Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-10-10 / 41. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 41. szám Szekszárd, 1918. október 10. Előfizetési ár: Egész évre ....................24 korona Fé l évre........................12 » Negy ed évre .... 6 » Egyes szám ára . . . <8 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nyílt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkínt egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: II. Szerkesztőség: Bezerédj István-ütca 5. szám ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. j Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Hang a faluból. A fővárosban sokat beszélnek a demokratizmusról, amit itt mindenki akar. Kérdezd meg a falusi népet, akarja-e — és vállát vonja rá. A zsellér soha se lesz egyenlő a birtokos gazdával, az már szent, mert a magyarnak az az érzése, hogy különb nemzet a többinél, annál az egyéni önérzetnél kezdődik, hogy különb ember a másiknál. De azért a zsellér meg a kisgazda egyformán dolgozzák a földet és a faluban a legértelmesebbet választják meg bírónak. Ez a büszke népek demokratizmusa; ami ennél több és cszményiesebb, azt meg nem értik. Uj minisztériumokat szerveztek és ezernyi kéz faragja születendő uj törvények bölcsőjét. Mindez igen szép, de ne feledjük el, hogy a boldogító törvényekből, intézkedésekből a falvakban élő milliónyi embertömeg közé csak annyi megy át, amennyi a falusi jegyző elméjén és munka- képességén átszűrődhetik. Törvényeink értékét a falvakban egy-két ember arravalósága dönti el. A kultúra, a művelődés lakosságunknak legalább , hatvan százalékára nézve azt ' TÁRCA. Somorján Gábor esete.* Irta Bodnár István. — Biró uram, megkövetem aláson, lenne egy két bátor szólásom . . . — Ki vele! De gyorsan nyöszörögj, mert még majd elvétem a pak- szqs Írást . . . Ahun van la, csak az Isten órizte a Kocza Mihály holdas •sikaját, hogy a malacok közé nem irányétottam! — Hász, igenis . . . Csakis azt szeretném megtunnyi, hogy mennyi ma hivatalosan egy pofon ángáriája? — öt pengő . .. — Ajha, őt pengő ? Különös, sőt furcsa . . . Négy esztendővel egy hónapos malac vöt ennyi, de annak az ára ma — száz peDgő . . . S annyi kínnal, kiállással akár egy — bornyu is megszületik, aki pedig ma két. ezer korona .. . S egy pof még ma is csak ötös?! — Kaptad ? — Kaptam is. Attam is . . . — Hát igy lehet némi nemű különbség. Mer például, ha én tanál- lak téged pofonteremtenyi, azér egy veszekedett fitying sem dukál, ügy se mersz bepanaszlani. De ha te vetemednél arra a — betyárságra, hogy izé .. . mondjuk, pofon üss, azér becsuknak, mer én vagyok a — közhivatal . . . — Hát én, a kisbiró, nem a vagyok ? * Megjelent a Budapesti Hírlapban is. jelenti, hogy vannak-e jó falusi | iskolák. Népünk életereje, fajunk termékenysége azzal az egyszerű kérdéssel függ össze: van-e orvos, patika, kórház. A takarékosság és vagyonkezelés attól függ: jók-e az utak. van-e vasút. Nagyon egyszerűek hát a fejlődés demokratizálásának feltételei a falvakra nézve. Nem kell erre kitalálni a gépet, csak a régit kell megolajozni ott, ahol nyikorog. A falu a magyar népélet gépszerkezete, az olaj pedig a fokozott állami gondosság, mely átviszi a falvakba a kultúra és a haladás erőit, a szépet, a jót, a hasznosat és általában a fejlődöttebb emberi életet. Ez a népies politika; minden más csak levegő és levegő. Most pénz is akad a falusi nép ládafiában több, mint valaha. Most van itt az ideje annak, hogy haladásra szervezzük a falut. Mert ha annak népe nem bir bennünket követni gondolkozásunkban és a haladás élettörvényeinek felismerésében, — akkor céljainkat sem érti meg és ami még nagyobb baj: mi sem értjük meg őt és igy nem találjuk meg egymást. Mily szerencsétlenség pedig a nemzetre nézve, ha a vezetők és vezetendők között szakadék nyílik, ha a vezetés elnyeréséért harcba vetett büszke jelszavaink a milliók lelkében legfeljebb naiv és hamis fogalmakat keltenek, de nem tudják felkelteni a lelkesedést, a hitet, az összehúzó nemzeti érzést. Jelszavak és eszmék, mik most ütközőpontjában vannak politikai életünknek, a magyar néplelket idáig meglehetősen hidegen hagyták. Elménk munkája nem találta meg még az utat a szivek dobbanásaihoz. Urak! Emeljétek közelebb magatokhoz a nép értelmét, vagy hajoljatok le közelebb a nép érzéseihez. Eresszétek a kultúra melegéhez a falvakat, ti pedig menjetek és tanuljátok meg, hogyan élnek és gondolkoznak az emberek Budapesten túl, a szántótöldek határaiban. Föld kell a népnek: elhiszem. Jog kell a népnek: azt is elhiszem. De a gazdagság ereje és a jog hatalma puszta eszköz — és az eszközökért való harc megindítása még nem elég. — Amint az egyéni élet teljességéhez szükséges a hit és a céltudat, úgy a nemzeti élet folytatásához a nép lelkét átható nemesebb vágyak kellenek, nemzeti célok, magyar remények. Gondoskodjatok arról, hogy a nép a demokrácia mellett megkapja a magyarság géniuszában való fejlődés büszke gyönyörűségét és a hétköznapi munka mellé megkapja a hazafiság ünnepi gondolatait. Buday Barna. Felhívás a tolnavármegye közönségéhez! A katonák mind nehezebbé váló kellő ellátása, a beszerzés mindinkább növekvő nehézségei és főleg a tábori csomagforgalom lassúsága és bizonytalansága arra késztetik a Hindenburg tábornagy nevét viselő cs. és kir. 69. gyalogezred alólirott parancsnokságát, bogy a hadsereg főparancsnokság engedélyével a hadkiegészítő parancsnokság székhelyén Székesfehérvárott szeretetadom ány- csomag feladási irodáját nyisson, melynek célja első sorban az, hogy katonák hozzátartozói által az egyes katona részére szánt élelmi vagy egyébb szükségleti cikket tartalmazó csomagok a lehető leggyorsabban jussanak el a címzettekhez, másodsorban pedig, hogy egyes nemes szívű adakozók által az ezred részére küldendő szeretetadomá- nyok a legénység ellátását a lehetőséghez képest javítsák és igy a harcztéri szolgálat felette súlyos napjai enyhittessenek. Alnlirott ezredparancsnokság felhívja a vármegye közönségét, hogy a fent jelzett nemes czélt minél több szeretetadomány juttatásával támogassa. — De biz te is a vagy. Ki ütött pofon ? — Először is Sovány Tera, a — feleségem . . . — Hohó, barátom, az semmit sem számit, mint a kutya nyakán a tavalyi ebbárca. Az ilyen pofleves nagyon olcsó. Mer — báziorvosság, nem — patyikaszer . . . Szégyelleni azonban szégyelbeted magad . .. — Azt mán — nem ! Legfeljebb a falu röstelheti, hogy a hitös kis- birájának ilyen vékony nádpáca su- hogót ad. — Eltörött a hátán . . . — No, ládd fiam, e mán beszéd! Mindjárt ezen kezdhetted volna. Hogy is vót a sor? — Hát instállom aláson, ahogy rügvel felkelek . . . — Tyüh, az árgyélusát, ne kezd ilyen messze. H:sz mindjárt csendítik a delet. Rövid légy, mint a segédjegyző ur — nyári bugyogója, akinek legfeljebb a térdig fityeg le a — szára! — A. leszek . . . Hát amikor tiz óra tájon a biró uram a markomba nyomintotta a bázalnivaló írásokat, elgondoltam, hogy mi a veszekedett ördögnek keressem én Mákos János Makk komámat a lakásán, egy jó félórányira a faluvégén ? Olyan bi- zomos ü pont tiz órakor a Rozec vájg kocsmájában, mint az aludttejre s utána az uborkalére vagy dinnyére a — hidüglelés, vagy nálam fertálykor a — végrehajtó 8 meg mostan la, a térgyem kalácsában a nyilamlás . . . Hát, rittig ott vót. Mondok neki. No, koma, a törvényen lész sorod I — Kikérem magamnak. Nincsen nekem semmi bajom a törvénnyel . .. — Néked nincs. Csak — a törvénynek van tevéled . . . Ihon la! Markába nyomintom a végzetet ! — Ű nézi, forgatja . . . Elkezd haho- tázni. Rötyög. Csapkod összevissza a kezével, úgy hogy a torkomba bellebbezi a pipaszárt . . . En hőkölök, curukkolok. Hát igy biz szépen bekönyökölöm az esztra uriivó- szoba öveg ablakát. S még U neki állt feljebb : — Komám ne törj! Nem tudod a tizenegyedik parancsolatot?! — De mán ezt te fizeted. Ha még olyan jó komám vagy is! — fut el a pulyka méreg. __ — Hát jó. Ögye a fene. Egy li- tyerrel több viz a pap mög a rektor kommenció borába, — kikerül a zablak ára . . . Hanem te Gábor, ilyöt még nem öttél. De én sem ám, a mióta — két ágú vagyok! Ez osz- tán gyorsboszorkányság. Hát komám, emlékszel-e rá, amikor ezelőtt négy és fél eszteodővel Kis Ferke Dudás, itt ezen a szent álló helyen fejbe érdekelt az ólmos botjával s én meg a literes üveget viszonoztam oda a feje lágyához . . . — Persze, hogy emlékszem. Isz én is kaptam egy üvegszilánkot belőle a bal szemembe. Rögglig köllött ásztogatni vörös borral —• bévülről a mig kigyütt . . . — Az ám . . . De bon vagyon ü, a szegény jó Kis Ferke Dudás komám azóta! Mmdjárt a második hónapban elesett — Ravasz zszuká- nál. (Ravaruska). A felesége már kétszer is férjhe ment. Először a Csap Miska sógorhoz, akit még Bódi (Brody) mellett trafáltak fejbe. Most meg a Tálos Mihály Bakó bitöse. Mán három gyerekök is van. Igaz, hogy egybasi — ikerek . . . No, hát ballod-e Gábor: ne kacagja az embör a torkodra a pipaszárt, hogy azér a kis vilnnciáért a törvény csak moBt keresi a Kis Ferke Dudás súlyos testi sérülését, amikor ü már régen meg is hótt — másmi által... Mög oszt, mikor azután a kis sor után ki is békültünk és még komák is lőttünk! De a lipityánkáját neki, erre a hadi gyorsaságra már csak megérdemelünk egy porció Bzilvórist? — De meg ám kettőt is! — Mög is ittuk. — No még egyet 1 — Azt is megittuk . . . — Te Gábor — fogyott el végre a biró ur türelme, a fejedhez pászi- tom ezt a téntás kalamárist, ha még egyet megiszól . . . — Hát iszen épen az a baj biró uram, hogy nem ihattam mög. Mer az ablakon át arra láttam eldefenyé- rozni a Sári Estánnét .. . Gyönyörű jószág ... úri portéka . . . ' — Nekem mondod azt ? — Úgy hintálózott a két csipeje, mint a vásári ördögmotollán az an. gyalfejü halleány ... és messze fé- • nyeskedve táncolt az arany fülbeva- I lója, mint izé . . . nyári zivatarban
