Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. november 8. Jó szivekhez fordulunk azért. Felhívjuk városunk 1 a vidék tehetősebb polgárait § különösen kiterjedt intelligenciánkat, adjon, a ki' mit tud, hozza össze filléreit szegény és gazdag, — így egyesült erővel, ha nem is mindent, de sokat tehetünk. Tegyünk! segítsünk! ezt kívánja az erabérbaráti nemes érzelem, a h^zafiui kötelesség és saja.t jól felfogott érdekünk!. ...*V . i . ’ • '' ' % — Az esztergomi prímás. Végre megtörtént. Hosszú és heves küzdelmek után a prirnási széket betöltötték. A magyar katholikus egyház fejévé Vaszary Kolos, pannonhalmi főapátot nevezte ki a király és ezzel véget vetett a kínos versengésnek, melyet hónapok óta akkora elkeseredettséggel folytattak. Eleinte általánosan azt hitték, hogy Simor utódjául a király Samissa József egri érseket szemelte ki. mert ez a főp-tp, — magas egyházi rangja mel'ett — olyan kiváló szellemi tehetségekkel van megá'dva, hogy díszére vált volna állásának. A kormány, de különösen S/.apáry Gyula gróf sokat fáradozott e kinevezés körül és a király beleegyezését adta, sőt állítólag már alá is irta volna a kinevezési dekrétumot, mely ellen csak Rómában emeltek kifogást.; mert Samassa az elkeresztelési kérdésben a kormány szabadelvű felfogását pártolta. — Ezt nem tu Iták megbocsátani a magyar főpapnak. Sokáig nagy zavarban volt a magyar kormány, hogy Samassa helyett kit kandidáljon a primási székre. Derék főpapokban nincsen ugyan hiány Magyarországban, de miután e politikai tekintetben is igen fontos állást cs:tk olyan férfiú töltheti be, a ki alá tudja rendelni a kicsinyes felekezeti szempontot a nemzeti érdeknek, a kormány kénytelen volt az illető főpapok politikai nézeteit is fontolóra venni, mielőtt kandidáeióba hoznák ő felsége előtt. Miután Samassa egri érseket Rómában elejtették, a kormány figyelme Hidassy Kornél felé irányult, a ki azonban nem igen mutatkozott hajlandónak a felajánlott primási szék elfoglalására. Másrészt azonban élénk tárgyalásokat folytattak Rómával a Samassa iránt táplált aggályok megszüntetése céljából és csak miután a Vatikán hangulata Samassa irányában nem volt megváltozható, akkor határozta el a kormány, hogy Vaszary Kolos kan- didációját szóba hozzi a király előtt, a ki késznek nyilatkozott a kinevezési dekrétum aláírására. Vaszary Kolos pannonhalmi főapát egyébiránt igen nagy kegyben áll az udvarnál. József főhercegnek gyakori vendége és a lefolyt nyáron szintén megfordult Alcsuthon a főherceg palotájában. A pannonhalmi főapát személyében a magyar kajobbnak találja, ha még mélyebbre rejti s még mélyebben hallgat felőle . . . — Ez borzasztó! Bizonyosan otthon hagytam! Mit se tesz, elhozom holnap. Akarom, hogy olvassa, akarom véleményét hallani. Élnek a szülei," Szera ?... — Nem élnek többé ... Mélyen megindult hangon mondta — kiórzett a fájdalom a remegő hangesésből, mintha azt mondta volna: — Senkim sincs most már á világon, a ki édes szeretettel nézne ibám ... és te is’ — te is! Mély'hallgatás állott be pár'perczig, egyik sem szólt egy sz’ót sem. Az ablakon beszakadó őszi alkony megvilágítja ezt a regényes jelenetet, a hunyni készülő bágyadt fény rózsaszínű, árnyalattal hinti be a szoba selyemvirágos bútorzatát; künn megmozdulnak a kúszó növények leve’ei a feltámadó szélben. A nő még mindig ott áll lecsüggesztett fővel a hűvösen tartott szoba félhomályában, gondolataiba merülve. Zavart, kuszáit .összevisszaságban hullámzanak előtte a képek — szerelemben töltött kedves nyári esték, a végtelen sok küzdelem önmagával, s a boldogság minden perezéért. Csendesen emeli fel fejét s megnézi a fiatal embert, a ki még mindig ott ül ugyanazon helyen, tholikus egyház olyan fejet nyer, a kj teljes tudatában van ama feladatoknak, mik állásával járnak. Széles látkör, alapos' tudományosság óá magas röptű szellem a tulajdonságok, melyek e főpapot jellem- ’zik. Hazafias irányban kifejtett működése különösen a tanügy terén általánosan ismeretes, mert Vaszary 25 esztendeig működött a bencések középiskoláiban, mint tanár és igazgató és ez idő alatt akkora sikereket mutathatott fel, mint csak kevés tanférfiu e hazában.. ' > A politikával nem sokat törődött és mint a főrendiház'tagja a kormány előterjesztései mellett foglalt állást. Az elkeresztelési vitában olyan mó- dőzatot ajánlt a kormánynak, mely a kath. szülők jogának megfelelt, a nélkül, hogy más felekezetű szülők érdekeibe ütköznék. A módozat meg is nyerte a kormány tetszését, sőt Rómában is helyes megoldáskép el lett fogadva. A magyar közvélemény megnyugvással fogadja Vaszary Kolos főápátnak a primási székre való kinevezését. Bízik abban, hogy nála az egyházi és a magyar nemzeti érdekek mindenkor szép összhangban lesznek, magas egyházi állásában nem fog megfeledkezni hazafiui kötelességeiről. Ez minden, a mit a magyar nemzet a kath. egyház fejétől várhat és e várakozásban nem fog csalódni. Mert Vaszary Kolos főapát múltja elég biztosíték arra, hogy hazafias szellem tekintetében senki vele nem vetólked- hetik. Mint tanár, kitűnő apostola volt a magyarságnak, mint rendfőnök mindig hazafias irányban működött és oly kitünően adminisztrált, hogy példa gyanánt ragyogott mindenütt, a hol e tulajdonságokat méltányolni tudják. Magyarország primási széke díszes he'y. Hercegi címmel jár és fejedelmi tekintélyt kölcsönöz. Az a férfiú, kit ez állásra kiszemeltek, meg fog állani helyén, mert érdemes mind a kettőre. A kinevezést örömmel fogadta az ország s elégedetten tekint Esztergom felé, mint ama helyre- honnan a felekezeti béke és megférhetés melegítő napja dereng felénk. Küldöttség a fögymnásium ügyében. Bonyhádon, mint olvasóink tudják, a főgyra- násium érdekében mozgalom indult meg. a mely mindinkább nagyobb mérvben vonja magára a közfigyelmet. Habár mi lapunkban elejétől fogva, a már több Ízben kifejtett okokból, a Szegzár dón létesítendő felekezet nélküli jellegű fögymnásium eszméje mellett foglaltunk állást, mely álláspontunk helyessége mellett meggyőzően szól most már ama körülmény is, hogy megyénk fő- és alispánja a náluk ez ügyben tisztelgett küldöttség előtt hasonló értelem! en nyilatkoztak, mégis általánosabb szempontból Ítélve meg a bonyhádiak akcióját, nem hallgathatjuk el ugyanazon czinikus mosolylyal keskeny szájszélein s a második czigarettára készül gyújtani . , . Még mindig hallgatnak, mintha valamely távoli-neszre ügyelne mindegyik. Most a fiatal ember kissé előre nyújtja fejét, leteszi a meggyujtott szivarkát, összenézegeti ki>sé kezeit, aztán felemelkedik s megáll az asszony előtt. — Meggondolta ? . •. . Vagy egyáltalán arra sem g'ondolt Szeréna ? . : . — Milyen kérdés ? Hát lehetne rqost egyébbre is gondolni? Hogy is kérdezheti? Picziny ajkai meggörbülnek kissé, mintha sírni akarna. — Meg fogok.halni, ha — megy; ezt tudom! . — Eh! Legyen okos! Éehogy fog meghalni, szó sincs róla! Élni fog! Látjuk egymást időközönként! Mit gondol kérem — hányán szeretik egymást úgy, hogy távol élnek. Furcsa volna, ha ezért aztán valamelyik mindjárt, meghalna! Megszokják a helyzetet és . . . Csak nem fog sírni? ... Kissé megragadja az asszony mereven lecsüngő kezét s odaszoritja ajkaihoz, de ez a csók hideg, s ment minden szenvedélytől, olyan mint a legtöbb kötelessógszerü kézcsók. Észre sem veszi, a ki adja. — Ugy-e meg fog nyugodni ? Ön kénytelenül is el érzékeny ül és • vesz rajta hatalmat, látva az asszony igaz, mély bánatát, s leküzdhetlen könnyeit. örömünket azon élénk érdeklődés, lelkesült fáradozás és áldozatkészség fölött, melyet Bonyhád intelligens társadalma, 'a mai indolens világban, egy; kulturális cél iránt tanúsít es csak kötelességet teljesítünk, ha a bonyhádi közönségnek ily, irányú törekvéset a nyilvánosság előtt elismeréssel kísérjük. Mintalapunk más helyén közölt kimutatásból kitűnik, magában Bonyhádonj a fögymnásium létesítésére, vagyis a jelenlegi algymnásium kiegészítésére rövid pár nap alatt több mint tízezer forintot írtak alá, a mi minden szónál jobban bizonyítja az ottani közönség meleg érdeklődés- és áldozatkészségét az ügy iránt. — Ugyancsak a bonyhádi fő- gymnásium érdekében *az elmúlt csütörtökön nagyobb küldöttség tisztelgett gróf Széchenyi Sándor főispán és Simontsits Béla alispán uraknál. A küldöttség tagjai voltak: Nádassy Kálmán a tolna, somogy-baranyai ev. egyházmegye világi felügyelője, Gyalogh István a bonyhádi ev. algymnásium igazgatója, Graf József bonyhádi, Horváth Sándor paksi, Wagner Sámuel varsádi, Viezner Boldizsár majosi, Wágner János felső-nánai, Hammel Alajos kétyi ev. lelkészek, — Dr. Láng Frigyes tb. főorvos Zombáról, dr. Póth Badő Bonyhádról, Kirchknopf Ágoston bonyhádi ügyvéd tb. tiszti ügyész, Totth Ödön ügyvéd, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Förd’ós Vilmos tiszti ügyész, Soriba Gyula ev. tanító Majosról. A küldöttség vezetője és szónoka Nádassy Kálmán ev. egyházmegyei felügyelő volt, a ki mindkét helyen a megye kormányzó köreinek rokonszen- vét és jóindulatát kérte ki az ügy iránt. Főispán ur ő méltósága szívélyesen fogadta a küldöttséget és válaszában kijelentette, hogy egy főgymnásium- nak Tolnavármegyében leendő létesítését a maga részéről szintén rendkívül szükségesnek tartja, de a jelen mozgalommal szemben mindaddig indifferens álláspontot kénytelen elfoglalni, a meddig a két év előtt Szegzárd érdekében megindult mozgalom végleges megoldást nem nyerend. Nyilvánvaló volt ő méltóságának válaszából, hogy ő is Szegzárdra kívánja a főgymnásiumot, de ha ez elérhető nem volna, szívesen látja, ha' Bonyhádon létesül a fögymnásium. Hasonló volt az alispán ur vá'asza, ki a megtisztelő bizalomért, melylyel hozzáfordultak, köszönetét mondva, tudomására hozta a küldöttségnek, hogy miután egy Szegzárdon létesítendő középiskola érdekében megindult mozgalom mellett már állást fog'alt, bármennyire méltányolja is azon nagy fontosságú érdekeket, melyek egy vármegye területén felállítandó főgym- násium megvalósulásához kötve vannak, épen azon okból, hogy az elforgácsolt erők versenye a kitűzött cél hátrányára ne lehessen, jelenleg a bonyhádi fögymnásium létrehozásának megvalósításához a maga részéről támogatást nem ígérhet. Felmerül képzeletében anélkül, hogy akarná, a múlt! . . . Milyen kedves volt előtte az a könnyező len- virág szinü szempár! Hány álmat'an éjszakába került, s mennyi küzdelembe, a mig meghódította a csinos mosolygó kis fehér asszonyt, a ki olyan gondtalanul csicseregve járt-kelt derűs szőke fürtös homlokával, mint egy kis madár. S most ? . . ... Maga sem tehet tán róla, hogy nem úgy van, mint ,volt. • , Körülnéz. • ‘ •* A bútorzat, a függönyök, az aranyfonatu virágkosarakban díszelgő, virágok, á fonódott mintájú szőnyeg boritéka, minden, minden a regi, csu- • pán ő — ő nem az többé. . Szorongó érzelem fogja pl, ha ide jön, maga sem tudja miért, — porszinü minden,- a merre néz, porszinü és<avult, nyomott, nehéz a levegő, oda ül a' mellére, a mint belép és fojtja! Érzi, hogy a „válás“ régóta megtörtént közöttük, csak az a piczi szerelmes asszonyka nem akarja azt észrevenni. Mindenbe beleunt. Beleunt az asszony hűséges tekintetébe, a melylyel naponta fogadta, mosolyába, a melyből a világéit sem juttatott volúa másnak, odaadó szerelmébe, melyért már nem kellett küzdenie többé cseppet sem, s mely nem okozott neki álmatlan éjeket.
