Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-02-14 / 7. szám

XXVIII. (XVI.) évfolyam. 7. szám. Szekszárd, 1918. február 14. niUlAVÁI« ÉS A KÖZÉRDEK BMflzetéai ár: r ii érre ..............II kenu ér re.............. I > la p*4 éwe .... 4 » 'm . . . . II MMr Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig • kor.. további sor 30 f. — Nyilt- NMáérni 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az érsz. m. ktr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hcíenkiní egyszer: csütörtökön. Tefcfon t;éa : Pásxerkeszté: 18.*— Feketéi szerkeszti: 24 — KrsáéhrriUl: II. Sicrkeutdsét: BczerédJ litván-utca S. axám. M« kSldeodúk • lapot érdekl« tn küldemények. Kiadóhivatal: ■ért Balog Ádám-utca 42. lit ás «lefizetést pénzek és blrditáioá I küldendők Néptanítók, ha ai alőflxatébt egész évre dóra k dtk, I korona. ri«s«áautft: Br. L£0P«U) KORNÉL. r«M4s uerkaazté: BODNÁR ISTVÁN. Flaiuokatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdooosok a szerkeszti Készüljünk fl - békére! A házak, középületek ormain örömét hirdető zásüéók.' A sze­mükben köny. A szivekben a ; el lélegző níegnyugvás boldog V/ete. Végre, valahára béke! Ha — részletletagadásra is. . . Béke 1 Oh milyen szárnyas szó. Beszédes, mint a meny­asszony fején a mirtuszkoszoru. A vőfélyi boton a sok szines pántlika. A galamb csőrében az — olajág. . . Csakhogy még ne bízzuk el magunkat, még sok nehéz meg­próbáltatáson kell keresztül es­nünk ! A keleti kapu bedőlt a nehéz buzogány ütésétől. De a déli s legkivált a nyugpti bástya még erős s ha ez is össze­omlik, még ez sem elég. A háborút itthon is meg kell nyer­nünk. Készülnünk kell a —: békére, vagyis a háború utáni beren­dezkedésre. Akárcsak a kis diák­nak a leckére s a tudós tanár­nak az előadásra. Eddig csak szántottunk, vetettünk. Halál­boronával boronáltunk. Az ara­tás még csak ezután kezdődik. Az győz, aki mennél nagyobb hozzáértéssel tudja betakarítani a háború megért vetését. A lusta, gyámoltalan kezekben ki­pereg a szem, szétfolyik a verej- ■ ■ . P--J tékes munkával kiizzadott kész haszon ... ’ Dologra s fürge munkára tehát. Az itthon maradt gazda szántson, vessen a háza népé­vel. Ne várja üres kamarára a hazaérkezőket. A gyárak, ami­helyt csak lehet, térjenek át újra a békés eszközök gyár­tására . . . Megkopott az ásó, kapa, elvékonyult a kasza . . . Az elhasznált gépek szomajasak egy kis benzinre, béke-olajra... Lerongyolódott rólunk a ruha is. A régi, irigyelt úri gavallér szánalmas kopott veréb. A tisz­tességes asszony negyedszer varratja át ruhatárát. S az üdítő fehér vászon patyolatból elég, ha vasárnapra jut egy-egy még foldozás nélkül való utolsó darab . . . Ne henyéljen tehátsenki. Tanuljon meg mindenki: dől- ' gozni/Még a piperés hadi se­gélyes asszonyok is s készüljön közülök sok, nagyon sok a nagy jelenetre, amikor a harc­térről, vagy fogságból hazatérő férj számon kéri a 'könnyel­műen másokra pazarolt csókot, a bűnös ölelést ... Ne lus­tálkodjék senki. Legyenek für­gék, még a háború meggazda­godottjai is. S a vérszivó piócák, a papír bakkancs szállítók, az árdrágító, portékaelrejtő zsebrá­kok sok millióiból jusson egy kis engesztelő alamizsna a szegény hadi árváknak, a béna katonák­nak, a tüdejükkel, szivükkel sínylődő szomorú rokkantak­nak . . . Szóval készüljön mindenki a — békére* Nagy, kemény, idegölő munka ez. Négy évi háború után való­sággal újból meg kell tanulni — élni. Megszokni a béke üde, éltető levegőjét akárcsak a szárazra került, már-már el­pusztult halnak a friss, üdítő vizet, ha abba ismét visszajut. De ha akarjuk, ez lősz csak az igazi szép élet . . . Szebb, mint a régi . . . Kivált, hogy ha azt a sok-sok millió halottat is fel tudnánk még egyszer — támasztani! ? B. A „Szekszárdi népbank“ közgyűlése. A Szekszárdi Népbank f. hó 10-én tartotta Forster Zoltán alispán elnök­lete alatt rendes évi közgyűlését, amelyen 32 tag volt jelen 1673 üz­letrész képviseletében. Forster Zoltán elnök megnyitó beszédében kiemelte az igazgatóságnak és tisztviselóség- nek múlt évben kifejtett eredményes munkásságát és ezért nekik az elnöki székből is köszönetét mondott. A jegyzőkönyv vezetésére Fischhof Ja­kab, hitelesítésére Stockinger János és Nagy György Háromházi jelöl­tettek ki. f Schneider János ügyvezető igaz­gató olvasta fej az igazgatóság jelen­tését. Az ügyesen összeállított jelen­tés megemlékezett Forster Zoltán ki­tüntetéséről, Szondy István haláláról. Kiemelte a Mezőgazdasági—Keres­kedelmi részvénytársaság alapításá­nak fontosságát az intézetre. A jelen­tésből megtudtuk, hogy a szövetke­zet a múlt évben közel 1.100.000 K hadikölcsönjegyzést gyűjtött, a hét hadikölcsönből közel bárom milliót, amely felette szép eredmény. Az évi mérleg, valamint a jelentés forgalmi adatai a szövetkezet fejlő­dését tüntetik fel, bár mint a jelen­tés is felemlíti, a mostani viszonyok nem kedvezőek a szövetkezetek fej­lődésére. A jelentést nagy tetszéssel fegadta a közgyűlés és elhatározta, hogy Szondy István arcképét meg­festeti és emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti; a hadikölcsön jegytése körül kifejtett támogatásért Okos Gyula őcsényi rof. lelkésznek, Jakab Konrád alsénánai, Jíommandinger Kálmán decsi, Tury Sándor nagy­dorogi, Hercztg Dénes sióagárdi, Danóczy Géza harci, Takács József gyulaji és Stollár József németkéri jegyzőknek köszönetét szavaz. — Schneider János ügyvezető igazga­tónak és a tisztikarnak magasabb kötelesBégérzettel végzett kiváló mun­kásságukért köszönetét mond. A felügyelőbizottság jelentését Holub János f. biz. elnök olvasta fel, amely után a közgyűlés az évi mérleget, a tisztanyereség felosztását 9 valamint a 26-ik osztály felszámo­lására vonatkozó igazgatósági javas­latot elfogadja és elhatározza, hogy a 26-ik osztály egy-egy betétje után esedékes 143 K i80 fillér kifizetése f. évi márcias hó 8-tól kezdődik. TÁRCA. Óriás és Picurka.* Irta: Bodnár István. A 44. gyalogezred egyik századá­nak nem utolsó nevezetessége volt Picurka Péter, a cugszfürer, de meg Óriás Balázs, a káplár sem. % Mert ez a Picurka Péter olyan pi­curka legény volt, hogy a kétszáztiz centiméter körül járt. A sors bizony sokszor csinál ilyfajta tréfát. Elté­veszti a — métermértéket. Négyszer állott már a sorozó bi­zottság előtt a cingár, óriás legény, de mindig kidobták. A sorozó őrnagy azt mondta: majd még extra nadrá­got a bundásnak! Különben is az ördög ásogat olyan mély lövőárkot. Sok könyörgésre azonban az ötö­dik asszentálásnál mégis csak bevette az ezredorvos ezekkel a (szavakkal: Nem baj, ha ki is ér a lövé^zárokból. Ha elviszi fejét az ágyúgolyó, még akkor is kikerül belőle egy jól meg­termett ember. Viszont meg Óriás Balázs olyan óriás volt, hogy a százharmincöt cen­timétert is csak szűkén ütötte meg. Már négy doktor küldte haza, ma­gyarán szólva — szopni, vagy hogy kenegettesse magát tudósasszonyok­kal, amig annyira megnyujtják, hogy a hiányzó nyolc—tíz centimétert be­hozza. De a Picurkát besorozó ezred­orvos sok sok könyörgésre őt is csak besorozta. Utóvégre; öt centivel ma­gasabb sapka, két flekkel több a cipősarokra, ezt még kibírja a hadi- kincstár s meglesz a forsriftos ma­gasság. Pinesikutyamosáshoz pedig amugyis alkalmatosabb az —■ alacsony ember. Nem is volt a világon két boldo: gabb fiú náluk. Összeölelkezve men­tek haza a faluba s kaptak is olyan hossza nemzeti szinü pántlikát a szivük szerelmétől, hogy még a Hosszú Jó­nás vegyes bótos is raégsokallotta. (Azért mért el belőle egy jó félmétert.) Egy századhoz jutottak. Az első hat hétben meglehetősen sokat versen­gettek egymással, úgy hogy már majd prófonttörésre kex-ült a sor. Mert hát ősi katonai szokás szerint, mint legmagasabbat, Piczurka Pétert tették a század elejére. El lehet kép­zelni, hogy miként lógott század hátulja. Mert az óriás Balázs féle alakok még az előírásos hetvenöt centimétert sem lépik ki Legföljebb ötven-hatvan centit. Futással kellett tehát behozni a Picurka legalább egyméteres lépését. A mikor meg a Picurka által minden alkalomkor szinte hátba fenyegetett ugyancsak liliputi főhadnagy a századot meg- fordítottá s a kicsinyek lépkedtek elől, Picurka az ő szeges csónak­jával mindjárt lelépte az előtte hala­dónak a sarkát. Ez azután, hogy másodszor is baja ne essék, az előtte menőét* és igy tovább, úgy hogy* másnap már tizenöten jelentettek „boka dagot.u No de később megszűnt a torzsal­kodás. jjlyan helyre jutottak, hol nem sok haszuát vették a lábuknak. A mocsaras Wolhiniába mentek, unalmas lövőárok-életre. Óriás Balázs fürgébb, ügyesebb legény volt, de azért amikor előléptek, Picurka min­dig megelőzte egy rangfokkal. Kató náéknál még mindig nagyság szerint értékelik az embert.>Egy százhar- minoöt {centiméteres baka örüljön, ha káplár lehet, mikor a kétszáz­tiz centi is csak a szakaszvezetősé­gig vitte még. A két ügyes, bátor, sőt vakmerő fiú jó szolgálatokat tett. Az ő vonal- szakaszukon nem kellett félni meg­lepő 'támadásoktól. Mint földéritők pótolhatatlanok voltak. Mig a többi járóőrök legtöbbször nemleges jelen­tésekkel érkeztek vissza, Picurká- nak és Óriásnak mindig volt valami fontosabb friss hire. Úgy azonban csak, ha együtt mentek. A kóf fij^ kiegészítette egymást. Mert az ingo­ványos, süppedékes terepen a meg­lehetősen rövidlátó PícurSa már háromszáz lépésre is iiSzó vadré cének nézte a magát elődolgozó orosz századot. Viszont Óriás a maga százharmincöt centiméteres magas-, ságával aligha érvényesíthette vofna a kitűnő macskaszemé., már csak a közepes zsombékokon és vakond­túráson keresztiül is. A futóhomokos, ingoványos, fa nélküli helyeken úgy segítettek tehát magukon, hogy Óriás felkapaszkodott a Picnrka vál­lára s akkor akár a harmadik falu­tornyán is meglátta, hogy milyen numeruson állott meg az óramutató. Eleinte keresztet vetett a musz­ka, a mikor ezt a két, de egynek látszó óriás embert a földből fölnyo­mulni látta. Később már vadásztak rájuk, mert tudták, hogy mikor az a jó kétöles csoda fölnyujtja a nya kát, egy rövid félóra múlva, a ve­szettül dolgozni kezdő ágyutüzre, nagyon sok derék muzsik örökre a fűbe hajtja a fejét. Utoljára már egész szalvékat kaptak, a melyből Picurkának két golyó is jutott. Egyik a karján trafálta, a másik a fülét fúrta át. de sebes galoppban mégis a lövőárokban termett, a há­tán ájuldozó Óriással, ki a combján kapott két hatalmas sebet. Jó ideig feküdtek együtt «gy hazai kórházban. Ide küldték utá nuk a metáliát. Még pedig a nagy­ezüstöt Picurkának, a kicsit pedig Óriásnak. Ez esetben csakugyan igazságos volt az elosztás. A baj kiheverése után az oláh frontra kerültek, mert ott volt a századuk. Ide, a fellegekbe harap- dáló hegyek közé kellett csak az e fajta két ügyes fickó, mint a mi két derék vitézünk. A hegyek-völ- gyek közötti mozgó harcokban való­sággal megbecsülhetetlen a biztos, * Megjelent a «Budapesti Hirlap»-ban is.------------y.-------------------------------------z---­Há tralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. * \ / »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom