Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
Szegzárd, 1891. 32. szám. Vasárnap, augusztus 9. TOLNAVÁRMEGYE VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. | Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr.l Fél évre. . . 3 „ — Negyedévre .1 „50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Eéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. A vég kezdete. (B~r-) A t. Ház képe, általában véve a politikai helyzet anélkül, hogy az ember sok szépet látna, hasonlit egy óriási kaleidoszkóphoz, a mely szines üvegdarábjaival — a legcsekélyebb rázkódásra is, örökösen újabb meg újabb változást és alakzatot mutat a türelmes szemlélőnek. Képletesen szólva, a t. Háznak épen igy megvannak a maga szines, sokszor két vagy több szinü üvegdarabjah — a melyek, vagyis inkább a kik létrehozzák s megteremtik ezt a mozgalmas politikai helyzetet. Izgalmas jelenetek után váratlanul a legnagyobb csend áll be, viszont a bárány- fellegekből is le-lecsap a villám, — szerencsére a „szárazabb“ fajtából, — keresztül- kasul járja a házat, de más napon, bár obstrukcióval, tárgyalnak mégis, — igaz ugyan csiga, vagy jobban mondva rák gyorsasággal — tisztelt honatyáink. No hát ez a helyzet egy darabig csak megjárta. A változatosságot szereti az ember. Még a magunk féle kormánypárti érzelmieknek is jól esik néha-néha egy-egy kis zengő zivatar, azt mondják, hogy a magyar ember bármilyen kormánypárti legyen is, van benne egy parányi ellenzé- kieskedő erecske; de hat végtére bizon megunjuk a komédiát, bármilyen látványossággal kecsegtet is az, s meg kivált, ha mindég ugyanezt az egyet mutogatják. TÁRCZA. —K*— SlZznnui panasz... Mennyi panasz, mennyi lárma : Keserű az élet már ma. ízetlen, sós, mint a tenger, Beleful a küzdő ember. A mért futkos, a mért fárad: Csekély öröm; sok bú, bánat. Méreggel van a szív telve, Akár csak az üröm kelyhe. Hajdan, bek más joolt az élet! Ha magasba szállt a lélek: Nem követte a gond nyomban, Nem nyögött a fájdalomban! Volt jutalma a küzdésnek, Volt vége a sújtó vésznek, Kín a keblet, ka átverte, Volt ír, balzsam á szív-sebre. Kiskitüség mind e lárma, A küzdésnek meg van ára. Csak az a baj: elhagy könnyen, Önbizalmunk munkaközben! S. Szabó József. Ez a helyzet tarthatatlan! Penelope a mit nappal szőtt, felfejtette éjjel, csakhogy kérőit elriassza. — Nos ha akadtak hiszékeny, bolond kérők, megjárhatta ez a mithoszi korban. De a magyar parlamenttől nem ily fajta Penelópe fogást várunk, hanem azt, hogy munkálkodásának legyen is már egyszer eredménye, ne álljon örökösen egy helyben, mint a taposó malomra kárhoztatott elitéltek, —- a nemzet összesége jár hozzá, hogy úgy mondjuk — kérőbe sa reformot, ha nem is minden tekintetben a mostani alakban, — de valahogy csak akarja, — a helyzetnek javítását pedig mindenesetre ő tőle várja. Kormányunk a kibontakozásnak több nemét megpróbálta már. Kilátásba helyezte az elnapolást. Késő! ezt mondták rá*az ellenzéken. Fenyegetett a ház feloszlatásával. . Korai, ezt mondták még a kormánypárton is. r Es most uj expedienst talált ki, a mely- Iyel a parlamentarizmus kilyukadt lélek- vesztőjét valahogy a partra vontatja. Elhatározta ugyanis s határozatát már törvényerőre is emeltette, hogy a közigazgatási törvényjavaslatot,’ — nem akarván a parlamentárizmust azr obstrukcióval továbbra is veszélyeztetni, ez időszerint nem tárgyaltatja tovább ; de mivel a közigazgatási tisztviselők kinevezésének elve az 1. §-ban már egész határozottan ki van mondva, —a JL füstbe ment világváros.* — A „Tolnavármegye“ eredeti tározója. — — Bánattól megtört apai szívvel jelentem, hogy bizony füstbe ment, mintha füstnélküli lőpor lett volna. Pedig milyen biztató reményekkel kapaszkodtunk jövendő hírességébe. S mi maradt az édes ábrándból? Semmi, még a hamva sem, hanem igenis hamu helyett nekem csúfság . . . Ilyet tenni! . . . Négy hete őrzöm már a szobát, mintha beteg volnék, pedig csak a blamázs éget. Nem járok azóta se kaszinóba, se sorházba, lemondtam a földi élvezetekről, pedig ezek nélkül a pipa sem ízlik, a légformásabb gazdaasszony sem — főz jól . . . De ki gondolhatta azt, hogy a Felix majd ilyet tesz . . . Pedig most már bele kell nyugodni . . . A renomé, a jó hírnév .., Node hiába... Az Ur adta, az Ur vette, áldassék érette az ő szeüt neve! . . Tartozom önöknek, kikhez ismeretlenül is a rokonszenv érzete fűz, hogy elmondjam annak az előzményét, miért fakadt ki tulajdonképpen az a jámbor életű pásztor, ki a héjjas-döbreneghi, igazhitű lelkek nyáját őrzi ad majorem Dei glóriám. ... Hát biz a mi kis falunkban, melyről a földrajz Héjjas-Döbrönegh néven feledett el meg* Lévai Dezső tehetséges fiatal Írótól, — a Budapesti Hírlap Sipulusának előszavával, a jövő hetekben jelenik meg egy kötet elbeszélés. Ebből közöljük mutatványul ezt a kis történetet s egyúttal ajánljuk a rokonszenves szerző munkáját olvasó közönségünk szives figyelmébe. Szerk. 2-ik §-hoz módositványt nyújt be, a mely- lyel utasítva lesz a kormány, hogy a vármegyei közigazgatási közegekről és azok hatásköréről; a vármegyék önkormányzatáról ; a közigazgatási bizottság szervezetéről és hatásköréről; úgy a közigazgatási bíróságokról egyidejűleg terjesszen elő törvény- javaslatot. j Ez a kibontakozási módozat lehet, hogy kivezeti a parlamentet abból a kényelmetlen helyzetből, a melyben eviczkél már hónapok óta. Hisz az ellenzéki szónokok mindjárt a módosítás beadása után következő napon letöröltették magukat a fekete tábláról. Nem késünk azonban kimondani, hogy a meghozott áldozat végtelen nagy, — óriási! Mert, ha időt, szünetet akart nyerni a kormány, elérhette volna a ház üléseinek egyszerű elnapolásával is. Ezt bármikor teszi, az ellenzéknek szava sem lehelt, mert egv óriási többség akarta. S ha, mint a miniszterelnök ur mondja. — a parlament tekintélyének teljes aláásását akarta megakadályozni, — talán hathatósabb eszközökkel kellett volna élnie, mert most, hogy a törvényjavaslat a napi rendről 1 e v é t e- t e 11, — ezt az ellenzék bizonyára meghátrálásnak veszi s alkalom adtán még jobban felbátorodik. — Hiszen most a kormány taktikája nem mondjuk, hogy erőt, de az erősség látszatát kölcsönzi neki, ezt a helyzetet pedig a könnyen vezethető emlékezni, egyszerre megmozdult a világ. Jó ideig nem volt egyéb híresség a mi kis girbe-görbe helységünkben, mint a plébánia-lak, melyet a gavallér eklézsia a modern cserép-zsindelylyel födetett, azután meg a Gondos Gáspár Huszár nevű tinója, a melynek öt lábat adott a bőkezű, isténi gondviselés (Az végtére, hogy Bogaras Ferkó egy eleven fioánczot ütött agyon, még nem híresség, megesett az már másutt is.) De ez a csöndes híresség, vagy hires csön- dessóg — tessék választani — csak tavalyig tartott. TJgy tavasz utóján nagyot fordult a sorunk. Beszéltek is az újságok a héjjas-döbreneghi virtusról ! Hogy is ne ? Lehetett is arról beszólni akár unos-untig. Mikor mindennap valami nj, nevezetes esemény lopódzott a csönd helyébe i . . Szombaton a Varjas Pista, a legkikapósab!) legény (ezt úgy kell érteni, hogy rendesen nem ő szokott kikapni), fogadta meg, hogy ezentúl a bru- góssal csak a hat liter után kezd ki. Eá vasárnap megint a cipészünk, a Gyűszű János esküdött meg a Szentháromság előtt, hogy nem méri ki többet lábszijjal a felesége hátát. Hétfőn a Náthán boltos uj ternóruhát csináltatott a Rebekájának — a mi általános feltűnést keltett s egyúttal elhatározta, hogy tekintettel az óriási porra, hetenkint fürdeni fog — a mi még általánosabb feltűnést keltett. Szóval Náthán giger- linek csapott fel.
