Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-05-23 / 21. szám

XXVIII. (XVI.) évfolyam. 21. szám. Szekszárd, 1918. május 23. IMME ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ...................20 korona Fé l évre ....... 10 » Negyed évre . .... 5 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K; további sor 50 !. — Nyílt* tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. • * r~ i5ß • Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. , Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. > Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapol érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám. Az etőfizciési pénzek és hirdetések ide * küldendők. Ncptanilóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Harc az uzsora ellen.' A kereskedelemügyi minisz­ter által kibocsájtott cipörende- letnek végrehajtása küszöbön áll és máris borzasztóan ielszisz- szennek a cipészek, akiket ez a rendelet érint. A rendelet — saj­nos — elkésett, de azért jobb később, mint soha. Ha a cipő, ruha, fehérnemű stb. áruk for- galombahozatalát és feldolgozá­sát már 3 évnek előtte szabá­lyozták volna, úgy amint Német­országban, akkor elejét lehetett volna venni annak a rettenetes uzsorának, amely napról-napra jobban elfajult. Első -sorban meg lehetett volna előzni a sok árunak-elrejtését és azt, hogy akinek pénze van, bőségesen ellássa .magát, a tényleges szük­ségletet tízszeresen meghaladó készletekkel, ami szintén igen lényeges oka, a mai áruhiány­nak és az ezzel karöltve járó tűrhetetlen uzsorának. A cipészeknek evés közben jött meg az étvágyuk és falu­helyen, éppúgy mint a városok­ban egy sarokjavitásért, ami békében 40 fillérbe került, 8—10 koronát fizettettek maguknak és egy pár cipőnek elkészítéséért, Usztán munkabér fejében 100 koronánál többet igényeltek, ami megfelel 100 korona napi kere­setnek ; tehát 50%-al többet akartak keresni és kerestek is, mint amennyi fizetést egy mi­niszter kap és 200°/o-íü többet, mint amennyi egy főispánnak vagy kúriai bírónak a jövedelme. Vétkeztek súlyosan a bórgyáro- sok, kereskedők, ügynökök is, de maguk a cipészek voltak a legnagyobb árdrágítók, mert ők' minden árat megfizettek a bőr­ért, hogy azt csakhamar busás haszonnal sózzák a közönségre, amellyel ráadásul még igen dur­ván bántak, látva,, hogy a meg­bénult munkaérő és hiányzó áru miatt nincs versenytársuk. De nemcsak a cipőszakmában, hanem a ruházati cikkekben hasonlóképpen tarthatatlan a hely­zet, amikor egy férfiöltönyért faluhelyen éppúgy, mint a na­gyobb városokban 1200 koronát fizettetnek, a legolcsóbb női ruha 1600 korona, egy férfi ing 100 korona, egy pár harisnya 40 korona/— A lánckereskedelem okozza ezen. rémséges árakat, melyeket kiküszöbölni, legalább jelentékenyen mérsékelni a leg­első kormányfeladatok közé tar­tozik. Ez a priusz ma száz­szorta fontosabb érdeke az or- ___________________________ szágn ak, mint a választójog, amely innen-onnan már egy év óta szerepel a napirenden. Az áru-uzsora rettenetesen pusztít az egész vonalon, a ter­melés minden ágában. Egy ki­logramm vaj 30 korona, egy liter cseresnye 5 korona, egy 3 napos csirke 10 korona, egy kiló hús 16 korona, egy kiló zsir 30 korona, egy spulni cérna 30 ko­rona, stb. Szédítő számok. A drágaságnak megvannakja maga reális, leküzdhetetlen okai az egész világon, de a nálunk folyó őrületes uzsorának véget kell már vetni a legszigorúbb rendszabá­lyok alkalmazásával. A közhivatalnokok jogos pana­sza és elkeseredése csupán fizetés- emelésekkel nem lesz orvosol­ható — magát a bajoknak okát: az uzsorát kell lehetetlenné tenni és úgy* az élelmezési, mini a ruházati cikkek árát hatósági kényszer-eszközökkel csökken- téni. A társadalom pedig támo­gassa — ne csak panaszkodjék — á hatóságokat nehéz munkájá­ban és jelentsen fel kivétel nél­kül minden árdrágítót. A Károly király gyermekek nyaraltnlása. • A Károly király gyermek nya­raltatja ás vármegyénkben való el­helyezése érdekében vármegyénk fő­ispánja széleskörű mozgalmat indított. Ez ügyben df. App'onyi Rezső gróf főispán úrtól a következő sorokat vettük: A Károly király gyermek nyaral- tatási akcióval kapcsolatban a gyér mekek elhelyezése és ellátása tekin­tetében több oldalról, részint az egyes községekbe kinevezett bizalmi sze­mélyek, részint más érdeklődők ré­széről számos kérdés intéztetett hoz­zám, melyekre külön levélben lehe­tetlen válaszolnom. Ez nton adom meg ttehát az érdek- lódőkpek a kívánt felvilágosítást: Az érkező vendéggyermekek ellá­tására szükséges gabona- vagy liszt­mennyiség biztosításáról gondoskodás fog történni, ami annál kevésbbé fog akadályokba ütközni, mert a gyer­mekek nyaraltatása oly időben veszi kezdetét, amely már az nj termelési évadba beleesik. A gyermekek telügyelönők veze­tése alatt érkeznek, kik az esetben, ha a gyermekeket a vendéglátó csa­lád a mezei munkák idején napköz" ben odahaza hagyni kénytelen, a gyer­mekekre felügyelnek s róluk kellően gondoskodnak. Több aggály merült fel a tekin­tetben, hogy ahol a család a gazda­sági munkák elvégzésével lévén el­fogva, ebédre meleg ételt nem adhat a gyermekeknek, »az egyszerűbb hi­deg ebéd ki fogja-e' elégitlpi őket s az ellátás ily módját nem fogják e kifogásolni ? Erre vonatkozólag közölhetem. hogy az érkező osztrák gyermekek egyszerűbb származású és kisebb igényű családok gyermekei, kik a háború alatt inkább nélkülözéseknek voltak kitéve s igényük még amin dennapi táplálék mennyiségében sem talált kielégítést. A gazdasági munkával elfoglalt vendéglátó családoktól vnem kérek teliát egyebet, minthogy a kis vendége­ket Ugyanúgy lássák, el, mint édes gyermekeiket, de legyenek is irán­tuk oly szeretettel és annyi meleg­séggel melyet őt — méltán is meg­érdemelnek. Végül legyen szabad a közönség figyelmét arra felhívnom, hogy e gyermeknyaraltatási akció királyunk Ö Felségének legnemesebb érzésből fakadó' eszméje s az ő legmagasabb óhaja is, hogy ezen akciómindenütt sikerre vezessen s az ő magasztos intencióit véljük szolgálni szerény munkásságunkkal. Szekszárd, 1918. évi május hó 23. Apponyi Rezső gróf főispán. Hosszú ideig emlékezetes marad a szekszárdiak előtt pünkösd második ünnepe. Akkor volt itt Haypúl Benő, a budapesti ref. egyház budai paro- chiális körének nagynevű lelkipász­tora, lelkes kísérőivel, Feszelyi Sárika énekművésznőve! és Némethi) Ferenc hegedűművésszel, hogy számunkra azt a napot feledhetetlenné tegye. Délelőtt s/4l0 órakor 'zsúfolásig megtelt a ref. templom. Szekszárd társadalma felekezeti különbség nél­kül sereglett a szabadelvüségéről is* mert lelkész hallgatására. Sőt vidék­ről is többen bejöttek nemes lélki- épü!ésre.%És a nagy várakozással várt ünnepi szolgálat npiuden várakozást felülmúlt. Beszélt Jíaypál a maga gyönyörű orgonahangjával, a maga egyéni felfogásával, szivből, szivhee férkőzően. Beszélt az isteni kegye­lemről, amely megnyilatkozott a Meg­váltó elküldésében, szenvedése és ha­lálra adásában, a Szentlélek ajándé­kainak közlésében és megnyilatkozik ’még most is e nagy megpróbáltatás j közt a szenvedés elhordozásaban, az erők kifejté síben, és a fájdalmak meg vigas^lásában. Nemes szolgálatának -gyöngyszemét az az utolsó pár szc képezte, amelyben a hallgatóságo felhívta a „Ref. Katonák Lapjá^-nah támogatására, s amely alatt felolvad tak a szivek és minden szembén ott ragyogott az áldozatos szivek drága gyöngye : a tiszta könny. Délután 1 órakor közebéd volt a ref. iskola nagytermében. Ezt igazán kedvessé tette a szekszárdi reformá­tusoknak önmegtagadó áldozatkész­sége és szi-sés vendéglátása. * Ebéd közben dr. Kiss Ernő ref." főgoirduok Haypúl Benő lelkészt üdvözölte sok melegséggel. Haypúl Benő Szekszárd megértő, szeretetten gazdag közön­ségére emelte poharát. Kátai Endre a tolnai egyházmegye közszeretetben álló es^érese Gödé Lajost, a szek­szárdi §gyház tevékeny lelkészét, köszöntötte föl, aki viszont az ő lel­kes vezetőinek, Haypúl Benő lel­késznek, Kátai Endre esperesnek és munkai ársninnlr űr TCic<t F.rnő fő­gondnoknak, Töttös János gondnok­nak és az egyház presbitériumának mondott a felé áradó bizalomért t és megértésért meleg köszönetét. Szel­lemes pohárköszöntőket mondtak még Halász Géza erdőíőmérnök, Tóth Károly védgáttársulati ig. főmérnök, Haypúl Benő lelkész, di^ Kiss Ernő főgondnok. A pohárköszöntők sorát Mészáros Pál presbiter zárta be, aki a gazdag ebéd létrehozóira, Gödé Lajosnéra,«a gyülekezet kedves „tisz- íeletes“ asszonyára, TöttÖ3 Jánosné -»^ondnoknéra és a presbiterné asszo­nyokra emelte poharát. A vidám, ünnepi hangulatban le­folyt diszebéd után este fél kilenc ói’akor a Református Katonák Lapja javára a „Szekszárd-Szálló“ nagy­termében zsúfolásig megtelt nívós műsoros estély következett. Gödé Lajos helybeli református lelkész szellemes, -közvetlenséggel előadott megnyitója után Fischhof Sárika a hozzáfűzött remények teljes beváltásával oldotta meg nehéz fel­adatát. Művészien 1 zongorázott, con- geniálisan kisérte az énekest, a hegedűst , egyaránt. • Sorrendben : Feszelyi Sárika, a magyar kir. operaház zeneakadémiai ö ztöndijas növendéke, énekelt csengő msgas szopránjával, az énekkultura művészi eszközeinek teljes fegyverzetével. Őszinte, nagy sikere volt, minden e£yes számát fr^ndtikus taps'követte. Kovács Jolika szavalatát másod Ízben van alkalmunk dicsérni. Ahogy ő előad, ahogy a költő gondolatait velünk közli, hivatásos művészeknek is érdetnére válnék. A cél nem is tévesztette el hatását,, mert érdeme szerint tört ki a tapsorkán gyönyörű poémáinak csengő akkordjai után. Majd Némelhy Ferenc országos nevű hegedűművész gyönyörködtette bá­mulatosan fejlett teknikájával és lágy, szonórus tónusával hallgató közönségét. Példa nélkül álló sike­rére vall, hogy Schubert: „Wiegen lied“ jét meg kellett, ismételnie s ráadást ráadás után adnia. Úgy halljuk hogy a jövő hó vége felé hozzám méltó országos hirü zongora­művésszel társulva önálló hangver­seny keretében is bemutatkozik Szekszárd város megértő s zene­kedvelő közönségének s művészi programmjában hegedühangverse- nyek és szonáták is szerepelni fognak. A jótékonycélu est nemes inten­cióját a budaiak aranyszavu papja, az ország első református egyházi szónoka fejtegette. Haypál Benő régi ismerősünk, vármegyénk szülötte. Az ő szónoki képességeit értékelni, az ő eszmegazdagságát dicsérni, orgonaként búgó, szivhezszóló hangja fölött meditálni : a kritikus toll erejét veszti. Mi csak a mély be­nyomást láttuk, a lelkek együtt zengését hallottuk, minden megrázó mélységesen szánió#gondolatja nyo­mán. És úgy éreztük, a meggyőzés erejével, érveinek varázsos igazság­gal úrrá lett a lelkek fölött s ezzel hajthatjuk meg szónoki művészete előtt az elismerés zászlaját. Felüfizetés és jegymegváltás cí­mén a következő adománvok folytak be : Schneider jánosné adott 40 ko­ronát, Pesthy Pál és dr. Kiss Ernő 30—30, Leopold Kornél 24, tfr. Al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom