel költik el a két-nógy tál ételt, hogy annál több idő jusson a kártyára. A képviselő, a megyebizottsági tag, a végrehajtó, az aljárásbiró, számfeletti gyakornok jelölt, az utibiztos, az ideiglenes minőségben alkalmazott díjtalan napidijas, a tanító, a jegyző, a pénzügyőr, a csendőr, az ur, a szolga: kártyázik. A walesi hercegből a koronás fők mintaképe válhatnék, de játszik. A miniszterelnök kitűnő miniszter lenne, ha nem vonná' el idejét a kormányzástól a kártya. ,S a polgármester örökké el van foglalva a város dolgaival, kivéve mikor játszik. Az orvos még hírnévre is tehetne szert, kivált ha nem kártyáznék. Az ügyvéd még képviselő is lehetne, ha nem játszanék. 'A plébános püspökségig is vi- hetné, ha többet forgatná a breviáriumot, mint az ördüg bibliáját. A számtartó, a kaszuár, az ispán, igen használható tisztei lennének uraságuknak, csak ne kártyáznán ik. A gazdasági írnokot hamar elcsapná a tiszttartó,. ha nem ülne le vele egy kis tartlira. A segódjegyző sem volna kegyben főnöke előtt, ha nem értené a tarokkozást. Az elegáns dandynek megvolna még ezer hold földje, ha nem kártyázott volna. Nagyon is megszoktuk már a kártyát Meg sem lehetünk nélküle. Olyan, mint a kenyér. Mindig vele, csak vele foglalkozunk. Unos-untalan. Bárhova megyünk, mindenhol és m:ndenki játszik. Manapság, a ki nem játszik $ nem duellál nem is megy müveit ember számba. Ha estélyre, névünnepélyre, születésnapra, jubileumra, keresztelőre, bankettre, búcsúra, farsangi ebédre, ozsonnára, disznótorra, kaszinóba, olvasókörbe megyünk, a cél miért elmegyünk: csendes ferbli, makaó, kalábriás, rámsli, preference, tartli, vagy a kitünően szórakoztató landsknecht. Kisérje csak valaki figyelemmel társaséletünket. Családi s egyéb összejöveteleknél, alig várjuk az ebéd, ozsonDa, vacsora végét. Az asszopyok majd csak eldiskurálnak, mosnak, szapulnak viz és szappan nélkül. A leányok? No azok is eljátszanak majd valami társasjátékot.— maguk közt. 1 a férfiak?. Azok a mellék terembe vonulnak. Nem illik mindig a* nők sarkában lenni. Az udvarló elhagyja bájos | nem bájos angyalát, a jegyes jegyesét, a férj feleségét, a fiú az anyját, az apa a leányát s — játszanak. Senki ezen meg nem botránkozik. Tgy kell en- Dek lennie. Hadd kártyázzanak egy keveset, Legyen meg kedvök. Nem kártyáznak nagyban. Dióra, mogyoróra, gyufára, krajcárba.
