Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

1891. augusztus 30. tfOLNAVÁHMEGYE. 3. VÁRMEGYE. Hirdetmény. Az országgyűlési képviselő-válasz­tók 1892-re kiigazított s az 1876: XVIII. t. ez. 3. §-a értelmében közszemlére kitett ideiglenes névjegyzékére vonatkozólag a szegzárdi, bony­hádi, paksi, kölesdi és pinczehelyi vá­lasztókerületekből beérkezett felszólamlásokat Tolna vármegye központi választmánya folyó 1891. évi szeptember hó 15-éu délelőtt 10 órakor Szeg­zárdon, a vármegyeház tanácskozási termében ugyanazon sorrendben fogja elintézni, a melyben az egyes választókerületek elől felsorolva vannak. A hozandó határozatok ez évi szepte m- b e r hó 20-á t ó 1 30-á i g~ lesznek Szegzárdon a vármegyeház levéltári helyiségében a hivatalos órák alatt betekinthetők, a közvetlenül érdekelteknek pe­dig az 1874: XXXIII. t. ez. 49. §-a a) b) és c) pontjai érteimében kézbesittetni fognak. Ugyanazon t. ez. 50. §-a szerint: azok, kik­nek felszólamlása vagy észrevétele felett a központi választmány határozatot hozott, annak közszemlére kitételét köveiő 10 nap alatt, — azok pedig, kik­nek az idézett törvény 49. §-ában elősorolt határo­zatok kózbQ-.ittettek, a kézbesítéstől számított 10 nap alatt a nagymélt. m. kir. Curiához intézett feleb- bezésüket a központi választmány elnökéhez be­nyújthatják. A felebbezés Írásban nyújtandó be s ahhoz uj bizonyítékok is csatolhatok.. Szegzárdon, 1881, évi augusztus 28-án. A központi választmány helyettes e'nöke: Madarász Elemér, főjegyző. Reitter duaaföldvári kiró tiszte­letére rendezett ünnepélyek. Lélekemelő, szép ünnepet ült városunk folyó hó 20-án. Kedvelt biráját, Re it tér Józsefet, ün­nepelte a földvári közönség azon alkalomból, hogy O Felsége Reittert’kitüntetésben részesítette. A zivataros idő daczára szép közönség várta a hajóállomásnál a legutóbbi tűzoltó-kongresszusról hazatérő Reittert. A hajóból kilépve B e k k e r tűzoltó tiszt üd­vözölte az ősz parancsnokot, ki a tűzoltóságtól ki­sérve teljes parancsnoki uniformisban tért házába. Este hét és fél órakor az iparos ifjúság a tűzoltókkal egyetemben fáklyás zenével tisztébe meg az ünnepeltet. A szónok Z ááry József ügy­véd volt, ki nagy hévvel tartotta üdvözlő beszédét és a zuhogó esőben — esőernyőjót. A fáklyás zenét bankett követte a kaszinó termeiben. Ott láttuk Simontsits Béla alispánt, Orosz főszolgabírót és számos megyei és hely­beli notabilitást. A kitűnő vacsora második fogásánál felállott Simontsits alispán és elmondta gyönyörű fel­köszöntőjét a királyi családra, melyet a jelenlevők állva hallgattak végig. Majd Ragályi ügyvéd tolmácsolta ékes szavakkal a földvári közönség üd­vözletét. Széllé járásbiró a nála megszokott szó­noki routinnal és szellemmel az alispánt éltette. E beszédet követte a bankett legkiemelkedőbb moz­zanata — Simontsits Béla alispán beszéde. Kettős ok készteti szólásra — úgymond — az első, hogy Reittert a törvényhatóság nevében üdvözölje, a második pedig az a sok kellemes emlék, mely őt e vidékhez fűzi. Reflexiók támadnak benne ilju korából és azokat a meghatottságtól rezgő hangon adta elő. Remek beszédét zajos éljenzés közt fejezte be, poharat emelve R e i 11 e r József egészségére. Beszólt még N a d h e r a József a tűzoltók nevében, éltetve Reittert. Adorján ref. lelkész, Pinku s- f e 1 d rabbi Reittert, mint a munka és közjó baj­nokát éltették. Zaáry József joviális tósztban som­más keresetet indított a bankett rendezői ellen — a hölgyek mellőzése végett. Azután a tósztoknak, mint mindennek e mú­landó életben, vége szakadt és kezdődött a feszte­len mufatás, mely a hajnali órákig tartott. A jelenlevők nagy és díszes száma és lelkes hangulata volt legfényesebb bizonyítéka annak a tiszteletnek, szeretetuek és bizalomnak a melyben Reittert a dunaföldvári közönség méltán részesíti. Isten éltesse és vezérelje őt sokáig! B. J. TÖRVÉNYKEZÉS. Az uj bírói ügyviteli szabályok. Az igazság­ügyminiszter az uj bírói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában a következő rendeletet bocsátotta ki: Az 1890: XXV; t.-cz. alapján felállított és az eddig fennállott kir. ítélőtáblák szervezete s hatásköre közötti különbség és e különbségnek az egész bírói szervezetre való kihatása, nemkülönben a bírói szervezetnek az 1891: XVII t.-czikk által történt módosítása szükségessé teszi azt, hogy a bírói ügyviteli szabályok a megváltozott viszonyok­nak megfelelően módosíttassanak és kiegészít­tessenek. Ennélfogva az 1890: XXV. t.-cz. 27. és 29. és az 1891': XVII. t.-cz 12., 58., 70. és 71. §-aiban nyert felhatalmazás alapján rendelem: I Az 1874. évi október 15-ón 3436. sz. a. kelt rendelettel közzétett bírói ügyviteli szabályok és az e szabályok módosítása és kiegészítése tár­gyában 1881. évi november hó 1-ón 3284. sz. a. kiadott igazságügy miniszteri rendelet 1891. évi szeptember hó 16-én hatályon kívül helyeztetnek és ezen napon az ezennel*megállapitott bírói ügyviteli szabályok lépnék hatályba. II. Azok a külön rendeletek, melyek az I. pont szerint hatályon kívül helyezett bírói ügy­viteli szabályokra és rendeletre vonatkozólag adat­tak ki, annyiban maradnak érvényben, a mennyi­ben az ezennel megállapított bírói ügyviteli szabá- bályokban, mint érvényben levők, tüzetesen fel- emlittetnek. Kelt Budapesten, 1891. évi augusztus 19-én. Szilágyi Dezső', s. k. Hirek. — Személyi hir. Bauer Adolf a tolna- baranya-somogyi evang. egyházmegye köztisztelet­ben élő főesperese, közel 5 hónapig tartó súlyos betegségéből tisztelői, barátai és az egyházmegye őszinte örömére ismét fölépült. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Laky Sándor I. osztályú miniszteri számtisztet pénzügy- miniszteri számvizsgálóvá nevezte ki. — Am. kir. igazságügyminiszter Kiss Róbert szegzárdi kir. járásbirósági díjnokot a hevesi kir. járásbírósághoz bírósági végrehajtóvá nevezte ki. — Kossuth Lajos nevenapja. Az agg szám­űzött nevenapjának előestéjét az ország különböző városaiban rendesen tüntetésekkel, bankettekkel és hazafias szónoklatokkal szokták megünnepelni. így volt ez az idea is. Szegzárdon a polgári olvasókör ünnepelte s lakoma közben Boda Vilmos elnök poharat emelt Kossuth Lajos egészségére, utána pedig B o r z s á k Endre éltette a kör elnökét, Boda Vilmost. — A szegzárdi nagyvendéglő felépítésre. Szegzárd község képviselő-testülete folyó hó 22-én -tartott ülésén végkép megállapította a város tulaj­donát képező nagyvendéglői épület kiépítésének módozatait. A képviselő-testület az építéssel Pár­tos Gyula és Lechner Ödön budapesti jónevü műépítészeket'bízta meg, kik már e nappkban meg­kezdik a Pollák-fele traktuson a munkálatokat. Volt alkalmunk a nevezett műépítész urak által készített tervezetet megtekinteni és azt minden tekintet­ben, igen sikerültnek tartjuk. Kétségtelenül ez lesz Szegzárdnak legszebb palotája és lesz végre egy az igényeknek megfelelő szállodánk. Az építési költ­Ezt a bűbájos, kedves alkotást, Elismerik végtére, van olyan, Ha . . . mint a Náni, vagy a Fityfiritty! Hírneved nő, — barátom féltelek, Beválaszt még az akadémja is, Mathematik a, óh vagy más ilyen Szakmájához, mert itt fődolog: Azért jutni be, a mihez nem értsz ! Felkapnak gyorsan, a hir szárnyra vesz Majd lekapnak ... De ujjong a tömeg, Mint egy félistent, dicsfónyoyel övez. Nő tehetséged, mint hógörgeteg, Csak úgy hull rád a jégeső, azaz Kitüntetést akartam mondani, Megkapod bizton a „pro litteris“-t Halhatatlan lész . . . vagy hát igy nevez Ország világ . . . A- nagyság útja ez ! Üsd meg hát kérlek azt a nagy dobot! De nem, sátánod tovább nem leszek, Kisértésemre úgy sem hajtanál, Fordítok egyet a köpenyegen S mit leik em súg, azt mondom el neked: Ne végy te gallért mégse magasat, Mely fejedet büszkére peczkeli. A porba nézz, — óh! sok arany van ott, De szemenként kell összeszedni azt. Nagy aranybánya a népnek szive, Oda szállj be, mint eddig is tevéd. Nehéz munka kavicsot zúzni szét, De ki kitartó aranyat talál, Van ott elég, óh csak keresni kell! Menj utadon !... Dicshimnuszt zengeni Kezdtem el a nyugalom kéjiről, Óh de van ennél még fölségesebb Valami is, a tett, a munka ez. Mit ér, ha lomhán áll a gép kerék?! Tettektől megyen a világ elébb, A cselekvés a tápláló ütér: Az örök élet is csak tőle él! Ez ád a szívnek vágyat s uj erőt, Felfrissíti a lankadt agyvelőt, Önbizalmat és uj reményt nevel, A ki dolgozik, annak hinni kell... Nem szállhat meg kishitű kétkedés, Munka mellett lelkünk jövőbe néz 1 Hadd szerezzen hát más „örök nevet“ A mit a holnap immár eltemet. Te menj utadon, — uj hajnal hasad: — Egy szebb iránynak hirdetője vagy Munkára hát! csak csendbe, zajtalan, Az igaz eszme, hogyha megfogan Sípra és dobra szükség nincs neki : A sirkövet is könnyen fölveti! És ha csak taps kell bátorítani, Az üres tapshoz még más valami, Baráti szó, tett — óh szív kell neked, Tartsd meg örökre ime — telkemet! ÜL park. — A „Toluavármegye“ eredeti tárczája. — Kanyargó útjait az őszi szellő első fuvallása vékony levélszőnyeggel tértté be. A díszcserjék festői csoportjai még teljes pompában ragyognak, a sok ezer nyíló virág még büszkén emeli fejét a nap isten felé és mégis, — valami kimagyarázhat- lau édes, bus hangulat ömíik el a tájon. — Nem a hervadás lehellete nómitja el a szinporapát, a levél zöld üdeségét: mintha a gyönyör tetőpontját elért természet egy pillanatra megállt volna, hogy — mielőtt a fejlődés örök törvényei szerint, a sírba vivő lejtőre lépne, — az átélt gyönyörök ten­gerét betekintve : a kialvó láng utolsó fellobbaná- sát mutassa be! Elmerengve bolyongok e sétány utjain. Itt belül is még magasan lobog a láng, az öröktűz csodás szövétneke, — háborogva zajong millió ér­zés és vágy végtelen tengere: de itt nem az el­múlás rejtelmes sejtelme uralkodik már, mint a park tündóri természet világában: a rettegett való rideg suhogása remegteti meg lelkemet! Hol vagy pillanatnyi boldogságom megterem­tője, — hol vagy Istenem ? ! A pillanat gyönyöréért egy életet adni : a rideg számitó talán tulmagasnak találja ?..: . Szegény számitó!-------Az emberi élet a min­de nség végtelenségében, az öröklót óvmiriádjaiban szintén csak pillanat, — egy sok szenvedéssel be­futott perez, mit a boldogság egy zavartalan pilla­natáért cserébe adni: nem nagylelkűség!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom