Tolnavármegye, 1892. december 21. (Mutatványszám)
1890-12-21 / Mutatványszám
TOLNA VÁRMEGYE. 1890. deczember 21. lány sodrony fút asztalához) s tüstént megtudja, kik vannak vele egy véleményen, mert a kibe csak egy baezillus is szorul, vagy a kit érdek, haszonlesés, nagyravágyás húz a hatalomhoz (ezek á legveszedelmesebb bacillusos betegségek!) tüstént reaktiót érez s jobban kikel az arezából, mint a lupusos beteg. Ennek a goromba viccznek esetleges követkövetkezményeit hála Isten szép szerével elütötte egy szívből, lélekből felharsanó éljen. A főispán lépett be. — A gyűlés kezdetét vette. A szomszédom kezéből kicsikart tárgysorozatról nem sok érdekes történendő dolgot olvastam le. Annál nagyobb volt tehát meglepetésem, mikor a szónokokat egymás után láttam felemelkedni. Pedig csak el kell kezdeni, egyik beszéd szüli a másikat. Ismerek egy úri embert a ki mindég azt mondja el, a mit az előtte szóló s mégis más véleményt hoz ki belőle. De tovább... tovább, gyorsan fogy a tárgy- sorozatAz öreg Péchy prépost áll fel a tolnai lovaslaktanya ügyében. Tisztes, jóságos arczán még mindég ott ragyog a dunántúli közművelődési lakomán elmondott beszédének átszellemitő glóriája. Ha Pázmándy panganótot s kicsibe múlt, hogy nem Uchatius ágyukat szedett elő zsebéből, miért ne tehetne Tolnának is előhozakodni a maga bizonyítékaival. Nos a jó Péchy bácsi élt is e jogával s pompásan bebizonyította, hogy Tolnának nincs igaza. Az az, hogy ezt nem ő, hanem az alispán bizonyította be talpraesett riposztjával, de hát ez egyre megy, a végeredmény az, hogy Tolna nem kap, csak 75 ezer forintot. Én még ennyit se adnék. neki. Mert hát vegyük, hogy megér 100 ezer forintot a megváltani szándékolt kaszárnya. De tessék csak azt is kiszá- I mitani, mennyit ér meg az ottani hölgyközönségnek a nem sokára bekövetkező farsang, táncz és egyéb mulatságain az a joviális fiatal daliás tiszti-1 kar. Én azt hiszem, ha szavazásra kerül a dolog, V 200 ezer forint nem is nagy összeg Tehát még Tolna fizessen a vármegyének 100 ezer forintot. De tovább . . . tovább, mig itt fecsegek, tiz pontot is letárgyalt a t. közgyűlés. Orosz Endre főszolgabíró nem bízik a pénztárnokokban. Ellenőri állások felállítását javasolja. A törvény meg az ellenőrben nem bízik, mert nem kívánja, hogy kis- és nagyközségben ilyen is legyen. Nem marad tehát más hátra, minthogy a a népszerű főszolgabíró a pénztárnokok részére, — önbiztositó készülék behozatalát kérje a jövő közgyűlésen. De tovább ... tovább... Óriási fütty hangzik fel, az az dehogy, már megint vasút ügyet tárgyalnak s igy akaratlanul is ide képzeli az ember a dübörgő masinát, ezzel pedig már természetszerűleg vele jár a fütty is. Ezek a dombóvári járásbéliek mindég akarnak valamit (az a fájdalom, hogy csak akarnak.) A múltkor szolgabiróság, járásbíróság kellett volna, s hogy uj útra van kilátásuk, már meg vasút kéne. A megye azonban kifogott rajtuk, igy állította fel a kérdést: vagy ut ? nincs vasút, vagy vasút, nem lesz ut, no mi kell? A dombóváriaknak ha van eszük azt mondják: mindakettő, s igy valószínűleg megkapják az egyiket. De menjünk tovább s most már meg se álljunk a végéig. Mert vidéki ember nemcsak azért jön közgyűlésre, hogy ott agyonhallgassa magát. Yan annak más dolga is. Sok már is leszaladt a bankba váltóját prolongálni. Most uj csapat kerekedik fel, itt a karácsony, csak kell valamit hazavinni a gyereknek aztán meg jól esik ilyen hideg időbe egy pohár konyak is. Hát biz ez a mozgósítás nem esik meg zaj nélkül. Ajtó ki, ajtó be, ez erre, az arra csoszog, esernyő, bot leesik s ezt csak fel kell venni. A derék vármegyei jegyzők izzadnak erősen. Szavuknak tizedrésze sem halatszik már. Pláne a kis Sörös fuvolaszerü szopránja, mint a zakatoló vonaton utazó fiatal házaspár ábrándos sóhaja, vész el a nagy zajban. Eajta, rajta, még öt pont, még kettő, na még egy. De egyszerre harsogó éljen hangzik fel. Főispánunk boldog uj évet kíván; ezt száz torok viszonozza és vége a gyűlésnek. S nem telik bele egy jó perez, a nagy terem egészen kiürült, félóra múlva azonban, a hol nem régen meg a törvény szakaszait czitálták egymás fejére a kipirult szónokok, vígan koczintgatnak egymással s nem a felhozott érveket, hanem a pompás pulyka és malacz pecsenyét veszik éles boncz- kés alá. De a jövő közgyűlésig: Csitt! II. Tolnavármegye renkivüli közgyűlése. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése deczember 13-án tartatott meg gr. Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A bizottsági tagok nem nagy számban jelentek meg, jeléül annak, hogy a 46 pontból álló tárgysorozatban nem sok volt, a mi a tagok érdeklődését magára vonta volna. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: Főispán az ülést megnyitván, törvényadta jogánál fogva egy bizottságot nevezett ki, a mely a megyei pénztárt megvizsgálva, arról jelentést tegyen. A pénztár értesülésünk szerint, teljesen rendben találtatott, de a jelentést a bizottság nem tehette meg; mert a közgyűlés — a vizsgálat bevégzése előtt véget ért. Az E. M. K. E. megkeresésére a közgyűlés egy sorsjegy-kölcsön engedélyezését a pénzügyminister- nél pártolni fogja. Szeniczey Ödön és Horváth Gy. , orsz. képviselő és K ö r n y e i J. mérnök, mint a székesfehórvár-adony-szabolcs-paksi helyi érdekű vasút engedélyeseinek kérését, hogy t. i. a megye a közmunka alapból 150.000 irtot szavazzon meg nevezett vasút czéljaira, nem teljesítette, mert a megye a veszprém-dombovári, szegzárd-baranyavári vonalat is segélyezni óhajtja, hanem az úti pénztárból e czélra is szavazott meg kilóméterenkint, _ 3000 frtot oly feltétellel, ha az építés 3 éven belül kezdetét veszi. A közgyűlés a bátaszéki közs. iskola hitoktatási költségeire a község költségvetésébe 1891. évre 50—50 frtot határozott felvétetni. A Tolnán építendő lovaslaktanya ügye élénk felszólalásokat provokált. Az ópitő-bizottság azt javasolta, hogy a község tulajdonát képező fióklaktanya 75000 írtért vétessék meg. Péchy József prépost adatokkal igyekezett bizonyítani, hogy ezen épület és telek közel 100.000 írtjában van a községnek, tehát a javasolt összeg kevés. Kéri a közgyűlést, hogy egy bizottság még egyszer becsülje meg és a megye ne kívánja a község kárát. S i- montsits Béla alispán felhozott érveivel szemben meggyőzte a közgyűlést, hogy a megye épen Tolna érdekében halasztotta idáig is az ügy befejezését, mert építhetett volna másutt laktanyát, ha Tolnára nincs figyelemmel. A kiküldött bizottság méltányos becsárt állapított meg s azt a közgyűlés el is fogadta. Az aradi vértanuk emlékére veretett érem egy példánya a megyei múzeumban helyeztetett el. Élénk eszmecserére adott alkalmat Orosz Endre paksi főszolgabírónak azon javaslata, hogy a községek utasittassanak 3—3 évre szóló, qualificatióhoz kötött ellenőri állás szervezésére. Br. Jeszenszky J. ellene van a községek további megterheltetésé- nek. Alispán szerint: mikor épen a törvény rendelte közs. szervezési szabályrendeletek jóváhagyásáról van szó, s a törvény sem kis-, sem nagyközségekben ily állást nem rendel, a törvényhatóság sem rendelheti el ezen állás szervezését. Változtassanak a községek saját jellegükön, akkor ellenőri állást is creálhatnak. D ö r y Pál a javaslat mellett, F ö r d ő s Vilmos, B e n c z e apát az indítványt oly képen módosítva szóltak az ügyhöz, hogy a községeknek jogukban áll ellenőrt alkalmazni, de kötelezővé (tenni nem lehet. Főispán ily képen is mondotta ki a határozatot. A gazdasági egyesület kérelmére az ebadóból 1000 frt évi segély adatik nevezett egyesületnek oly czélból, hogy ezen összeg tenyészállat vásárlására fordittassék s erről Okvetlenül jelentés, illetve elszámolás tétessék a közgyűlésnek. Dr. M a t k o v i c s Tivadar orsz. képviselő, a veszprém-enying-dombovári vasútvonal segélyezésére kérte a megyét, de a megye ezt anyagi helyzete miatt egyelőre nem segítheti; elhatározta azoqban, hogy a dombóvári járás érdekelt községei hivassanak fel nyilatkozatra, hogy szavazás Utján döntsék el, váljon a már ismeretes műutak, vagy e vasút kiépítését kivánják-e és a közgyűlés ezen nyilatkozatuktól teszi függővé elhatározását. Ezután főispán boldog uj évet kívánt a biz. tagoknak s a közgyűlés a főispán éltetésével véget ért. — Uj segédkönyvelői állás. Tolnavármegye pénztári hivatalánál a közutak- és vámokról szóló törvény életbe léptével egy segédkönyvelői állás rendszeresitese vált szükségessé. A belügyminister ezen állásnak addig is mig az véglegesen rendszeresítve lesz, á szükséghez képest, ideiglenesen leendő betöltését engedélyezte. Törvénykezés. Feltételes elítélés. Minden nemesebb eszmének, még magának a humanismusnak is vannak elfajulásai. Nem abban van a túlzás, hogy minden nap a humanizmusnak uj-meg uj területet teremt, mert a humanizmus uralmának végtelenek a határai: fokozódó czivilisa- tio fokozódó hódításokat tesz e téren is. De túlzás van a humanizmus gyakorlásának módjában és eszközeiben. A jótékonyságnak gyakorlása alamizsna utján, ha .mindig nagyobb mértékben űzetik, nem csökkenti, csak fokozza a bajt, mert megteremt egy koldus kasztot. A büntetéseknek folyton humánusabb és gyen- gyébb alkalmazása pedig növeli a bűnösök kasztját. A ezé 1 a javítás, az eredmény a eorrumpát lás. Es a humanitás büntető politikája még sem áll meg régi programmjánál, mely követeli a büntetési tételek leszállítását, a büntetés foganatosításának túl enyheségét és a megkegyelmezés eseteinek túlságos megszaporitását, hanem kezdi követelni mind hangosabban azt is, hogy a bűnös bizonyos enyhébb esetekben csak feltételesen és csak az esetre büntettessék, ha egy kitűzendő kritikus idő alatt újabb bűncselekményt merészelne elkövetni. Az irodalom hangolja a közvéleményt, és a közvélemény a törvényhozást. Belgium már magáévá tette az uj intézményt; Francziaország és Ausztria sietnek a nagy példát utánozni. Az intézményt magát magyarázni felesi égési ha a belga törvény intézkedéseit olvassuk: „A bíróságok, ha a büntetés nem halad meg hat hónapot és a vádlott még semminemű korábbi elitéltetést nem vont magára, elrendelhetik, hogy az Ítélet végrehajtása felfüggesztessék egy időre, : azon ban öt évet meg nem haladhat. Az elitéltetés meg nem történtnek'tekintendő, ha ez időtartam alattaz elitéit újabb elitéltetós alá nem esik.“ Látszólag humánus intézmény, mely lehetővé akarja tenni annak javulását, ki kisebbrendü bűncselekményben vált bűnössé. Tényleg pedig nem egyéb, mint a büntetés ezéjának tagadása, az emberi lélektannak félreismerése és törvénye- sitéseama német frivol közmondásnak, mely azt tartja, hogy „einmal ist keinmal.“* Az intézmény ellenkezik a büntetés ezéljával, melyet velünk született jogórzetünk teremtett meg és a mely szerint annak, a ki megbontja a társa- datmi rendet, bűnhődnie kell. A javítás, melyet, a feltételes elítélés hívei hirdetnek, csak másodrangu czél, melyet büntetve, de nem a büntetés elengedésével kell elérni, mert nem szabad szem elől téveszteni a társadalom védelmét, mely minden egyéb, bár leghumánusabb védelemnek is feléje helyezendő és ezzel szemben pusztán csak az egyén védelmét szem előtt tartani. De még a javítás szempontjából sem fogadható el a feltételes
