Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-07-04 / 27. szám
Előfizetési ár: Egész évre ............20 korosa Jé ! évre................10 » Ne gyed évre .... 5 » "Egyes szám ára ... 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 pejit sorig 10 K, további sor 50 i. — Nyílt- tét: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utea 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A fekete hét. Az elmúlt hét mindenképpen fekete hete volt Magyarországnak. Ha a Piave itt folynék keresztül, még inkább megdagadna a szegény magyar anyák könyé- től . . . De ne erről beszéljünk most, hanem a budapesti öt napos nyitott kapudöngetésröl. Másnak nem igen nevezhetjük a legközelebb lezajlott — ujságnélkül való napokat. Kétségtelen megállapítást nyert, hogy úgy a munkásbérmozgalom, mint az ezt követő általános sztrájk voltaképpen óriási fiaskóval végződött politikai demonstráció volt. A munkásság zöme csak a terrornak engedett, amikor egyes politikai okvetetlenkedők kátyúba rekedt szekerének partrasegité- sére vállalkozott. A munkásság saját lapja, a Népszava is belátta, hogy őket beugratták, azután elárulva, cserben hagyták, meg is mondja, ezért kellett leszerelniük. De talán más egyébben is volt az ok. Abban t, i., hogy ennek az ötnapos farkasszemnczcsnck most voltaképpen nem volt meg, mint máskor nem egyszer, az igazi jogosultsága. A valósággal éhező tisztviselői karral szemben a keresetet illetően, a munkásságnak nem lehet komoly oka I a panaszra. A szórványos bajo- i kát pedig könnyű orvosolni. — Politikai tekintetben pedig éppenséggel hiányzott a mozgalomnak — etikai alapja. A munkásság feltétlenül megkapja a régen sóvárgott s őt, miszerintünk is megillető politikai jogokat. A Károly- keresztesek s a íöldmivelő munkásság állítólagos sérelme pedig az ipari munkásságot alig érintheti. Vagy talán a nők választójogáért fáj a fejük, amelyet a három polgárival már amúgy is tessék-lássékossá tett Vázsonyi javaslata. Fáj? Dehogy is táj ezért a munkásság feje. Hanem a mások feje fáj. A hatalomból kicseppent potentátoké, akik most politikai szegénylegénykedésre kényszerülnek. S az a jó, hogy ezt ma már mindenki tudja Magyarországon. Éppen azért a mindenki által értékelt és megbecsült munkásság legyen nyugodt. Az ő mostani mozgalmukat megfojtó országos közöny, — amelyre hivatkoznak, voltaképpen nem nekik szól, de a kártyakeverő titkos kezeknek. Nem őket, de ezeket vonszolja itélőszéke elé a közvélemény és talán saját lelkiismeretük. Mert nem hisszük, hogy egyhamar jobban megtépázta volna valami Magyarország prestizsét, mint a politikusok által most oly könnyelműen szított — rniifor- radalom. Csak tessék egy kis figyelemmel kisérni az antantlapokat. A Máménál, Pikardiá- ban, az Iser mentén lecsapott német vasököl nyomasztó pörölycsapása folytán egyszeribe csak békülékenyebb hangok hallatszottak át a Szajna mellől, a fenyegetett Párisból. S ma a? olaszországi szomorú kudarc s a budapesti öt napos sztrájk után már a legnagyobb szemérmetlenséggel merik kiírni az ottani lapok, hogy a legújabb offenzivában és a belső harcokban meggyengült Ausztria és Magyarország immár csak — teher Németország nyakán s Lloyd George az angol alsóháznak uj erőt adó étherinjek- cióként adja be, hogy Ausztria- Magyarország több nagy városában lázongás ütött ki . . . Kiknek van tehát igazuk t. politikus urak? Azoknak-e, akik | összeszoritott fogakkal tűrik a j szenvedést, nyitott sebjeiket nem tárják fel a világnak, de kemény ökiüket ütésre készen tartva, inkább a becsületes, késhegyig menő harcot hirdetik, hogy a megszeppent ellenségtől a várva- várt békét kicsikarják? Avagy önöknek, kik szelid békehangon ántántos nótát furulyáznak, műforradalmakat próbálnak szítani s képesek a derék magyar munkásság ezreit rögtönitélő biróság elé juttatni, maguk pedig immunitásuk kényelmes parapléjával a hónuk alatt sütkéreznek a népszerűség verőíényén, fecsegnek, szónokolnak s parlamenti ülések gőzmosodájában nyilvános nagymosást rendeznek az ország szennyeséből s ezáltal voltakép a konok, megátalkodott ellenség dacos energiáját váltják ki, igy ahelyett, hogy gyengítenék, megtörni segítenék, erősitik s egyenesen biztatják és sarkalják a végső kitartásra! Ha ez hazafiság, akkor csakugyan önök a legnagyobb — hazafiak /. .. B. Előfizetési felii ivás. Julius elsejével uj előfizetést nyitunk és tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Egyúttal tudatjuk, hogy a nyomdaárak hihetetlen és folytonos emelkedése következtében kénytelenek vagyunk lapunk előfizetési diját, amint helybeli laptársunk már régebben megtette, az eddigi évi 20 koronáról 24 koronára emelni. Ez az áremelés oly mérsékelt, hogy nem szorul mentegetésre és ez csak egy kényszerhelyzetben megtett lépés arra, hogy az óriási anyagi és szellemi áldozatok, melyeket a közérdeket szolgáló lapunk fentartása igényéi, részben megtérüljenek, illetve csökkentessenek. Egy emberöltőn át kész szívvel hozzuk az áldozatokat, TÁRCA. Dnmntele bombázása." Irta Bodnár István — Gábor bácsi, Gábor bácsi, áll- jék meg kend!—kiabált egy csomó asszony a biró háza előtt lévő pletykapadról, Somorján Gábor, hites kisbiró után. — Nohát állok már. Gágogjanak kentek . . . — Mi njság a törvényen? — Ahhoz rövidebb haj kelletik . . — Ejnye, de rngdalódzik ükelme a háborús kötélen . . . Nagyra van, mint az öreg Áron házaló, a kinek rozoga talyigáját kocsinak lekvi- rálták, vak, sánta lovát pedig megvették jó pénzért pesti virslinek . . . Hát csak annyit mondjék ken, meg- gyütt-e már a gyertya meg a pet- rólium ? ! . . . — Nem, de a minisztériumság azt üzeni a Sári néninek, hogy „az örök világosság fényeskedjék neki!“ — Mindjárt fényeskedek én neked a — tenyeremmel .. . Inkább arról beszélj, hogyha már a rohadt narancsot meg citroayt a nyakunkba savanyítottátok, hogyhát a — kávét is mikor osztitok már szét a községházi vegyes bótbul ? *) *) Megjelent a Budapesti Hírlapban is. — Tessék, mpst már meg kávé kell neki ? Pedig hajdanán reggelire szalonnát és kóbászt — kávézott. . . Vigyázzon ken, mert nemsokára vacsorára is hadikávét fog — sza- lonnázni meg — kolbászolni . . . Elviszik a zsírt meg a — disznó- ságot .. . — Hát csak vigyétek el, ha van pofátok az utolsó — pofaszalonnám is! De te is mozogj tovább, ha már nincs jobb újságod . . . — Azt is bánom, hogy megálltam. Peg hát azért akadna egy két újság, csak nem birja kiadni a — nyel- ! deklőm ... Az öreg Mózsinál elfogyott a szesz ... A Hosszuláb bó- tosnál pedig már megittuk a — : Dianát is . . . — Jó, tehát nézz be úgy déltájon. ; Akad egy porció szilvóris. De addig végy erőt a nyeldeklődön . . — Hát Pattantyús Sáriék nál iker lett . . . — Nekem mondod ? Hisz én fü- rösztöttem meg ükét . . . — Kovács János bácsiéknál meg kétfejű bornyu. A muzeonyba szánták. De nem lehet. A jegyző ur fél, hogy a Cseppentő írnok ur útközben leinná róla a spirituszt . . . — Hát még ? — Császár Estánnal parolázott a királ. Ászt mondik, multkorvást ü húzta von ki a — vizbül . . . — No, csakhogy egyszer már együtt hallom emlegetni az Estókot a — vízzel. Idehaza bizony mindig csak bort ivott . . . — Hát talán petroliumot igyék, mikor a sincs. Vagy ostornyelet? De még vón egy újság . . . — Mi? — Most olvasom a kis képesből, hogy németek ugyanám Kivik Párizst. — Hát csak lüjjék, a mi szegény fiainkat is lüvik. — Igen, csakhogy tudja ken, hol van Párizs ? — Sose vótam ott. De az uram tiz esztendővel ezelőtt onnan hozta a Juli lányomDak a csattos „strum- pándlit“, nekem meg a rézvasalót. . . — Ja, az a párizsi árulóház vót Pesten, de Párizs a fráncok fővárosa... — Hát akkor meg éppen ügye meg a fránca . . . — Hát ögye ... De tudgya e, hogy milyen messziről lüvik ? — Csak nem olyan messziről, mint ide a kalocsai kettős torom? — Nem ám, de tízszer annyira, mint hozzánk Budapest . . . Kerek százhúsz mértföldrü! , . . — Akkor végünk van — kapta át a szót özvegy Mácsonya Andrásné. — Mit, tán azt hiszi ken, hogy Párizsbul ide lünek ? — Azt nem ! De hogyha ilyen pokolmessze is braatja van az álgyu- golyóbicsnak, akkor jaj az egész Dunapentelének . . . — Jaj ? — Megmondta azt a vöm, Kapinya Andris, a^i a harminc és feleseknél szolgál Budapesten .. . Mert izé . . . a lányom válik tőle . . . — Válik ? Hiszen azt hirelték, hogy csak úgy bagéhiten vótak ? ! — Forduljon ki a nyelve, aki mondta. Az a baj, hogy nagyon is összeérvényelte őket az anyakönyves. Mondtam is már neki, hogy nem sajnálnék két hizott libát, meg egy választott malacot, ha a protokolumbul kivakarná .... De nem akari . . . . Hát tuggyátok, a lányom hazagyütt. . — Persze, mer itthon a Kelemen Gyuri is . . . — Te Gábor, hátul a nyakadon gyün ki az a szutykos pipaszár, ha be nem foged a bagólesődet. . .Vagy ístugysegéljen, fiskális kézre adlak ... — Jó, tehát válik . . . Igen ... De az ara rexpex levelet irt utána, hogyha a mai szent estig vissza nem tér hozzá Póstre, jaj akkor nemcsak neki és nekünk, a pereputtyának, de az egész Dnna- pentelének, mert hát ő nem olyan himmi-hammi tik-íakk ember . . t. Egy nehéz tüzérrel nem lehet kuko- ricázni . . . Majd megmutatja ü, hogy a harminc és felese ide — Dunapenielére is elér ... — Bolondoz ken, Juli néni . . — jó, jó, ne higyjétek ... De csak vigyázzatok az én szavamra... Még mindig beteljesült, akár a szent irás. Nem előre megmondtam a miHátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
