Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-12-19 / 51. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 51. szám. Szekszárd, 1918. december 19. Előfizetési át: Egész évre ................24 korona Fél é vre ...... 12 » Negyed évre .... 6 > Egyes szára ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig ' 10 K, további sor 50 f. — Nyilt- lér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám.: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24.— Kiadóhivatal: li. Szerkesztőség: BezerédJ István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Karácsony. Nem úgy jön, ahogy vártuk. Nem szelíden, hótiszta fehéren, de gomolygó, borús fellegek közt. A téli időben is villámok cikkáznak. A harag, gyűlölet pokoli tüze lobog. A bosz- szu, kapzsiság fűti a sziveket, a szeretetlenség, ádáz harag, a háború poklából lelkekbe szívódott méreg, a rombolási, rab- lási vágy . . . Elszabadultak a szenvedélyek láncra vert vérebei. Nem ismerni rá a régi emberre. Más lett a család, a jóbarát, a házi cseléd, a munkás, aki az asztalunkról élt. Mások lettünk saját magunk is. Most érezzük igazán a háború négy teljes esztendei poklát, szenvedését.. . De talán mégis? — Jön a karácsony ... Az emberből mégis csak megmaradt valami? Ha nem is a jobbik rész, de egy kis atom, egy parány, az a bibliai kis kovász, amely újra megindítja, mozgásba hozza az életet ... Ha nem is ilyennek reméltük, óhajtottuk a karácsonyt, de azért várjuk hittel és reménnyel . . . Rombadőlhe- tett az egész világ, de a kis pásztortüz, a családi tűzhely melege nem aludt ki. Ég, lobog ez a szent tűz. Sütkérezhet nála a lelkünk. Lassan-lassan felmelegedhet tőle a hazatért katona sárban, fagyban, hóviharban elkényszeredett lelke is s megtelhet a szive ismét hittel, jobb reménnyel . . . Jöjj, jöjj hát szelíd karácsony. Lopj fényt a reményleni nem tudó szivekbe, oltsd el a lelkek másik tüzét, a pokolból rácsapott emésztő lángot, a gyülölsé- get, a bosszúvágyat, a haragot. Minden ember találja meg magát újra a kis családjában . . . Az itt beszítt meleg érzés fogja megifjiiam, újjá szülni a világot, mert ez teheti csak jobbá, netnesebbc... B. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei szegénysorait katonák árvái és hozzá- tartozéi részére. A báró 8chell Józsefné úrnő kezdeményesésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Kämmerer Ernő T. Szántó 200 — összesen : 200.— Eddigi gyűjtésünk : 96885 53 összesen: 97085*53 II] Mohőcs után. Vagy előtte vagyunk még mindig ? Még jöhet uj bántalom, uj rúgás ennek a szegény nyomorult hazának testébe? Mosdatlan kezekkel, mos- datlan indulatokkal beleülhetnek, ráköphetnek még sokan bánatos, szó moru arcába ? Van még nyavalya, mely betegebbé, van még csalódás, hogy szegényebbé tegye ? Szegény, vergődő jó hazára ! . . . hogy mi csak csalódni tudunk ! Egész életünk az volt idáig. Akik vezettek, rossz útra vittek s véres csak a te lábad lett, ha barátot öleltél, az ölelés alatt véred szívta ki az álnok, ha testvéri jobbot nyújtottál, tőből leharapták. Vérrel termékenyítettük meg a földet büszke Kalászaid alá s jövőre tán már más arat, zugó erdeid fáiból vér csordul, jajszó fakad majd az idegen fejszék csapása alatt. Es kicsordul belőlünk is az utolsó keserűség. Fiaid megint elszámitot- ták magukat és újra csak csalódni kellett. Saját kárán tanul megint a magyar. Oe lesz e még időnk tanulni ? Mert megnyitottuk idegenek előtt & kapukat, hogy lássák, szolgálják igazságunkat, mert barátnak néztük az ellenséget, a mi bolond bizalmunkat de kinevetik, de megszenvedjük újra. A szivekre már tövises fészket rak az örök gond. S akik a hajót vezetik, csalódott, zavaros szemekkel néznek össze s érzik, hogy sülye- dtink. És tiltakoznak. De hát elég e ez ? Ki rneut meg, hogy ne kerüljünk egész a mélyre ? Hol van az erő, hol van a tudást, a bizalmat magába záró ember, aki ki vezet a siralom völgyéből ? Hol vannak hát a nagy szellemek, az akarás, a cselekvés übermenscbei, hol vannak a nagy j Nyugat bámulatában oroszlánsörényt rázók, az általuk való megváltást fennen hirdetők ? Hol van a tett, mely bizalmat ad, Ujely könnyeket olt, hol van az erő, amely az egykor nemzeti nagyságunkba vetett, és már megrendült pogány hitünket visszaadja. Hol van, aki milliók „mi lesz velünk ?u kérdésére azt a választ tudja adni, bogy „ne féljetek, mert békesség leszen ?“ Ha i igy megy tovább, csak a sir békességében hiszünk. Hiába terveznek vezető nagyjaink, az entente végez, azaz hogy kivégez. Ne bízzunk másban, csak önmagunk ban. Vagy az égből várunk tán segítséget? A hadak utján csak ciilic- gok fehérlenek, már nem robog fel többé Csaba parittyás serege. Elvész j Erdély, százezer székely, millió magyar jajdul, nagyságos fejedelmek csontjai fészkelődnek a sirban. Talán a havasok vizei beszéljenek össze, ; hogy árvizzel vessék fel a betolako- < dókat, mert mi csak tárgyalónk s honmentésre megjelenik három vagy négy államtitkári kinevezés. Lehull a Bánát, a legkövérebb gyermek az anyaország testéből s feleletül a Hivatalos Lap uj kinevezéseket hoz. Örök szégyenünkre ki kell takarodnunk saját földünkről s érezzük, hogy Csák Máték lelke átkot szór a tehetetlen utódokra. S csaknem kormányválságot idéz elő, hogy minisztereink egy uj kinevezés miatt összezördülnek. Kicsinyeskednek nagy tettek idején, A munka óráit elveszi a tolako- dókkal, politikai jutalmazást várókkal való alkudozás. Az államfők előszobáiban szorong, hemzseg a sok iparlovag s hiéna indulatokat takaró j arcukból torzmosolyban tör ki az önérdek. Rut emberi szenvedélyek, ; egyéni haszonra értelmezett haza- szeretet már iszapossá dagasztja a közéletet. Ha az önzést, amely sokak részéről közéletünkben megnyilvánul, a föld tengelye felé fordított gúlába j lehetne rakni, én hiszem, hogy elérné . a pokolt. Megjelenik a rendelet az uj hadsereg felállításáról, mikor előbb már j szétzüllött a fegyelem, lerombolva a tekintély s több lett egy Írott ma- | laszttai. Nincs, aki a rendeletnek érvényt szerezne. Aukéteznek, hogy milyen legyen a birtok, mit a hazatérő katonák között szétosztanak s nem veszik észre, hogy közben kicsúszik alólunk a föld. ,, Tanácskoznak, vitatkoznak, szavalnak az eszmei alapról, melyen a jövendő állam felépüljön, s a szegény meggyötört magyar, aki nem érti az idegen hangzású jelszavak értelmét, szellemét, busán sóhajt fel az alkonyat láttán : „Ha most Kossuth apánk éine“. Nem gyülekezni, nem tanácskozni, tenni kell most. Egyet vár, egyet kér, egyet követel ma a nemzet: „mentsék meg a hazát“. Értsék meg Kossuth lelkét s a haza nagy veszélyén mondott szavai a percek irtózatos nagyszerűségéről szorítva hasson keblükre. Az eddigi tárogatók hangja még nem kiáltott fel halottakat. De sok élő lett tőle halottá ! Vagy a nagy harangzúgás a forradalom hajnalán nem feltámadásra szóit, hanem temetésre V Nagybán. A cöiibútiis Kérdése. Ily címmel Földes Dezső várdombi plébános érdekes füzetet adott ki, amelyben bátor haDgu nyiltlevé ben az Országos Papi Tanácshoz fordul, hogy eddigi 11 pontból álló programúját „a kötelező cölibátus rög töni eltörlésével“ egészítse ki. Tömör vonásokkal adja a cölibátus keletkezésének történeti előzményeit s a szentirásból bőven vett idézetekkel bizonyítja, bogy a papi nőtlenség eltörlése nem ütközik a róm. kath. egyház hitelveibe, s a papságnál nem annyira az anyagi, mint ennek az égető erkölcsi kérdésnek a rendezése a fontosabb dolog. A korszerű, tömören megirt fejtegetésekből adjuk a következőket: „A legrégibb hagyományok, a biblia szt. sorai, az egész emberi-nem története azt bizonyítják, hogy az emberi társadalom alapja a családi élet. A végtelen bölcs Teremtő ren delte igy. ő ojtotta az emberbe az önfentartás után e második leghatalmasabb ösztönt, a családi élethez való' vonzódást, ó ápolta azt, ó szentelte és áldotta azt mindenkor. A családból indul ki a társadalmi élet is. A családok jellege adja meg jellegét a községnek, vidéknek, nemzetiségeknek, országoknak. Minden iskola előtt és fölött a család adja a jellemet, mely minden hivatás betöltésének a próbaköve. A család számtalan fizikai és psichikai alakitó be- fo'yást gyakorol az emberre, úgy, hogy elmondhatjuk, hogy a családok milyensége okozza a társadalom milyenségét, a család kis kohója, de tükre is a társadalomnak. Általános azonban a panasz, hogy mást ne említsek, mint a nők világszövetségének kongresszusán Budapesten elhangzott szavakat a „családi élet leküzdéséről.“ — Ennek symptomái a cBaládtalanság bűnei több alakban. Az egyik az „egyke“- rendszer. A másik a laza, szeretet, hűség nélküli, könnyen bomló családi viszonyok, sőt a „szabad szerelem“ törekvései. A harmadik az élet könnyebb és derültebb módjának választása, a nőtlenség állapota és igy tovább. Ezekkel egyenes arányban halad a prostitúció, a leánykereskedelem, melyek, hogy nyílt üzletek, Európa szégyene, rnondá Chappmann Catt asszony, a uők világkongresszusának elnöke.Ezen társadalmi betegség — a családi élet lezüllése — ellen, mely a jelenben nagy arányokat kezd öl teni s amely némely sociologus szerint oka lesz annak, hogy az európai kultúrát, a vétkei következtében megfogyott és megtört nemzedéket, egy eljövendő pogány, sárga aradat fogja elsöpörni, küzdenek immár sokan. De elsősorban kell küzdenie a pap ságnak, kiknek hivatásuknál fogva kötelességük az erkölcsi rend felett őrködni, embertársaik szeme elé állítva a Teremtő végtelen bölcs és Örök törvényeit, melyek betartása az em- Per földi boldogságának és az örök Biró előtt való megigazulásának is egyedüli alapja. Ezt tenni nemcsak szóval, hanem főleg jó példával. Mert morált tanítani könnyebb, mint az erkölcsiség szilárd alapjáról soha le nem tévedni. S ez volna köteleBBége elsősorban a katolikus papságnak. „Vos estis lux mundi, vos estis sál terrae, „Ti vagytok a világ világossága, fi vagytok a föld sava*, rnondá a Mester. Ámde hogyan tegyék, midőn ők maguk sem élhetnek családi életet? Midőn a cölibátus intézményénél fogva úgy a magánéletet élőknek, mint főleg azok élete, kik egy vagy több nőt kénytelenek tartani a háztartás vezetése céljából, mondom, mindezek élete ezen pont tekintetében egy nagy kérdőjel, amely mögött a legritkábban tud megállni tisztán, folt nélkül — ne csak a ktllssint értsük, hanem belső tisztaságban -— a lelkiismeret. Amely mindenre képesítheti a kát. papot, csak arra nem, hogy a társadalom illetékesnek ismerje el e kérdésben bírálatát vagy Ítéletét, mert vagy semmilyen, vagy rossz példát ad. E cölibátus! rendszer köti meg nyelvét, kezét a jellemes kát. papságnak e társadalmi tevékenységben Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. 1
