Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-06-06 / 23. szám
XXV11I. (XVI.) évfolyam. 23. szám. / Szekszárd, 1918. junius 6. Előfizetési ár: Egész évré ............20 korona Fé l évre................10 » Ne gyed évre .... 5 » Egyes szára ára . . . 48 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nvilt- tér: ^>etit soronként 50 fillér. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Jjfelefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. i Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és htrdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldijc, 10 korona. Laptulajdonosok a szerkesztők. Uj erőbróba. A Vili. hadikölcsön. Az utolsó német hadikölcsön tizenöt milliárdot ért el, a legtöbbet az összes eddigi hadikölcsönök között. Ausztriában most folyik a jegyzés s minden elfogadható jel szerint ott is a nyolcadik hadikölcsön sikere igér a legtöbbet. Pedig Németországban a hadikölcsön hivatalos szervezését ezúttal félgőzre fogták s jóformán csak a német társadalom hazafias lelkesedésének köszönhető ez a csodálatos eredmény. És Ausztriában annak dacára ilyen biztató a kilátás, hogy az ismert centrifugális erők közreműködését természete zerüleg számításon kiviil hagyják. A mi ajtókon is kopogtat a nyolcadik hadikölcsön és bizonyosra vesszük, hogy szövetségeseink lelkesedésének mi sem maradunk semmivel sem mögötte. Mint ők, jól tudjuk mi is, hogy élet halál hercunk végső tusáját vivja s hogy sorsunk akként dől el, amint kötelességét ki-ki a fronton és mögötte teljesíti. Hős katonáink önfeláldozása a győzelmes békét csak u gy biztosíthatja számunkra, ha megadjuk neki a győzelem összes feltételeit, a harci felkészültségük ép olyan csorbítatlan, mint rendületlen a győzelmi elszántságuk és a hozzá való kiválóságuk. Jól tudjak, hogy a mi sikert eddig elértünk, azt csak hadi- kölcsöneink minden várakozást meghaladó eredményei tették lehetővé ; a végső győzelem küszöbén is minden máig elért sikert kockáztatunk,, ha az uj hadikölcsön szűkmarkúságával a hadsereg ellátásában bármily csekély mérvű megszorítást idéznénk fel. Ez a tudat sokkal mélyebben gyökerezik minden magyar lelkében és a háború egész tartama alatt küzdelmünk hordereje iránt a nemzet sokkal több megértésnek adta tanujelét, semhogy féltenünk kellene akárcsak egyetlen pillanatra is a nyolcadik hadikölcsön ügyét. És még valami, ami mindezeken kívül is kész kezesség a nyolcadik hadikölcsön, az előttünk álló uj próba feltétlen és előrelátható fényes sikerére. A pénzbőség, amelyet a háborús konjuk túrák olyan nagyra dagasztottak, hogy gyümölcsöző elhelyezést igazán márt csak a hadikölcsöny nyújt. Azután ennek a magyar papírnak a biztonsága és az ebben rejlő nagy bonitása, mely az árfolyam beszédes tanúsága szerint még a gazdag Ausztria hadikölcsön- kötvényeinek is jóval fölötte és j azoknál jelentékenyen szilárdabból ! áll, s amely papírunkat már is a legkeresettebb európai értékek egyi I kévé tette. Mert a megnyugtató fedezet ott pihen a magyar föld meg- ! mérhetetlen és nagy részükben még ; érintetlen gazdag kincseiben. Akik ebből a földből nőttünk j ki, rajta élünk s az fog bennünket i eltakarni is: nekünk ne lenne hozzá s általa a magyar hadikölcsönliöz bizalmunk ? ! .. ...............^...............................—------I A jö vő nagy kérdései. A Marne mailett diadalmas német fegyverek vérrel Írják az uj világtörténelmet. Napról-napra tágul a rés Franciaország szivéhez, Parishoz. Itt minálunk is készül a hazai I történelem. Csakhogy milyen nagy a különbség a két történet csinálás között. Ott az erős faji öntudat, a megrendithetetlen bit, tiszta erkölcs, a német egység kemény bütykös ujja vezeti a kalamust. Mi nálunk pedig a széthúzás, apró, finom cselszövések, politikai intrikák, kulissza mögött való^frondörösködések márto- gatják epébe, maró vitriolba a vén Klió rozsdás pennáját. Még most sem lát nálunk, sok nem vak. Még most sem hall tisztán, sok nem süket. Még mindig a választói jog egyedül idvezitő voltára esküszik, nem egy fényes elme s észre se igen veszi, hogy ebben a szerencsétlen országban, a tenger más egyéb baj között ez a mesterségesen elő rántott kérdés legfeljebb CBak ama vizbedobott — léckirály, amely mögött más, igazán hatalmas despota, a teljes szétzüllöttség, az általános- anarchia leselkedik.. Tekintsünk csak körül. Lekopik már rólunk az utolsó guuya. Szaporodnak a francia — nadrágtalanok. Lyukas cipőben járunk. Hajdani hires gavallérok keményitetlen, gyü- rődött inggallérral. A ka^utos osztály, a tisztviselői kar valósággal ^éhezik. A biró fogát összeszoritva Ítél s fent az ország szivében, de , meg a vidéken is meggazdagodott | egzisztenciák őrjöngve táncolnak az aranyborjú körül. Nyakig eltemeti már őket a bunkó, de mint a szomjas szivacs, sóvár pénzéhes lélekkel tovább szívják az qrszág élet —nedvét. Türhetlen a drágaság. Hallatlan az áru, az élelmiszer uzsora. Az iparos, | kézműves megfizethetetlen. Egy hordár többet keres, mint egy aktiv miniszter. Száa-kétezer százalék közt varial az árdrágulás . . . S honnan kerül mindehhez a pénz ? Senki sem kérdi, senki sem keresi. Csodálatosképpen jut mindenre. S még taláD dagad is nemzeti önérzetünk, amikor halljak a szomszédok sok lármáját, hogy hány j— meg hány millióval és milliárddal gyarapodott Magyarország az ö rovásukra ! Pedig igazi gazdagságé ez? Nem a pénz vásárló erejének fogyása, közeledés az általános nemzeti csőd felé ? Mikor ébred fel egyszer már ez a nemzet ? Mikor lesz már igaza annak a derék magyar bírónak, aki a bírói kar múlt heti országos gyűlésén szemébe döi'ögte az országnak, hogy a milliós háborús nyereségeknek vissza kell folyniok oda, ahonnan elvonat- tak, a közcélok szolgálatán?? Lesz-e itt még ebben az országban egyszer rend, boldogság, igazi megelégedés ? Leszünk e még mi valaha a monarchia vezető állama? Mint voltunk a háború elején! — Bizony aligha. És miért nem ? Azért nem, mert egy-két ember egyéni hiúságát odafektette az egyre emelkedő nemzeti nagyságunk hegyre kapaszkodó vonata elé s most azon csúszunk, sőt esünk — visszafelé . . . S vigyázzunk, hogy még nagyobb bajok is ne legyenek. Hogy rólunk ne határozzanak ott, aho1 már is nélkülünk tárgyalgatnak. — Wekerlét ügyes, előre tekintő politikusnak tartjuk. De feltűnően sokat kell szaladgálnia Bécsbe. Lám, lám, már is fel-' merülhetett a közös élelmezési terület kérdése. — Tehát egy uj — közös ügy. — Külügyminiszterünk pedig éppen most kénytelen tárgyalni a csehekkel. Tegyük hozzá a felszarvazott csehekkel. Hire jár a lengyel kéiflés végleges rendezésének is. TÁRCA. ASSZONYOM*) ... Asszonyom, Búcsúznom kell, Búcsúzni lőttem el. Szép volt az álom s hogy jött a virradat, Meghalt az álom és ami itt maradt Csalódás csupán, Fájó való, Szép álom után. Asszonyom. Játszott velem ?! Hogy sokszor fájt nekem. Nos’ eltört a játék; a lelke szakadt, A szebbik fele magánál maradt. Sir? Sirassa meg, 'A kicsufolt Kis játékszivet. Marosy János. Wolhyniában. Irta : Gödé Lajos. Hegedűs és Sándor Deb- )ecen, 1918. - 198 oldal. Ára 6 K 50 fill.) A szekszárdi keresztyén templo mok abban különböznek külsőleg egymástól, hogy egyikén kereszt van, másikán csiilag van, de belsőleg hasonlítanak egymáshoz, hogy a keresztesben is, a csillagosban is teljes szivvel — tele templomokban, — imádják az Istent. 1914. nyarán egy-) Mutatvány a 6zerz6 sajtó alatt levő „Alom- világ“ c. köteléből. vasárnapra kevesebben mentek el a j szekszárdi ^templomokba. A tiatalabb- j korú emberek sora ritkult meg: A mozgósítás fegyverbe szólította őket, Letették a kaszát, villát (mert búza- takarítás idején mentek el) s a ! mindennapi kenyér imáját nem Szek- ! 8zárdon imádkozták, hanem hol köny- ; nyék folytak férfi szemekből, hol szerető szív gyilkolás közt dobogott, hol ágyutorok bőgött . . A Szek- szárdon maradt reformátusokkal otthonmaradt papjuk is: Gödé Lajos, j A harctérről aztán jöttek a hirek, ! érkeztek halál szárnyán jövők, hősökről, kiket, szomorú sorsú dolog ! vasárnap templomozáskor kidicsértek, megáldottak és elsirattak. Ha a fáj dalomban mindenki részt vesz, hogy Isten előtt közösen, panaszig reszket- rek meg a szivek, valahogy nem égnek oly fajón a sebek. Tele templomban — hív kálvinista papként — Gödé Lajos igy gyógyította otthon, az idegenben boruló síron síró lelkeket. Mikor aztán hitte, hogy otthon meglelte az irt, a szentirás szerint a lelkek receptjét — kálvinista papként a ,,tiiz“-be ment! Akit az Isten küld: lelke visz. Aki mindenben reménykedik, bátorít, vigasztal és hisz: az az Ur igaz szolgája, az emberek hü papja ! így érkezik meg tisztele- tes Gödé Lajos 1915. augusztusában Wolhyniába, ott végezni tovább a papi dolgokat. Gödé Lajos iró pap. Békében is, amit prédikációban nem mondott el, lapba szerkesztette ki, versbe szedte, vagy prózában irta meg, harctéren is, mit vigasztalásul nem szolgáltathatott,' akit nem parentálhatott el hite szerint, kit nem sirathatott meg könnyes szemmel golyózápor miatt, azokról is megírja a történteket Wolhyniában ! Wolhyniában a Bug folyón, hogy átlép, a Rownó ellenig előnyomulásról szól, leírja Zabolocyt, Iwániczyt, Miszewet, Piánét, Ivánkowczyt, majd elborul a dicsőség napja a visszavonulásban s elsiratja a hősök elestót. Leírja az állóharcok tábori életét. A lucki áttörés szomorúságát, gyászát, keserves sóhajjal énekli, mikor a remény elboru t és mindenki inkább gondolt a kétségbeesésre, mint a jóra. Együtt örülünk, busulunk e bánatos szép könyvvel, melyben az istentisztelet mélységéhez, a földalatti templomok áhítatához harangokból való ágyuk bugása vezeti a lelkeket imádkozni, könyörög mind a maga nyelvén : a harci riadótól lelkesített szivvel, haldoklók kétségbeesésével, papi megnyugtatással! Szabad ég ala^t, sötét fenyők árnyékában, hólepel takarásában is megjelenik az Isten : a vérző megnyugszik, az elvérzett megpihen ! Ad a könyv a magyar bakáról sok más képet is : gyöngédséget, élelmességet, feltalálást, munkabírást, a 37-ik és 68-ik gyalogezredekről. Az "elsorolt történeteket irja le Gödé Lajos szemlélődő leikéből, egyéni stiljával, elbeszélő modorban. A merészebb részeket lefokozza, hogy a szomorúságot hivebbé tegye, a gyöngédebb jeleneteket kiszélesíti, bogy á szívig hassanak. Valóban úgy hat a könyv, ahogy eseményei történtek : örömmel — könnyezve ! Leszűrt igazság az Írásban a stilus kezelés ; itt válik el az iró áz Írótól, ha szól az iró örömről, ha panaszkodik fájdalomról, ha a stil formája födi az eszmei tartalmat, a könyv irásmü! Prédikálásáról mondják Gödé Lajosnak, hogy halkan beszél, hogy csendességében a hallgatók megnyugszanak : hogy a kifáradtak elmennek a templomba. Ezért van tele a szekszárdiak csillagos temploma. — Csendes bánatu háborús könyv : Wolhyniában. Csendes bánattal csendül fel mindjárt az elején dr. Baltasár Dezső nagynevű püspöknek meg- ragadóan szép előszava. S ez a hangulat az őszi színek szomorú tónusában vígig, borong az egészen. A háborús irodalomnak értékre, első könyvei közt foglal helyet, úgy érzem, a hazatérő katonák is ilyen érzésekkel beszélik majd el az „özönvér“ korát. Lakos János Pál.---------------------------—----------------------------------------------------------------------------------------------------------—------------------------------------------------------------------------------------------------------——— Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
