Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-17 / 20. szám
Melléklet a „Tolnavármegye“ 20-ik számához. emwdiocdftot/. MintVacsirta száll fel a magasba, '• ® fohászom száll feléd, Atyám ! Bar lehetnék fenn a csillagosba’ Hogy kegyelmed’ jobban áldanám. Mit beszélek?! Kis zugát a földnek Fenylakoddá épen úgy veszed, Mint ahogy’ rejt barna szárnyú fölleg ; Itt is, ott is működik kezed. Halld imám’ hát égi földi Felség! Mit rebegnek gyönge ajkaim. Küld reám a nyugtatásnak Lelkét Földi éltem ádáz harczain. Hit- s reménnyel töltse bé a szívem’ Nagy kegyelmed, édes Istenem! Hogy, kitartva küzdelembe’ híven, Hg jutalmát végre elvegyem ! ' f j Áldalak, hogy eddig is vezérltél, , Bu, ha búra, baj, ha bajra jött. Áldalak, hogy gyenge sajkát, védtél, Vesz, hullám ha tornyosulva jött. Add, ne szűnjék meg hozzám kegyelmed ; Add, hogy érte folyton áldjalak; S hogy ha elhívsz, úgy segéljen lelked: Bármely órán készen várjalak. ___________ SotfV Szíván. 33 -v i 1 Irta: ZABOS EIDE. A zsebkendőt erősen odaszoritottam az ar- czomhoz, mert égetett. Mikor a kapun szerencsésen kiszöktem s a nóptelen utczán eljutottam az első gázlámpához, a világosságnál megnéztem a zsebkendőt. Egészen át volt itatva vérrel. Tehát a korbács vérig hatolt... I. Azt hiszem, hogy kissé permetélt is az eső. Az uteza egészen néptelen s egészen sötét volt. Az utcza torkolata felől, a hol a hosszú boulevard húzódik, olykor-olykor kocsirobogás hallszott, néha távolról lépteket is véltem hallani, de senki sem jött. ITgy látszik a kopogást a nedves kövezetre hulló vakolat-darabok okozták. A gázlángokat még sohasem láttam olyan ész nélkül lobogni'; az ember azt hihette volna, hogy rossz szellemek kerge- tőznek a levegőben s azoknak szárnycsapása nyomán suhognak úgy meg a félénk lángocskák. Néha- néha valami csöndes, ismétlő pattogás hangzott, mintha a forró, átfült falak repedeznének a hűvös éji levegőben. Egy kaput láttam, melynek szobrokon nyugvó boltja alól menedék: köszöntött. Odaültem. Arra gondoltam, hogy vájjon Asmodeus, a sánta ördög őnagysága, ki szabaditóját hálából köpenyére vette s megsüvegeltette előtte Madrid házait, hogy beláthasson azoknak titkaiba, ha véletlenül nem a madridi házakat, hanem a nagykereskedők sziveit akarta volna előtte feltárni, tudott volna-e a derék Lesage akkor is olyan érdekes könyvet Írni ? Tudott volna-e azokban valamit észrevenni ? Akár jót, akár rosszat, csak egyáltalán valami emberit ? Mert gyermek- szeretet, emberbecsülés, istenfélós, emberiesség és szánalom : nincsen bennük. Annyi bizonyos, hogy a nagykereskedők szive nem nőnemű, mert az nem állaná meg, hogy egy egész életen át meg se nyilatkozzék soha ... . (Milyen impertinensül ég ez a seb az arczomon!) Sohasem hittem volna, hogy olyan véres bán- talomra ilyen szertelen apathiával reagáljak ! Olyan nyugodtan tudok gondolkozz, a sötét utón eltekinteni, mintha nem is az én arczomon suhogott volna végig a korbács. Még ez az arczomon vógighaso- gató nyilalás sem lázit fel. Nincs egy gondolatom, mely boszura sarkantyuzna; gondolatban előttem áll az az ember tehetetlenül, a korbács az ón kezemben van s annyi akarat sem mozdul bennem, hogy a karomat fölemelje, hogy visszaadja azt az ütést, azt az egyet. Nem is tudom elképzelni, hogy valami kiragadhatna ez apathiából. Ha most anyám, testvérem, szeretőm egy ujjam ipozflulása által élne és halna: nem tudom, meg tudnám-e mozdítani az ujjamat. Ha a'attam megindulna a föld, s egy lépéssel megmenekülhetnék, — én menthetetlen elpusztulnék. ... Megeredt az eső. Milyen jó, legalább meg- nedvesiti ezt a véres zsebkendőt s ha úgy nedvesen szorítom a sebhez, talán nem fog úgy égetni! Egy perez alatt a zsebkendő merő viz. Ar- czömhoz szorítom.-így csakugyan sokkal jobb .... II. Mikor a gyerekkel elvégeztem az órát, a leány beszólitott a szalonba. A villanyos világitásu teremben, a mint a ragyogó óben zongora előtt ült s a játék közben szalmaszin haja remegni látszott, szebb volt, mint valaha. Nem tudom, az én akaratos fekete hajamra is olyan hatása volt-e a villanynak, de az övé minden szálában égni, sugározni látszott. A nyakban kivágott, fekete bársonyderókből szőke feje úgy emelkedett ki; mint egy kövér, illatos tearózsa. Ha nekem e pillanatban szabad lett volna fölébe hajolnom s megcsapott volna e szalmaszin hajnak illata, ón, mint a mámoros, összeestem volna, így is szédültem. A hónapok óta felgyülemlett érzés forrni kezdett bennem, nem mertem ajkamat megnyitni, mert attól féltem, hogy fogoly szerelmem nyomban kiszökik és elárulja magát. Reszketve állottam, mint egy beteg ideg és vártam. Szerencsére namar megszólított: — Van egy kis ideje, Szíver ur? — Van. — Szeretném, ha hegedűn kísérne. — Parancsoljon velem. Mialatt a hegedűt hangoltam, olyan izgatott voltara, mint egy tanítvány, ki nemsokára a mester előtt fog játszani. Emlékszem, hogy a zongora mögé húzódtam s a hangolás lassan ment, mert a leány, mig a kótát kereste, háttal állott hozzám és én észrevétlenül bámulhattam ragyogó aranyba játszó haját, finom nyakát és egész gyönyörű valóját. Aztán egyszerre hozzám jött, egészen közel, nézte a hegedűmet, valamit beszólt hozzám, egy perezre valamiért lehajolt s én úgy éreztem, hogy elkábulok a felém ömlő édes illattól. S állottam szótlanul, reszketve, mint egy ostoba, nagyon ostoba kis gyermek. — Tudja, mit fogunk játszani? — Mint a múltkor ?-— Oh nem. A „Braga-szerenátát.“ — Én is nagyon szeretem... S arra gondoltam, hogy az introdukeziót csak magam játszom, hogy azalatt a leány engem fog nézni, csak reám fog hallgatni s még jobban reszkettem. Mintha a távolból előre hallottam volna zsongani a szerenáta édes melódiáját, búgott hozzá a mély kiséret s egy lágy hang halkan énekelte a szöveget, ügy éreztem, mintha a szalon hirtelen elsötétedett volna: a homályból, mintha messziről szűrődnék hozzám, egybefolyva hallottam a hármas melódiát s egyszer-egyszer szinte hallani véltem a gyermek félénk sikoltását: „0 mamma buona nőtte, io segno il suon, io segno il suon !“ ... S ón úgy szerettem volna sírni, sírni... A zongorához ült. A szalonból több szoba nyílt, de megannyi sötét volt. Mikor megkezdtem az introdukeziót, úgy tetszett, mintha a lakás legszélső szobájában mozgás keletkezett volna. A mint egy perezre arra néztem, csakugyan világosságot vettem észre. Azt hiszem, nagyon szépen játszottam. Valami szokatlan melegség szállott meg, a lágy melódia egészen elfogott s úgy éreztem, mintha a melódiában élnék. Olykor hevesebb láng borított el: bizonyosra vettem, hogy ilyenkor a leány nézett rám. Aztán egyszerre mélyen, busán búgni kezdett a zongora,- a hegedühang köréje fonódott, mint az inda s a kettős hang egészen összeolvadt. A szalon tele volt vele. A nyitott ablakból hús szellő érintett s úgy vettem, mintha édes lányujjak csiklandoznának. A levegő megmozdult, zsongása belevegyült a sze- renátába s nekem úgy tetszett, hogy a föld mozog alattam. Láttam a beteg gyermeket, megindult a magam fantáziája is, láttam a csalogató viliiket, hallottam éneküket, rajongtam a gyermekkel és kétségbeestem az anyjával és szálltam, szálltam... (Egy pillanatra úgy tetszett, mintha a távolból a lány anyja énekelt volna: „Jo nulla rego, calmati non odo voce alcuna“ ...) A befejezéshez értünk. S hirtelen a villany-fény kialudt. Mintha sötétben tánezba kezdett volna a világ. Valami vad, szilaj dal tüzelt, a távoli szobából most már világosan hallottam a nagykereskedő' nejének énekét s én egyszerre éreztem, hogy arczom ég, hogy merő láng vagyok. A leány szalmaszin hajával, fiatalságának édes illatával a nyakamban csüngött, meleg TOLNA VÁRMEGYE. __________________________________ lehellete csókolta az arezomat és hallottam, a mint súgta: — Az isten akarta igy... szeretem ... Vad, indulatos gyönyörrel szívtam az ajkát. — Évi! Évi! — Szeretem ... A gyönyör, a mámor nem ad szárnyat, mert mi e perezben elszállottunk volna. Drága beteg szálló lelkét kétségbeesett gyermekek nem tartóztatják úgy, mint ón marasztottam e perczet. Futó láng nyaldosta egész testemet s egyszerre mintha valami jégverembe estünk volna, hideg volt minden. A villany újra kigyult, az ajtóban gyermekeket láttam, előttem pedig ott állt véres szemekkel a nagykereskedő. A másik pillanatban arezomat, mint a méreg, végigette egy hatalmas, féktelen korbácsütés... III. En sohasem íogok ettől a kaputól elkerülni? Szemben van a házuk. Ok bizonyosan alusznak. Ha ón most azt hiszem, hogy odafenn boldogtalan emberek vannak, a kik kivánnak vagy átkoznak engem, akkor bizonyosan borzasztóan ostoba vagyok. Azok odafenn nem emberek, — azok gazdagok! Jobb, ha elkotródom ... IV. Lám, azért hogy engem ki korbácsoltak, mégis csak feljön a kegyelmes hajnal. Szürkén, hűvösen, mint egy vén asszony, de fölkel. Haza fogok menni s két napig nem megyek az intézetbe, nem tartok előadást. Felhasitott arczczal csak nem állhatok a kölykök elé... Ámbár? Még azt hihetnék, hogy párbajt vívtam. Majd megpróbálom. A hajnali főváros mozog. Már csakugyan távozni akarok, de lám az ő palotájuk kapuja nyílik. Kocsirobogást hallok. Csakugyan a hintójuk kerül ki az utczára s benne... Benne ül a kórbácsos meg a leánya ... Viszik el... Hallom, a mint a nagykereskedő odakiáltja a kocsisnak: — A vasúthoz 1 Olyan irtóza,tos kedvem volna utánuk kiáltani; „Évi!“ „Évi!“ A hintó elvész a fordulónál. Hát elrabolták ! Viszik messzire ! Oh nyomorultak, nyomorultak ! Elviszik jobb .nevelésbe. Mint a spártai asszony mellét, hogy pajzsot viselhessen, úgy ölitek ki a lányokból a szivet, hogy ne fájjon neki semmi! Nem a fájdalom okát, a fájdalom lehetőségét irtjátok ki! Viszitek falura, eltompitjátok és ha Isten megsegíti, nem lesz szive, nem fog szeretni, nem fog gyűlölni. Báb lesz és férjhez adhatjátok. Oh nyomorultak... — Évi!! ... Ezek a buta munkások úgy vigyorognak, mintha nem is éreznék, hogy most egy szivet vittek kiölni... MOZAIK. dUecfifeszépsíy. Nem mondja róla senki, hogy Angyali szép ne volna, Ebben szépen megosztozik Somogy, Baranya s Tolna. S nem mondja róla senki, hogy: Erénye szikla volna, Ebben is szépen osztozik Somogy, Baranya s Tolna. tyásátfietyi. ofontosk o9ón a fi. Mindig nagy fontossággal mondod szavaid ki, Nagy kár őket, hogy: senki se’ mérlegeli. , 48-as Aonvéd. Honvédnek te beálltál, — mondod — a forradalomban ; Am mikor átadatott a komáromi vár. QVianiicfiev. Qsafi, finnman ! — A poéta és kedvese. — — Hogyha lennél rét virága ... ä Velem édes, mond, mit tennélfi —• Forró ajkkal rádhajolnék . . . — Szent úristen: te — megennél1!! cB. cLtvcm.
