Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-17 / 20. szám
1891. május 17. TOLNA VÁRMEGYE. B. a tél folyamán, a fürészpor és, egyéb ingre- die,ntiákkal betömött ablaknyilások és más réseken friss légcseréhez nem jutván, lassanként oly kiállhatatlan büzhödt gőzzé válik, melyből az ép tüdővel biró látogató irtózva hátrál meg. De vizsgáljuk meg csak az aggodalmasan elszaporodó lyukpinczék lakóit, kik a szénsavval saturált talajlég senyvesztő hatása következtében viasz sárgán és pergamenszerüleg megúszva vánszorognak elénk s 10—15 évi nyomorgás után sorban elpusztulnak. Ha mindezeket tudjuk és látjuk, akkor nem azon csodálkozunk, hogy a szülöttekét az elhaltak száma felülmúlja, hanem azon, hogy azokat legalább háromszorosan nem haladja meg. A második főok az ósdi gazdálkodási rendszerben rejlik, melynek egyik elszomorító következménye abból is kitűnik, hogy kitűnő gabnatermő határunk majd egy negy- venedrésze már a szomszédok birtokába került, s ezen birtok elidegenítés még egyre folyamatban van. Az elidegenitett területeket természetesen idegen munkások művelik s igy a helybeli munkaerő mindinkább szű- kebb területre szorulván, a napszámból élők feleslege kénytelen másutt munkát keresni s innét elköltözni. A szomszédos előszállás! határban a Bibicz, de még inkább a Daru hegyen D.-földvárnak már egy egész gyarmata van, s ezek már Székesfehérvármegye lélekszámát szaporítják. Ezen felül a férfi munkás nagyrésze a hajózásra adja magát, a női cselédség pedig Budapesten keresi paradicsomát. Mindezekből az tűnik ki, hogy a közegészség-ügyén kell mielőbb segíteni, s aztán arról gondoskodnunk, hogy a meglevő munkaerőnek dolgot szerezzünk s megélhetését lehetővé tegyük. — A helyesebb gazdálkodási rendszer csak lassanként s több évi buzgó fáradozás után lesz bevezethető, de az adott viszonyok között legfontosabb és legsürgősebb á vasút kérdése, mely néhány év óta vajúdásiján van és bámulatos, hogy vidékünk e részben oly megdöbbentő közönnyel viselkedik. Hisz ha városunk vasutat kap, s evvel kapcsolatban gőzkomp fogja közvetíteni a tulsóféllel való közlekedést, ez D.-Földvárt egy 62 ezer □ kilómeternyi terület összes forgalma és kereskedelmének góczpontjává teszi, melynek haszna és forgalmi emelkedése ma még kiszámithatlan mérvben segíti előre fejlődésünket. Még csak vajúdnak e kérdések, s már is megindultak a vállalkozások, melyeknek számításai első sorban is e két forgalmi eszköz létesítésére támaszkodnak. Itt fekszik ugyanis előttünk a tervbe vett gőzmalom részvény-aláírási ive, mely- lyel kapcsolatosan emlegetik a gőzfürdőt, sőt a vérmesebben reménykedők már villany világításról is álmodoznak. De mi lesz akkor, ha már meg lesz a vasút és gőzkomp is ! Kétségtelenül e két rendbeli vállalkozás állomása közti összeköttetést eszközló fuvarozás rendezése lesz az első, s ezen forgalmi élénkség nemcsak hogy a helybeli munkaerőt teljesen foglalkoztatni képes lesz, sőt ezen kívül még vidéki munkásokat is kénytelen lesz importálni. Akkor aztán nemcsak hogy nem fogyunk év- ről-évre, hanem rohamosan szaporodni fogunk, s nemcsak a fekvő birtok, hanem a házak értéke is jelentékeny emelkedésnek indul. Azért tehát félre a széthúzó kicsinyes- kedéssel, félre a. kárhozatos közönynyel! Értsük meg a kornak fülünkbe harsogó intő szózatát s igyekezzünk avval haladni, egyesítsük és fejtsük ki minden erőnket, hogy a régi Földvár szép múltját és jelentőségét ne csak visszaállítsuk, hanem azt még tovább fejlesszük, vagyonosságát emeljük, iparát és kereskedelmét felvirágoztassuk. Athos. — Perczel Dezsőt, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjét, a képviselőház közigazgatási bizottsága a megyei közigazgatás államosítás áró 1 szóló nagy jelentőségű és nagyszabású törvényjavaslat előadójává választotta. Perczel a közigazgatási bizottság jelentését a képviselőház május 13-án tartott ülésén már be is terjesztette. Örömmel és büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy e törvényjavaslatnak, melyhez hasonló fontosságú és közjogunkat mélyebben érintő még alig került a magyar országgyűlés elé, e 1 ő- adója megyénk volt alispánja és egyik kerületének képviselője. Perczel Dezső parlamenti szereplése elé nagy érdeklődéssel tekint az egész ország és mi, kik előtt az ő kiváló képzettsége, alapos műveltsége és kitűnő szónoki képessége ismeretes, meg vagyunk győződve, hogy parlamenti működésével a legszebb sikert fogja elérni. VÁRMEGYE. — Közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi junius 4-én rendkivüli közgyűlést tart, az állandó választmány ülése pedig 3-án lesz. — Am. kir. belügyminiszter B u z i n k a y Gyula közegészségi felügyelőt kiküldte, hogy Tolnamegye területén az összes közintézeteket, közős magánkórházakat, iskolákat stb. közegészségi tekintetben megvizsgálja. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága o hó 12-én tartotta szokásos havi ülését, gróf Szé- c s e n y i Sándor főispán elnöklete alatt. Az alispán, árvaszéki elnök, pénzügyigazgató, — kir. tanfelügyelő, főorvos s kir. ügyész — jelentésén kivül kevés tárgy volt olyan, a mely a nagy közönséget közelebbről érdekelné. — Azt emelhetjük ki legfeljebb, hogy Szörényi Kálmán volt szegzárdi kir. ügyész s jelenleg budapesti kir. főügyészi helyettes ez alkalommal búcsúzott el Írásban a közigazgatási bizottságtól, — a bizottsági ülés, egyrészről örömének adva kifejezést a megérdemelt előléptetés felett, más felől sajnálkozással véve tudomásul, hogy a köztiszteletben álló kir. ügyész' körünkből távozik, — jegyzőkönyvi elismeréssel emlékezik meg róla. — Még pgy kevésbbó fontos, de a szeg- zárdiakat mégis érdeklő ügy került élénk megvitatás alá, az nevezetesen, hogy a Pirnitzer házban levő kávéház előtt engedélyeztessék-e egy nyári kinn ülő hely felállítása, vagy sem ? A szegzárdi képviselő-testü!et a kávést elutasította ebbeli kérelmével, a közigazgatási bizottság azonban feloldotta a határozatot s a szaletli felállítását megengedte. SZÍNHÁZ. A lefolyt hét a klassikus daraboknak volt kiváltkóp szentelve. Göthe és Shakespeare egy-egy rémek darabja került színre. És ha még szükség volt annak bebizonyítására, hogy a mi közönségünket sokkal jobban érdekli az operette vagy egyáltalán a bohózati műfaj, mint a drámai, akkor ó két előadás erről minden kétséget kizárólag meggyőzhetett bennünket. Mindkét darab, de különösen „Faust“ egészen üres ház elölt, a korszákén alig ültek 10-en, adatott. Különben kár volt az igazgató részéről is ily nagy szabású mű szinrehozata- lát megkísérlem, mert sokan nem viseltettek elég bizalommal a „Faust“-nak sikeres előadhatása iránt és már ez okból sem mentek színházba. „Faust“-ban Eakodczay Pál mint vendég lépett fel, róla 8. Elhangzott az éjféli bús harangszó Zsong, zeng, bong, reng utánna a harang... S elnémul a visszhangtalan mag sban ... De kél rá tompa visszhang ott alant. Köp .. köp .. Egy csontos ujj a kriptaajtón Zörget.. Az ajtó megrezg . . csikorog Vén sarka kordul, fordul sírva, mint egy Démon kezek közt hörgő éreztorok. Köp .. köp ! A csontkéz végig zörg a hosszú Sírbolt penészes, nyirkos kőfalán, Még semmi nesz .. nem hallják, vagy nem értik. .. Kő- mozdul.. vakolat hull... most.. tálán ... A holdvilág egy kD, kerek vasablak Szemén át néz a sírbolt alá .. Most búvik egy .. a másik .. most a többi Mig zörgő csontját mind kivonszolá.. Aztán megindul lassú kör menetben A csontsereg.. jön egy a más után. A holdvilág fehér bordákon játszik, S alásiklik a sima koponyán. Némelyik a port törli peneszes szeméből Egy elveszett karját keresi más S mind mind vigyorog.. egy néma gunykaczaj. Mily iszonyú ,. mily bús feltámadás ! Most együtt vannak. Körben valamennyi Egy zörrenés .. egy sóhaj sincs sehol. Csak a sarokba nyirkos csepp ha hullik S ott kinn „hu-hut“ kaczag egy vén bagoly. Aztán megindul föl, a csigalépcsőn, A templomig a borzasztó menet. Bukdácsol, koppan, zörren, kelepel, zúg Mint jégeső .. ahogy tovább tipeg. Egyik felölti hosszú vázkar iával A misemondó albát, infulát, A másik odaül az orgonához S a templomot szörnyű dal zúgja át. Lobog a mécs.. bűs szél csap át fölötte Valami sír .. ott lenn .. vagy odafent! ... És szól az ének zugó orgonával Melybe el kárhozottak kínja zeng. ...Es sír a csontbarátok bús danája Sziveiden mellből fájó jajgatás, Mig át nem fú a templom néma boltján Egy hús lehellet.. azt nem érzi más. El.. el.. ez a hajnal első zenéje Első accord az ébredés dalán El.. el.. aludni mélyen sziklaágyba Áloratalan ... holnap .. megint.. talán. S a virrasztó barát szent borzalommal Az oltárlépcsőn leborúl legott, S a mint a hajnali harangszó zendűl Fölsóhajt... s azt hiszi, hogy álmodott. 9. A vén ebédlő megbámult falával A múlt idők nagy titkáról beszél. Az ablakon virágos zöld futókát Lenget be a sóhajtó őszi szél. Fakó tányérok, ónkanál, görbült kés, Favilla hosszú, hószin abroszon, Nagyhátú székek, a falon feszület — A barna szőrcsuklyával oly rokon ... — Van-e itt lakomának pezsgő kedve, Vidám kaczajja, szikrázó bora? .. Felel reá a ván falon komordan Egy nagy kép: az utolsó vacsora. 10. Vasárnap délután a zárdakertben Halvány virágon őszi napsugár, Hulló szirom közt, fonnyadó levélen Egy ifjú szerzetes sóhajtva jár ... Odább egy vén diófa vet nagy árnyat Mint egy kinyújtott óriási kéz.. Alatta ül egy vén barát. . a kertre S egy megfutott életre visszanéz ... .. Egy másik ott mereng a rózsák mellett S titokban szőrkámzsája kebliből Egy száraz rózsát von ki.. elmereng rajt.. S szeme m égnéd vesül... vájjon mitől?.. Akközben egy kis pillangó vetődik Valami kép a kert virágihoz S az ifjú szerzetesre száll.. „Szegényke! Ez elhagyott falak közé mi hoz ?“ Megfogja gyöngéden, — a rácshoz indul És kibocsátja . . egy-két pillanat S már messze van .. ez búsan néz utána És felsohajt: „Menj innét.. légy szabad !..“
