Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-02-28 / 9. szám

2.

1918. február 28.

valója van az Adrián és körlevelet in* ézett vármegyéje utján a magyar ‘törvényhatóságokhoz, hogy a magyar kormány létesítse a varad—fiaméi vasúti összeköttetést. Stó sincs róla’, hogy ez nagyon okos dolog volna ; csak aa a baj, hogy az uj Lengyel- ország most erősen duzzog az Ukrániához tartozó Cholm miatt Cerninre, a németekre, sót mireánk magyarokra is és aligha akarnak csak hallani is a varsó—fiumei útvonalról, A fiumei kikötő helyett inkább akarnak ők a balti tengeren kapni egy kikötőt, ha mindjárt németet is. Sót, annál jobb lenne, mert a németnek úgy is van elég kikötője és jut is, marad is, hozeá még közelebb is volna Varsóbofe és tudjuk, hogy a kikötő annál jobb, mentői közelebb van. Viszont meg a fiumei kikötő nekünk magyaroknak, illetve a soproniaknak volna köselebb. Még nz is lehet, hogy egy aj közmondás is alakul ilyenformán: „Lengyelnek Varsó, magyarnak Finme.u Ez ugyan nem rímel, de azért igaz lehet és igazán nem értjük, hogy miért ne vigyük mi tálcáD épen a lengyelnek a tengeri kikötőt, mikor a magyar pacifisták egyre azért nyavalyognak, hogy az orgyilkos szegény szerbeknek adjunk tengeri kikötőt, mert különben ez a derék orgyilkos náció csak a Danavonalon és a Feketetengeren át juthat a világtengerhez, ő pedig az Adrián át akar odajutni, a mi rovásunkra ; világos tehát, hogy a pacifistáinknak ebben őket támogatniok kell, mert nem is tisztességes magyar pacifista az, aki nem az entente szája ize szerint beszél. De ha már igy van, inkább kedvezzünk a duzzogó lengyeleknek. Hozzuk őket közelebbi kapcsolatba magunkkal, talán elfelej- fik százados busongásukat, ha meglátják a gyönyörű Fiúmét,

Adakozzunk

a harctéren elhunyt tolnamegyei sze génysorsu katonák árvái és hozzá* tartozói részére.

A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz :

A Duonföldvári Járási Takarék és Hitelbank . 50‘—

Klein Lajos borkereskedő,

Nagydorog, egy borüzlet ügynöki diját . . 86-60

összesen : 136 50

Eddigi gyűjtésűnk : 45654T>0

összesen : 4579 L—

* HÍREK.

__

— Kegyelet Bartal Béla iráni

Megyénk nagy fia: Bartal Béla iránt, örököse: ifj. Bartal Aurél íaddi nagybirtokos úgy akarja kegyeletét leróni, hogy a íaddi uradalom egy különálló részét, a magyalosi majort* Béla-major nak nevezi el. E névkeresztelés törvényesitésére a szükséges lépések közigazgatási utón megtétettek és azok bizonyára hamarosan sikerre is vezetnek. Rég időktől szokás az, hogy az ország egyes jeles fiainak neve földrajzilag is megörökittetik. Egyeseké még él tök ben, a leg- többnyife azonban holtok Után. Bartal Béla oly kiváló férfiú volt, hogy a legteljesebb mértékben helyeseljük közszempontokból is azi, hogy neve földrajzilag is me^örökittessék és épen megyénkben, melynek ügyei iránt e nagv emberünk oly lángoló szeret eitel viseltetett. Egy módosító észrevételünk van azonT0LÜAVÍRXE6YE és a K0ZE10EK

ban, az tudniillik, hogy a magyalosi dűlő neve ne „Béla- major“ legyen, hanem „Bartal Béla-major“. Az uj földrajzi fogalom örökítse meg ez elhunyt jelesünknek necsak a keresztnevét, hanem az egész nevét.

— „Béke“-vaC80ra. Az Ukrániával kötött béke ünneplése alkalmából a szekszárdi kereskedelmi kaszinó szombat este 8 órakor társas vacsorát rendezett, melyen a kaszinó tagjai közül mintegy 50-en vettek részt, köztük Forster Zoltán alispán, Leicht Lajos takarékpénztári igazgató, Scliolcz Gusztáv főmérnök, dr. Rubinstein Mátyás rabbi, Leopold Mihály, Fürdőé Mihály, dr. Horvát Jenő stb. Az ünnepi felköszöntőt Földvári Mihály vármegyei főlevéltáros, lapunk fő- munkatársa mondotta, méltatva az Ukrán békének különösen közgazda- sági és kereskedelempolitikai fontosságát és melegen emlékezve meg a távollevő Salamon Ármin érdemeiről, aki tevékenyen részt véve a kaszinó alapitésában és 25 évet töltve el annak fejlesztésében és vezetésében, az alelnöki állástól visszalépett. Az ünnepinek kereskedői működését méltatva, azt kívánta, hogy a béke helyreálltával élje meg a magyar kereskedelem várva várt felvirágozását, amely kívánság köztetszéssel fogadtatott.

Utána Rubinstein Mátyás dr. igen szép beszédben Forster Zoltán alispánt köszöntötte fel, aki a közigazgatás élén oly sokoldalú és lelkiismeretes munkásságot fejtett ki és fejt ki, hogy mig hős fiaink a harctereken aratnak diadalokat, az ittlionmaradottak is teljesítsék feladataikat és kötelességeiket a harcos hősök iránt.

Dezső Jakab igazgató Leicht Lajos volt elnököt Ó8 Müller Albert ügyvezető alelnököt köszöntötte fel. — Forster Zoltán alispán a kaszinók kulturális munkáját méltatva, a kereskedelmi kaszinó felvirágzására Urité poharát, nagy tetszést keltve. Leicht Lajos a kaszinó azon tagjait éltette, kik nem hivatásos kereskedők. Felköszöntőket mondtak még: Földvári Mihály dr. Rubinstein rabbira, dr. Rubinstein rabbi az általá nos béke eljövetelére, Müller Albert Fördős Mihályra és dr. Horvát Jenőre, Horvát Jenő dr. hosszas távoliét után az itthonlevőkre, Fördős Mi-' hály a hölgyekre. A lakoma menüje igen Ízletes volt és a mulatság a legjobb hangulatban jóval éjfél után ért véget.

— Áthelyezés. Hortobágyi Ágoston százados, a Tolnamegyei Gazdasági bizottsághoz beosztott tiszt, szolgálati érdekből a pécsi 19. honvéd- gyalog ezredhez helyeztetett és helyébe a gazdasági mnnkabizottságboz dr. Szily Géza tolnai ügyvéd, tartalékos százados neveztetett ki. — Hortobágyi százados távozását mély sajnálattal látjuk Szekszárdról; az f> páratlan szorgalma, erélye, rátermettsége nemcsak a munkabizottság óriásikig megszaporodott teendőit tette elintézhetővé, hanem megértő készségével nagy szolgálatot tett a gazdaközönségnek is. Közel két évig működött vármegyénk területén és a sikerek, melyeket felmutathat, az elismerés, mely mindenfelől osztályrészéül jutott, nehézzé teszik a búcsút ez érdemes katonától, aki szívesen időzött körünkben, de bát a szolgálat érdeke mindennél előbbre való.

— Uj intéző. A József-pnsztai bérlőcsoport intézői teendőivel a szekszárdi föidmivesek hitelszövetkezetének igazgatósága egyhangúlag Pollcrmann Józsefet bízta meg és egyúttal utasította, hogy a pusztán szükséges konvenciós cselédeket fogadja fel és velők szegődményes levelet írasson alá. Az uj intéző egyéuisége reményt nyújt arra, hogy a bérlő-csoport ügyei a legnagyobb rendben fognak lebo- nyolittatni, amire égető szükség is van. .

— Mozgalom katholikus kápolnáért.

A gyönki katholikus hölgyek most a nagyböjtben fokozottan érzik a

templom hiányát. Endek hatása alatt Reich Oszkárné megbeszélésre hívta meg őket, melyben elhatározták, hogy miután gróf Apponyi Albert jelenleg a vallásügyi miniszter és ép ő a gyönki katholikasok plébániájának kegyura Szakadáton, e szerencsés konstellációt kihasználni próbálják a cél érdekében és» egy szép levélben megkérik. gróf Apponyi Gézánét. hogy ügyüket a miniszternél pártfogolja. E levél közvetítésére a főispánt kérték meg. Mostoha helyzetük bizonyítására többek közt felhozzák, bogy a gyönki izraeliták csak kétszázan vannak, a medinai szerbek pláne csak száznyolcvanán, mégis mindegyik felekezetnek nemcsak temploma, hanem papja is van. Ők hatszázan vannak és csak egy kápolnát kérnek, vagy legalább Útmutatást, hogyan juthatnának hozzá.

— Körorvos választás. Gyönkön február 25-én a dr. Parragh Elek < hősi halála által megüresedett körorvosi állásra dr. Diszberger Jakab gyönki magánorvos, tart. főorvost választották meg.-- Szavazatbontás. F. hó 21-én volt Dunaszentgyörgyön Kátai Endre espere* elnöklete alatt Gilicze Sán dór kajdacsi lelkész és Takáts Gyula dunaszentgyörgyi főjegyző biz. tagok jelenlétóben a szavazatbontás. A tolnai református egyházmegye köte lékében levő presbyteriumok egy egyházmegyei világi aljegyzői állás betöltésére küldték be szavazataikat. A beküldött 21 szavazatból 20 szavazattal Molnár Sándor a Szekszárd— bátai védgáttársulat ifjú mérnöke lett megválasztva.

— Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: Szabó Mihály nyug. jegyző úgy a maga, mint az alulírottak nevében fájdalomtól megtört szivvel tudatja, hogy önfeláldozó, hű felesége, illetve legjobb édes anyjuk, nagyanyjuk, anyósuk, illetve testvére Szabó Mihályné született Csukly Cecilia úrnő 72 éves korában, boldog házasságának 48. évében, hosz- szas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után február hó ^5-én reggel 9 órakor az Urban elhunyt. A megboldogult hült tetemei a róm. kath. egyház szertartása szerint folyó hó 27 én d. u. 3 órakor helyeztetnek a Percei Mór-utca 356. sz. gyászházból őrölt nyugalomra. Az engesztelő szent mise-áldozat 28-án reggel 8 órakor fog a belvárosi templomiban a Mindenhatónak bemu'tattatni. Szekszárd, 1918. február 25- Béke hamvaira. Szabó Zoltán, Szabó Csilla férj. Molnár Istvánná, Szabó Ernő, Szabó László, Szabó Blanka gyermekei. Molnár Caillika, Molnár Zoltán, Molnár Olga, ifj. Szabó Zoltán, Szabó Béla, Szabó Olgica unokái. Özv, Wendl Istvánné szül. Csukly Anasztázia testvére. Molnár István veje. Szabó Zoltánná szül. Galgóczy Vilma, Szabó Ernőné szül. Szeglethy Sarolta, Szabó Lákz- Ióné szül. Moár Irén menyei.

— Követendő példa. A gyönki fehérneiriügyüjtőbizottságjelhatározta, hogy az adakozókedvet ezzel is fo kozandó, minden adományért csinos kiállítású elismervényt ad kartonlapon, amely egyszersmind egy kis háborús emlék lesz. Ezeket Engel József nyomdatulajdonos készítette és a költséget a Hadsegélyző Hiva tál vállalta. Engel azonban nem fogadott el díjazást, ami a mostani anyagárak és munkadijak mellett az általános kapzsiság idején minden esetre említésre méltó szép cselekedet.

— Nyomdavétel a vidéken. A dóm

bóvári Bruck-fé!e nyomdát, melynek üzeme ezidőszerint szünetelt és ezért a dombóvári helyi lapot Kaposváron kellett nyomatni, megvette egy részvénytársaság. Mint halljuk, e nyomda vásárlással kapcsolatban a részvény társaság már legközelebb egy politikai lapot fog megindítani.

— Vidéki hírlapíróból miniszterA Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége Szterényi József kereskedelmi minisztert miniszterré történt kinevezése alkalmával üdvözölte, mint olyat, aki maga is hírlapíró volt és magát a kereskedelmi miniszterségig küzdötte fel. A kereskedelmi miniszter « következő köszönő levelet intézte a Szövetség elnökségéhez : Benső köszönettel vettem a szövetség üdvözlését, mellyel kereskedelmi miniszterré történt kineveztetésem alkalmából felkeresett. Mint egykor magam is a vidéki hírlapírók testületének egyik tagja, ismerem azokat a nehézségeket, melyekkel a vidéki hírlapirodalomnak megkell küzdenie. Ha .itt a munkát támogatásommal megkönnyithetem, kérem méltóztas- sanak bizalommal hozzám fordulni, arra mindig kész leszek. Kiváló tisztelettel Szterényi.

— Zrínyi szobor. A szomszéd Somogy vár megye régebben foglalkozik azzal a tervvel, hogy egy nagyszabású szoborban örökíti meg a hős Zrínyi Miklós emlékét. Gyűjtés is indult meg e célból a megyében, de annak eredménye a nagyszabású eszméhez viszonyítva nagyon fogyatékosnak mondható. Somogy- vármegye köriratilag fordult a törvényhatóságokhoz, részben, hogy közgyülésileg adakozzanak a szoborra, részben pedig, hogy általános gyűjtést rendeljenek el e célból. Igen természetes, hogy a törvényhatóságok e valóban hazafias céltól nem fogják hozzájárulásukat megvonni, mert hiszen Zrinyi Miklós ha Szigetváron 'adta is elszánt hősiességének világra szóló példáját és ha Somogy- megyében esett is el hazájáért, hitéért és a királyért, nem csak So- mogymegyéé, hanem az egész hazáé. Az országos gyűjtésnek tehát bizonyára meglesz az az eredménye, hogy a szobor kö'tségei fillérenként is kikerülnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nagy és gazdag Somogyin egyének nem szabad azzal megelégednie, hogy az ő áldozat- készségéből csak 9000 korona jutott e célra. A szűkmarkú Somogymegyé- től appellálni keli a bőkezűbb So- mogymegyéhez. Ha a gazdag So- mogyországból a nagy Zrinyi emlékének méltó megörökítésére, mikor egypár jóravaló tinó ára is 10—12 ezer korona, gyűjtés utján UCJQä'jut több, mint 9000 korona, akkorigaíán „jójcakát magyarok!“-— A marhavásárlás korlátozása.

A vágómarha ára huzamosabb idő óta emelkedést mutat, ami a hadvezetőséget, mely a legnagyobb husfo- gyasztó, arra a gondolatra vitte, hogy a szarvasmarhák rekvirálását vegye tervbe, mit azonban a magyar kormány kerülni szeretne és többféle kedvezménynyel akarták a marhabeszerzést a hadsereg számára jutá- nyosabbá tenni, a ‘Ukarmanyfólék hihetetlen drágasága és főként hiánya azonban, mit a takarmángrekvirá- lás fogyatékosságai csak fokoztak, óriásilag emelték az élő marha árát, > ami ezidő szerint már a 7 koronát) is meghaladja kilónként. Ennek ellensúlyozására, hogy legalább a marhaárak mesterséges felhajtásának némi gát vettessék, elrendeltetett, hogy ezentúl a marhavásárokon csak azok vásárolhassanak marhákat, akik az áruforgalmi részvénytársaság erre vonatkozó igazolványával, vagy más módon bizonyítják, hogy a közélelmezés, vagy gazdaságuk céljaira szerzik be azokat. A marhaleveleket tehát ezután csak az ilyen igazolványok felmutatása mellett fogják átírni, amellyel sikerülni fog a niar- hák megdrágításának útját állni. A vásárterek ugyanis állandóan tele vannak emberekkel, akik az eladótól a kért áron megveszik a marhákat, amelyeket aztán haszonnal azonnal tovább is adnak. A marha árának ezektől a drágitóitól eltekintve, még az a körülmény is nagyban emeli a marha árát, hogy a kisgazdák egymás között spekulációra sok marhát vásárolnak össze, amelyeket rövidebb vagy hosszabb tartás után nagy haszonnal igyekeznek tovább adni.