Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
Szegzárd, 1891. 28. szám. Vasárnap, julius 12. Előfizetési ár i Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadő- hivatalon kívül elfogad Kraminer Viímos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető 1öz- lemé nyék, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő!:. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az aratás. (B—r.) Buzakeresztek tarkítják immár a meszsze láthatárt, száz- meg százezer munkás sürög forog odakint a mezőkön, Magyar- ország gazdaközönsége most arat. Nagy fontosságú időszak ez minálunk. Termelő állam vagyunk még első sorban, minden aratás tehát mintegy bepillantás a jövőbe, mellyel elég tisztán láthatjuk, hogy jót, avagy rosszat hoz-e majd reánk az esztendő; a gazdaközönség helyzetének, jövő sorsának meglehetős hű fotográfiája ez, ha rósz volt a termés nagyon szomorú lesz a kép, amelyet látunk, ha jobb, egy kevéssé derültebb, de valami ragyogó ekkor sem, mert különösen az utóbbi időben, a mint mondják: nagyon „megnehezült az idők járása felettünk!“ Az Alföld gondolkozó ősmagyar népe a gabonanemüeket egy közös névvel „életnek“ nevezi. Sok őserő és eredetiség van ebben a szóban és egy végtelen nagy igazság. — Valóban „é l o t“-k érdes reánk nézve a : jó aratás! Az ideit nem mondhatjuk ilyennek! Magyarország gazdaközönségét ebben az évben tenger csapás látogatta meg. A hosz- szas tél, a tavaszi árvíz, ragya, köd, rozsda s az ember emlékezet óta nem látott jégverés, sok vidék lakóinak reménységét tette tönkre. — A pár héttel ezelőtti forró, száraz napok megszorították a búza szemét, legalább 5—10 perczenttel csökkenték értékét. — Egyébként is csak közép termést remélhetünk, a mely, mert a mostani aratás előtti napok meglehetős kedvezők voltak, a statisztika hozzávetőleges számítása szerint 45—50 millió hektolitert eredményez majd búzában. De kivétel nélkül minden európai országból panasz érkezik a termés mennyisége ellen. Oroszország más esztendőben 100 — 150 millió hektoliter gabonát szállított külföldre s most elég lesz saját szükségletét fedezni; sőt ott máris az Ínség jelei mutatkoznak, miért a gabonakivitelt egészen meg kell szüntetnie, vagy nagyon szűk határok közé szorítani, a vámot pedig okvetlenül leszállítja a kormány. — Német-, Angol- és Olaszországnak szintén nagy bevitelre lesz majd szükségük. Egyedül a mesés termés hirevel dicsek vő''Amerika az; — feltéve, ha az aratáshoz kötött fényes remények ott is beütnek, — mely abban a helyzetben lesz, hogy Európa szükségletét fedezze. Valami bővilágra tehát nem számíthatunk a következő esztendőben. Tavaszi ve- teményeink ugyan jól állanak, sok vidék különösen a felsőbb helyeken', ezzel pótolja majd rossz aratását. Kivitelre való búzánk azonban még lesz elég. Az amerikai export lenyomta gabna árainkat, a múlt években meg jó termésünk is volt, igy a raktárak még nem üresek. Hozzá adva ehhez az idei középtermés feleslegét, még tisztességes mennyiséggel vehetünk részt a világpiaczon, A magyar gazdának, — de azt hisz- szük másnak is, — legfőbb érdeke tehát . abban fekszik, hogy csekély termését jól értékesitse. Amerikával, fájdalom, ez idő szerint aligha versenyezhetünk. A dús tenyészetü, őstermő föld évről-évre mesés gazdagon ontja az áldást s bár a magyar liszt és búza mindenkor kiállja az amerikaival a versenyt, napról-napra jobban elnyom bennünket óriási exportálásával. Az európai államok ugyanis egymás iránti kicsinyes féltékenykedésből a tulcsi- gázott véd vámok kinai falával veszik körül magukat; természetes azért, hogy a nehézkes vén Európát, mely jövő nagyságát még mindég 3\talpig felíegyverkezéo s a gyilkoló eszközök tökélyesbitésében látja, köny- nyü szerrel leigázza a fiatal, ravasz, vállalkozó szellemű Amerika. 0 a védvámok magasságát legfeljebb megmosolyogja, mert neki a mi helyzetünkhöz képest potom kevésbe kerül a termény .előállítása s mégis óriási terméseket produkál évről-évre s ezzel'a rengeteg masszával aztán úgyszólván agyon nyomja egész Európa termelő közönségét. TÁRCZA.-----------Ré gi dal. Szerelemnek tolvaj kulcsa Azt mondják: van minden szívhez; Be tolvaj is oda tör be, Hol valami kincset érez. Ne tagadd hát, a szerelem Szivedbe is rég beszállott, Jól tudom én .. . hol is lelne : Annyi kincset, drágaságot ? ! —r. Egy vizsgálóbíró élményeiből.* Irta: PATAKY ISTVÁN. — A „Toluavármegye“ eredeti tárczája. —. Bűntény előfordulása esetén legnehezebb feladat jut a vizsgálóbirónak ; mennyi akadályt kell leküzdeqie, mennyi lélektani tanulmányt kell felhasználnia a vádlott tagadása esetén, midőn az más, és valószínű mesével akarja félrevezetni, hányszor kell elhalgattatni a szivét, mely a kön'llmények szemlélete folytán s a közvetlen behatás alatt meg nem érdemlett könyört érez, s végre hányszor kell összeütközésbe jönni emberekkel, kiket az előtt * E czim alatt időközönként közlünk egyot-egyet e kiválóan érdekes történetekből. A szerk. őszinte barátjainak s a becsületesség tántorithatlan híveinek tartott. Az alább közöl'ek, nem annyira jogesetekül, mint inkább — mint megtörtént dolgok —érdekes adatokul szolgálnak egy szilárd ember életéből, ügy a nevet, mint a helységneveket felcserélve, használom. I A siketnémák. Nyakos vidékén 18**-ban az apróbb rablások igen gyakoriak voltak, s mind oly hasonlók, mintha ugyanazon kéz vezette volna őket. Aczél János, a vizsgálóbíró lázas buzgalommal veze te a vizsgálatokat, de az esetek oly raffinirt ügyességgel vitettek keresztül, hogy senki legkisebb kiinduló pontot, vagy adatot szolgáltatni nem tudott. Abban az időben azon a vidéken több siket- néma fordult meg, rendes bizonyítványokkal s ké- regeltek, intézetük és saját czéljukra. Különösen egy, kinek neve könyvében Mókus Adorjánnak mondatott, Nyakos vidékén tartózkodott, s taglejtésekkel kitüntette, hogy mennyire s/.ereti Nyakos jószívű és adakozó, népét. — Egy reggelre Nyakos egy jómódú gazdáját kirabolták, a gazda egyedül volt otthon, s éjfél felé az ablakot betöretni hallja I a-kinyílt ab'akon négy bekormozott arczu ember rohanván be, őt megkötözték s pénzének átadására kény szeritették. A gazdának két fia volt, kik éjjelenkint a lovakat a mezőkre hajtották. Azon éjjel az egyik fia rosszul lett s hazaindult. Midőn a faluba ért, úgy éjfél utáni egy órakor, a faluból két emberi alakot látott a falu széle felé közeledni, s beszélgetést hallott. Mit sem gyanítva haladt tovább ; a két alak pedig lejebb tért az útra úgy, hogy a setét- sóg folytán őket. meg nem ismerhette és mikor közelebb jöttek s őt meglátták, a beszélgetést elhagyták. Hanem a fiú határozottan felismerte az egyikben a faluban tartózkodó siketnóma Mókus nyurga, meghajlott alakját. '4- Milyen különös — gondolá a jó fiú —■ ez a siketnéma beszólni is tud. Bizonyosan csalódtam, csak a másik beszólt. ■ S amint visszafordult, látta, hogy az egyik alak csakugyan a falu legszélső házikójába tért be, a hol pedig a siketnéma egyedül lakott; a másik alak pedig kiment a faluból. Midőn hazaért, elég korán érkezett arra, hogy atyját a megfulástól megmentse, — mert szája betömve volt, — és kötelékeiből kiszabadítsa;. Reggel a rablást feljelentették. A vizsgálóbíró a legcsekélyebb kiindulási pontot sem találhatta, a kirabolt öreg semmi útbaigazítást nem tudóit előadni. Minden nyomozás sikertelen volt. Pár nappal később a vizsgálóbíró egy magán társaságban azt hallotta, hogy valaki Mókus némát beszélgetni hallotta. Megtudván, hogy a kirabolt öreg fia volt az, felhivatta. A fiú elbeszélte, hogy pár nappal azelőtt csakugyan usfy vette ószie, mintha a néma is beszélt volna, de nem tudja bizonyosan. La.pTJ.xxls: xxxai száma ÍO oldalra terjed.
