Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-12-05 / 49. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 49. szám. Szekszárd, 1918. december 5. Előfizetési ár: Egész évre ..................24 korona Fél évre......................12 > Negye d évre .... 6 > Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nyilt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinl egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapol érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tétlen ellenállás. Mi vagyunk mi most és még? Nemzet? Ország? Vagy élettelen hulla? Feloszló holttest,— a melyre károgó varjak, véres fogú hiénák lakmározni járnak ?! Körülbelől az utóbbi. Vagy legalább is lekötözött kezű ember. A magyar királyság szét- omlott. Királyunk lemondott. Utána az ország címerét mi magunk fordítottuk meg. Levettük róla a koronát, ami pedig helyes felfogás szerint a magyar ember előtt sohasem kizárólag királyi szimbólum volt, de fogalma és jelképe a magyar szent korona országai és népei ezer éves egységének és oszthatatlanságának . . . Egység ? Oszthatatlanság ? Hol vannak ezek a fogalmak ma már ? A szépséges Magyarország ama bizonyos kockára dobott — Krisztus-köpenyeg. Prédája, martaléka a győzőnek s azoknak is, akik soha nem győztek, csak rút árulásukkal nyertek jogot a kockadobáshoz . . . De hogy a csehek, a szer- bek ránk törnek, értjük, meg tudjuk magyarázni. Ok utóvégre is a késhegyig menő ellenségeink voltak a múltban is. Évtizedek óta fenik már a kést, amellyel Shylock módjára ama bizonyos font húst a testünkből kivágják. De volt fegyverbarátaink is részt akarnak az eleven husiinkból. Német-Ausz- tria, a sok száz éves pióca még most sem szívta eléggé tele magát a mi vérünkkel. De róla ne is beszéljünk. Még a jó hor- vátokról se. Az utóbbiak keserűen meg fogják bánni, hogy társországi állami önállóságukat feláldozták a nagy szerb ideáknak. S itt hagyták a számukra nálunk megtérített asztalt. Mert voltaképpen végeredményében mi tartottuk ki őket s határozottan rájuk fizettünk. Annál inkább vérlázitók azonban félrevezetett tótjaink s nagyon is tervszerűen cselekvő oláhjaink ismeretes határozatai, amelyekkel immár félre nem érthető világossággal kimondották Magyarországtól való elszakadásukat s már ki is jelölték a felosztásra váró Krisztus-köpenyeg- nek általuk igények részeit. A román aspirációk éles, nagy ollója nem kevesebb mint 26 ősi vármegyénk erejéig szaladt bele Magyarországnak, hála 1 Isten, még nem eleven testébe, de eddig még osztatlan — térképébe. S igazi akasztófahm morral még magunk adtuk a kezükbe az éles ollót. Gavallér előzékenységgel a MÁV. extra cugjain szállítottuk őket Gyula- fehérvárra a — papiroson való osztozkodásra. Hisz egyelőre még csak erről lehet szó. A többi ezután következik. Mert falánk étvággyal már is kimondották 26 magyar vármegyének romániai csapatok által való megszállását. De hát lehetséges ez? Persze, hogy lehetséges. Letettük a fegyvert, jóformán egy légycsapó sincsen a kezünkben. Velünk tehát úgy bánhatnak, ahogy akarnak. De vájjon ugy-e ? Utóvégre is fegyverszünetet kötöttünk egykori ellenfeleinkkel. Kijelöltük közösen a demarkacio- nalis vonalat, hogy meddig jöhetnek. Ha tehát fegyvefbarátja Románia az antánlnak, akkor egy vonalnyival sem lépheti túl ezt a vonalat, ha pedig nem fegyverbarátja, akkor hogy egyeztethető össze az emberi jogok, &..kis nemzetek szabadságának védelmét hirdető nagy Francia- ország, Anglia és Amerika méltóságával, hogy egy alapjában véve parányi ország, mint Románia szembehelyezkedjék velük s a nemzeti gytilölség, véres öldöklés üszkét dobja ismét bele a béke-szomjas világba? Nem hihetjük, hogy ilyen gavallérnak ismert nagy nemzetek kizsákmányolni hagyják védtelen, megszorult helyzetünket. Még a győzőnek sem lehet joga a végleges eltiprás, a fegyverteleneken való keresztül gázolás. Az emberiesség megállást parancsol. • Vagy ha lehetséges? Ám legyen ! Egy azonban sohasem lesz lehetséges és elképzelhető, hogy akadjon igazi magyar ember, aki jószántából beleegyeznék ezer esztendős országhatárunk megcsonkít ásá ba, ■ Felesleges tehát minden további alkudozás. A tótokkal, románokkal való megegyezésnek csak addig lett volna értelme, mig az ezer éve osztatlan Magyarország belső határaiban keresték jövő boldogulásuk alapját, de amikor nyílt elszakadásukat bejelentették, utaink ketté váltak. A mi állásfoglalásunk ez idő szerint nem lehet más, mint a passzív re- zistencia, a tétlen ellenállás. Vegyék el, ítéljék oda ezeréves or- j szágunk leggyönyörűbb részeit másoknak.Össze fogjuk szorítani fogainkat, lekötözött kezünket. — Várunk, amint vártunk annak idején. Az isteni igazságosságba vetett hitünk,amint megnem rendült annak idején, most sem rendülhet meg. Magyar ember a változott körülmények ellenére sem felejtheti el a haza bölcsének Deák Ferencnek egykori mondását: az a jog, amelyről önként lemondunk, örökre élve- | szett, de amelyet úgy veitek el, ' azt még visszaszerezhetjük. Tűrni, várni, remélni, dolgozni tehát. Ez legyen a jövendő Magyarország jelszava! ízléstelenségek. — Ik. November 16-ika óta lépett életbe Magyarországon a Köztársa- néki. A köztársaság a legideálisabb államforma. Az államfőt maga a nép választja a maga köréből. Sokkal több garanciát nyújt tehát a választás, ha a tehetségre, jellemre nézve legkitűnőbb, érdemekben legkiválóbb kerül az ország kormányzásának élére, mint maga a születés ténye. Aki trónra jut, lehet születésénél fogva esetleg szel'emileg a legkorlátoltabb, megbízhatatlan jellemű, erkölcs és tudás nélkül való, a ki népét elhanyagolja, átlói teljesen távol áll és csak a maga léha gyönyöreit és élvezeteit hajszolja és uralkodásával romba viheti az országot, melynek boidogitása volna kötelessége és rendeltetése. És az ilyen uralkodótól élete fogytáig sem szabadulhat a nép, bármennyire sót vasztó hatása lehet is uralkodásának. A nép a maga köréből vezéréül bizonyára azt fogja kiválasztani, a- kit a maga egyéni súlyánál fogva a legértékesebbnek tart es legérdemesebbnek arra a polcra, melyet egy állam polgára elérhet; ha pedig a választók csalódnának, ha a megválasztott elnök nem felel meg a várakozásoknak és hivatását rosszul tölti be, állásától megbízatása lejártával vag-g pedig bizalmatlan- sági szavazattal könny.n eltnoz- d.tható, megfosztható. A köztársasági állam forma tehát az áil&mfö személyét tíietőleg sokkal több bizalmat és megnyug- | vast kelthet és a népszuverenitás nak sokkal méltóbb képviselőjét mint akinek nincs más jogcíme, mint a szüleles A köAársasag mellett szóló üsz- szes érvek dacára nem iié he jük el eléggé azt a durva, kval ti kálhatatian hangot, amely alig pvr nappal a királyság megszűnte után, a király és pedig, nemcsak IYT. Károly ellen -— akinek jeiiemgyenge- sége tényleg nyilvánvaló •— hanein Ferenc József tisztes emléke ellen is uton utfélen megnyilvánul. Az utca sarával dobálják meg elsősorban azok, akik még rövid pár nap elolt az émelygésig undorító, szolgai módoti zengték a dicsőítő himnuszokat a nagy, lovagias és bölcs fejedelmeknek és csupa alázatosság, végtelen hódolat és rajongó elragadtatás volt minden szavuk, amellyel a királyi család minden tagjának minden szavát, minden mozdulatát kisérték. Milyen ditirámbokat zengtek még a nemrég lezajlott koronázási ünnepélyen, nemcsak a királyról, hogy milyen tisztán, zengzetesen cseng ajkáról a magyar szó, a királynéról, hogy megtestesítője minden női bájnak, a 4 éves trónörökösről, kinek egy-egy szavát vagy mosolyát boldogan lesték. És milyen különös va- j rázszsal vették körül Zita királyné „jóságtól ragyogó“ egyéniségét, a mikor pár hónap előtt „aljas rága- | lom“ indult meg fenkölt személye j ellen és már már hódoló küldöttséget toboroztak össze, hogy, bocsánatért esdve, felséges lábai elé boruljon az egész nemzet. Milyen eltévelyedése a jó Ízlésnek, mennyire perverz és léha felfogás mocskos lábbal taposni azt, akit még tegnap — amig a hatalmon volt — az égig dicsőítettünk Szomorú volna, ha a Köztársaság intézményé, ilyen gyatra, cinikus, undorító eszközök érvényesítésére szorulna Ferenc József emlékét nem lehet kitörölni azzal, hogy arcképét eltávolítják és ha az utcatereknek, amelyek évtizedekig az ő nevét viselték, uj neveket adnak. És a Köztársaság népszerűségét, szükségességét és nimbu- sát nem ryelvöhögetésekkel, nem a múltak összes hagyományainak profanizálásával lehet elemi és biztosítani, hanem önmagukért beszélő tettekkel és komoly, közhasznú munkával, öntudatos, eredményes nemzeti politikával A forradalom és a Közalkalmazottak. Egyénileg meg vagyok győződve róla, hogy szükség nélkül nem lépek a nyilvánosság elé. Lehet, hogy mások máskép ítélik meg lépéseimet, de van annyi önállóság bennem, hogy ennek ellenére is követem a szükség érzetét. Szomorú jelenségnek tartanám, ha az a hatalmas lendület, mellyel a háborúba kényszerűd Európa társadalmának „legyőzött“ fele kivágta magat a háború kovácsainak a vasmarkából, nem vetné ki nyugalmi helyzetéből a közszolgálati alkalmazottak nagy testületét. Szomorú jelenségnek tartanám azért, mert hiszen az összeomlott hatalomnak mi voltunk a végrehijtó szervei, mi voltunk az idegszálai annaK a kormányzó köz pontunk, amelynek a felelősségre vonását követelik most az egész világ lángbaboritásáért, a vizsgálatnál tehát mi lehetnénk a legliivatottabb tanuk bűnösségének vagy bür.telen- ségének igazolására Szomorú jelenségnek tartanám, ha az ítélkezni kivátió közvélemény n m vetne súlyt a mi tanuságtételüiikre, mert hiszen ezzel első sorban felettünk Ítélne és Ítélete lesújtó, megsemmisítő, lenne, erőt közveiitő anyagnak minősítene Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
