Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-08-01 / 31. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 31. szám. Szekszárd, 1918. augusztus 1. T0LHAVAH EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ...................20 korona Fé l évre.......................10 . Ne gyed évre .... 5 > Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nyilt- lér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A uórmesye közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága július hó 31-én tartotta meg szokásos nyári rendes közgyűlését, még pedig tekintve az aratási szorgos időt, eiég nagy érdeklődés mellett. A közgyűlést dr. Apponyi Rezső gróf főispán nagyhatású beszéddel nyitotta meg. Tömör, erőteljes, a meggyőződés belső hevétől áthatott szavai a szivek mélyéig hatottak 8 férfias erővel verték vissza a trón és nemzet közt viszályt szítani kívánó gonosz szándéka orvtámadásokat. A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott s osztatlan tetszéssel kisért beszéd a következő: Tek. Törvényhatósági Bizottság! Midőn a mai közgyűlés napirendje előtt felszólalok, teszem ezt azon szándékkal, hogy visszautasítsam azt az ujonan felburjánzott és piavei offenzivánk óta kűlönösep megszapo- rodott*Bzámtalan pletykát és rémhírt, azt a temérdek rágalmat, mely népűnk egészséges gondolkodását megmételyezni szándékszik és mely vakmerő arcátlanságában még a királyi trón elé is merészkedett. Nem csupán a Felséges uralkodó - pár iránt érzett köteles tisztelet, avagy e képtelen rágalmak megcáfolása késztet engem szólásra, hunom az a törekvés, hogy inneu Tolnavármcgyé- ből is,— mint a küzdő és vérző Magyarország valamennyi tájáról, — megadjuk a választ arra az aljas aknamunkára, melyet az entente ellenünk megindított; és hogy újból leszögezzem azt a tényt, hogy a mi elszántságunk és győzelmi akarásunk ma is változatlan és megingathatlan ; jöjjön a támadás bárhonnan és bármilyen eszközökkel. Az orgyilkosság, a titkos cselszövések, az éhségblokád, az árulás és hitszegés után az entente fegyvergyárából egy uj fegyver került elő: a rágalom és titkos konkolyhintés. Gonosz agyban fogant és hiszékeny egyénektől terjesztett mesék, melyeknek céljuk, nemzetünk tervszerű elidegenítése koronás királyától. Nyilvánvalóan idegen szerzemények, mert népünknek nem sajátja az orvul támadás, a meglesés és a kátmegetti rágalom ;• szándékuk pedig bizalmunk megrenditése, harci készségünk gyengítése. Jól tudják ellenfeleink, hogy a nagy német birodalom mellett, melyik nemzet erejétől keil tartaniok, tudják, hogy sikert addig elérniök lehetetlen, mig magyar királykíisóggel, magyar hazatisággal állnak szemben ; épp azért irányítják mérgezett nyilaikat a Felséges uralkodópár ellen, épp azért akarnak a trón és nemzet közé. éket verni. Az ententenek azonban ezen legújabb cselszövése éppúgy összeomlott nemzetünk egészséges gondolkodásán, mint ahogy számtalan yé £es támadásuk omlott össze katonáink hősi bátorságán. Nemzetünk felháborodással és megvetéssel utasítja vissza mindama aljas rágalmakat, melyek a magas uralkodó pár és különösen Felséges királynénknak személyét akarták befeketiteni s'immúr alig van megyéje, alig van városa Magyarországnak,mely ezen felháborodásának, valamint törhetetlen ragaszkodásának és hűségének kifejezést nem adott volna. Pozsony ősi koronázó város falai között , újból felharsogott a „vitám et sanguinem" és zug visz- hangja szerte az országban a kárpátoktól Erdély bérczeiig. Indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság részt kérve az egész nemzetet átható hűséges ragaszkodásból és alattvalói szerétéiből, mondja ki, hogy: .1 vármegye közönsége a királyné Ö Felsége személyével kapcsolatban, tervszerűen megindított és a: ellenség aknamunkájára visszavezethető aljas és képtelen híresztelésekről megbotránkozással és mély megvetéssel vett tudomást s hagyományos és ezúttal is kifejezni kívánt törhetetlen hőségétől indíttatva, Felséges Asszonyunk, Zita királyné magas személye iránt érzett odacfcló szereidének és ragaszkodásának ad kifejezést; végül elhatározza, hogy ezen határozatát hódoló felirat alakjában a legmagasabb Írón zsámolya elé juttatja. A lelkesen megéljenzett s egyhangúlag elfogadott indítvány után következett a tárgysorozat: Az alispán gondos, kimeritő jelentése, melyet lapunk más helyén ismertetünk, tudomásul vétetett. Az ezzel kapcsolatban Dicenty Pálnak az állat- rekvirálásra vonatkozólag tett indítványa, mint az állandó választmány javaslata szerint gyakorlatilag kivihetetlen felett a közgyűlés napirendié tért; ellenben elhatározta a közgyűlés, hogy a rekvirált marhaárak alaésonysága miatt a gazdaközönség körében észlelhető elégedetlenség kiküszöbölése és a becses bonyhádi tájfajta marha- állomány kímélése céljából felir a kormányhoz, hogy a szarvasmarhák rekvirálásánál a rendes forgalmi ár lehetőleg betartassák és hogy elsősorban lehetőleg oly vidékekről rek- viráljanak, ahol másfajta szarvas- marhák vannak. Dőry Jenő dr. nyugalm. szolgabiró helyére a kijelölőbizottság, melynek tagjai Fekete Ágoston, Nagy István, Friihivirth Jenő dr., Török Béla,- Sztankovánszky János és báró Schell József voltak, elsősorban dr. Kunczer Jenő, másodsorban Szakonyi István közigazgatási gyakornokokat jelölte. Névszerinti szavazás kéretvén, annak eredményéül a beadott 97 szavazatból 69 szóval dr. Kunczer Jenő választatott meg, akit, mint megválasztott szolgabirót a főispán meleg szavakkal üdvözölt, kifejezve azon reményét, hogy teljes munkaereje kifejtésével igyekezni fog tiszttárSai nyomdokait a hagyományossá vált szellemben követve szolgálni a vármegye érdekeit. Egyúttal a főispán Szakonyi Istvánt tb. szolgabiróvá nevezte ki. A közigazgatási bizottságban elhalálozás folytán megüresedett tagságra a beadott 64 szavattal, tehát egyhangúlag Kovács S. Endre vá- lisztatott meg. AStyrum—Lymburg választmányba beválasztatott dr. örffy Gyula, a községjegyzői nyugdijválasztmányba pedig dr. Mayer Gyula. Wekerle Sándor dr. miniszterelnöknek a kormány kinevezését tudató leiratára a közgyűlés egyhangú helyesléssel a következő határozatot hozta: Tekintettel azokra a rendkívül nagy horderejű szolgálatokra, melyeketWe- kerle Sándor őnagyméltósága, jövő állaniéletünk alapvető kérdésében az általános szavazati jognak a békés megegyezés alapján az ország túl-' nyomó többségének óhajához képest TÁRCA. íz«. kirSMuróczi Baromi Tamásáé szül. kisszeniczei Szeniczey Stefánia. — 1845—1918 junius 23. — Irta: Dr. Abay Nemes Gyula. (Vége.) ' Ritka módon egyesíti a széleskörű műveltséget és érdeklődést a családi erényekkel és lelki finomsága épp úgy, mint megyei és országos összeköttetései társaséletünk egyik ünnepelt vezetőjévé teszik. Pakeot valóságos központtá tette, mint főszolgabiróné lelke volt mindennek, a híres paksi kaszinói, megyei, úgyszintén pesti bálokon, részben mint bálanya, részben mint rendkivüli szépség tűnt ki. Az egész ország szine-java felkereste a hires paksi Daróczy kastélyb melyben Deák Ferenc is mindig gyakoribb és gyakoribb vendég volt. Különösen a 60— 70 es években volt nagyon látogatott a háza. Nem volt sem társadalmi munkakör, sem politikai eszmecsere, melyben szerepet ne vitt volna, éles esze, nagy gyakorlati érzéke és mindenkit elbájoló szépsége és utolérhetetlen szeretetreméltósága által. Nem egyszer választásoknál, sőt bizalmas politikai értekezéseknél is munkarészt vállalt, hogy hazája javát elmozdíthassa és azokra hathasson, akik azon szivvel-lélekkel munkálkodnak. — Gyakran megfordult nála azidőben Feridun Bey budapesti török, főkonzul, később athéni nagykövet, a nagy magyar barát s nem csekély része volt abban nagyasszonyunk tettre serkentő, buzdító, hazája javáért lángoló, honleányi nemeslelküségnek, hogy ez a Magyar Tudományos Akadémiának, több százezer koronás alapítványt tett. Báró Stein belga főkonzult szintén nagy barátság fűzte szeretetreméltó köréhez, kit vendégül is látott otthonában. — Báró Eötvös József, a csupa szív ember a leggyakoribb vendég volt a Szeniczey és Daróczy családnál s jó lelke még jobban nemesítette azokat, akiket barátságával megtisztelt. Rosty Pál az Akadémia levelező tagja, a hires amerikai utazó egész társaságot hozott magával az ország kiváló férfiaiból s mint a paksi kaszinó egykori el- nöknőjéné!, — (mieiy kaszinó hírességére jellemző, hogy a három „P“ betűvel kezdődő kaszinóknak egyike volt: Pest, Pozsony, Paks, mely még 1842-ben alapittatott) — oly nagy emberek fordultak meg, akik Széchenyi eszméit nemcsak szóval, hanem tettel is a megvalósítás felé terelték. Érdekes,hogy e három hires kaszinóban tárgyaltak nagyjaink legtöbbet, hazánk helyzetének a modern európai államok keretébe való beillesztéséről. A Bernriederek, báró Rud- nyánszkyak, Csehek, Daróczyak, Sze-. mczeyek, Tothvasadi Kornisok, Alapi Salamonok, Csuryak, Krompachi Ege- relek, Forsterek, Szentgyörgyi Horváthok, Benék, Becskyek, Gyulai Gaalok, Nedeczkyek, Barkóczy Ros- tyak, Nemeskéri Kissek, Sauskák, Schnellerek, Csabák; nemkülönben Tolnamegye alsórészéből a Gindly, Csapó, Bezerédj, Dőry, Jeszenszky, felsőrészéből Nagy Lajos, Báró Lippe, a szomszédos Fejér megyéből a Szlu- hák, Modrovicsok, Alapi Salamon bárók, Abai Nemesek, Ilorváthok, Hader családoknak ivadékai, mind tagjai, a paksi kaszinónak, részben sokak rokonai is voltuk nagyasszonyunk szükebb környezetének. — Minden fontosabb országos ügybeD össze tudta őket hozni égő haza szeretete, a közéletben oly nagy szerepet vitt nemesség itt csoportosait mindig s igen sok ideig innen nyert irányítást Tolnavármegyének, sőt gyakran hazánknak politikai belélete is. A magyar művészek közül Reményi Ede, Spányi Béfa tiszteltek meg s Aggbázi is, kinek a hires ,,Bodri uram kunyhójához“ ő ült modellt. Lotz mester is vendége volt s arc képét festette meg, nagy művészeti ihlettel eltelve elragodó szépsége által. S ha már most visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, úgy apáink, mint hires asszonyaink nagylelkűsége előtt * kell, hogy mi mostani ^emzedék meghajoljunk. Ily nemes lelkű nagyasszonyokra lenne szükség ma is, amidőn nemzeti életünkben, annyira hiányzik a békés megértés s a haza javára való együttes munkálkodást mindig megteremtő áldozatos ideális lélek, amely a kiegyezés és hazánk minden fényesebb korszakában, nagyasszonyaink szivében mindig, mint „ignis ardens“ lobogott. Karitásos működésével • is örök emléket hagyott maga után. A paksi nagy kompszerencsétlenségnél fejtett ki ember feletti munkát férjével együtt, 1887 évben. A vízből kifogottakat száraz ruhával és élelemmel látta el s ha betegek voltak, virrasztóit mellettük és elsősegélyben részesítette őket jóságos szive. A paksi nagy tűzkor, mentőmunkát fejtett ki. a szerencsétleneknek baj - lékot adott s gyűjtött részükre* mely alkalommal befolyására a nagy Feridun Bey is nagyobb összeget küldött, a paksi árvíznél pedig, éjjel nappal segítette a szerencsétlenül jártakat. A vallásos élet ápolásában, mint a 'paksi katk. legény egylet és a molgár egylet zászlóanyja s mint oltár egyleti tag is tevékeny részt vett. Vallásossága, belső, jóságos lelki életének, mint egyik legfőbb eredője, önként árasztja melegét minden cselekvésére és megnyugvást nyújt szenvedései bármely nagy hullámai között. Többször mondta, hogy az igazságot nemcsak eszünkkel, hanem szivünkkel is megismerhetjük. Szivének sugárzó melegével, lelkesedésének tüzével, a szivekbe hatoló hangjának vigasztaló erejével kiolvasztotta a közömbösség kemény Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
