Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-01 / 44. szám
4. TOLNAVÁRMEGYE. — Választmányi ülés. A „Szegzárd-tolname- gyei nőegylet“ választmánya október 31-én délután 2 órakor ülést tartott. — A nőegylet ezelőtt pár évvel — közösen a vöröskereszt, fiókegylettel — háború esetén 70 lábbadozó sebesült élelmezését vállalta el. S most a hadügyminiszter leirt, hogy a nevezett egyletek nem volnának-e hajlandók több sebesült ápolását és élelmezését elvállalni ? A választmány elhatározta, hogy az 1888-ik évben tett ajánlatát jelenleg is fenntartja, — de a mostoha körülmények miatt kedvezőbb ajánlatot nem tehet. — Ágoston Károlynó elnök indítványára az egylet 14 szegény gyermeket lát el ruhával. —* Négyet a belvárosi római kath., négyet az újvárosi római kath., hármat a református és ismét hármat az izraelita népiskolából. Simontsits Béláné a téli hónapokra népkonyha felállítását javasolja. A választmány elvben kész örömmel hozzájárul az indítványhoz s Mikó György titkárt e fajta egyletek alapszabályainak mielőbbi beszerzésével meg is bízta, hogy a valóban emberbaráti célokat szolgáló intézmény mihamarabb életbe léptethető legyen. — Pesthy Antalnak 2 frt, Illés Mihálynónak 2 frt, Bodó Erzse és Mikó György szegényeinek pedig 1—1 frt havi segély utalványoztatott. — Tagokul beléptek: Hapiza Gézáné, Báthori Luiza. Urtika Mária és Weininger Sándorné. — óvodaköteles gyermekek öszszeirása* Az óvodai törvény végrehajtása ügyében a közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz. Tolnamegye közigazgatási bizottsága ezt október 5-én tárgyalta és a kisdedek összeírása végett kiadta a járási főszolgabiráknak. Az öszszeirást Szegzárdon e héten kezdették és tovább folytatják. December végéig az egész országból jelentést kell tenni a minisztériumhoz. — Szegzárd nagyközségben újonnan szervezett számvevő-mérnöki állásra, a mely 400 frt évi javadalmazással van egybekötve, a főszolgabíró pályázatot hirdetett. A kérvények november 24-én délelőtti 10 óráig nyújtandók be. — Az ózsáki r. k. jellegű iskola tanítója, Demuth Gyula Fejérmegyébe, P.-Nyékre, menvén tanítónak, ezen állomásra pályázatot hirdettek. — Halálozás, A következő gyászjelentést vettük : Ferencz Gyula maga és gyermekei: Imre és Ilona; úgy Peller György édesatya, János, Anna, Vilma és György testvérek, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel jelenti forrón szeretett, felejthetlen nejének, édes anyjuk, szeretett leánya, testvérük és rpkonnak Ferencz Gyuláné szül. Peller Katalinnak folyó évi október hó 25-én reggeli 6 órakor életének 22-ik, boldög házasságának S-ik évében, a halotti szentségek áj- tatos felvétele után, tüdőgümőkorban történt gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei jfolyó hó 27-én délután 4 órakor fognak a felső-sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmiseáldozat pedig ugyanaznap fog a belvárosi templomban reggeli 8 órakor az Egek urának bemu- tattatni, Szegzárd, 1891. évi október hó 25. Áldás és béke lengjen porai felett! — Képviselőválasztási mozgalmak. Pécsett, mint a „Fünfkirchner Zeitung“ írja, a szabadelvű- párt körében élénk mozgalom indult meg Jókai Mór koszorús írónknak a legközelebbi választások alkalmával való felléptetése iránt. K ö 1 e s d e n •pedig Petrich Ferencz jelenlegi képviselőt egy ar múlt héten megtartóit pártgyiilésen ismét kikiáltották jelöltül. — Pályázatok. A ín,ti e s i! róm kath. s. kán tor-tanítói és* osztálytanítói állomásokra pályázat van hirdetve, utóbbira oki. nőtanitók is pályázhatnak. Elsőnek jövedelme: egy szoba fűtéssel, étkezés és 200 frt. Másodiknak: , 2 szoba, konyha, kamra és pince, 340 frt és egy öl fa.— A faddi ref. s. tanítóságra is pályázatot hirdettek. Fizetése 300 frt, lakás, fűtés. Az állás azonnal elfoglalandó. — Három millió egy szívért. Vacarescu kisasszony kárpótlása kérdésével foglalkozik most a román kormány, mely hajlandó egy bizonyos összeget fizetni a szerelmes kisaszszonynak oly kikötéssel, ha kötelezi magát, hogy öt évig nem jön haza Romániába, hanem külföldön marad. A kárpótlási összeg állítólag három millió frank volna. — Fillokszera és az amerikai szőlőveszők. Franciaországban, Gironde-megyében az amerikai szőlőültetvéayek rohamosan szaporodnak. Egy bizottság az ottan nyert tapasztalatokat következőkben adja: 1. A direkttermő fajták között legjobban bevált a Herbemorot. 2. Az Othello hasonló remény- nyel kecsegtet. 3. Az ezután megnevezendő fajták az ojtást nagyon jól állják, miért is az ojtást uj . szőlő alapítása alkalmával úgy kell tekintenünk, mint segédeszközeink egy legfontosabbikát. 4. Lég- czélszerübb a legjobb szőlőterületeken is a fagymentes helyeket először beültetni. 5. A fehéres, rossz minőségű talajokat nem helyes amerikai szőlőfajtákkal beültetni. 6. A szőlőtrágyázásra nagy gondot kell fordítani. 7. Az amerikai szőlővesszőt sokkal távolabb kell egymástól ültetni, mint az európait. 8. Alanyul legjobban ajánlhatók a Ripa- ria, Solonis, Jock, Vialla és néha a Jacqu-z. 9. Minden talajnak más és más , fajta felel meg legjobban, miért is végleges elhatározásunk csak akkor érlelődjék meg, ha a különböző fajták tenyé- szésével próbát tettünk. — Kétszer termő almafa. 0 s z o 1 y Káro'y ügyvéd udvarán egy alraafa az idén másodszor hoz gyümölcsöt. Az első termés már szerencsésen elfogyott s az almafa most újból virágzik, sőt már dió nagyságú gyümölcsök is vannak rajta. Ha az időjárás pár hétig nem változik, ez évben az ügyvéd urnák kétszer is leszen almaszüretje. — Hajók összeütközése. Az Albrecht ’ nevű személyszállító hajó múlt hó 21 én délután 1/i3-kor összeütközött a Ferenc z-c^atorna hajótársulat Alföld nevű vontató gőzösével. — Az Albrecht hajó a csekély vízállás miatt, hogy zátonyra ne jusson, a keselyüsi ha:ó állomáshoz vezető kanyarulatnál sietett ki a nyílt Dunára. De ekkor Baja felől odaérkezett az Alföld is, á mely 5 sleppet vonszolt maga után. — Az Albrecht kanyarodása közben a csekély vi/.állás miatt, 'egyik < uszályhajó nagyon közeljutott á szemelyszáÜi.ó gőzöshöz s ennek korlátfáit összezúzta. Erre a von- tatóhajón észrevették a bajt« s elvágták a slepp köteleit, mire a gabnával megterhelt hajó teljes erővel az Albrecht kerekeihez ütődött s összezúzta magát. — Az Albrechtnek nagyobb baja nem esett, az utalok tovább foitathatták útjukat, a gábna- szállitó hajó azonban az innenső parthoz csapódott s ott pár perez alatt elsülyedt. 1400 metermázsa búza volt rajta, az a viz alá merült. A tulajdonosok kárt nem szenvednek, mert a szállítmány 16 ezer forintig biztosítva volt a magyar-franczia biztosító-társulatnál. Szemtanuk a balesetért az Alföld kormányosát okozzák. — A keleti lovarda (!) igazgatója pár héti Szegzárdon tartózkodása után október 28-án éltávozott. Nem nagy veszteség a közönségre, mert előadásai semmi vonzó erővel nem bírtak, a társulat produkciói a lehető legprimitívebbek voltak, a mit az is tanúsít, hogy a mi közönségünk, a mely pedig szereti a látnivalókat, talán egyetlen egyszer sem töltötte meg a nézőtért. Ezt pedig a lovarda-; tulajdonos erősen megér/i. Az utolsó előadást a bohócok javára tervezték, de nem is tartották meg, oly kicsiny közönség jelent meg. — Kereskedelmi utazók. A m. k. Curia egyik közelebbi határozata a kereskedelmi utazókra nézve a következőket tartalmazza: A vevő a kereskedelmi utazónak hatályosan fizethet akkor is, ha annak a számlának a szélén, melylyel az áru küldetett, oly nyomtatott általános figyelmez etés olvasha'ó, hogy az eladó csak oly fizetéseket ismer el, melyek közvetlenül neki, vagy meghatalmazásával ellátott személyek kezéhez teljesítetnek murt ily általános figyelmeztetésnek joghatálya nincsen ; a kereskedelmi mégha*almazott törvényes' jogkörének korlátozása harmadik személyek irányában csak abban az éset- ben lévén hatályos, ha az illető vevő érről különösen értesittetik. Ha a hitelező nem értesítette adósát kereskedelmi utazójának elbocsátásáról és az adós a meghatalmazásnak időközben történt visszavonását vélelmezhette vagy valószínűnek tarthatta volna, hitelező az utazó kezéhez teljesített fizetést érvényesnek elfogadni tartozik. Á kereskedelmi utazó jogköre különös meg hatalmazás hiányán nem terjed ki arra, hogy a főnökének követeléséből elengedést tegyen. (M. k. Curia 1199, 91. szí) 1891. november 1. minden szellőtől fáztam s úgy véltem, hogy nekem ebben a tömkelegben el kell vesznem nyomtalanul. Az utcán, az egyetemen mindenütt éreztem az én kicsi voltamat s azt hittem, hogy lélegzésemmel is magamra zúdíthatom valakinek haragját. Emlékszem, hogy az első kérdésnél, melyet valakihez intéztem, egész valómban reszkettem s mikor a kapott válaszszal tovább mehettem, úgy éreztem magara, mint a ki nagy veszélyből szabadult. Hetekig, hónapokig tartott ez az állapot s én csodáltam magát, hogy ebben a nagy, idegen városban kacagni is mert, holott én i d e f e n n eleinte még szeretni sem mertem magát. Akkor tudtam ismét legalább a régi lenni, mikor egy kondíciót kaptam. Olyan görcsösen ragaszkodtam hozzá, azt hittem, hogy egyéb létjogom nincs a fővárosban, mint az, hogy annak az iskolás gyereknek szüksége van rám. Ha akkor megkérdezték volna tőlem, hogy mi vagyok, nem azt feleltem vo'na, „ember“, hanem, hogy „nevelő.“ Ez volt az első biztos alap, melyen egyelőre védve éreztem magam. De szárnyatlan, szárnyatlan- maradtam tovább is. Hogyne kaptam volna azon az álláson a nagy- kereskedőnél ! Egyszerre vége volt minden gondomnak. Ereztem, hogy most már biztonságban vagyok, tanulhatok, élhetek,* szerethetek s van jogom mindenhez. Az emberek jók voltak hozzám, a várőst jnár most normálisnak találtam, valaminek éreztem magam s ha végig mentem az utcán, mertem már lassabban is járni. Csigának éreztem magam, ki nem házamat, de kis városkámat viszem magammal s abból nézegetek ki a hatalmas, a gyönyörű fővárosra. De biztos helyről, biztos fészekből. Egy időre megfeledkeztem mindenről s csak a mámornak éltem, hogy biztonságban vagyok s ebben az időben, ebben az önfeledtségben történt. A leány szólott: — Akadtak, a kik nekem elmondták. Egy kis lázzal felelt Szerer: — Nem tudtam, hogy mit cselekszem. A ro- szat, az utálatost nem éreztem ki belőle, csak azt láttam, hogy nemcsak kenyerem van, de számitok is valamit. Egy olyan gazdag asszony rám veti a szemét, kíván engem s előbbre helyez másnál. Nem a szivem volt rósz, csak a mértékem s nem tehettem róla. Boldog voltam a nyugalomért s nem bántott más, csakhogy magát nem láthattam. Máig nem gondoltam arra. hogy vétkeztem maga ellen és minden jó ellen; azt hittem, hogy csak fészket találtam, a hol megvárhatom, mig kinő a szárnyam^ és repülhetek magához. És ma... ma megtudtam... A hangja láztól reszketett, a leány kinyújtott kezét megszorította erősén s remegve folytatta: — Máskép lesz. Nem megyek többé vissza, lesz bátorságom, lábamra állok, dolgozni fbgok, mint maga és teremtek magamnak otthont, mert szeretem és magaménak akarom tudni. Fog-e várni, fog-e bízni bennem s tud-e még ezután szerelni? A leány fölemelkedett helyéről. — Dolgozzék, Szever! En várom. . , < Leszál ottiik a lóvona'ról s neki indultak a külváros ke-keuy utcájának. Egy pár rongyos .ember jött velük szemben s Szever szinte óhajtotta volna, hogy megtámadják, mert felforró*erejét nyomban k: szerette volna önteni a drága leány vódeL mében. Szinte sajnálta, hogy azok (csöndesen haladlak el mellettük. Újra beszólni kezdett, a jövőről, a harczról, melyet vívni akar, szerelméről, melyet sohasem érzett ily nagynak, intenzívnek, a leány foglalatossigáról, melyet kínosnak tartott s arról a közel jövőről, mikor minden megváltozik s ketten úgy lesznek egymás mellett, hogy szeressék, dédelgessék, imádják egymást , . . A leány egy földszintes ház előtt megállóit. — Ne jöjjön be még Szever. Majd akkor... Úgy lesz — suttogó a férfi és menni akart. Margit egy pillanatig gondolkozott, aztán visz- szaszólitá Szeverf. — Csókoljon meg, Szever 1 Megcsókolta és mámoipsan indult neki a .fővárosnak, a harczczal teli éjszakának ... IV. Naponta irt- a leánynak. A levelek duzzadtak az erőtől es önbizalomtól. Az örökös harczról, a
