Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-11-21 / 47. szám

2. T0LHAVAEIE6YE eg a KOZERDER 1918. november 21. latkotni. Mar at elmúlt 2 évben al­kalmunk lett volna at északi sem­leges államokba jelentékeny meny nyiségtl bort és cognacot kitűnő áron kivinnünk, ha ebben a törekvésünkben drága szomszédjaink, legfőképen pe­dig Németország nem akadályozott vojon meg benntlnket, amennyiben megtagadta az átviteli engedélyt. Ez most meg fog sztinni és biztosan re­méljük, hogy a nyugalom helyreáll­tával a magyar bor el fogja foglalni megillető helyét a világpiacon. Ne ijedjünk tehát meg attól, hogy pillanatnyilag talán némi borfel sieg mutatkozik az országban, meg va gyünk győződve róla, hogy ez rövid időn belül az ellenkezőjébe fog át­csapni és borunk egyike lesz a leg keresettebb kiviteli cikkeknek. A jelenlegi borfelesleg eltűnéséhez rend­kívül nagy mértékben hozzá fog járulni a népkormány azon rendel­kezése, amely eltiltja, hogy élelmi cikkekből, mint burgonya, kukorica stb. szeszt főzzenek, az alacsonyabb szesztartalmu és kevésbé tartós bo­rok nemsokára lepárolásra fognak kerülni, annál is inkább, miután az összes európai államokban óriási a szeszhiány és az északi és neutrális államok szeszért, különösen pedig borból párolt szeszért minden árat meg fognak fizetni. Szőlősgazdáink, akik mint fentebb említettem, jelenleg jó anyagi hely­zetben vaunak, hordókkal kellőképen fel vannak szerelve és igy semmi szükség sincs arra, bogy borainkat olcsó áron piacra dobálják, várjanak nyugodtan tehát és türelemmel ad dig, amig boraikért a megfelelő ára­kat meg fogják kapni, ami legké­sőbb a tavasz folyamán be fog követ­kezni. Mindenki vigyázzon a borára, kezelje és töltögesse azt rendesen és fáradsága megfogja gyümölcsét hozni. E sorok Írója ez év szeptemberben októberben üzleti utón Svájcban volt és felhasználta útját arra is, hogy a borpiac jelenlegi világhely­zetéről alapos értesülést szerezzen. Tapasztalataimról a következőkben számolhatok be. Épen a szüret ideje alatt néhány napig Montreuxban tartózkodtam, amely közvetlenül a francia határ mellett fekszik és Svájc egyik leg­nagyobb borvidéke. Szüret alatt a mustnak ára rohamosan kezdett emelkedői. Mikor a szüret megin­dult, a mustot 1.70 fc. kai kezdet­ték vásárolni, szüret alatt azonban a must ára, különösen jobb minősé geké 2—2.50 fc.-ig felszökött, ami, tekintettel azon körülményre, hogy egy svájci fc. ma majdnem 3 ko rónába keiül, 6—8 koronát jelent literenként. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a svájci pénznek tel­jes aranyértéke van, otthon a bank­jegy egyenlő az arannyal, mig ná­lunk egy 20 fcs. ős arany 100 ko rónába kerül, tnlajdonképen egy svájci fcs.-ot 5 korona tényleges értékben kell felvenni, agy, hogy az ottani mustár 10—15 koronának felelne meg. Háború előtt a Svájcban 1 liter must 30—40 ctms. ba került, tehát a jelenlegi árak a békeárak 4—6 szorosát teszik ki. Ennek ellenében az összes többi cikkek a békeárnak csak 2—3 szorosába kerülnek (igy pl. ma ott egy igen jó cipőt 40—50, egy finom öltözet férfiruhát 150— 200, egy inget 20,* egy pár harisnyát 3—6 fcs.-ért lehet kapni, s has ára 4 fcs. stb.) ebből tehát látható, hogy a bor ára aránylag sokkal erőseb­ben emelkedett, mint minden más szükségleti, vagy élelmicikk ára. Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban a borok ára a a békeárak tiz és többszörösét érte el. Könnyű francia tömegborok, a melyek háború előtt 8 —10 ctms.-ba kerültek, ma 1—130 fcs. ot jegyez­nek. Olaszországban a must ára 1—2 lira között várakozott, már pedig igen jól tudjuk, hogy- Olaszország ban 1914-ben 10—20 centesimiért a legjobb borok kaphatók voltak. Látható tehát ebből, bogy a nagy tömegtermeléssel biró államokban is aránylag igen magasak a borárak és ezek konkurenciájától a velünk határos országokban egyelőre nem kell félni. Mert tegyük fel, hogyha az a francia borkereskedő, aki a bort 1 50 fcs. ért vette a termelőtől, az exportálni akarná, úgy költségei nek és nyereségének hozzáadásával azért helyt Marseille, Vi-gy Cette (miután szárazföldi transportra belát ható időn belül gondolni nem le­het) legalább 2.50—3 fcs.-ot kell kérnie, ami egyedül megfeji már 7—8 koronás borárnak, hozzá jönne mostan még a hordóknak rém magas ára, a tengeri szállítás drága sága és óriási rizikója, azután a szá razfoldi szállítás ára, példának oká­ért Varsóba, vagy Moskvába, úgy hogy nyugodtan kimondhatjuk, hogy ha a francia, vagy olasz bornak si kerülne is az említett vidékekre el­jutni, az sokkal, de sokkal drágább lesz, mint az a bor, amelyet mi Ma­gyarországból odaküldhetünk és ame­lyet a borkereskedő, tegyük fel 6, vagy 7 koronáért vett az itteni ter­melőktől. Az ugyan előrelátható, hogy a ta­valyi 10 és 12 koronás borárakat elérni nem fogjuk, viszont azonban óva intek mindenkit, akinek fólig- rneddig jó minőségű bora van, hogy azt már említett okoknál fogva is, 5—6 korona áron is eladja. Jogos­nak körülbelül a szeszfokonkénti 50—60 filléres árat találom, tehát akinek 8 fokos bora van, adja oda 4—5 koronáért, akinek 10 fokos bora van 5—6 koronáért stb. Ezen alnt utasítsunk viasza minden aján­latot és akinek meg lesz a türelme a kellő időpontot kivárni, megfogja találni számítását. Megjegyzem azt is, hogy hazaiias kötelességet teljesít mindenki, aki borát nem adja el olcsón. Belátható időn belül a bor és a szesz lesz egyike kevés exportcikkeinknek és minél magasabb árakat érünk el, annál több külföldi valutát kapunk érte és szilárdítjuk meg gazdasági helyze­tünket a világpiacon. Félreismerhetetlen az, hogy az osztrák borkereskedelem, amely né­hány év óta Magyarország bortermésé btl milliárdokra menő hasznot hu zott, igyekszik a legképtelenebb hi rek terjesztésével boraink árát le­nyomni A kalkulus nagyon egyszerű. Az osztrák borkereskedők szeretnék a magyar borokat olcsó áron meg­szerezni, avégből, hogy azokat ma­gas áron exportálják és igy az oszt­rák valutát javítsák, nem pedig a magyart. Ez ellen a legerélycsebben tiltakoznunk kell és pedig a legegy­szerűbben azáltal, hogy borunkat nem adjuk el olcsón, hanem nyu­godtan megvárjuk, amig a világpiac helyzetének megfelelő árat kapunk érte. Teleki Andor, szőlőbirtokos. Ruha- és cipőreRvirélós. —lk. A kormány gondoskodni ki­van a lerongyoltan és kifosztottan hazatérő katonáknak ruhával, fehér­neművel és cipővel való ellátásáról. Miután pedig a mai viszonyok között a szükséges ruházati cikkek elkészí­tése lehetetlen, nincs más megoldás, mint a magánosok tulajdonában levő készletekből a fölösleget el- rekvirálni. Ezen rendkívüli intéz­kedés alkalmazását <i rendkívüli viszonyok indokolják. Es azért kell ezt lekvirálási kényszer ut)*n végre­hajtani, mert h* ezt a társadalmi önkéntes felajánlásra bízzuk, meg­felelő eredmény éppenséggel nem vár­ható. Hisz máris látjuk,} hogy éppen azok, akik a társadalmi jótékonysági mozgalmaktól rendszerint távol ma­radnak, leghangosabban kritizálják a kormánynak ezen humánus ren­delkezését és kommunizmust emle­getnek, mert a magántulajdont sérti ezen minden ellenszolgáltatást nélkülöző rendelkezés. Az emberek j nem képesek magukat a mostani ' rendkívüli időkbe, amelyek rend­kívüli áldozatokat igényelnek, bele élni és ahelyett, hogy mindenki az átmeneti helyzettel járó, minden kép zelelet felülmúló óriási nehézségek leküzdését a maga erejéhez képest előmozditani segítené, ahelyett, hogy mindenki megértő készséggel és dolgos kézzel iparkodnék segí­teni a rengeteg bajokon, Önző és kicsinyes magatartással, hangzatos kifakadásokkal és kritikákkal talál kozunk és pedig — ezt aiáhuzottan ismételjük — e sősorban azok részé ről, akik kedvező anyagi helyzetök dacára mereven elzárkóznak, ami kor közérdekű akciók támogatásának szüksége merül fel. Az állam maga nem tehet meg min dent es lehetetlen mindent az államtól várni. Amikor millió és millió embert vittek a frontokra, abban is volt bi­zonyos „kommunizmus“, mert mélyen korlátozta az egyéni jogokat, az egyéni szabadságot. És mikor, mint hajótöröttek kifosztottan és lerongyol- tau térnek vissza azok, akik még életben maradtak, ha már nem oszt­hatjuk meg velők a mérhetetlen szen­vedést és nélkülözést, amelyet éret­tünk elviseltek, hát csak megszabad velők osztanunk ruházatunk — fö­löslegét. Földet kapnak a katonák I Budapestről jelentik: Búza Barna földmivelésügyi miniszter a következő kiáltványt adta kt: Föltjmives kato­nák ! Az uj Magyarország nem feled­kezik meg rólatok Jelentkezzék min­denki saját községében, városában a hatóságnál Ez bizottságot alakit, amely összeírja a földnélküli katoná­kat és azokat, akiknek nincs tiz ka- tasztrális hold földje. Ez történjék abból a célból, hogy földhöz juttas sunk benneteket, A vételár mérsékelt lesz és hosszabb idő alatt törleszt­het. Nem részesülhetnek földben és nem irhatok össze azok, akik rabol nak, fosztogatnak, gyújtogatnak, em bort ölnek vagy megbecstelenítőnek és azok sem, akik dolgozhatnának, de nem dolgoznak. A földhöz juttatás szabályait az uj országgyűlés fogja megalkotni. Addig dolgozzék mindenki nyugodtan mindnyájunkért és az or­szág jóvoltáért. Búza Barna. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze génysorsu katonák árvái és hozzá­tartozói részére. A báró Schell Józsefié úrnő kéz deményezésere megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adomá­nyok folytak be Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : özv. Döry Dónesné, Paradicsom puszta . 200 — Perczel Lajos, Kiskajdaci 100.— Összesen : 300.— Eddigi gyűjtésünk : 92485.53 összesen: 92785 53 — A Tolnamegyei Tüdőbeteg Sza natórium és Népsegelyző Alap javára a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank­hoz: özv. báró Wimmer8perg Gusztávné, Dörypatlan 1000.— Magyar Bank és Kereske­delmi rt. Budapest tiszt­viselői, Balázs Jenő el hányta alkalmából, ko­szom - megváltás rész­összege fejében ... 140 — 1140 — Eddigi gyűjtés 254460 80 összesen _ 255600 80 A kegyes adakozóknak őszinte kö­szönetét nyilvánítja Apponyi Rezső gróf főispin, a végrehajtó biz. elnöke. Az eateate fegyveres fellé­pése a bolsevlziaus ellea. A versaillesi . zövetségközi tanács elhatározta, hogy a bolsevizmust.min­den országban, bárhol lép is fel, fegyveres hatalommal is elfojtja. HÍREK. — Személyi hir.Dr. Apponyi Rezső gróf főispán néhány napig Budapes­ten időzött, ahonnét hétfőn este lért vissza Szekszárdra. — Bizalmi nyilatkozat. A vármegyei közigazgatási bizottságnak múlt szer­dán tartott ülésén ifj. Leopold Lajos és Schell József báró bizottsági ta­gok meleg szavakban bizalmukat é» ragaszkodásukat fejezték ki Apponyi Rezső gróf főispán iránt és egyúttal ama reményüknek adtak kifejezést, hogy a beállott nagy politikai átala­kulás után is ő marad meg a vár­megye kormányzása élén. A bizott­ság egyhangú helyesléssel kisérte az elhangzott nyilatkozatokat, amit Apponyi főispán hálás szavakban köszönt meg. — Kinevezés. A magyar miniszter­tanács Késmárky Dezső határrendőr­ségi tanácsost határrendőrségi főnök­helyettessé nevezte ki, az V. fizetési osztály harmadik fokozatába. — Püspöki biztos Zichy Gyula gróf megyéspüspök Késmárky István dr. c apátot, a pécsi püspöki jog akadémia igazgatóját, a pécsi állami főreáliskolai római katholikus hitok­tatás püspöki biztosává nevezte ki. — Doktorrá avatás. A budapesti tudományegyetem orvosi kara Polgár Béla orvosnövendóket, tartalékos had­nagyot, Polgár József szekszárdi polgári iskolai tanár fiát doktorrá avatta. — Tanári áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi magyar miniszter Gá­bor Áron állami főgimnázinmi rendes tanárt a szekszárdi állami főgimná­ziumhoz helyezte át. — A pécsi Nemzeti Bank Kapos­váron A Magyar Nemzeti Jegybank pécsi fiókja Pécs város katonai ki­ürítése következtében Kaposvárra szállíttatta a Jegybank pénzkészletét Az már megérkezett Kaposvárra. — Katonaság Szekszárdim. A pécsi 52. gyalogezred és a 19 honvéd gya­logezred Szekszárdra érkezett. Itt folynak a jelentkezések és a leszere­lések. Az első napokban csak szór­ványosan jöttek a katonák, kedden éjjel azonban egy külön vonaton már igen nagy számban érkeztek ide ezen ezredekhez tartozó, legnagyobb részt az olasz frontról visszajövő katonák. A derék katonák a nagy ut legna­gyobb részét gyalog tették meg; az olasz frontról egész Gyékényesig 14 napig tartott a gyaloglás, több mint 500 kilométeres utat tettek meg. A pécsi ezredhez vannak hunyadmegyei illetőségűek is beosztva. Valameny- nyien boldogok, hogy végre haza­kerültek és még csak nem is panasz­kodnak a kiállott szenvedések miatt. A leszerelés katonai rendben, egészen simán megy végbe. Az olasz fronton kapott lírákat itt beváltják és miután nem is remélték, hogy igy hazai pénzhez jutnak, nagyon elégedettek. A Tolnamegyei Takarék és Hitel­banknál csak egy napon — szerdán — több mint 45.000 lírát váltottak be a visszaérkezett katonák. — Megnyíltak az iskolák. A spa­nyoljárvány miatt bezárt szekszárdi állami főgimnáziumban, polgári fiu- és leányiskolában most hétfőn már ismét megkezdődtek az előadások. — Uj állami tanítók. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Korányi József, Krémer János, Bognár Imre és Duxner Károly oklev. tanítókat állami el. iskolai tanítókká, Németh Béla oki. gazd. szaktanítót áil g*zd. szaktanítóvá nevezte ki. Beosztásuk ról mostani katonai szolgálati viszo­nyuk megszűnése után történik gon­doskodás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom