Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-09-26 / 39. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 39. szám. Szekszárd, 1918. szeptember 26. Előfizetési ár: Egész évre....................24 korona Fél évre .......................12 » Ne gyed évre .... 6 > Egyes srám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nviliién petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik helenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-uica 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. / A lét, nem lét kérdése. Shakespeare halhatatlan darabjában Hamlet királyfi gyönyörűen elmélkedik a lét vagy nem lét kérdése felett. Nekünk magyaroknak is éppen igy magunkba kellene most szállanunk, mert Magyarország is most ért el a lét, nem lét kérdéséhez. Száz, meg száz diadalmas csatában, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, agyongyőztük magunkat. Szövetségeseink segítségével megtisztítottuk ezeréves országhatárunkat a külső ellenségektől. De „ne tapsolj, hazám!“ — ezt kiálthatjuk Petur bánnal, mert lám-lám, még*most is vete- getik a kockát szép országunkra, akár csak annak idején ama bizonyos Krisztus-köpenyegrc. Azt hiheti ük, hogy Oroszország nagy vérvesztése évtizedekre eltemette az úgynevezett nagy szláv kérdést, s legalább is holtpontra jutott az, úgy hogy Magyarország zavartalanul reáfordithatja minden energiáját a belső konszolidáció égetően szükséges nagy munkájára. Balga hit volt ez. Ellenségeink sokkal jobban ismernek bennünket, mint mi saját magunkat. Amikor észrevették, hogy fegyverrel nem üthetnek rést az ország határán, mert hon- védeink ércíala áttörhetlen, elővették a régi kipróbált méreg recipéjét, a lelkimérgezés, egymásra uszítás bevált módszerét. Amig mi veszekedtünk, egymás torkán tartottuk kezeinket, alapjában véve alárendelt kérdésekben lejárattuk legjobbjainkat, mesterségesen előrángatott kérdésekkel elvakitottuk a nemzet tisztán látó szemét, hirtelen megérett a nagy nadragulyabokor, s ma annak felhigitott levétől kó- tyagos ellenség, jóbarát. A délszláv mozgalomnak csattogó agyarrá nőtt az eddig is sokszor reánkvigyorgatott foga. Az antant tervszerű bujtogatása felforralta a régi gyülőlség epéjét. Már nemcsak a hosszú pórázra eresztett cseh oroszlán csapkod kettéhasitott farkával, de a vitéz fegyverbarát, a velünk együtt legtöbbet vérzett horvát nemzet is kész inkább legádázabb ellenfelével, a szerbbel egy tálból enni az éretlen cseresznyét, csakhogy Magyarország történeti jogon alapuló aspirációi elé sziklákat gördítsen. A kedves Bécs is csupa „kenyéririgységből“ konspirálni kezd ellenünk, vígan fraternizál Prágával, máris tiltakozik az úgynevezett „magyar megoldás“, vagyis az ellen, hogy Bosznia és Hercegovina, vagy tán Dalmácia Szent István birodalmának kiegészítő részévé váljék. De ha a „hű csehek“ 13 vármegyét követelnek az ország testéből, Ausztria szerényen megelégszik három határszéli németlakta vármegyénkkel is, ez esetben kész ő is előre tolni a „magyar érdek“ kátyúba rekedt szekerét. Mindez a sok és nagy kérdés most fő a diplomácia nagy boszorkányüstjében. A kavargatás- hoz, mi’is küldtünk ki szakácsot, Tisza István gróf személyében. Valószínűleg azonban ő már csak a tálaláshoz ér, vagyis későn, mert addigra régen el lesz sózva a leves, amiben talán nemcsak a régi, de az ujabbi magyar politikának is nagy része van. Mert hát nem is lennénk magyarok, ha még most is nem a politikai gyülőlség uralkodnék a lelkűnkön. Ha utravalóul nem gáncsot, apró cselszövést, fondor- ■ latot csempésznénk homo regius- unk utitarisznyájába s ha már is* nem előzetes kárörömmel kisérnénk őt nemzetmentő nagy utján. Pedig ha valaha, most kellene egy testté összeforradni ennek a szerencsétlen nemzetnek. Lejárt a kicsinyeskedés, apró huzavona) gáncsvetés, nyelvöltögetés ideje, ma minden becsületes magyar embernek össze kell fogni, mert csak ezen az erős falankszon törhetik meg a külső és belső ellenségeink ereje. Meg kell érteni minden magyar embernek, hogy Magyar- ország csak a dualizmus keretében őrizheti meg nemzeti függetlenségét s biztosíthatja jövőjét, a trializmus megteremtésével azonban délen nyitja meg annak az elöntő árvíznek a zsilipjét, amelyet északkeleten az orosz agyagkolosszus lábának kiütésével már eltömni vélt. Vigyázzunk tehát a harctér mögött* lezajló eseményekre. — Hamletiéi szólva: „A lét, nem lét kérdése ez!“ B> A MbeteMzanatóriumért. Az elmúlt héten az első adomány: 10.000 korona Apponyi Sándor gróf v. b. t. t., vármegyénk illusztris főurától érkezett, aki csak pár hét előtt juttatott a megyei anya- és csecsemővédőegyesületnek 50.000 koronát és akinek nevével nemcsak a helyi és megyei, hanem az országos közjótékonyság terén is állandóan vezető helyen találkozunk. Széchenyi Domonkos grófnak 50.000 koronás adományát hamarosan követte a második 50 ezer korona és pedig Bisckitz Arthur földbirtokos jóvoltából, aki kegyeletes érzéssel a múlt télen elhalt bátyjának, a jótékonyságáról közismert Bisckitz Jánosnak emlékére 50.000 kor. n. é. 6°/0 hadikölcsönt ajánlott fel a , Szekszárdon létesítendő tűd vészellenes kórház céljaira, aminek alapításához, amint azt Apponyi Rezső gróf főispánhoz intézett levelében írja, bátyja még életében készült hozzájárulni. Veszelei Zsigmond dombóvári nagybérlő, aki ugyancsak készséges támogatója minden közérdekű mozgalomnak, 10.000 koronát, ifj. Leopold Lajos nagybérlő, akinek nevével, amikor jótékonyság gyakorlásáról van szó, mindig az elsők között találkozunk, ugyancsak 10.000 koronát, Vásárhelyi Ernő felső- leperdi nagybérlő 5.000 koronát és Hirsch Ignác és Ernő tamási nagybérlők 3000 koronát juttattak a nemes célra. A kereskedővilágból eddig Kramer József szekszárdi bor- kereskedő 5000 koronát és Ganser Adám szekszárdi kereskedő 1000 koronát adományozott. A Kerékjártó-hangvcrseny — tiszta jövedelméből 1000 korona jutott erre a célra, a többit a j népsegélyző-iroda kapta. Bajó Pál főszolgabíró, a köz- j ponti járásban szervezte az akciót. E végből kedden délután népes értekezletet hivott egybe a vármegyeház nagytermében, kifejtve a mozgalom kiváló emberbaráti jelentőségét és lelkes szavakban hívta fel járása közönségét a csatlakozásra. Körülbelül 200-an vettek részt az ér- | tekezleten és egyhangúlag a legkészségesebben ajánlották fel legmesszebb menő támogatásukat. Egyúttal megalakították a központi járás szervező-bizottságát. Elnök lett: Csapó Dániel tenge- lici nagybirtokos, — társelnök : Hradek Károly bátaszéki plébános, jegyző: Zsigmond Elemér, j A helyi bizottságok a központi : járás községeiben a következőképpen alakultak meg: Alsónána : Theierle Henrik elnök, Jákob Konrád jegyző.— Alsónyék: ! Dr. Szappanos Gyula elnök, Molnár Dezső jegyző, Bocskár Ferenc^Jfj. Zsikó János, Tóth Péter István, — Bála: GyörkőFerenc elnök, Sztrokay Nándor jegyző, Hütnegi Mihály, Keczeli Vendel. — Bálaszék: Hradek Károly elnök, Joó Károly jegyző,’ Pongrátz Lajos pénztárnok, Rosenberg Mátyás, Mayer Alajos, Eller János, Weidinger Lipót, Schwarcz József, Hermann Bálint, Rehr József, Faith János, Szigfill Antal, Schwarcz György. — Decs : Fehérvári Ferenc elnök, Mező László jegyző, Szőke István pénztárnok, Tóth Pál, Dani János, Gáspár István, Asztalos János, Dániel Pál. — Gindlicsalúd; Sebestyén Károly elnök, Tóth Lajos jegyző, Zsidó Lajos pénztárnok, Junkuncz János, Pintér András, Jilling Ferenc, Takács János, Thuler Péter. — Harcz: Szolga István elnök, Danóczy Géza jegyző, Renczes János pénztárnok, Doszpod Pál, Vörös Gábor, Vörös Pál. — Mözs : Rudolf Mátyás elnök, Csőri Ferenc jegyző, Erdősi János pénztárnok, Klem János Fok, Klem János Kurtnakkex-. — Őcsény: Szilágyi Béla elnök, Győry János jegyző, Görcsös János pénztárnok, Nagy Pál Sándor, Kovács Benő, Nyéki József) Horváth József. — Sárpilis: Babay Béla elnök, Koroknay József jegyző, Horváth János pénztárnok, Kovács Sándor. — Sióagáid: Sági György elnök, Herczeg Dénes jegyző, Bars György Fejős pénztárnok. — Simon major: Kis János elnök, Steiner Jenő jegyző, Kis István pénztárnok. Varga János, Tóth István, Mercz György. — Szedres: Heilmann Béla elnök, Müller Lipót jegyző, Acsádi József pénztárnok. — Tolna: Fekete Ágoston elnök, Máté Károly jegyző, Szili János pénztárnok, Ezer József, Müller József, Herczogh Elemér, Sckneringer Józsit’, Lengyel Ferenc, Krammer Miksa, Virányi Károly. — Várdomb: Földes Dezső elnök, Darányi István jegyző, Schmidt József pénztárnok, Herbech János, Mayer Ádám, Jahi György. Az egész vármegyében folyik a szervező munka — fel a szivekkel! — adakozzunk minél többen és minél többet! A bécsiek bálnia. A bécsi nyaraló gyermekek ellátása körül a legmelegebb vendégazerétetet tanúsította Tolnavármegye minden községe, ahol csak ilyen gyerekek voltak. De a bátaszékiek különösen kitettek magukért. — Ezen a derék nagy községen egyébként is meglátszik a gondos vezetés és a társadalmi együttműködés. Megértő és érző lélekkel vesz részt minden nemesebb emberbaráti s hazafias jótékonysági mozgalomban. A gyerekek gondos ellátása körül különösen vetélkedett egymással az.ottani lakosság. Ki is hizlalták a szegény, kiéhezett bécsieket, úgy hogy egyesek 10—18 kiló testi gyarapodást mutattak fel 6 hét alatt. Hálájuknak azonban a legbeszédesebb bizonyiiéka az alábbi nyilatkozat, amelyet az ottani csoportvezető juttatott lapunkhoz : Nyilvános köszönet. Mindazon kicsi és nagy bécsi nevében, akik Bátaszéken olyan rendkívüli fogadtatásban és kitűnő ellátásban részesültek, ezennel legmélyebb köszönetemet nyilvánítom. Hasonlóképpen hálás köszönetét mondok a Bátaszéken működött bizottságnak, amelynek tagjai ott tartózkodásunk következtében annyi sok
