Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-03-07 / 10. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 10. szám. Szekszárd, 1918. március 7. Befizetési ár: jSféu írre ..............16 keroaa «1 évre .................... 8 . Rt O*^ éwn .... 4 > •ey uém in ... . 16 MWi Hirdetáai árak: érrcrési hiraetéset: 35 petit sang 6 kar., további sor 30 f. — HtíN- !Ér: pn»ná soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az ortz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik heíenkinl egyszer : csütörtökön. Tetei«« szám : Főszerkesztő : 18. — Felelő* szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztősé^: ■ezered] Utvén-utca 5. szám. M« küldendők a lapot érdeklő §csh küldemények. Kiadóhivatal : ■éri Balog Ádám utca 42. »xáar Se előfizetési pénzek és hirdetés«* tét küldendők. Néptanítók, Se es eiőGzeté t egész évre előre bek^ dtk, S korona. Br. LEOPOLD KORNÉL. r«M6i ucrknzlf: BODNAR ISTVÁN Föuunkstérs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Ltptulajdonosok i izerkesitSk. Az orosz béke. A február hó 9-én megkötött ukrán-béke március 3-án meghozta az orosz békét. Ha e két békét el lehetne választani egymástól, azt mondhatnánk, hogy az ukrán köztársasággal sebtében megkötött béke a mi diplomáciánk sikere, az Oroszországgal megkötött béke pedig a németé; minthogy azonban e két béke egymással okozati összefüggésben van és Ítélendő meg, bizvást elmondhatjuk, hogy ezek a szorosan egyesült központi hatalmak diplomáciai művészetének gyümölcsei és mint ilyenek, egyúttal a legnagyobb vereségei az entente- hatalmak politikájának. A békét kötni nem akaró Trockij agyalurtsága alól, aki békeszerződés nélkül szándékozott véget vetni a háborús állapotnak, hogy a rendezetlen ügyek zűrzavarai közben újból reánk támadhasson, vagy a szocialista és egyéb népelemeket forradalomra ösztökélje, — hamar kirántó? jz a gyékényt győzelmes csapjaink erélyes előrenyomulása és az orosz kormányt kény- szeritette a béke haladéktalan elfogadására és pedig sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett, mint azt előbb tehette volna. Ez az eset újból igazolta, hogy Brennus hires mondása: „Jaj a legyőzőiteknek“ — még mindig érvényben van és épen ez az érvényesség bizonyítja, hogy mily képtelen dolog az, mikor a vesztes fél követeli a hódítás és kárpótlás nélküli békét. Ha azonban ez képtelenség, ugyan minek minősítsük azt, mikor a győzelmes hadseregek úgynevezett „mögöttes területeinek“ odúiból ordítozzák az azonnali, hódítás és kárpótlás nélküli békét, mint azt a pacifisták és nemzetközi szocialisták tették ? Az orosz békeszerződés pon- tozataiból mint világitó torony a tenger örvénylő zátonyai felett emelkedik ki az önmagának visszaadott Lengyelország, Eszt- land, Livland, Finnország, Ukrá- nia felszabadítása és önállósítása, hogy a Bulgáriának biztosított Dobrudzsáról, a Törökországba visszakebelzett Arda- han, Karsz és Batum kerületekről és a szintén önállóvá lett kaukázusi köztársaságról ne is szóljunk. „A népek önrendelkezési joga“ volt az a jelszó, melyet az entente hatalmak mint bombát helyeztek el ellenünk, ennek felrobbanásától várva menthetetlen elpusztulásunkat. A bomba ime felrobbant, de nem minket, hanem a moszkovita cárizmust találta szivén. A moszkovita cárizmust, mely több mint 50 kisebb-nagyobb nép szabadságát megölve áldozott zsarnoki telhe- tetlenségének. Ezen leigázott népek felszabadulásának vegy- folyamata megindult, bizonyítva, hogy a szabadságirtó moszkovita cárizmus amily telhetetlen, épen olyan tehetetlen is volt. Örök dicsőségünkre szolgál, hogy e rabságba taszított nemzetek felszabadulásukat és állami berendezkedésöket a mi győzelmes fegyvereinknek és barátságos érzületeinknek köszönhetik, melylyel sorsuk iránt viseltetünk. A népek kerek asztalánál egész sereg uj nemzet foglal helyet mától fogva győzedelmes akaratunkból kifolyólag. Ezen akaratot némileg bizonyára az egészséges önérdek is irányította, túlnyomó részben azonban' e tettünkben a népjogok iránt való igaz tisztelet és megértés nyilvánul meg, mit nemcsak az illető uj életre keltett nemzetek ismernek el, hanem el kell ismernie az egész világnak, amiből a nemzetközi viszonylatokban reánk megbecsülhetetlen erkölcsi előnyök fognak hárulni. A békeszerződés feltételei magokkal hozzák az Oroszországgal való régi'baráti összeköttetés felujulását és továbbfüzését. A cárizmus bukásávabés főként az orosz szociális forradalom felülkerekedésével halálos sebet kapott a pánszlávizmus is. Ennek a ragályos kórnak fertőző csirái különösen Ausztria és Magyar- ország szláv néptörzsei körében mutattak eddig terjedést és feltűnő pusztítást. Az államhatalom legfőbb gondja legyen ezentúl a pánszlávizmus ragálycsiráit kiölni, behurcolásukat megakadályozni, terjedésöket ellensúlyozni. Nehéz feladat ez, melyhez erő, bátorság és kitartás kell, elsősorban pedig kérlelhetetlen szigor főként a panszlá- vista kutmérgezők ellen, kiknek átkos munkájától nem annyira az országot kell megmenteni, mint a szegény, műveletlen és hiszékeny szláv népelemeket, kiknek álmodozó érzelmi világát e lelkiismeretlen ügynökök valósággal megmérgezik. Ezek ellen a legerősebb fegyver is enyhe. Ezekre kell alkalmazni a latin n^g^ást: Ense reddendum est vulnera. Vassal kelh kiirtani a fekélyt. A békekötés folytán hamarosan kicserélik a foglyokat. Hazajönnek az orosz sivatagokról százezernyi véreink. Fogadjuk őket meleg szeretettel keblünkre és részeltessük őket a hazai föld áldásaiban, melynek védelmében szenvedtek keserű rabságot. Az ő hazatértök adjon nekünk uj erőt a további küzdelemre, fegyverrel, ha kell, hogy ádáz ellenségeinket nyugaton és délnyugaton is békére kényszerithessük, — s a tudomány, művészet és polgári munka szerszámaival, hogy a nemzetek nagy világversenyében, mely a megélhetésért folyik, diadalmasan megállhassuk' helyünket és biztosíthassuk azt utódainknak. . F. M. — Hazajönnek hadifoglyaink Oroszországból. Az orosz kormány elrendelte, hogy a magyar és osztrák hadifoglyok szabadon bocsátandók. Ez alapon a honvédelmi miniszter elren- delt$, hogy az egyes ezredek pót- zászlóaljparancsnokaága küldjön ki megbízható és tapasztalt tiszteket és altiszteket, akik az Oroszországban kicserélésre előkészített magyar hadi foglyokat átvegyék és ezredeikhez elszállítsák. Kovács Antal alezredes, a pécsi 19. honvédgyalogezred^ótzászléaijá- nak parancsnoka egy századost, egy főhadnagyot és tiz altisztet küldött ki Lembergbe, ahonnan a küldöttség, az ottani katonai parancsnokság utasításai szerint tovább utazik, hogy hazaszállítsa Pécsre a 19. honvéd- gyalogezred kötelékébe tartozó hadifoglyokat. Ettől a hivatalos rendelkezéstől eltekintve, Oroszországban jevő hadifoglyaink szabadulása útját maguk az orosz hatóságok is egyengetik. Minden magyar és osztrák hadifogoly szabadon elhagyhatja akár a fogolytábort, akár alkalmaztatása helyét és számosán, akiknek anyagi helyzetük megengedi, éltek is már a szabadulás e nyújtott alkalmával. Özönével érkeznek haza Oroszországból hadifoglyaink. Vonatokon, az országutakon egész tömeg kopott, lerongyolódott, fakó katonát lehet találni, akik egyszerűen otthagyták Oroszországot és hazajöttek. Rövid időn betű) valamennyi magyar hadi fogoly hazaérkezik Oroszországból és bizonyára sokan olyanok is, akiket hozzátartozóik elveszettnek hittek. Az eddig visszatért magyar hadifoglyok nem kicserélés folytán jöttek haza. Egyszerűen hazaküWték őket. Egy hazaérkezett volt hadifogoly őrmester beszélte a vonaton: — Akik itt vagyunk, mind vonaton jöttünk át. Oroszországban a fejetetejére fordult minden. Nincs ur és nincs szolga, mindenki csak arra» gondol, hogy kosztja legyen. Minket egyszerűen kidobtak a fogolytáborból, mert. nem íudtak élelmezniTFölültünk a vonatra, nem kellett se jegy, se irás, azt se kérdezték, hogy kik vagyunk. Csak amikor a mozdonyból kifogyott a szusz, le kellett szállni fát vágni, hogy a lokomotivot ismét befütsék. Egész a frontig hozott bennünket a vonat. Mindenki hamarosan hazajön az orosz fogságból. Tolnamegyeiek hazaérkezése orosz fogságból. Megindult a nagy embervándorlás ! Jönnek véreink a nehéz fogságból, keserű száműzetésből. A mi fiaink, a mi testvéreink: magyarok! És köztük szükebb hazánkbeliek is. Tolnamegyeiek. Szegények! Mennyit szenvedtek, mig imé útra kelhettek! Úgy szöktek, bujdostak. Falnról-falura jártak. Sok száz kilométernyi utat tett meg némelyik, mig vonathoz ért, amelyre felszállhatott. A legtöbb Tarnopolig gyalog jött. Lerongyolódtak, otromba nehéz orosz szőrsüvegbe, ruhába öltözött a legtöbb. Nem hinnéd, hogy magyar, csak amikor az orosz beszédet -— amit már mindnyája megtanult — magyarra fordítja és amikor vonagló ajkain magyar dana hangzik fel félve, gyengén, szokatlanul, amint viszi az öregekké lett fiukat beljebb hazafelé a vonat. Haza az országba, az otthonba, a családba. Hány édes szülő, feleség, jegyes és kisgyermek várja őket. Mennyi könny hullott s mennyi ima szállt az Égbe, amíg ezek a napok eljöttek. Sok közülök hónapok, évek óta nem kapott, nem adhatott életjelt, Hogy ne vennék hát kedvesen az otthonlévők, ha valami hirt kaphatnak felőlük. Ily transportvonattal találkoztam február 28 án. Azon a következő tolnamegyeieket találtam: Bittér István (Fadd) 17. honvéd gy. e. 1916 julius 16-án került fogságba. Szán- tai István és Szenyéri István (Szakos) 19. hgye. az első 1916 julius 119-én, a második 1917 aug. ó én került fogságba. Mind kettő tud Rácz János szakcsi fiúról, aki szintén jól van. Hauk József (Báta- szék) 24 es vadász 1917 julius 3-án került fogságba. Csörgő Sándor (Nagyszokoly) 44. gy. e. 1916 julius 21-én került fogságba. Tud Szűcs István és Foris Gyula 44-es katonákról (nagyszokolyiak) Rácz Bálint 17. honvéd' gy. e. (Tolna-Mőzs) 1916 juuius 16 án került fogságba. Közvetlenül is írok a hozzátartozóknak, de kérem a nevezett községekben e sorokat olvasókat, szíveskedjenek a hozzátartozókat értesíteni, hogy személyesen láttam, beszéltem a megszabadult foglyokkal, mind jól van nak, egészségesek s közeire reményük' hazakerülésüket, Koritsánszky Ottó gy. fhgy. Táboriposta 5/IV. Sanfldp. 8. — Adakozzunk a Vöröskereszt Egylet nek 1 — Segítsük a hadba - vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
