Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

seletnél is több befolyást követel Magyarországnak. Beszélt még a nópfensóg és a koronafenség fogalmairól, ezek jogait és kötelességeit fejtegetve, a fekete-sárgáról, az alkotmányról, az osztrák érdekeknek való alárendeltségünkről és végül tagadja, hogy a többség a 67-es alapon áll, mert egy pontja sincs érvényesítve. Hazudik a kormánypárt, mikor azt mondja, hogy a 67-es alapon áll. Izleltetőül elég ennyi is e beszédből. Ezután Eátkay felolvasta a szükebb körű értekezlet következő határozati javaslatát: Kimondja a pártgyülés : 1. Hogy az 1892. évben megejtendő országgyűlési képviselőválasztásra már most szervezkedik. 2. Megalakítja a vármegyei intéző bizottságot, mely áll egy elnökből, alelnöTíből és 3 jegyzőből. 3. Fölhatalmazza a vármegyei intéző bizottságot, hogy az 1892. évre szóló választási lajstromok alapján hajtsa végre a vál. kerületek és községi párt szervezését akként, hogy a kerületi és községi pártszervezet küldötteiből 100 tagú vármegyei intéző választmány is alakítható legyen, mely a választásokat előkészíteni és vezetni lesz hivatva; E javaslat elfogadtatván, az intéző bizottság elnöke lett B o d a Vilmos, alelnöke br. J e- szenszky László, jegyzők : Borzsák, 0 s z o 1 y és Steiner Lajos lettek.

Ennek megtörténte után B o d a Vilmos megköszönte a bizalmat és biztosította a pártértekezletet arról, hogy higgadt mérséklettel, de határozottsággal fogja a párt érdekeit szolgálni.

Bemutatta a központ küldötteit, Herman Ottót, a hírneves tudóst és Meszlényi Lajost, Kossuth Lajos rokonát.

Erre Herman Ottó lépett elő és megtartotta az alább egész terjedelemben közölt beszédet. Herman Ottó a magyar parlamenti élet egyik legérdekesebb alakja, kinek radikális elveit minden párt tiszteli és a ki a képviselőház legszellemesebb egyéniségei közé tartozik. De mindezek daczára, a legjobb akarattal sem tudjuk az ő túlzásait neki elhinni. A magyar kormány hazafiságát kétségbe vonni senkinek sincs jogában és az van mindesetre olyan három próbás, mint bárkié a függetlenségi párton. Vezórczikkünkben már foglalkoztunk beszédével, és azt hisszük, hogy sokkal több haszna lett volna belőle a hallgatóságnak, sokkal több a közügynek, ha Herman politikai fejtegetések helyett fillokszerá magyarázatokba bocsátkozik és az ő nagy tudományával tanulságokra oktatja, kissé sé- gitő kezet nyújt a mi fillokszerá sújtotta népünknek, mely a maga józanságában úgyis belátja, hogy vasutakat és országutakat építeni, folyókat szabályozni, iskolákat emelni, hadsereget fentartani, jogbiztonságot teremteni, adók nélkül kissé bajos dolog.

4.____________________________________

A népszínháznak is van uj csillaga Kopácsy Juliskában, ki hivatva van Pálmay Ilka örökébe lépni; a mi valóban majdnem lehetetlennek látszik reá nézve, kit általában csak „szem ér metes primadonnának“ neveznek, pláne mióta azzal az igen ideális felfogással kezdte a művész életet, hogy egy szegény, sémita hírlapírónak nyújtotta a kezét, a helyett, hogy előkelő pártfogóinak és udvarlóinak fényt és pompát Ígérő ismeretségét tartotta volna fenn! — Nem is megy az ő egyszerű, öreg apjának a fejébe a leányának ez a furcsa gusztusa és meggondolatlansága ! Nagy panaszkodva emlegette a minap a vén csizmadiáknak typikus alakja, h gy „tetszik tudni“ mennyit költöttem rá, aztán grófok, gazdag emberek akartak neki udvarolni és mégis ezt a „kajla zsidógyereket választotta“. Nem tudja felfogni, hogy még ilyen dolog is megeshetik. Hanem elég szerény volt megjegyezni rá az öreg, hogy a Juliska egészen az anyjához hasonlít, arra ütött, a mit különben első látásra is észre vehet mindenki, mert a Kopácsy Juliska ritka szép nő, szegény papája pedig ugyancsak messze áll attól, hogy valami szépet találjanak rajta!

Most nincs a Blahánónak versenytársa, mert a Juliska még ezután lesz valami, Blaháné pedig már, nem fejlődhetik, mivel a fejlődés tetőpontján áll. A napokban egy ismerősömtől, a ki már 11 óv óta nem látta játszani, kérdeztem: na, hogy tetszett Blaháué ? Mire azt felelte, hogy a hangja most is ugyanaz, mint 11 évvel ezelőtt, de

Belátja és tudja, hogy az adók miatt — ha csak csapások nem érik — bizon gyarapodhátik, hogy most fejedelmi a helyzete a még pár évtized előtti úrbéri, robot, papi tized és hasonló viszonyokkal szemben, hogy nemcsak terhei, hanem jogai is egyenlők az úréval.

Herman után Meszlényi beszélt, ki valódi népszónoknak született. A kormány — szerinte

— oly ülőn halad, hogy az örvényt el nem kerülheti. Ma eladó az elv; az érdek után jön a haza. A meggyőződés megvásárolható. A vásár egyforma, csak az árak különbözők. 5—lOfrtigés feljebb. Az adóterhek koldussá teszik a népet. És ha valaki még ebben kételkedik, elmondja bizonyítékul a következő mesét: Volt egy beteg király, kinek orvosai azt mondották, hogy csak úgy gyógyul meg, ha országából egy boldog emberének ingót vi.-eli. Yégre találtak egy koldust, a ki boldog volt, de ennek meg nem volt inge — elvitték adóba. Az adomán jóiziit nevettek.

Igen az adó — de még a jégverés is,

— vágott közbe egy jégsujtotta polgártárs.

A kormánynál van a hatalom, a pénz; itt a képviselők fele már kapott, a másik fele még vár valamit. Mig a függetlenségi párton tiszta meggyőződés, tiszta-elvek. De kezd felébredni a nemzet és ő bízik a függetlenségi párt mielőbbi diadalában. Meszléuyi szavait többször élénken megéljenezték.

Meszlényi után még Eátkay mondott rövid beszédet, melyben a függetlenségi eszmék jelentőségét és azt az eszményi harczot, melyet e párt folytat, fejtegeti. Ok égő mécsesei, eszményi mar- tyrjai a függetlenségi eszméknek, a szabad meggyőződésűéi, mig a másik párton anyagi haszon, lenézés és megvesztegetés uralkodnak. Megbocsát nekünk Eátkay, ha kimondjuk nyíltan, hogy ő bizon sokkal jobban ért a poezishez, mint a politikához. E két fogalom igaz nagyon távol áll egymástól. Sőt talán épen azért, mert olyan kitűnő ő mint költő — nem lehet jó, mint politikus.

Eátkay szavai után Petri eh néhány lelkesítő szóval a gyűlést bezárta és ezzel véget ért a pártgyülés, mely az első sorakozás volt a'legközelebbi választásokhoz. Csakhogy nem mindig az első íecske — jelenti a tavaszt.

Herman Ottó beszéde:

Mélyen tisztelt polgártársak !

Fáradt mellel, de magas örömtől dobogó szívvel emelem föl ezen helyen szavamat, hogy nemes Tolnavármegye függetlenségi és 48-as pártját itt az orsz. központ nevében, a magam nevében és MeszTOLNA VÁRMEGYE.

most. már nem mozog oly könnyen. Sez csakugyan igaz kritika volt róla! Nem hiába panaszkodott is a minapában egy reporter előtt, hogy nem szeret már az operettek nadrágos szerepeiben ugrálódni, s ezentúl kerüli a „Suhanczokat és Bocacciókat“ s inkább népszínművekben játszik. Minden múlandó az ég alatt, a nemzet pacsirtája is alá van vetve a természet törvényeinek', a négy X ő rajta is nyomokat hagyott. Most is kedves, páratlan kaczagásu a hangja, gyönyörű az éneke, szívhez szóló á beszéde, de már nem aly fürge és eleven, mint mikor a Finum Eózsi tűzről pattant mókáival először lepte meg a közönséget, vagy mikor Marjoaline ketyegő óráit loLbálta a vállain. De azért hálát adhatna á mai nemzedék a magasság- bélinek, ha még 40 évig ilyennek tudná megtartani ezt az Istennek kedves, és az ő választott művésznőjét!

Annyira belemelegedtem, hogy már ki is fogytam a tercieréből; azzal végzem tehát egyelőre, hogy ha valami szegzárdi honfitársam most ide téved Budapestre és ismerőssel akar találkozni ; akkor menjen el a váezi-utcza sarkára, aztán nézze meg a Calderoni kirakatát és megláthatja o t törvényszékük egyik tisztelt és szeretett birájának képmását, aki az 1866. évben éretté vált ev. ref. gymnásiumbeli kollégáival együtt van megörökítve a 25 éves találkozó emlékére. — Mi pedig valószínűleg már a jövő héten találkozunk e lapok hasábjain — ha önöknek is úgy tetszik ? ! Fernando.

lányi képviselőtársam nevében teljes tisztelettel üdvözöljem és hogy önök előtt itt tisztelettel meghajoljak. (Szónok meghajtja magát.) Hogy ez nem hízelgés akar lenni t. polgt. meg fogom önöknek mondani, hogy miből ismerik meg azt. Magyarország polgársága érzi, hogy nehez idők következnek. Eloer- zetei vannak s a választó po'gárok megyeszerte még mint a tévelygő hajó keresi az irányt s akkor, mikor minden vármegyében a polgárság a függetlenségi és 48-as irányt keresi, ime Tolnamegye a legelső, melynek polgársága oda áll, mintegy világitó torony és azt mondja, vigyázzátok hazafiak, nehéz idők következnek, szervezkedjünk, hogy a döntés^ perezében megállhassunk. (Helyes.) Igenis t. polgártársak szervezkedjünk, mert az a szent eszme, melyért mi harczolunk, nem rendelkezik sem ágyúval, sem puskával, sem tisztviselőkkel, hanem rendelkezik egyedül a hazafiak szivével. Ezt az eszmét t. polgt. szolgáljuk mi és ez Magyarország önállóságának és függetlensegének eszméje, mely alkotmányunkban gyökeredzik. (Éljen!)

Nem akarjuk mi azt, amivel minket vádolnak, amivel minket rágalmaznak, nem akarunk mi rendetlenséget, igaz'alanságot, hanem azt, a mit mi keresünk: a természetben gyökerező joga a nemzetnek. Úgy a hogy megköveteljük a szabad embernek a szabad gondolkozást, úgy megköveteli pártunk, jogaink és alkotmányunk érvényesítését.

Hát kirlenue az t. polgártársak, aki ilyen körülmények közt elég vakmerő odaállani a nyilvánosság elé és azt mondani, hogy a függetlenségi és 48-as párt a forradalom pártja, hogy ez a rendetlenséget akarja s hogy annak nincsen joga követelni azt, amit követel Mi nem csinálunk t. polgt. úgynevezett politikát a suba alatt, mi nem járunk suttyomban, mi nem bujkálunk eszméinkkel, hanem csak hazánk és az egész emberiség szent nevében szólunk és cselekszünk.

Hát az a sorsa a magyarnak, hogy akkor, amikor érzi, hogy körül van véve minden oldalról fenyegető veszélytől, hogy rá nyugatról, keletről, délről és éjszakról rávigyorog a roszakarat, melynek jogai vannak, egy a hazafiságáról megfeledkezett kormány által fólrevezettétik, egy rósz rendszer által, kipréseltetik, kizsákmányoltatik, hogy mint a kifacsart czitromot odadobják a militárizrnus móló chjának, hogy gyarmattá törpüljön egy másik állam hasznára, melynek érdekei velünk ellentétesek.

Boldoguljon Ausztria a maga módja szerint, de ő érte mi nem ieszünk koldusokká (Éljenzés).

24 keserves esztendő megtaníthatta még a legbutábbat is, hogy hol van a joga ? A folyton szaporodó adóterhek, melyednek áldásait nem látjuk, mivel nem térnek vissza intézményeinkben; az a rendszer, mely Magyarország ezreit kényszeríti, hogy vándorbotot . ragadjon, hogy a sárga és veres csillag ellen küzdjön, a mely nemcsak a tótokat és hason nemzetiségeket, hanem az ős magyarságot, a Balatonvidék lakóit is Braziliába kergeti, hogy többé vissza ne jöjjön. És történt ez azután, mikor áll Széchenyinek azon mondása, hogy mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is megkellene bocsájtani. (Mozgás.)

T. polgártársak I Ha volt a pártóletben példa, melyet a polgárság magára nézve is tanulságnak vehetett/ úgy ezt a példát láthatta most az országgyűlésen lefolyt küzdelemből. Egy óriási többséggel szemben a legtökéletesebb összetartás, határozott akarat, és a hazafias érzés arra buzdította a füg. pártot, hogy ő számszermt csekély erővel vegye föl a harczot a nagy többséggel s megvertük a kormányt s nem bírta keresztül vinni a megyei közigazgatást.

Mi ennek a tanulsága t. polgt. az, hogy a haZafiságban oly erő lakik, mely az érdekeken har- czolo többséget is kepes legyőzni. Éhben az értelemben üdvözlöm a központ nevében az ériekezletet, és köszönetét" mondok úgy a párt, mint a magain neveben, hogy ezt a szép példát megadták és hogy alkalmat adtak, hogy ezt mások is követhessék és >gy a győzelemre való biztos kilátással vehetjük fel 1892-ben az alkotmányos harczot, és ha reményünk teljesül és pártunk többséggel vonul be, akkor a koronás király e párttal fog uralkodni. Itt ez ünnepélyes perezben még egyszer visszautasítom, hogy pártunk a nép lázitója, vagy , félrevezetője volna.

1891. szeptember 13.