Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-27 / 39. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. szeptember 27. hanem a szegény, felizgatott és mesterségesen elkeserített népet munka, keresetforrás nyújtása és oktatás által lehet visszatéríteni kétségbeesett útjáról. 1 e téren nyílik alkalma áldásos, üdvös működést kifejteni a dunántúli k ö z m í v e l ó d é s i-e g y 1 e t n e k, mely alakulásakor megvalósítandó ezéljai közé is tűzte a már emlegetett kivándorlás megakadályozását! Nagyon időszerű és kívánatos volna tehát, ha a nagy lelkesedéssel és tűzzel — most egy éve — megalakult kultur-egyesület még idején akcióba lépni és nemes célját megvalósítani iparkodnék! Mert, ha a kivándorlási láz mindjobban el- harapódzik a nép között, akkor már nehéz és hiábavaló lesz minden erőlködés a megakadályozásra; ha sokáig késnek: akkor csak az nem megy el szerencsét próbálni, aki amúgy sem mozdulna ki nyugalmas helyéből. A nagy jövőjű kulturegylet egy éves életében aggasztó tünetként észleli tehát az érdeklődő közönség azt a nehezen mozdulást, mely eddig még a hazafias lelkesedéssel felajánlott összegek megköszö- nésén túl nem terjedt. 'Az Emke egy év alatt már eredményt is tudott felmutatni; — itt meg még az alakulás és tanakodás stádiumán túl nem jutottunk. — Az igaz, hogy a mozgalom lelkes és önzetlen zászlóvivője, B e k s i c s Gusztáv, kissé elkedvetlenedett a bizonyos részről támadt kíméletlen és elfogult támadások miatt, de azért a jobb sorsra érdemes ügy bajnokainak nem szabad kedvvesztetten abba hagyni a nemes küzdelmet, mely a kulturegylet czéljait megvalósítani van hivatva. Az Elnkénél a titkár maga hőshöz illő lelkesedéssel emberfeletti munkát végzett kezdetben is és volt is eredménye a nemes felbuzdulásnak és fáradhatatlan agitácziónak. A mi egyletünk nem Dunántúlról származott titkárának működéséről sem vett még tudomást az érdeklődő közönség. Igaz, hogy nagyon el van foglalva, mint egyik nagy lap főmunkafcársa, de azért azt hiszszük, Körülnézek* úgy, mint a ki valamely nehéz álomból ébred, s nem bir bontakozni annak a hatásából, nincs tisztában vele, felébredt-e valósággal, vagy tán álom mindaz, a mit lát s a mi körülötte történik. .. Megzörren mellettem a kék virágú „jaj“ kóró, az öreg asszonyok csodatévő gyógynövénye, mely legkésőbb hullatja el apró virágát, s alig veszed észre, ha teljében virul is — igénytelen, leveleden növény, melynek csupán a története szép. Báemlékszem a közelembe csillogó fodortalan piczi kis. tóról, otthon való csendes kék vizű tavunkra, melyet fehér virágú, erős szagu bodza bokrok határolnak, s a szélein terjengős Csoportokban buján diszlik a „csuhu“, bütykös virágából fehér tollú kacsák fürödtek vizében, s őszszel megüli felületét a fehér pókszállingó s felborzolgatja nyugodt tükrét a „Bársonyosi“ hegyekről alá sikló esti szól.... Mennyi gondolat egyszerre 1 Hányféle emlék — tör a szivemnek. — Én! Én! Én!... El nem lehet ma altatni őket, felszínre törekszik mindegyik, kér, esdekel, követel, gondolj t én reám ! En reám ! Elvonulnak előttem a különféle képek titokzatos hullámzással, feltűnnek, mint ködfátyolban a távoli tornyok s mosódnak él ismét, ha megmutathogy ideje volna már a rendszeres és czél- tudatos működésnek megindulnia minden részen, minden oldalról. A dunántúli megyékből választott nagybizottság • vezérférfíai oly ismert buzgalmu és nagy érdemű no- tabilitások, kik egyesült erővel és akarattal az elnök változás nehezen eső bajain is könnyen tultehetnék magokat és életet adhatnának a hazafias buzgalommal megindult mozgalomnak. A meddő közigazgatási viták és választási készülődések közepette és daczára is föl kell tehát ébreszteni a közérdeklődést a kulturegylet iránt, melyre nem- zetfentartó, nagy feladat vár, s mely üdvös működésével hivatva lesz megakadályozni az aggasztóan felburjánzó kivándorlási epidémiát 1 VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatásai bizottsága folyó évi október 5-én. dótelőtt 10 órakor ülést tart. — A pénzügyi szakosztály folyó hó 24-én tárgyalta a Tolnavármegye közigazgatási és gyám- hatósági szükségleteire vonatkozó 1892. évi költség- előirányzatot. A szükséglet a múlt évi 82176 frt 62 krral szemben 86282 frt 60 krral irányoztatott elő. Mivel a bevételek nem fedezik a kiadásokat, a szakosztály 72% pótadó kivetését hozza javaslatba. — Ezen összegből lesz fedezve az 1890. évben fedezetlenül maradt, valamint a folyó számadási évben várható deficzit is. Hirdetmény. A törvényh itóság 1892. évi költségvetése, az 1886. XXI. t. ez. 17. §-a értelmében, a pénzügyi szakosztály vóleményes jelentésével együtt a vármegye levéltári helyiségében folyó évi szeptember 26-tól október hó 10-ig bezárólag közszemlére tétetik ki. A költségvetésre vonatkozó netáni Írásbeli észrevételek folyó évi október hó 10-ig bezárólag az állandó választmányhoz czimezve benyújthatók. Simontsits Béla, alispán. — Elhalasztott bizottsági tárgyalás. Vármegyénk legközelebb megtartott közgyűlése egy szü- kebb körű bizottságot küldött ki oly czólból, hogy a vármegyei háztartás egyensúlyának s ezzel kapcsolatban a vármegyei autonom közigazgatás további sikeres vezethetósének biztosítását, beható eszmecsere és mégvitatás tárgyává tegye. — Ezen küldöttség folyó hó 26-ára hirdetett tárgyalása — le- küzdhetlen akadályok miatt — e hó 29-ére halaszta- tott el. ták a „múlt“ képét, mint a leboruló alkonyaiban a távol körrajzai. .. Egyetlen emlék — ez nem bir elmosódni, nem bir, átcsillan a többiek sorozatán, el nem fedi se homály, se fény, mindenütt fenn ragyog, nem bírok szabadulni tőle 1 ... Körösköriil a teremben vilió lámpafény, mint a mesebeli tündérpalotában, a fényben reszkető fenyő lombok, a vidéki táneztermek díszei, aranykeretü tükrök, melyek visszasugározzák a mosolygó kipirult arezokat, selyem öltönyök szin- gazdag virágait, s a fürtökben csillogó ékszereket. Langyos, illatárral lerhelt levegő suhan át a tánezterem levegőjén, s a dalhullámok között hallom, a mint a zenénél ékesebb hang suttogja — mit — nem tudom. .. Csupán a hangot hallom folyton és mindig, s azt hiszem szint kapna a hóval fedett puszta táj, illatot a ködös téli levegő, virág fakadna a száraz ágakon, ha úgy halkan, édesen, behízelgőn megcsendülne előttem újra ama édes — hang. Leszáll az alkony... Árnyak bujkálnak a zörgő hervadt lombu bokrok között s terülnek szót a pusztuló gyepszőnyegen, a távoli faluból búgva-tépve vetődik át az estharang. A szivem erősen megfájdul. Az egységes zónáidé és a szeg- zárdi toronyórák. — Kétségbeejtő történet. — Baross Gábort, mióta megalkotta a zónát, töri a vaskaput, ugratja a németet (no uieg^ az alantasait) s behozta az egységes zónaidőt, mindenki nagy embernek tartja. — Óh hatalmas vasminiszter, a tegnapi szent napig nekem is ideálom voltál .... de ... . de most már még te benned se bízom. Kezdjük élőiről! Nyolcz élő gyermekkel áldott meg az Isten. Majd Barosst írtam, hisz ma már megszoktuk, hogy minden jó és tökéletes, ajándék ő tőle szálljon alá. Az édes apám nem volt tanító s így nagyon egészséges, követésre méltó nevelési módszert hagyott reám. Kipuhatolni a gyermek hajlamát és úgy adni iskolába. Ezt cselekszem én! Egyik fiamnak pompás tenorhangla van, de szó, a mi szó, nagy gazember. Opera énekesnek szántam. Mivel azonban az utóbbi kellék nem éppen szükséges az operaénekesnek, — jobb erkölcsöt tanulni, beadtam a belvárosi iskolába. — Az öreg R. bácsi keze alatt aztán nem tesz egyebet , mint örökösen imádkozik és énekel! A másik fiam nem ette valami nagy kanállal* a tudományt (van tehát kilátás, hogy még miniszter is lehet) s a számtanból különösen gyenge (úgy látszik, hogy pénzügyminiszterségre van hajlama a kölöknek 1) oda adtam hát a zsidó iskolába, ha itt se tanulja meg a kétszer-kettőt, akkor sehol. A harmadik felénk, bátortalan, hadd tanuljon egy kis harcziasságot a kálomistáknál! (Már az első nap beverte két öcscsének az orrát!) A negyediknek sétákat rendelt az orvos, beírattam ezért a bátta- szók-utezai iskolába, — ha akarja, akár athletává képezheti magát, a mig oda naponta kikutyagol. S nekem még csak költségembe se kerül, mint sok apának az athletikai klubb! Az ötödiktől irtózik a latinnyelv. Gál tanár barátom ugyan azt mondja, megfordítva van a dolog. De hát az mindegy! Ezer szerencse, hogy Trefort kitalálta a polgári iskolát. — Három óvodába járó kis gyermekem marad meg. Kettő közülök iker. Elfelezem őket. Egyiket a régi óvodába küldöm, a másikat az újba. A harmadikkal azonban kitartó vagyok, állandóan az újvárosi óvodába járatom, mert Mikó plebánps úrral bámulatos tehétséget fedeztünk fel benne az Ariszton-verkli forgatásához! S most következik az én megrendítő szerencsétlenségem. Nyolcz gyerek, kik mindannyian más felé járnak iskolába! Ezelőtt egy jó öreg esztendővel, mikor a belvárosi róin. kath. templomtornyán, ha gereblyével is, de előre tologatták az óramutatót, minden déli harangozáskor ehhez igazítottam az órámat. De abba hagytam, mert bár odahaza is minden nap reguláztam időmérőimet, — a toronyóra és az ón óráim között minden áldott nap nem több, mint 2 óra 45 perez d'fferenczia mutatkozott. Törtem a fejemet, mi lehet ennek az oka ? Ha zseb és fali óráimat összeigazitotíain, egy hét múlva is pontosan együtt jártak. Tehát nem ón nálam van a hiba! — Úgy de oly szentsógörő csak nem El-^1 tünedeznek képzeletem phantomszerü alakjai, csupán egyetlen gondolat, egyetlen tépő kérdés kisért a szivemben !. .. Váljon, ha eljön az igazi „ősz“ s kialszik számomra a csillagok fénye ^odafönn, ha szivem édes ábrándképei kihalnak, kivesznek, s ha eljön értem a „megsemmisülés“ s megérinti nehéz hideg kezével szivemet, s kihunyni készteti érzelmeit s köd- fátyolt borit szemeimre — a homályban a feloszlás nehéz órájában, mely megsemmisít' mindent — meg fogom-e mégegyszer hallani azt az édes vi- gaszthozó — hangot ?.., Fegyverek között. (A szabadságharczi kiállításról.) Nem először vagyok a szabadságharcz emlékeinek kiállításán. Mint a hívőt a templom, úgy hívogat engem ide a honszeretet varázsa. Nem a kíváncsiság csábit engem ide, hogy csak lássak, hanem a zarándok ellenállhatatlan vágya, hogy ihlettel töltse meg lelkét. Legszívesebben vagyok a fegyverek között, hallom zörejöket, hallom csattogásukat, megelevenedik előttem a múltnak képe. A hősök ezrei kilépnek halálos álmok nyoszolyájá.ból, a sírból, s megkezdik újra az elleutverő dűlő csatákat. Vácz, Isaszegh, Nagy-Sarló és a branyiszkói ütközet magasztos jelenetei váltakoznak előttem a
