Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-11-14 / 46. szám

XXVIII. (XVI.) évfolyam. 46. szám. Szekszárd, 1918. november 14. • • ¥ TOUIAVAH ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ............24 korona Pél évre................12 » Negy ed évre .... 6 > Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nvilt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24.—: Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj Istváa-utea 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A népKorműny legfontosabb feladató éj legsürgősebb munkája most: o hadsereg megszervezése, melynek hivatása többé nem oz öldöklés, hanem a belső rend, a béke és a nyugalom fentartása. Bartha Albert hadügyminiszter erős kéz­zel hozzálátott, hogy a békeállam rend­iének megóvására szükséges védősere­get szervezze, mely munkában őt lelkesen támogatni mindenkinek hazafias köte­lessége. Németországban a bolsevikiek vereségei szen­vedtek. A német független szocialisták — ép úgy, mint -Magyarországon — nem teszik ma­gukévá a bolseviki programmot és a legszél­sőbb árnyalatot: a varfszocialistákat kizárták a kormányból. Híndenburg bejelentette a kato­natanácshoz való csatlakozását. Német-Ausztria proklamálta a köztársaságot és a német köztársasághoz való csatlakozását. Berlinben teljes a nyugalom és példás rend uralkodik. Német és angol tengerészek, vörös lobogó alatt egyesülve, közös forradalmi flottát alakítottak. Szombaton, e hú 16-ún proKlamőljOK Budapesten ii magyar Köztársasagot. Búza Barna miniszter újból kijelentette, hogy azok a hazatérő katonák, akik zavargásokban vesznek részt és nem jelentkeznek szolgálat- tételre a Nemzetőrségnél, nem kapnak fördet. A katonák földdel való jutalmazására nézve a szükséges előkészítő munkálatok megindultak. Nemcsak Budapesten, hanem az egész országban már teljesen helyreállt a belső rend. A háború és a béke határmesgyéjén. Irta: Padányi Andor kir. tanfelügyelő. Hosszú ötven hónapon keresztül dühöngött a fékevesztett gytt'ölet közöttünk. Rohamai feltiimu'tak min­den képzeletet. Ami piszkot, roncsot kivethet magából a fenekestő! fölfor­gatott tenger, ami fájdalmat, könnyet, vért és hullát magaba rejtett már ős földünk, mindent tömörítve találtunk a világháború ötven hónapos őrjön­gései közepette . . . Még egy utolsó, velőkig ható vonaglást hallatott ez a rémes vihar október havának utolsó- előtti napján 8 az azt követő éjsza­kán, amikor azt hittuk már, hogy kettészakad a föld alattunk és eltemet mindent, a könyörület e feszített hi­tet, a kétségbeesés határá'g Űzött re­ményt, a fuldokló szeretetet, mindent — a nemzet lerongyolt véres testét s a rohamos csalódásokban kiégett lelkét; — amikor ezt hittük, ezt vár­tuk már csupán az a rémes vonag- lása a viharnak hirtelen a nemzet testéből kitörő egy hatalmas üdvrival gásba fűlt: Éljen a független Magyar- ország 1 Éljen a béke s annak bor dozója a népuralom !. . . A ketté vált föld összecsapott újra alattunk és magába temette a háború, a gyűlölet, a dölyfösség, a kard ural­mának sötét szellemét, eltüntette a történelem színpadának ezen iegnjabb j felvonásából a sötét szellem összes ; csatlósait, hatalmas nyomásával egy i pillanat alatt felolvasztotta összes h i- rangjait . . . Nincs ma többé aki mást j akar és nem bekét, aki mást dicsőit, nem a béke szerzőjét! . . . ... A levegő még reszket a rétn- liires pergőtüzek morajától, még nem | tisztult meg a merges gazok ózoné­tól... A háború bűze még nem hagyja \ nyugton ernyedö idegzetünket, de ’ már ..esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk !“ Nem leszünk a pokol őrjöngő hatalmának a rabjai, nem áldozzuk fel többé értelmünk évszá­zadokon át gyűjtött termését, nemes érzelmeink apró örömeiből szőtt bol dogsagunk&t rabtartóink dölyfös szen­vedélyeinek ... Esküszünk, hogy fel­ébredtünk dermedt álmunkból és ez d- tul magunk intézzük sorsunkat, irá­nyítjuk. gondolatainkat, akaratunkat és cselekvéseinket... Megesküdtem magara is. Megköny- nyebbült a keblem, mert negyvenhat hónapon keresztül vajúdott lelkem ezen eskü letételével. 1914 decem­berében fogamzott meg bennem abban a pillanatban, amikor életein minden idegével megutáltam a háborút . . . Ezért engem nem szédít meg a világ- esemenyek ezen hatalmas lendülete, mely lerántja az Isten kegyeiméből volt császár fejéről a koronát . . . Ennek be keliett közetkeznie, mert különben hazugságokon épült volna -fel az erkölcsi világ rendje. Es aho­gyan ez bekövetkezett, éppen úgy következik utána a könyörtelen igaz­ságszolgáltatás másik fe e, mely ki­csavarja a bosszuáilás fegyverét a győzök kezéből is. Elérkeztünk a nagy leszámoláshoz, ahol ki ki belső értéke szerint becsül­tetik meg, minden nép a háborúból szerzett okulások mértéke szerint. Az Ítéletet nem a kard eles hegyével fogják megírni, hanem a béke árát í képező szenvedésekben kimúlt hősök ! porladó csontjaival és a romok el- i takarításán véres verejtékkel küzdő munkások izmos karjaival. A háború, I a fegyveres hatalmak háborúja már meghalt, a béke, az alkotó munka hatalmának a békéje azonban még ! nem született meg, de utón van már. Ne csüggedjünk mi, akik túléltük az 50 hónapig tartott háború borzalmait,- szenvedéseit, nélkülözéseit, vérlázitó ! aljasságait, elbírjuk, elszenvedjük a béke vajúdásának kínjait is, hiszen most már tudjuk, mért szenvedünk I Legyen ez az átmeneti időszak a kiengesztelődés, a magabaszátlás, a ránk akgatott hazugságok felismeré­sének és levetésének az ideje. Adjuk vissza mindazt a tűzvészben kifosz­tott nemzetnek, amit tehetetlenségé­ben elraboltunk tőle; döutsük le a pénz istenének emelt oltárokat s ál­dozzunk az ember8zeretetben mindent kiegyenlítő igazságnak... A lerongyolt, megalázott, javakban szegénnyé vált országnak csak erkölcsi téren lehetnek gazdagjai, csak az emberszeretet fényeiben lehetuek pa­zarlói. Aki ezt nem érti és nem érzi meg, az ne esküdjék fel az uj eszme­világ harcosának, mert hamis esküt tesz s legfülebu arra számit, hogy a béke csendjében zavartalanul U bet halomra harácsolt kincsein. Adjuk vissza a múltnak mindazt, ami nem életképes a jövőnkben ! Ha nehezünkre esik is megválnunk sok olyan eszmétől, amit nevelésünk, kör­nyezetünk, a mindennapi élet leve­gője csempészett belénk s amit őseink­től ránk hagyott nemzeti ereklyeként őriztünk keblünkön, — alakítsuk át elménkben és szivünkben a ház fiság érinthetetlen dogmaként őrzött fogal­mát az egész emberiséget megváltó uj eszmék hatása szerint és legyen bátorságunk annak a valóságnak a meglátására, hogy amig külterjesen gyarapítani kívántuk a magyarságot, az ős magyar f-j természetes szapo rodásának a föltételeit elhanyagoltuk, egykéztunkj a közegészség törvényeit írott malaszttiak hagytuk, a népmű­velést pártpolitikának szolgáltattuk ki, közgazdasági politikánkat a piu- tokrácia és a latifundium számára adtuk bérbe állandó versenyfutások rendezésére. Mi, a nép, a nemzet zöme csak statiszta-szerepet töltöt­tünk be ebben a nemzeti színjáték- baü, éljeneztünk és abcugoltunk, felemeltünk és lerántottunk nagysá­gost s közben gyönyörködtünk az elénk festett légvárakban . És mi lett a vége ennek a játék­nak ? Gyűlöltünk mindent, ami nem magyar és meggyülöltettüuk minden­felől!... Gondolkozzunk és alakul­junk át a világbeke embereivé ! . . . A harctéren megvakult katonák ­segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankhoz : Pesthy Béla Szekszárd 2 — Összesen : Eddigi gyűjtés: 2 — 6139.73 összes gyűjtés: 6141.73

Next

/
Oldalképek
Tartalom