Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-01 / 44. szám
VIDÉK. — A hidegkut-tamásii helyi érdekű szárnyvonal közigazgatási bejárása folyó hó 24-én történt Tamásiban nagyszámú és válogatott érdeklődők közreműködése mellett. A községházánál tartott gyűlésen az állam részéről megjelentek : Maleter Zol- ton műszaki tanácsos, Horváth Lajos m. kir. állam- vasúti igazgató, Gradl Sándor m. kir. főfelügyelő, Ladányi József m. kir. állam vasúti főmérnök és Szalay Dezső kultur-mórnök ; a várjnegye részéről: Madarász Elemér főjegyző és Jeszenszky Apdor; hg.- Eszterházy részéről: Páál József felü- • gyelő és Lexa Zenó mérnök, továbbá az engedményes S z é v a 1 d Móricz, az érdekelt .földbirtokosok s részyénytaláirók nagy számban. A munkálat reggeli 9 órától déli 12 óráig . tartott és minden nehézség nélkül fejeztetett be, mikor is az imént nevezett urak és a helybeli érdekelt intelligencia egy része az engedményes Száváid Móric főszolgabíró urnák a helybeli kaszinóban adott lakomáján találkoztak ismét. A meghirottak harmincán voltak s mind egy szálig megjelentek, mert hát nemcsak a házigazda szeretetreméltó szívessége, de a közös ügy iránti érdeklődés is hathatós vonzóerőt gyakorolt. Ebéd végén Máié tér Zoltán állott fel és elismerő szavak kíséretében éltette a tervezett vasút két vezérfórfiát dr. Kämmerer Ernő orsz.. képviselőt és Száváid Móricot. Utána Száváid Móric a bizottság tagjaiért ürítette poharát. M a- darász Elemér főjegyző pedig Tamási közönségét köszöntötte fel. Tosztot mondottak még Parra g h Béla a törvényhatóság kiküldötteire, ‘dr. Frühvirth Jenő az engedményesekre, majd Bubics Zsigmond zárgondnokra. Közben pezsgők durrogása s Lató bandája villanyozta fel a társaságot, melynek fiatalabb része csak a késő éji órákban távozott azzal a biztos remény nyel, hogy valahára mégis lesz vasút. Páter. — Bonyhádon folyó hó 15-én, a bonyhádi jégkárosult szegények javára megtartott táncestély, dacára némely balga raende-mondának, fényesen sikerült, Sikerült, mint olyan mulatság, hol a jókedv fűzi össze a táncosok colonjait és a hol a vig kedélyesség nem erőltetett, hanem a társaság lelkének élénk kedvtelése. Ez az ünnepi hangulat tükröződött le mindenki arcáról már az első csárdásnál is, midőn 9 órakor a szegzárdi jól szervezett — s külföldön már többször elismerést nyert — zenekar, Garai Ferkó vezetése alatt rázendítő minden magyar lelket felvillanyozó csárdását. Ez a jó hangulat tartott is egész reggeli öt óráig. Az első négyest 26 pár táncolta. Dicsérettel említendő meg, hogy vidékről többen jelentek meg s kár, hogy a bonyhádiak közül töbfien, kik a táncterem díszei 18S>1„ november 1. lótás-futásról, állás keresésről szóló sorok folytonos refrainje az volt: „A szárnyam nő, boldogok leszünk !“ Lémond az egyetemi tanulásról, diplomáról és fényes álmokról, csak közönséges dolgos ember akar lepni, a ki csekély állásban, de biztosan teremti fneg otthonát, éppen elegendőt, hogy meghívhassa belé szerelmét, a váró, angyali, édes leányt. Még nem tudott révbe érni, de ereje és bizalma töretlen; ma itt Ígértek, holnap ott ígértek valamit, — egyiket sem kapja még meg, de még nincs minden forrás kimerítve s : „szárnyam nő, boldogok leszünk!“ A leány eljárt tovább a masamod-üzletbe. Estónkint kapta a leveleket § szépen, gondosan gyűjtögette őket. A keskeny, piros szalag, melylyel átkötötte, már fakulni kezdett a sok bontogatástól, mikor újat tett a régiekhez s mikor újból elolvasta valamennyit. Nem szólt senkinek csöndes boldogságáról édes reményeiről s nem szólt akkor sem, mikor a levelek sötétebbek, aztán ritkábbak is lettek. Az idő egészen belevágott a téli csapásba, a kis szoba ablakát csúf hó verdeste, a kemenczébe tüzet raktak s mikor a gazdasszony kiment, Margit elővette a piros szalagos csomagot s csöndesen, egy köny nélkül bedobta a pattogó tüzbe. . . ’. Akkor este _ az üzletből jövet látta Sze- vert, a mint az htezán együtt ment a — nagy- keréskedőnóvel. ... közé is sorakozhattak volna, a karzatra vonultak. Jelenvoltak a nők közül: gróf Széchenyi Sán- dorné (Nagy-Dorogh), Angyal Ferencnó, Bodó Aladárnó (Pécs), Döry Pálné, Döry Zsigáné (Kis- Dorogh), Eibach Ödönné, Fleischmann Lipótné, Goldfinger Miksánó (New-York), Goldfinger Ármin né, Goldfinger Mórné, Grosch Józsefnó (Tabód), Halász Lajosé. Jagicza Vincénó, Kühnel Ferencné, Marhauser lrnróné, Mühlherr F--nó (Pécs), Müller Lipótné, Percei Dezsőnó, Percei Józsefné, özv. Percei Rezsőüé, br. Puchrterné (Bikái), Szepessy Lász- lónó és Szendrődy Szjlárdné úrnők. Továbbá: Bauer Ilona, Becht Sarolta, Döry Ilona (K.-Dorogh), Döry Etelka (Tüske), Forster Melanie (Tabód), Graf Tilda, Grosch, Etelka (Tabód), Halász Ella, Jagica Ilona, Kírtósz nővérek, Lengyel Hona, Marhauser Irma, Mühlherr M. (Pécs), Müller Flóra, br. Puchner Leo (Bikái). Pfeffer I., Percei Margjt, Szepessy Ilonka és Mariska, gr. Széchenyi Alice, Szendrődy Sarolta (Szegzárd) és Traiber Margit kisasszonyok. Jelenvolt továbbá Tolnavármegye nagyérdemű főispánja mólt. gróf Széchenyi Sándor, fiaival, Vizsolyi Ákos, Gaál Gyula, a pécsváradi és tolnai tisztikar s még többen a megye notabilitásai közül. A táncestély sikerében mindenesetre oroszlán része volt Döry Pál urnák, a táncestély buzgó elnökének, ki mindvégig fáradhatlan kitartással munkált a jótékonycélu mulatság jó sikerén. A tiszta jövedelem jóval meghaladja a 200 frtot. A felülfizetők névsora, tekintettel azon körülményre, hogy a vidékre küldött jegyek vissza nem érkeztek, a jövő számban fog közöltetni. Végre megemlítést érdemel Forberger László tanár ur azon kitartó fáradsága, mely által választékos műizléssel a tánctermet, úgy a lépcső- házat is feldiszité.- Bonyhádon a difteritisz a gyermekek között ismét veszélyes alakban kezd fellépni. — Tolnán a képviselő testület a községi szervezetről szóló alapszabályait letárgyalta s jóváhagyás végett a felsőbb hatóságnak beterjesztette. Ezen alapszabályok életbeléptetésével a felekezeti ügyek is végleges elintézést nyernek, amennyiben a felekezet saját ügyeit ázontúl maga fogja intézni. Eddig a községi képviselő testület, illetőleg a község elöljárósága vezette az ügyeket, uj évtől azonban életbe lép a két év előtt megválasztott hittanács. Mint halljuk ez a hittanáes fogja a kántorválasztást is megejteni, mert a jelenlegi iskolaszékben annyira uralkodnak az ellentétes nézetek, hogy emiatt határozatképes gyűlés nem tartható. Különben is az iskolaszék mandátuma uj évre lejár. Ez az iskolaszék minden pillanatban fölmenthető; a mióta működik, nincs föleskettetve s van több tagja, ki felekezeti adót nem fizet, tehát joga sincs iskolaszéki tagnak lenni. Lord Cynló. MOZAIK. Se voU'áf .... Te voltál az én fényességem! Ködös homályban napsugár ! Hervadó reményeim közt, Az egyetlenegy — rózsaszál! Letűnt a fényesség az égről A sugár homályba veszett! •t Őszi szellő űzi hordja, A — széthullt -— rózsa levelet!... Szazvas QlZavisfia. Csók törtéi3.etelc_ I. A csók Chinában. Egy fiatal tengerésztiszt barátom, ki Chinában is megfordult, érdekes csók-történetről értesített ehgemet. ' , . • • » ‘ Chinában ugyanis, a csókolódzás kedves szó- kása a „mei gm“-éknél (sízép hölgyek) még csak édes titok. ■ , , Az ón tengerész barátom, ki egy ilyen szép „khinóz er“ hölgyikói^ek udvarolt, hódítási diadalát avval akarta betetőzni, hogy imádottjától egy csókot kért. De az imádandó nőcske nem ‘tudta _________TOLNA VÁRMEGYE.___________ sehog y se megérteni, hogy udvarlója tulajdonképen mit is akarna. És mikor a fiatal ember egy czup- panós magyarázatot adott a bíbor piros ajkak leg- szebbikére, a szép „Lhasa“ annyira megrémült, hogy félelmében sikoltozva szaladt át egy másik szobába, honnan félelemtől reszkető' hangon kiabálta vissza: „Óh az az iszonyú emberevö még föl akart falni 1“ Majd mikor a tükörben megpillantotta, hogy rózsa piros ajakán nem történt semmiféle változás, visszatért és behízelgő, l^órő hangon mondá: „Jó idegen, nagyon óhajtanám, ha különös, szokástokat jobban megismerhetném! Tsoók-ooly meg hát!“ És a távol Európa szép fia oly buzgón, oly lelki tűzzel „Tsoók-oölgatta“, rni'g végre a szép Lhasa is tökéletesen belejött a csókolódzás édeg mesterségébe. Azonban a lánynak az egyszeri leczke nem volt elég, mivel nemsokára ismét kérte, hogy az édes munkát folytassák tovább is és pedig megszakítás nélkül, „Tsoók-oolj“ még tovább s „seen jine, Me-lee-lee!“ mondotta a tanulékony tanítvány. II. A költő csókja. Érdekes csók történet az is, melynek, ha igaz, Jókai Mór a hőse. A hires regónyiró éppen Íróasztalánál ült, amint kinyílt a szobaajtó és belépett a szobába a népszínház akkori énekesuője, Pálmai Ilka asszony. A költő udvarias hangon kérdezte, hogy mit kíván? Az egyszerű kérdés, mely még váratlanul sem jöhetett, annyira zavarba hozta a nőt, hogy hosszú ideig nem tudott szóhoz jutni. Yógre összeszedte magát és akadozva dadogta ki, hogy egyedül azért jött ide, mert a hírneves iró kezét — mély tisztelete és csodálata jeléül — meg szeretné csókolni. Jókai pár pillanatig mosolyogva tekintett ar- czába, de nem nyújtotta neki oda kezét, hanem a csinos színésznőt egyenest a — karjaiba zárta és üde, piros ajkát, harmat gyönge, fehér arczát többször, egész szén ved élylyel, illetőleg szívélyesen megcsókolta. A kis Pálmai el volt ragadtatva, de azért ismét meg akarta próbálni, hogy a költő kezét megcsókolhassa, mit persze az most sem engedett meg, mondván: „Egyetlen egy csók a maga eper ajkára, sokkal többet ér, mintha az egész világ kezet csókolna! Majd kezét búcsú szorításra nyújtotta, mivel ép e pillanatba bejött a szobába a felesége is. III. A csókon szerzett feleség. Az ismeretes belga államférfim Frére-Orbán életéből igen érdekes csók anekdotát beszélnek el. Ezen állaraférfiu tulajdonképpen Frérenek neveztetett és szegény jogász létére egy igen gazdag leányba volt fülig szerelmes. Kilátásai, talán mondani is fölösleges, nem igen kedvezők voltak; de midőn a vizsgálat napja elközeledett, a kisasszony kedvesének azt mondta, hogy: „Ha reggel szerencsésen levizsgáztál, úgy estve jöjj az operába és lépj egész bátran azon páholyba, a melyben én szüleimmel ülök.“ „De vájjon meg fognak-e engemet tűrni,“ kérdezte az aggódó deák. „A felől majd teszek én!“ válaszolta a szenvedélyes leányka. Frére fényes eredménynyel vizsgázott és estve csakugyan elment az operába, ahol --■ midőn a páholyba lépett — kedvese hozzá sietett, nyakába borult és az egész világ szemeláttára, tüzesen, hevesen többször megcsókolta. A szülőknek nem maradt más hátra, mint beleegyezni a fiatalok által megkötött frigybe, mindamellett ők meg azt kötötték ki, hogy „a vőlegény családi neve mellé az ő nevüket is fűzze hozzá. IV. Mennyit ér egy színésznő csókja? A kérdésre a feleletet ezen kis ^törtónetecske 'adja'meg.. * Beszélik,. hogy egyszer Hamburgban a színészek egy elszegényedett és elnyomorodott társuk részére a Maecenasaiktól' pénzsegélyt gyűjtöttek. A gyönyörű Lebrun Antónia‘magára vállalta, hogy ez ügyben maga fog beszólni a pénzfejedelemmel, Heine Salamonnal. _____________________________________5^_
