Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
Szegzárd, 1891. 2. szám. Vasárnap, január 11. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egy évre • . . 6 frt — kr. Pól évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . I „ 50 „ Egy szám ...................12 „ Elő fizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivfii elfogad Krairnner Vil„ mos könyvkereskedése Szcgzájrdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Fő munkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intózeudők. Hirdetéseit mérsékelten meg*U“pitott árszabály szerint számíttatnak. A rendezett tanács. —lk. A rendezett tanács kérdése és az érdekében megindult mozgalom oly fontos jelentőségűek, hogy csak kötelességet teljesítünk, ha jelezni kívánjuk e tekintetben elfoglalt álláspontunkat és különösen az okból, mert egy oly szempontra utalunk, a mely ép az ügy érdekében komoly méltatást és megfontolást igényel. Hogy Szegzárdnak jelenlegi nagyközségi szervezete nem felel meg városunk emelkedésének és az ez által jogosan támasztott igényeknek,; sőt, hogy nálunk a nagyközségi szervezetnek hibái és hátrányai egyáltalán orvoslást s átalakítást követelnek, az kétségtelen. Épen ezért Szegzárd nagyközségnek rendezett tanácsú várossá való változását, kívánatosnak, sőt szükségesnek tartjuk. Csak helyeselni tudunk tehát olyan sapezgaimat, a mely ezen eszmét a ínégér- Jeleshez közelebb viszi. ... . > , IÁm hangulatot a rendezett tanács érdekében. Kövessünk el mindent, hogy e kérdés megvalósítása a közvélemény előtt népszerűvé legyen. Azonban óvakodnunk kell minden elsietett lépéstől, nem szabad e nagy fontosságú kérdést elhamarkodva megoldani, nem szabad annyira siettetni az ügyet, hogy annak esetleg a bár lassan, de biztosan elérhető sikert feláldozzuk. Mert a tapasztalat igazolja, hogy nagyobb szabású újításoknál, gyökeres rendszer változtatásoknál, a kellő körültekintés és óvatosság a leghatályosabb eszközök a siker biztosítására nézve. A rendezett tanács behozatalát pedig most elsietettnek tekintjük, mert előbb bevárandónak tartjuk a küszöbön álló közigazgatási reformokra vonatkozó törvényjavaslatokat. Az állami közigazgatásról szóló törvény hihetőleg nemcsak a vármegyék, hanem a községek reformját is felöleli. Valószinü ugyan, hogy nem együtt, hanem a megyék reformjait sorrendben «megelőzi a község javaslatát, d §*M c f ^e g y e á d t> 1 o g t é l' ni é s z 11 é n é 1 f o g v á k III a. J A s.sg§ 1 b i rpp u a m a i IrPsp ségi szervezetre is, másrésziől pedig a községi teljes reform sem késhetik soká, minthogy a kettő csak együtt képezhet szerves és összefüggő egészet. Épen ez okbői, bármily helyesnek is tartjuk a rendezett tanács eszméjét, bármennyire rokonszenvezünk is az érdekében megindult mozgalommal, annak megvalósítását, magát szóló a kivitelt, elhalasztandónak tartja alább is az állami adminisztrátióri^^^^^ törvény behozataláig. Ha legyen reform, legyen az teljes, gyökeres reform. Minek forgassuk fel községünk mai szervezetét, ha ez is csak rövid életű lesz és helyét megint egy egészen uj, egészen más alapokon nyugvó szervezet fogja kiszoritani. Bövid időn belül két ily átalakulás magának az intézménynek rovására történnék. Megteszszük a szükséges átalakításokat, újításokat, beruházásokat, meghozzuk az elkerülhetetlen anyagi áldozatokat is, a nagyközségi szervezet helyébe lép a rendezett tanács intézménye a maga összes átalakulásaival, még meg sem erősödött, még ki sem bontakozott a maga ereje és való- ságajj^zerint, még gyökeret sem vert az uj intézmény és Ägt elsepri az állami közigaz- ^^Bsal járó községi újjászervezés, Lene^ hogy az uj községi ujeform — melynek körvonalai nem isin fogja sérteni a rendezett rabács intézőié^ nyének lényegét, de annyi kétse^^fo^j^ hogy bármilyen lesz is ezen reform, az az eddigitől eltérő, számos fontos átalakítást igénylő, uj, eddig nem ismert szervezetet fog megteremteni. TÁRCZA. A_z asszony. Láttam’ a férfit mélabús szemével. — Mindegyik mozdulatja férfi volt — S szívben mély szánalomra gerjede Midőn a tánezolókon áthatolt. Szemének bánatos tekintete. Kik elhaladtak: „nézd csak!“ s összesúgtak, Megállva a szép férfiú élőit, „Övé az ország legszebb asszonya, Oh nézd amott az angyalarczu nőt. Mi boldogság őt boldogítnia!“ S láttam az asszonyt bűvös mosolyával, S e mosoly mégis oly bánatteli! Hiú asszony volt benne minden íz, Az keserítő, hogy nem brüsseli Királyi termetén a csipkedísz. A férj szerette őrült szenvedélylyel . S e szerény dísz is, hogy csak meg legyen Munkába tölte éjét és napot; A nő durczás volt, hiú, szívtelen — A férfi szomorú és hallgatott. „Nézd Ilmáék üveghintóba járnak S a férje fényes hivatalt visel; Hozzánk a sors áldatlan mostoha, Téged biztatgatással küldnek el S a fényes állás nem lesz meg soha.“ S a férj megindul uj Golgota útnak Bejár sok fényes úri palotát, De hasztalan könyörg és hasztalan Tanul hajlongani a büszke hát, — Hiába nincs! „Megszerzem úgy magam!“ S egy nap a férj szokottnál sápudtabban Tér vissza s szép n**je reáborúl. „Lesz hintóm és lesznek gyémántjaim! Én férjecskéra ne csüggedj, ne busúlj: A fényes állást megszereztem ím!“ S látom a férfit öldöklő szemével — A mint a csipkefodrot bontja fel, Mely a szép asszony vállát födte be, S a hószin vállra csókokat lehel S a csók helyére tőrét döfte be! Vásárhelyi. Apró történetek. I. A törvény előtt. Izgatottan jár le és fél szobájában a vizsgáló biró ur. Nóvestóre hivatalos vidékre, a vonat 12 órakor indul s mégse jön az az inpertinens, súlyos testi sértéssel vádolt Bakura Péter! Kétszer is csengetett, az őrök mindannyiszor azt jelentették : nincs ! Végre kopogás. — ’Csós jó napot kívánok. ^ No magának aligha lesz ez a mai, jó nap. Ilyenkor kell jönni ? ! Mi ? 1 — Hát instállom alásan a gazdám . . . = Mit a gazda, — hát nem előbb való a törvény ? — De megkérem . . . = Hallgasson No hát mégis fáj az álla? — Hát a tekintetes ur is tudja ? ■ = Én ? micsoda bolond beszéd már ez ? Hát hogyne tudnám, tanulja meg kend : ón mindent tudok, különben halljuk még egyszer azt az egész történetet, másodszori elmondás után tűnik ki, hogy igazat mondtunk e először ? Csak röviden, nagyon röviden . . . — Hát izé . . . azaz, hogy . . . . =.No ne hímezzen, hámozzon, mi lelte az állát ? Beszél már ? — Hát, ha a tens ur óppenség akarja, ámbátor .... azaz . . . = Persze, hogy akarom, na csak ki vele 1 — Hát megkérem alázatossággal latszik tudni vizitació vét, szedték a legényeket czászárkatonának. A hetyke Nyúl Peti is itt hagyta a szeretőjét. Még a lőcslábu Péntek Miskát is szépen besorozták . . . = Csak a dologra, csak a dologra! — Hájsz’. hisz ez épenség mind odatartozik 1 Mikor a vizitácziónak vége vét, én vittem a gazdám kocsijával az óbester urat, meg — Isten bünül ne vegye — azt a szunyoglábu hadnagyot. Az ezredes ur mindjárt megismert, mert tetszik tudni a keze alatt szógáltam s meg aztán szó, mi szó bejárós is voltam a házához, — főldim a szegény megboldogult Hájas Erzse nőnem asszonynak, — tavaly hótt meg, hogy az Isten éltesse — leánya, az a nyalka Julis, akkorást még az óbester urnái szakácsnóskodoht. Hát izé . . .
