Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-29 / 48. szám
Szegzárd, 1891. 48. szám. Vasárnap, november 29. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- lemei yek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez iutézendők. Hirdetések mérsékelten m< g Állapított j árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 írt — kr.l Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdoo. A „nachzűgler vezérvármegye“. —lk. A politika világa egy olyan sikátor, a mely könnj^en megtéveszti a benne járókat. Mint a lólekvesztő, mely a kavargó hullámok között csakhamar elveszti biztonságát, úgy a politikai élet hullámai is hamar 'megzavarják az egyensúlyt, könnyén szédítenek ide s tova. — A politikai elfogultság és az önuralom hiánya okozói e jelenségnek, mely megcáfolhatatlan erővel nyilvánul napról-napra. A politikai élet e sajátossága kihat épúgy a legmagasabb állású politikai tényezőre, mint a legutolsó falusi kortesre. Különböző mértékkel mérjük egyiket is, másikat is, de mind a kettőt okvetetlenül hibáztatjuk. A mi szükebb politikai életünkben legújabban felmerült eset hasonló képet nyújt,, melyet legjobb meggyőződésűiik'ézerint megvilágítani hírlapírói kötelességünk. Ezernyolcszáz kilencvenegy évvel és nyolc hónappal Krisztus születése után a „Tolnamegyei Közlöny1 ‘-nek kis „b.“ tollából származó egyik vezércikke vezérvármegye elnevezéssel illette Tolnavármegyét és ország- világ előtt önérzetes nyíltsággal hiidefte, hogy a mi vármegyénké a vezérszerep hatvanhárom törvényhatóság között, mert a jelenlegi közigazgatás némely lényeges hibájának orvoslására előterjesztett indítványt magáévá tette a törvényhatósági bizottság. És ime néhány hónap eltelte után, még az egyik év.szak alig váltotta fel azóta a másikat, azt olvassuk ugyanazon lapnak hasábjain, ugyancsak kis „b.“ tollából, ugyanerről a Tolnavármegyéről, hogy „nem volnánk mi Tolnavármegye, ha nem vállalkoznánk a „nachzügler“ szerepére.“ Hát mi történt ? Minek kellett itt történnie? hangzik fel, eme újabb elnevezés olvasásánál, minden oldalról a kérdés. Mi ment itt végbe rövid pár hónap alatt ? Talán a vármegye kormányzatában állott be változás ? — Nem. Talán a múltkori indítványt egy újabb közgyűlés halomra dönté ? — Nem. Talán valamely fergeteg keletkezett, a mely felforgatta a közszellemet ? — Nem. A képviselőválasztások küszöbén állunk fpfij! ennyi az egész. / íme ez ama sikátor, a ^melyre cikkünk elején hivatkoztunk. A politikai elfogultság felbillentette a serpenyőt és lett a „vözérvármegyéből“ „nachzűgler“. Mert- nem-e elfogultság adhat csak helyet annak a gondolatnak, tápot annak a föltevésnek, hogy azért indult meg itt a mozgalom egy dohánygyár érdekében, mert mi „nachz 'ógler“-^k vagyunk ? mert mi pécsi szomszédjaink és mások példáját akarjuk csupán utánozni ? És nem-e csak a politikai elfogultság kohójában születhetik meg az a gyanúper, vagy ennek legkisebb árnyéka is, hogy a dohánygyár eszméje merő kortesfogás, hogy ez nem cél, melyet a közérdek sürget, hanem csupán eszköz, melyet a kortesérdek parancsol ? Hol egy szemernyi adat is,# a mely e föltevést igazolná, a mély a legcsekélyebb jogosultságot is megadná annak a sötét vádnak, hogy itt a közjó álarca alatt pártérdekek szolgálatáról van szó. A t. cikkíró ur e gyanúval szemben várakozó álláspontot foglal el egyelőre, de ha ez csakugyan úgy volna (tehát fölteszi annak bekövetkezhetését) akkor remélli, hogy ismét meg fog arról győződni, mikép „Szegzárdon sok a böcsületes ember, de annál kevesebb a gimpli !“ Bízik, hogy a dohánygyár reklámnak nem lesz sikere — kevesen veszik majd be ezt a mézes madzagot. Meg vagyon írva tehát, hogy azok, a kik a dohánygyári mozgalomban részt vesztnek, csupán gimplikre utaznak, — de ilyen kevés van, annál több a becsületes ember! Pedig, úgy látszik, hogy e jövendő- mondás nem fog beválni, mert „gimplik,“ — már t. i. a kik elfogadják a dohánygyár eszméjét — lesznek szép számfan, sőt ilyetén ezek közé sorozza kis „b.“ ur lapjának tisztelt szerkesztőjét is, a ki tudvalevőleg jelen volt azon az értekezleten, a TÁRCZA. —«•*•*•*— Sic xncndjátofi .. . . Ne mondjátok a zokogónak Hogy fojtsa vissza könnyeit, Hiszen minden lehidló könnycsepp Enyhiti szenvedéseit. 0 engedjétek, Tiadd zokogjon, Hadd sírjon csak fájdalmasan, Ha tudnátok ti milyen boldog Az, kinek még könnye van ! Ha csendes estén, kis szobádban, Keblemre hajtva szép fejed, Láyy rezg'ó hangon elbeszéled Szomorú sorsod, életed, Múltadnak sivár pusztaságát, A kiürített bú-kehelyt, A jelennek őrjítő kínját, S a jövőt, mely kétségbeejt, En hallgatom, panaszló szódat, S óh mint sírnék keservesen, — De szivem nem tud megrepedni S szememnek nincs egy könnye sem... tycndc Sznő. Házasság. Irta: BEREGHY HELEN. Mennyi ábránd veszi körül az ifjút. — mennyi küzdelem kiséri pályájára annak bevégzéséig; mennyi kisértet lebeg vészes csábjaival felette, mig elméjében azon gondolat érlelődik meg: hogy családot alapit; Ez talán legfontosabb lépése, mely kihatással bir egész életére, s az ifjúnak jövője felett határoz : mégis számosán ballépést követnek el s csak tettük elkövetése után látják, hogy a szívnek hirtelen érzelme mily végzetes utat jelölt ki 'Számukra. Ennek gyászos eredménye^az m körülményben rejlik, hogy a mostani ifjúság (na meg a köszvónyes agglegények is) azt hiszi, hogy a melyeimnek pénze van, ha évei mindjárt arányban is Élnak vagyonával; (no persze! legszebb az összhang) a mellett boldogságot lel, ha szivében nem is foglalja el az illető azon .helyet, melyre a szerelem kellene, hogy helyezze; csakha pénzsovárságát kielégítheti. Pedig számos példa megmutatta, hogy a pénz nem képes azon űrt befödni, mely a férfi szívben van, midőn azt nem a szerelem köti nejéhez. Sőt a pénz többnyire súrlódásoknak veti meg alapját, mert. a mely nő pénzzel rendelkezik, annak nagyobbak a vágyai s kielógithetlénebb igényekkel lép föl. Ha most a nőiiok minden kívánsága teresedésbe megy, akkor — önkénytelen értetődik, — a pénz rövid időn belül elenyész; de a vágyak s kívánságok tovább is természetében maradnak. Ha kérelmét nem teljesiti a férj: következnek a családi élet sötét oldalai. Napirenden vannak a szemrehányás s civakodások, ezt követi a kölcsönös meghidegü- lós, — a mi az érdek-házasságoknál különben is akadály nélkül megtörténik, — mely mindkettőre nézve kiállhatatlanná teszi az egyii'tlótet. Ne oldják meg hát az is ennek e remek intézményét oly közönséges eszközökkel, melyeknek igénybe vétele azt megfosztja magasztosságától s azon köznapias cselekedetek közé alaesonyitja,, melyek nem a hivatás körébe tartoznak többé, hanem a neműden célok közé. Nem üzlet a házasság, melynek szorgalmát a pénz eszközli, hanem lelki szövetség, melynek kizárólagos megtermője az emberi kebel s az érdek, — melynek megkötésekor nem a külsőségek befolyásolják a lelket, hanem a szív legszentebb s legbo'dogitóbb érzelme: a fenséges szerelem. De ez merész kívánság a jelenlegi materiáliz- mus korszakában, midőn az anyag birliatása in- gerli az emberiséget cselekedeteiben; — midőn eszme s érzelmek lább >1 tiporva maradnak meg puszta jelentőségükben; mig az anyagnak fókez- lietlen működési s hódítási tért biztosit az emberiség. Feledik a vallást, — megvetéssel fogadják Lapunk m.ai száma ÍO oldalra, terjed-
