Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-03-14 / 11. szám

XXVIII. (XVI.) évfolyam. 11. szám. # Szekszárd, 1918. március 14. VARHEGYE ES A K8ZER0EK EMfizet**) ár: ín* .............16 Uruu év re ...... I » 16 H(Mr Hirdetési árak: krveréai hirdetések; 35 petit song 6 kot., további ser 30 f, — Nyüt- 40 Kitér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kfr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkint egyszer : csütörtökön. ♦ ------- * . Ttiefen szia : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség : Sezerédj Istvan-utca 5. szám. kém Küldendők a lapot érdeklő öaxm küldemények. Kiadóbivatai : — CéA Balog Ádáir.-utca 42. náa. Lm előfizetést pénzek és blrdetétak ké§ küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész éyre előra bakőS* dik, S korona. F6mrtesztl: Br. LEOPOLD KORNÉL. FeWős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főműn Icaién : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptolajdonosok s szerkesztők. ßß Méltóságos" orvosok. Rettenetesen gyűlölöm azt a szót: háború ! Fizikai (fájdalmat okoz a kimondása is s nem kell segítségül hívnom a fantá­ziámat, hogy egyenértékűnek találjam mindazzal, ami bűn, gonoszság, és förtelem. Ezt a rettenetes szót, ezt az ideglázitó fogalmat csak azoknak az em­bereknek a munkája teszi el­viselhetővé, akik e bűnt és e gonoszságot, e kint és e fáj­dalmat emberfeletti erővel csök­kenteni igyekeztek. Akik ott álltak a halálraszántak mögött s maguk is, ezer veszélynek kitéve, kötözték a meghasoga­tott emberhúst s csillapították a nyitott sebszájon kiömlő vért. Vagy akik száz és száz riadt, sikoltó, gyötrődő beteg között foldozták a meghiányositott sze­gény emberi életet s mindennap haldoklókat adtak vissza a drága, a keserves és mégis gyönyörű életnek. Az orvosok! Ezek a gondtól terhelt, agyon hajszolt, munká­val megrakott hősei a háború­nak, egyszerre a jutalmazandók sorába kerültek. Ma róluk szól az ének hivatalos hangja s az elismerés'halk furulyaszóval kö­szönti őket nagy munkájuk dicséreteképen. Arról szól ez a hatalmas közlemény, hogy jövőre nagy­ságos és méltóságos urak lesz­nek az orvosok; nem úgy fog­juk őket szóllitani: doktor ur! hanem egészségügyi tanácsos és főtanácsos uraimék! Ez bizony szép lesz. Az or­vosi hivatásnak ez az erkölcsi megbecsülése igazán jókor ér­kezett. Az orvosoknak nem volt eddig semmi más bajuk, csak az, hogy nem voltak, nagyságos és méltóságos urak. Igaz, hogy a kenyerük száraz volt, hogy küzdeniük kellett a mindennapi megélhetés gondjaival, hogy egy egész életet kellett eltölteniök a maguk tökéletesítésében s az elismerés mégis csak csöppen- ként jutott nekik, mindez igaz, de legalább most nagyságos és méltóságos urak lettek. Mi azt hisszük, erről a meg­tiszteltetésről szívesen lemond- takvolnaaháboru tiszteletreméltó mártírjai: az orvosok. Úgy vé­lekedünk, szívesebben vették volna, ha a titulus helyett tisz­tességesebb megélhetésükről gon­doskodna az állam és a társa­dalom. Mert az csakugyan kü­lönös,, hogy mennyire visszás fogalmakkal közelednek az or­vosi hivatáshoz. Valami Csodá­latosan elterjedt téveszme sugal­latára az orvosoktól szinte meg­követelik, hogy tudásukat, ere­jüket, képességeiket, ingyen bo­csássák az emberiség rendelke­zésére. A sebészorvosokon kívül, kiknek munkája, hogy ugy- mondjuk, kézzelfogható és fáj­dalmasan látható, az. orvosi munkának alig hajlandók meg­adni az ellenértéket. Mindenki azt várja, sőt megköveteli, hogy az orvos humánus legyen, ide­alista, aki gyöhyörü hivatásának eszményei szerint éljen, de ugyanekkor senkinek se jut eszébe, hogy ez a nagy szivü, embertársáért élő, önmagát fel­áldozó orvos is ember, családfő, gondokkal küzdő s az élettel viaskodó ember. Senki sem kínálja fel neki cserébe ingyen, vagy olcsón a saját portékáját. Se ruhát, se cipőt, se élelmi­szert nem kap jutányosabban, mint más emberfia. Pedig mig ő átküzdi magát szép, de nehéz pályájának akadályain s diplo­májával belejut az örök sze­génység révébe, más szabad pályán levők ugyanez idő alatt hadimilliomosokká lesznek. Ok pedig, aVjjint látszik, nagyságos és méltóságos urakká. Noha őszintén hisszük, hogy mind eme címek birtokában ugyan­csak irigy szemekkel nézhetnek egy tekintetes ‘szalonna felhal­mozóra, vagy e^y t. c. tisztelt cimü parafadugó ügynökre, akik közül mindenik biztosítani tudta a gyermekei jövőjét. S ebben a megfordított világ­ban, hol az érdemek nem min­dig a megfelelő jutalmakat nyerik el, csak az az egy vi­gasztalásunk van, hogy az or­mosokat nem fogják félrevezetni ezek a kiáltó címek s hogy ők nagyságos kézzel és méltóságos szívvel is azok fognak maradni, akik eddig voltak: az emberiség önzetlen jóltevői. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzá­tartozói részére. Bátaszék—Sárközi Taka­rék és Hitelbank r. t. . 200' — Dr. Grünwald Elek Dezső Dunaszentgyörgy . . 100'— Összesen : 300-— Eddigi gyűjtésünk: 46366 — összesen : 466(j6 — A hadifcílyoK kicserélése. A hadifoglyok kicserélésére a had­ügyminiszter kiadta rendeletét. Orosz­országból tázezrévll szállingóznak haza a mi tiaink. Májusban a cáriz­mus eltörlése után indult el onnan a legújabb népvándorlás, amikor a fogolytaborokbdT, mint szabad em­berek kerültek ki a mi véreink, akik fáradságokkal, viszontagságok­kal nem számolva, nekivágtak a nagy utaknak s hónapokon keresztül vándoroltak, csal hogy mennél köze­lebb érjenek az itthonhoz,*a család­jukhoz. Nem volt orosz kéz, amely a nagy. fölfordulásban (megszervezte volna a foglyok ellátását és irányí­tását ; ez okozta a hónapokon ke­resztül tartó gyaloglásokat és az azokkal járó viszontagságokat. Remélhetőleg most már Oroszor­szágban is szervezett lesz á hadifog­lyok elszállítása, amely megvédi véreinket a fölösleges szenvedésektől, s kellő ellátás mellett a lehető leg­gyorsabban visszajuttatj/a‘Wcgt hoz­zánk. ’\, L Az orosz hadifoglyok nem hadi­foglyok többé, de —‘ katonák, akik katonai fegyelem alá tartoznak. Nincs arra szükség, hogy más bánásmódban legyen részük, mint volt fogságuk tartama alatt, de viszont a katonai fegyelem keretében kell maradniok addig, amig el nem következik a teljes szabadulás ideje. Aki ezt szö­késsel akarja elérni, az rosszul jár, mert nem csak a szökésért hüntetik meg, hanem az utolsó csoportban fogják csak hazaszállítani. A rendelet egyébként a következő­ket tartalmazza: A hadifoglyok beosztása marad az eddigi. Mindenki ott dolgozik, ahol eddig, szabadságolni, vagy elbocsátani hadifoglyokat nem sza­bad. Ugyancsak változatlannak kell maradnia az elbánásnak is. Nem engedhető meg, hogy bárme­lyik hadifogoly, ha tiszti rangsorban van is s anyagilag módjában állna, korábban elutazzék és gyorsitottan kerülhessen el helyéről, mint amikor azt illetékesaen megállapítják. .^Megállapítja a rendelet, hogy a hadifoglyok mit vihetnek el maguk­kal. Földolgozatlan arany és ezüst tárgyakat, drágaköveket nem vihet­nek magukkal a hadifoglyok; arany és ezüst érmeket legföljebb két ko­rona értékig tarthatnak meg. Ter­mészetesen ékszereiket elvihetik. Pa­pírpénzt is csak ezer koronáig tart­hatnak maguknál, ez alól kivételt csak a háromnál több gyermekkel biró, vagy rokkant hadifoglyok ké peznek, akiknek a parancsnokság . nagyobb összeg elvitelét is engedé­lyezheti. A hadifoglyok többi pénzét és jelzett értékeit nyilvántartásba veszik, nyugtázzák s a béke teljes helyreállitása után fogják visszautalni, A két nagyhatalom föntartja a jogot, hogy a papirpénz elviteléről másképp is intézkedhessék. . Nem szabad a hadifoglyoknak katonai fölszerelést, látcsövet, bőrt, fényképező gépet stb. magukkal vinni. Általában a tisztek podgyásza j nem haladhatja túl az ötveli kilo­grammot, a legénységé pedig a il huszonöt kilogrammot. Az a hadifogoly, aki március el­sejétől kezdve megszökött, vagy megszokik nem csak büntetést kap, hanem cSak az utolsó fogolyszállit- mánnyal kerülhet vissza hazájába. A fogolyőrségeknél az orojz hadi­foglyok bejelenthetik, ki kivan itt maradni s ha az ellen egyébként nincs kifogás, az kimaradást „enge délyazik, annak vissza térnie nem kell. A rendelet arról, hogy a foglyok elszállítása mikor kezdődik meg, nem intézkedik. De az biztosítottnak látszik/ hogy az orosz hadifoglyok az uj aratás befejezéséig itt maradnak. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankhoz : A báró 8chell Józsefné úrnő kez­deményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adoma- xyok folytak be a Tolnamegyei N' Takarék és Hitelbankhoz : Bátaszék—Sárközi Taka­rék és Hitelbank . . 100-— A szekszárdi postahivatal személyzete . . . . 14‘54 összesen : 114-54 Eddigi gyűjtésünk : 5648 69 összes gyűjtés : 5763-23 A tons Katonákért. Adakozzunk a tolnamegyei tüdőbeteg katonák alapjára. A háború áldozatai között az el­esett hősökön kivü), kik a haza és király védelmében legdrágább kin­csekkel : életűkkel adóztak és a vakok, bénák mellett talán a legsajnálatra méltóbbak azon vitéz katonáink, kik a barci fáradalmak következtében tlidőbajt kaptak. A tüdőbetegség békeidőben is a legnagyobb pusztitást tette nemzetünk életszervezetében. E lappangva ter­jedő gyilkos kór ellensúlyozása a leg­főbb és legégetőbb nemzeti felada­taink közé tartozik és e feladatnak annál fokozottabb buzgalommal kell megfelelnünk, mert a háború viszon­tagságai a tüdőbajt a hadsereg kö­rében aránytalanul nagy méretekben terjesztették és kifejlesztették. Magasztos gondolat tehát a tüdő­beteg katonák megmentésével foglal­kozni és eszközöket keresni arra, hogy e mentési munkálat mentői előbb és mentői nagyobb kilátással a sikerre meginduljon, erősbödjék s örök időkre biztosíttassák. Egy gyöngéd, emberszerető, haza­fias meleg érzéssel telt asszonyi szive az érdem, hogy a tüdőbeteg katonák mentési munkálatainak megkezdésére és biztosítására gondolt. Apoonyi Rezsőné grófné, a Fokos-estelyiyel kapcsolatban általa rendezett tom­bolajáték tiszta jövedelméül maradt 1871 korona rendeltetésére nézve akként határozott, hogy abból a háború következtében tüdőbeteggé vált katonák gyógykezelési és iidii­Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom