Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-07-18 / 29. szám
& XXVIII- (XVI.) évfolyam. 29. szám. Szekszárd, 1918. julius 18. Előfizetési ár: Egész évre ............20 korona Fé l évre................10 » Ne gyed évre .... 5 > Egyes síim ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nvilt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: É0DNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. I Laptulajdonosok a szerkesztők. Akad-e ezer?... — Gróf Apponyi Rezsőné tüdővészellenes akciójához. — Valami névtelen fájdalom, valami körül nem irható szenvedés tölti meg a telkemet, valahányszor a szemeim meggyőződő látása és e meglátások által a lelkenibe Íródott emlékezések eszembe juttatják, hogy a vérözön e rettenetes napjaiban mily megmér- lietetlenül sok és drága fiatal élet mécse alszik ki mindörökre, mielőtt betölthette volna_ gyönyörűséges földi hivatását ... És mégis . . . valahányszor a harcmezők haláltarlóin járok « valahányszor a honvédelem csodálatos hőseinek sírjánál állok, mindannyiszor valami megértői és megnyugvó v gasztalás féle szűrődik keresztül elmélkedő elmén) emberi fájdalmain, mert a példátlan világégés halottaibarj nem a vak véletlen ; áldozatait, hanem a kultúrának, a szabadságnak, a nemzeti önvédelemnek és honszeretetnek dicsőséges vértanú t látom . . . Hiszen a sze- retetet, a megbocsátást, az Istent és hz örök egy Istenben való hitet hirdető jóságos, szelíd Krisztus megváltó földönjárása után is a tántoríthatatlan vértanuk vérükkel öntözték az Ur Jézus nyomdokain haladó „idvezitő bit'1 utait, mint ahogyan a hadban- úlló, harcoló nemzetek is vértanú vért j on’anak a ,,földi idvezülésért,“ a j szabadsággal hímezett nemzeti ön- j állóságért, a nemzeti kultúráért! És a véres valóságok ily meglátásában van íb vigasztalás! De nincs vigasztalás abban, de j | panasz, kétségbeesés és jajveszékelő j zokogás van ama rettenetes valóságban, hogy a harcmezükön példátlanul hősnek, erősnek és dicsőnek bizonyult drága magyar nemzet fiait, j a frontok mögött egy rettenetesebb j ellenség nagyobb kaszavágásokkal aratja, mint a háború legvéresebb csatái E rettenetes ellennség : a tüdcuész ! A századokra visszaemlékező tör ténelem legszürnyübb öldöklései és az utolsó négy kegyetlen esz tendőnek legvéresebb tömegmérkőzései sem döntöttek egy-ecy lökésre annyi szerencsétlen embert a meg semmisülés örvényébe, mint amily megdöbbentően sok uj sirt hántol fel mitidon esztendőben a tuberkulózis. A tüdővé*/ már a békeben is a i legrémesebb számokban szedte áldó- i zatait a nemzet iegbecsesebb és a produktív munkára legalkalmasabb rétegéből, de azok az emberfeletti : nélkülözések, megerőltetések, fázások I szenvedések, a fedezékélet, fogság, és az ezekkel járó tisztátalansagok, amelyekbe milliós tömegeket sodort bele a háború, míg bujábban termelő talajt miveinek a halál kedvenc vi rágrinak, az élénk-piros-rózsás tuberkulózis tenyészésére. Ezt a nagy nemzeti csapást még- snlyosabbá, még veszedelmesebbé te szí az a szomorú igazság, bogy bár alig van magyar család, ameiy ne j siratná és ne gyászolná egy-egy fiatal, reményteljes tagjának tüdővészbeu történt szomorú elmúltát, az egyesek, a társadalom, sőt maga az állam is, szinte összetett kezekkel nézi e borzalmas kórság garázdálkodásait. Ily, valóban elszomorító körülmények között csak a legnagyobb öröm uiel és fellobogó lelkesedéssel üdvözölhetünk minden oly nemes ke;de- ményezést, amely a tuberkulózis nemzetpnsztiió veszedelmének elhárítását célozza ; sajnos azonban, hogy ezek a nemes kezdeményezések még mindig nem képesek oly mértékben felrázni és az akcióba belévonni a társadalom szélesebb rétegeit, mint amily mértékben az nemcsak kívánatos, de feltétlenül szükséges lenne. Néhány hónappal ezelőtt főispánunk ifjú felesége: gróf Apponyi Rezsőné Öméltósága, ismételten tanúbizonyságát adta annak, hogy férje oldalán mily lelkes készséggel szolgálja a közügyet s mozgalmat indította tüdő vészben megbetegedett toluamegyei katonák segítésére. Amint e lap hasábjain figyelemmel kisérhettem, már elég tekintélyes összeg gyűlt egybe e nemes célra,, azonban meg kell állapítani, hogyha ez az összeg tizszer akkora volna is, még akkor sem szolgálhatna oly mértékben a tüdővész elleni küzdelem ügyét, mint »minőt a növekvő veszély leküzdésének érdeke fel tétlenül megkíván. Jóllehet, tartani lehet attól, hogy — ismerve a nagyközönség hamar ellanyhuló 'érdeklődését és nagyon is kimért, nagyon is korlátozott áldozat- készségét — az eddig egybegyült tőke már aligha fog számbavehető összeggel emelkedni, mégis különös szerencsének kell tartanunk, hogy ennek a nagyjelentőségű mozgalom - nak éppen a főispánné Öméltósága áll az élén, akit családjának nagy tekintélye, férjének magas közjogi állása és saját egyéni szeretetreméi- tóságával kiérdemelt általános népszerűsége szinte predestinálnak erre a fontos vezető szerepre. Meggyőződésem, hogy az ő lelkes buzgalma és nemes ambiciója ennek az akciónak oly hatalmas lendületet tudnának adni, hogy rövid időn belül biztosití.ni lehetne a tüdővész elleni küzdelem egyetlen hathatós eszközét, egy szanatórium felállítását. Ugyanis már a laikusok előtt sem kétséges többé, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem legelső feladata a fertőzés terjedésének megakadályozása, vagyis a tüdővészes fyete geknek az egészséges emberektől való elkülönítése. Ezt a feladatot csak szanatóriumok felállításával lehet meg oldani s viszont az is bizonyos, hogy a tuberkulózis betegeinek szakszerű és gyógyulást Ígérő kezelése is legeredményesebben a szanatóriumokban folytatható. Ezt a kérdést évek hosszú során TÁRCA. Szv. kiniMaróczi Daróczy Tantűiné szül. kisszeniczei Szeniczey Stefánia. — 1845—1918 junius 23. — Irta: Dr. Abay Nemes Gyula. Pakson, ebben a dunántúli szép kis mezővárosban, ahol a nagy haza bölcse, Deák Ferencz oly sok kellemes és jó lelkét vidamitó napokat élt szeretett rokonai körében, urszá gos gondjai közepette,—mindnyájunk szivét fájó érzés lepte meg: elköltözött közülünk, égbe szállt jó lelke felejthetetlen nagyasszonyunknak, aki egykor Tolnavármegye legszebb asszonya, minta gazdaaszony, a legjobb szivü s mindenkivel cs»k jót akaró úrnő volt, kinek csak barátai és tisztelői voltak, de ellensége nem. Nagy és nevezetes nemzetség ivadéka, úgy maga, mint férje. A történelem már a tizenegyedik században tud a családról s talán már az Árpádok utolsó századaiban itt székeltek őseik Pakson, Tolna vármegyében. Régi családi okmányaikból kitűnik, hogy Paks 1345-ig királyi birtok volt. Később bizonytalan időbér, királyi adományozás utján a Rátold nemzetségre szállott. E nemzetségből szármázott az u. n. Paksy család (előbb Pákosi, majd Paxi) E család utolsó sarja Paksy László volt, Paksy Jánoó és Ödönfty Judith fia, kinek egyedüli nővére, Anna Daróczy Zsigmond felesége lett. Ez a körülmény kétségtelenné teszi, hogy a Daróczy család már a XVII szazadban paksi birtokos volt. Csa ládjukból származott még Paksy Balázs is, ki 1525 evbett győri pus- j pök lett, de már 1526 évben János | nevű fivérével, Tolnavármegye főispánjával együtt a mohácsi csatában lelte hősi halálát. A Paksy család . kihaltával több százezer holdra men- j nő uradalmaikat, melyek Pozsega, j Körös, az eltűnt Orbágy, Tolna, Solt, j Fejér, Pilis, Békés és Csanád vár- : megyében fedküdtek, leány ág révén j a Daróczy család örökölte, melj c-a- j iádnak egykori fényét ma is hirdeti, j a Tétényben levő, Magyarország leg ; szebb és korhűségre még a gödöllőit j is felülmúló barokk kastélya, E csa- j Iád sarja volt, Daróczy István is, 1 ki a XVII században Tata várkapitá ny„ volt. Az 1722 évi febr. 23 án kelt egyházlátoga.tási jegyzőkönyv szerint: „Paks községe uemes király- daróczi Daróczy Ferenc tolnavárme gyei viczispán és Száraz György, báró udvari kancellár tulajdonát alkotja. Daróczy Ferenc hitvese Fiáth Zsófia asszony a paksi templom részére képet ajándékoz. Száraz György báró, Daróczy Katalin férje 90 fo rinttal járul a templom javításhoz. 1749-ben a templom hajóját a Rud- nyánszky és Daróczy családok hoz zájárulásával építik fel.“ Ebből a családból származott az a Daróczy Zsigmond kanonok is, aki az 1847- iki országgyűlésen az összes kápta lanok nevében a tizedről lemondott és a jobágyok felszabadítása érdekében szólalt fel. Pakson, amelyet, már miut fiatal, harmadik éves pap adminisztrált, több, nemes — lélekre vailó alapítványa hirdeti nevét. A most elhunyt Daróczy Tamás né nagyon közeli rokonságban állott Deák Ferenczczel, a haza halhatatlan nagy fiával. Nagyanyja, férjezett Nemeskéri Kiss Józsefné, szül. kehi- dai Deák Józefa, édestestvér néoje volt Deák Ferencznek. Eonek a Kiss Józsefnónak legifjabb leányát, Kata lint nőül vette Kisszeniczei Szeniczey Ferencz. ők voltak a boldogult nagyasszony szülei, tehát Deák Ferencz az ő anyjának elsőfokú nagybátyja, neki déd nagybátyja volt. Különben is a korán árvaságra jutott Deák Ferencz nevelését is nagy szeretettel és páratlan odaadással, főként a jellemképzósben, ritka tapintattal Deák Jósefa, a legidősebb testvér uénje vezette, kit nagy jel lerne és az igazi magyar nemzetes asszonyokat jellemző bámulatos faj szeretete és mindent mérlegelő s mindenben a legnagyobb igazságra törekvő szellemi képességei valóságos „Mater prdudeotissimavá“ tettek a családban. Ettől örökölte nagyasszonyunk is nemes szivüségét, határtalan jó ságát, a magyar közügyek iránt való éleB érzékét és azt a nagy ,,ca- ritast“ amely egész életének folyá son szivében élt és jóságos szémei- | ben ragyogva bátorított és tettre serkentett, haahiza, megyéje és köz- i sége érdekében valamit tenni kellett. Mint gyermek élénk és játékos volt, | a szabadban szeretett leginkább I időt tölteni,.melyre szép kastélyuk parkja önként kínálkozott. Kis test j véreivel, a legidősebb Ödönnel, Katalinnal, Gézával, Ákossal és a bámulatos jószívű s gyengéd lelkű Cecíliával és a legifjabb Friderikával, Deák Ferenc sok játékos örömben vett részt, midőn husvét heteiben vagy a meleg nyári hónapokban le-le jött Paksra, Nemeskéri Kiesekhez, nővéréhez Deák Jozefához, ennek halála után gyermekeihez, Sze riczey Ferenczékbez. Ilyenkor a nagy Deák teljesen rokonai szerete- tének szentelte minden .perezét, s mint ember töltötte boldog óráit, szinte felvidult s jól esett nemes lelkének, hogy levetve válláról a politikai és más országos gondokat, rokonainak adhatott felejhetetlen jó szivével kellemes napokat. Főként a ki-s Cecília és Stefánia voltak a kedvenc játszótársai s m ly örömmel C8Üggöttek rajta ezek; mily.jól találta o magát körükben. Mennyi szelídség vo.t ilyenkor Deák isoinor arcán, a jó lelkűse'g s a megelégedett boldogság mily sugárzó fény Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
