Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-05-16 / 20. szám

2. 1918. május 16. T0LKAVÁRIE6YE és a KÖZÉRDEK az uj fizetésrendezés kapcsán a lak­bérek mai rendszerének a megszün tetését s ehelyett az állomáshelyeken lakó értelmiségi osztályba sorozott keresők ssámához mért helyi pótlé­kok és a fizetési csoportok meg szol gálati idő szerint megállapítandó mű­ködési pótlékok rendszeresítését. Ezen pótlékok a nyugdíjba is be lesznek számítandók és a háború következ- . tébeu teljesen megváltozott viszonyok miatt>* már nyugdíjazottak illetmé­nyei is ez alapon újból szabályo- zandók. A nagygyűlés harmadik tárgya a közszolgálati alkalmazottak egységes szervezkedésének az előkészítése. Határozatként kimondja a gyűlés, hogy Padányi Andor előadói javas­latát elfogadja s a vármegye terü­letén működő össze.« közszolgálati alkalmazottakat a Tolnavármegyei Közszolgálati Alkalmazottak Egye­sületébe vonja össze. Megbízza az elnököt, hogy szólítsa fel a vármegyei összes hivatalok, in­tézetek és egyesületek vezetőit az alapszabályok előkészítésére alakí­tandó bizottságban való részvételre. Az alapszabály-tervezet elkészítése után nyomban, de* legkésőbb folyó év október "havában hívja össze az alakuló közgyűlést. A nagygyűlés kormány hatósági in tézkedést igénylő határozatait fölter­jeszti a m. kir. minisztériumhoz, el küldi a vármegye összes orsz. kép viselőinek és fölkéri őket követelé­seinek az országgyűlés elé leendő juttatására. A szervezkedésre vonat­kozó határozatait bemutatja a Ma­gyar Közszolgálati Alkalmazottak Orsz. Szervezeteinek Középponti Bi­zottsága elé, ahol indítványt tesz a bizottságban résztvevő országos szer­vezetek teljes egybeolvasztására s a toloavármegyeihez hasonló egyesüle­teknek ak egész országban való meg­szervezésére. A nagygyűlés minden határozata megdönthetetlen, reális^*-falapokon nyugszik, célja teljesen átlátszó, vilá­gos, — a siker azért oly valószínű­nek* tüut fel minden résztvevő előtt, 'hogy látható megnyugvással távozott mindenki az ünnepi hangulatban tar­tott gyűlésről. Kívánjuk, hogy ne -érjen senkit csalódás, teljesedjenek . be az érdemes hadsereg igazolt vá­gyai • . • Hadikölcsönie&yzés biztosítással. Hadikö!c8önt jegyezni egyenértékű^' a legminimálisabb hazafiui kötelesség­gel. Amig a világháború vésze el nem múlik a fejünk felől, mindnyájunk­nak, mindenben talpon kell lennünk, hiszen összes gyönyörű harctéri ered menyeink semmivé válnak, ha gazda­sági helyzetünk meginog. Ezt ma már, hála a magyar ember izzó faj- hazaszeretének, mindenki tudja. Sokan nem tudják azonban, hogy a hadikölcsönjegyzést össze lehet kötni életbiztosítással is. Már pedig ez nagyon szükséges tudnivaló, hi­szen igy nemcsak a haza iránt való kötelességnek teszünk eleget, hanem minden eshetőséggel szemben védjük a családunkat. Nézzünk egy példát. • A családapa (hogy hány éves, az nem határoz, mert éppen az egyik óriási előnye ennek a biztosításnak, hogy mindenki egyforma magas dijat fizet, akár 18, akár 60 éves s még igy is, még a legfiatalabb is, arány­lag nagyon olcsó díjjal biztosit) 30 ezer korona értékű hadikölcsönbiztö- sitást köt 15 esztendőre. Ez .azt jeleiAi, hogy ha a 15 esz­tendőt megéli, ő maga ßapja meg a biztosított összeget, haellenben előbb meghal, örökösei rögtön megkapják * a 30 ezer korona értékű hadikölcsön értékpapírt. És mennyit' fizet ezért ? A dij minden 1000 korona után évenkint 50 korona minden egyéb illeték, bélyeg stb. kizárásával, tehát 30 ezer korona után évi 1500 K-át. ilyen minimális dijért viselik a tár­saságok még a lialátajseti kockázatot is, ami, bár a hadikölcsönbiztositások 10 ezer koronán felül rendes orvosi vizsgálattal járnak s ez összegen alul is csak egészséges emberek ajánlatai fogadtatnak el, mindenesetre súlyos teherrel járó fe'elősség. Ezen felül azonban joga van a fél-i nek a díjfizetéseket bármikor beszün-,. tetni, anélkül, hogy emiatt károsodás! érné. Ila valaki a díjfizetést beszünteti, úgy hadikölcsönkötvényo— mert az* általa biztosított összeg erejéig he-' lyette a társaság vásárol hadikölcsön- kötvényt — * eladatik s ennek ellen­értékét, tartozásának levonása után, megkapja. Csak ha egy, illetve két évi dijnál magasabb összeg be nem fizettetett, kerül költségmegtérités cí­mén a biztosítási összegnek Vjt, iilotve 1V4°/o a levonásba. Természetesen lehet az összes di­jakat egyszerre fizetni, aminek megint az az előnye, hogy kamathozadék folytán a félnek olcsóbb és hogy a fél esetleges elhalálozásakor az örö­kösöknek nemcsak a hadiktflcsüuköt- vény lesz kiutalva, hanem az összes elhasználatlan dijak is. Ha tehát pl. valaki biztosit 1000 K-t, ennek dijául egyszersminden korra befizet 15 év tartamu-biztosi- tásnál 580 K-t, s ha meghal, mond­juk az 5. biztosítási év végén, akkor az örökösök megkapják az 1000 K névértékű hadikölcsönkötvényt s ezen felül kapnak még elhasználatlan dijak fejében 409 korona 38 fillért is. Az egyszeri díjfizetés nemcsak készpénzben, hanem a legu*olsó hadi­kölcsön kötvények által is történhetik, mely utóbbi esetben az 5000 K-ig terjedő biztosításoknál a kibocsátási árfolyam vétetik a számítás alapjául. Mindent összegezve, a hádikölcsön- biztositásuak előnyei : 1. csekély be­fizetésekkel hadikölcsönt jegyezhe­tünk : 2. halál esetére családunkról gondoskodunk, minden korlátozás nélkül, beleértve a hadikockázatot is. Ezért jó, ezért kell mindenkinek nagyon is gondolkozni t#feníi módok elett. . (—a.) A tolnamegyei tüdőbeteg katonák gyó­gyítására és üdülésére szánt alap javára újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Ta­karék és Hitelbankhoz: Gyérey Richard, Ozora ____ 500.— Bo nyhádi Takarékpénztár_ 500.— Ve sztergombi A.-né, Szekszárd 10.— Tolnai Képbank __.1_______ 10.— ■ Ba logh Jájjos, Pálfa _____l 20.— Du nnföldvári Polgári takp__50.— Go ttlieb Sándor, Simontornya 20.— Hesz. Lajos, Külesd________ 5.— Sz abó Ferencz, Helyben____ 30.— Wu rm Ignáez, Döbrököz _ 200.— Sz ekszárdi póstahiv. 6zem._ 14.— Me dina földm. ifj. előadás jöv. - 30.— Tólnavidéki takaívpkpénziár hadikülcsönkütvény____100'— El ső Hengermalom Társaság « Szekszárd, hadikölcs. kötv. 100.— ö. dr. SzigothG. né Szekszárd 20.— Szeg szárd i N épbank __50.— Sz űcs József, Sióagárd.i____ 100.— La ng Henrik, Kistormás____ 5.— Tu ráky András. Miszla____ 4.— Be cht’ődön, Paks________ 50.— Ka gykónyi kö,zség jegyzője__ 5.— Né vtelen adomány a Tolname­gyei Közlöny utján______ 30.— Du naföIdvári4Takaréks Htb. 1000.— Dunaföldvári Népbank____ 20.— Ka minszky János, Szekszárd 10.—- Jakab László p. ü. tanácos 10.— Selyemtenyésztési felügyelő Szekszárd______________ 39.— Bá tnszék-Kerületi Tkp. ____ 20._ Pá rtos Vilmo3, Bátaszék____ 24.— Pa dányi Andor, jSzekszárd_30.—. Fe kete Ágoston, Tolna ____ 20.— Dr . Kéck László, Gyönk_30' — Vi rágh Ferencz, Paks........... 40.— Ho ffmann Sándor, Helyben 6.— Németh Géza, Tamási______' 10.— Összesen: 2 182*— Eddigi gyűjtés: 24643 — Összesen: 26825*— Ezen szives adományokért őszinte kö szünetet mond gróf Apponyi Réz sorié. HÍREK. — Személyi hirek. Dr. Apponyi Rezső gróf főispán és Förster Zoltán alispán a közélelmezési miniszter által, f. hó 17 re kitűzött értekezletre Buda­pestre utaztak. — Esküvő. Dr. Halász János budapesti ügyvéd, Halász Géza szek­szárdi állami erdőtanácsos fia, f. hó 12 én vezette oltárhoz Budapesten a Mátyás templomban Kramolin Alexa kisasszonyt, dr .Kramolin Ernő buda­pesti kir. törvényszéki tanácselnök leányát. Tanuk voltak a vőlegény részéről dr. Urbach Lajos fővárosi ügyvéd, a menyasszony részéről dr. Kramolin Gyula tb. főorvos. — A györ—víszprém—dombóvári vasútvonal elsőrangusitása érdekében Győr sz. kir. város feliratot intézett a kereskedelmi miniszterhez és annak pártolására megkereste Tolná vár­megye közönségét is. Az elsőrangú- sitáson kivül kívánja a vasútvonal állami kezelésbe vételét, nemkülön­ben a Galántha—győri vasúti össze­köttetés létesítését. Ennek a kére­lemnek vármegyénk "közönsége bizo­nyára eleget fog tenni, mert ezen most borzalmas közlekedésit vasútvonal át­építése nemcsak helyi, de országos szempontokból is kívánatos. — Halálozás. Boschán Samu szek­szárdi származású, komárotmnegyei földbirtokos, 48 éves korában elhunyt. Temetése f. hó 12-én Budapesten nagy részvét mellett ment végbe. Az elhunytban Seiner Lipót szekszárdi kereskedőnek neje fivérét gyászolja. — Hadigondozók. Szekszárd város hadigondozóiul a városi tanács javas­latára dr. gróf Apponyi Rezső főispán által kineveztettek : Ágoston Istvánná, Áldor Ödönné, Adler ij. János, dr. Albers Rezsőné, Antal Pálné, özv. dr. Beöthy Károlyné, Bodnár István,- Ö£V. Bcfsimayer Károlyné, dr. Bartaí Kornél, Öserba Lenke, dr. Drágíts Imre, Dörnyey Ferenc és.neje, dr. Fent Ferenc, Földes Lászlóná, Hor­váth Antal, Horváth Károly, dr. Herczegh Gyula, Halász Géza, Kurez Vilmos, dr. Kalmár Vilmos, dr. Káldi Gyula, König Géza, László Aladár, László Jakab, özv. dr. Müller Ferencné, Mosgay Sándor, dr. Mayer Gyula, özv. Mányoky Kornéiuá, Nesztor Emil, Nagy László, dr. Pesthy Pálné, dr. Pirnitzer Béláné, dr. Piliván Mihály, Perlaky József, Polgár József, dr. Rubinstein Mátyás, Rácz Gyula, Stancsics Sarolta, Sala­mon Iván, Schneider János, Schoicz Gusztávné, Schvirián József, Spatz Mór, Schröder Géza, dr. Szentkirályi Mihály, Szabó Jánosné, Tenczlinger Lajosné, Török Béla, Tóth Henrik, Telkes Izidoráé, Tóth Gyula, Wag­t Következetes volt-e ő, amikor azt a leányt a fényes jómódban szerette, sőt, sőt . . . eh, az ember önmaga előtt csak őszinte lehet: még most is szereti ... és . . . ?! . . . E percben egy csoport fiatal leány vidám kacagása verte föl álmo­dozásából ; — Hohó, a jégkirály nem szökhe- tik meg! Jöjjön Dóneske, játszunk ostorost. . . Csörditsen . . : Sorakoztak. A jól tápiáit milliomos­leány addig-tneddig melléje furako- dott. Már hetek óta üldözi — magát- kellető flörtölésével ... a Nekiiramodtak, pompás tempó-f val, gyorsan, mint a villám . . . S most következett a csördités.... »Csakhogy a folyton hahotázó millió- « mosleány huzattá, vonszoltatta magát s puha, tömzsi keze kisiklott a Dénes dr. .tenyeréből. (Meglátszott, hogy semmi nem tüzelte belülről,« hogy jobban — megszorítsa !) S Dénes, az általánosan ismert jégbajnok, éppen abban a pillanatban, amikor egyet csörditett vagy kanyaritott a hossqp soron, messze cl ódult s elvágédolT olyan hosszat, amilyen csak volt. . . Nevetve ugrott fel . . . De ugyan abban a pillanatban éles sikoly szelte át a levegőt. Egy mellettük elkor­csolyázó magános alakot is elütött. Odaugiott : — Ezer bocsánat! Akkor ismerte meg. Árkay Mici vo|t . . . Odahajolt hozzá". Fel akarta segíteni . . . De az csak sóhajtott . . . — Szent ég 1 Csak nem történt valami baja ? Ugy-e nem ? Támasz­kodjék reám . . . — Nem lehet, a — lábam . . . Dénes dr. hangosan kiáltozni kez­dett : — Orvos! orvos! Fussanak or­vosért ! Szerencsére ott volt egy régi tanulótársa: Sárközy dr., egy közeli szanatórium alorvosa. — Zsiga, Zsiga, kérlek segits! Az elalélt leányt bevitték. S bent az orvos konstatálta: lálftürés’. . . Nem is csekély dolog. A bokánál, a mi veszedelmes. Dénes dr. a haját tépte: Ugye fáj ? Nagyon fáj ? — Nem . nem érzem . . . Semmi az egész . . . A beteget beszállították a közeli szanatóriumba . . * S Dénes dr. másnap már olt volt. Biküldte a névjegyét. Harmadnap s azután is. S egy hét után véletlenül összeta­lálkozott a leány édesanyjával, a folyosón Sajnálkozott, mentegette magát. A jólelkü mama végre is megsajnálta : Nos, nem nézi meg a beteget ? Utóvégre is nincs benne semmi különös — Szabad ? Igazán nem Í3 mer­tem . . . Szorongó szívvel lépett be. De a beteg mosolyogva fogadta. — Mici, kedves Mici, meg tud-e nekem bocsátani ? — Ugy-e sokat szenved miattam ? — Miért ? Hiszen nein oka sem minek. Véletlenség . . . Attól kezd­ve mindennap ott volt. De napról- napra, komolyabb lett s egyszer meg is kérdezte orvos barátját, hogy sokáig tart-e még a betegség ? Az a szemébe nézett : A baj kb- ünoly. Gratulálhatsz az orvosi tudo­mánynak, ha annyira tudjuk vinni, hogy ne — bicegjen . . . Dénes dr. még komorabb lett. S ettől kezdve még figyelmesebb és gyösgédebb volt a kis beteghez, a ki már fennüldögéit a karos székben. Órákhosszat elcsevegtek, akárcsak régen, nagyon régen . . . S egyszer az okos mama, hogy, hogynem, néhány percre magukra hagyta. Micinek valami ötlete támadt: — Hó, nézze hó, hogy szitál! Milyen szép, milyen kedves. Én úgy szeretem a havat. Dénes, kérem, vezessen el ebből a fotölybö! az ablakig. Mentek, bicegtek s a mikor ot: voltak, a kis Mici újból megszólalt t % — Ugyan kérem, nyissa ki lega­lább a belső szárnyat. Jobban lelá­tok. Hó, édes hó . . . Dénes dr. kinyitotta az egyik üvegtáblát. De akaratlanul is vissza­húzódott. A túlsó oldalon a mogorva miniszteri tanácsos törtetett a bokáig érő, friss hóban-, . . Összerezzent s mintha még határozottabban hallotta volua anuak az érdes hangját : legyen az embernek lelke . . . Dénes dr. mereven bámult maga elé. Tek’ntete a vele szemben ülő leány bepóíyált lábára, majd anuak üde, gyönyörű arcára esett: — Mici, édes Mici, mondanék magának valamit . . . — Sürgős ? — Az, az! Szeretem, nagyon szeretem ! Legyen a feleségem! A mamának már C3ak az áldását, kellett adni rájuk. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom