Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-11 / 41. szám
2, TOLHAVÍRIEGTE és a KÖZÉRDEK 1917. október 10. négyszeresére a napszámot s egyik előidézője volt a drágaságnak . . . Ilyesfélék volnának a segítés módjai. S ha ezek nem jók: eszeljen ki jobbat a pénzügy vagy talán inkább a most felállított népjóléti minisztérium... A tisztviselők szomorú sorsán azonban mindenáron segíteni kell! B. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell József né úrnő kéz- i deményezéBére megindított gyűjtés 1 folytán, újabban a következő adoma- \ nyok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: A Tolnavármegyei Gazdasági Munkabizottság tisztikarának és alkalmazottjainak gyűjtése 10 60 Eddigi gyűjtésünk : 41166*66 összesen: K 41177 26 Táviratok, A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Ars mai jelentése. Budapest, október 10. Sehol sem történt különösebb esemény. A vezérkar főnöxe. A német nagy főbadiszállás jelentése. Berlin, október 10. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A flandriai csatatéren tegnap tizenegy brit hadosztály mellett ismét harcba léptek francia csapatok is. A két szövetséges nyugati hatalom hatalmas erőfeszitése a naphosszat tartó viaskodásban Handriai harcosaink állhatatosságával szemben kimerült. A legerősebb pergőtűz után reggel előretörő támadások bevezetésül szolgáltak a csatához, amely szakadatlan legerősebb tüzérségi tüzhatás mellett késő éjjelig tartott csaknem húsz kilométernyi kiterjedésben a Bixschoote és Gheluvelt közötti tölcsérmezőkön. — Az ellenség egyre újabb erőket vetett a harcba, amelyek többször egyes helyeken hat izbeu is rohanták meg vonalunkat. A Hothaulster erdőtől délre az ellenség Draaiken, Mangalaere, Veid- hoek valamint a poelkapellei pályaudvar mellett mintegy 1500 méternyi tért" nyert, mignem tartalékaink ellentámadása érte és sikereit korlátozta. Poelkapelle és a Gheluvelt- tői délre eső terep között vitéz csapataink harci vonalaikat erősen tartják. Az ellenségnek e 13 kilométernyi harcvonal ellen intézett ismételt támadásai legsúlyosabb veszteségei mellett mind összeomlottak. A többi hadseregnél a harci tevékenység csekély volt, csak az Aisne mentén fokozódott a tűzharc. A lapon—sois- soni úttól délre előtörő francia szá /adókat visszavertük. Keleti hadszíntér. Lényeges események nem voltak. Macedón arcvonal: A Doiran tótól délnyugatra a bolgárok visszavertek több angol osztagot, amelyek hosszantartó tüzérségi előkészítés után támadást intéztek. Ludendorf, elsó fösrállásmester HÍREK. Rab magyar imája. — Mutatvány Gyóni Géza verses kötetéből. — Csukódjatok be rácsos ablakok; Isten szemei csak ti nyíljatok. Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben Lássátok szegény esdeklő rabot. Magyar tanyákon zúg a fergetegi; Magyar határon dúl a vad sereg. Isten szemei ébren legyetek, S kit vert sok átok. ti virrasszátok, Ti virrasszátok árva népemet Kárpát sziklái égig álljanak; Tokaj vesszői vassá váljanak; Tépjétek össze erdei vadak, Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel Ezer esztendős oltárokat. Kunság mezőin ami megterem, Ölő fegyverben ólommá legyen, Magyarád mustja méreggé legyen ; Tiszai tájon kunyhó se álljon, Kunyhó se álljon soha védtelen. Csukódjatok be rácsos ablakok. — Erdők szálfái mind őrt álljatok, Isten ‘szemei fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben így imádkoznak a magyar rabok. (1915. május.) — Személyi hir. Ifjú Ixopold Lajos ózsáki nagybérlő és földbirtokos, az Országos Vöröskereszt Egylet főmegbizottja, hónapokig súlyos betegen feküdt a fronton szerzett tífusz betegségben. Mivel egészsége most már helyre állt, önkéntesen jelentkezett ismét szolgálatra s most hétfőn be is vonult, hogy az erdélyi fronton teljesítse további nemes hivatását. — Kettős kitüntetés, ó Felsége j Toldinkét kézdivásárhelvi dr. Dencz * Ákost — árkosi Damokos Árpád tamá8Íi kir. postamester fiit — a í m. kir postatakarékpénztárhoz beosztott segédtitkárt, akit alig egy hónappal ezelőtt titkári címmel és jelleggel tüntetett ki, legutóbb kitűnő háborús szolgálatainak elismeréséül, a koronás arány érdemkereszttel, a vitézségi érem szalagján, jutalmazta meg. — Katonai kinevezés. A király Madarász Béla 19. honvédgyalog- ezred beli tartalékos egészségügyi zászlóst tartalékos egészségügyi had- naggyá nevezte ki. — A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szerdán d. e. tartotta október havi ülését, dr. gróf Apponyi Rezső főispán elnöklésével. Jelen voltak : Forster Zoltán alispán, Kurz Vilmos • kir. tanácsos, árvaszéki elnök, Major I Lajos kir. tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Dragits Imre tiszti főorvos, . Tóth Henrik műszaki tanácsos, dr. Kiss Ernő tiszti főügyész, Puly Iván gazdasági felügyelő, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, dr. Kozacsek József kir. ügyész, Bernrieder József, Kardoss Kálmán dr., Schell József báró, Forster István, Örfty Lajos, Török Béla, Sass László. Elmaradását igazolta: gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos. — Dr. Grünfeld Adolf | felebbezése eiutasittatott. — Búcsúzó szolflabiró. Gyünkről írják lapunknak. A simontornyai já rás jegyzői Gyünkön, október 6-án búcsúztak el testületileg a Szek- szárdra áthelyezett Eibach Ödön szolgabirótól. Bereczk István simonj tornyai főjegyző ékes szavakban í fejtegette, mily veszteség a jegyzői karra szeretett szolgabirájuk távozása és csak a háborús viszonyok okozzák, hogy sajnálatuknak impo- zánsabb bucsuünnepély keretében nem adhatnak kifejezést. — Eibach szolgabiró meghatott szavakban válaszolt és kijelentette, hogy távozása által csak a térbeli távolság nagyobbodik, de szivéhez ép oly közel maradnak kedves munkatársai. — A gyönki fiatalság október 13-áu búcsúztatja el egy erdei kirándulás keretében közkedvelt tagját, a kitűnő táncost és virtuóz zongorajátékost. — A vármegyei virilisták névjegyzéke. A vármegyei ^ígazoló-választ- máuy Örffy Lajos elnökiésével, ma délelőtt 9 órakor tartott ülésén álli ! tóttá össze a virilisták 1918. évre I szóló névjegyzékét. Az így össze- [ állított névjegyzéket 15 napi köz- j szemlére tették ki. Ez alatt tehát j még fel lehet szólalni az esetleges j sérelmek miatt. —•. Október 6. A nemzeti vértanuk j ünnepét, október 6-án »hazafias kegyelettel ülték meg Szekszárdon is. A nemzeti gyásznapon a szekszárd- belvárosi róin. kath. templomban délelőtt 9 órakor dr. Fent Ferenc apát-plébános tartott rekviemet. — A gyászmisén a hatóságok és hivatalok testületileg jelentek meg dr. Apponyi Rezső gróf főispán vezetésével. Az összes iskolák tanulói is részt vettek tanítóik és tanáraikkal. — Megbízás. A szekszárdi polgári fiúiskolánál Mikula Dezső tanár eltávozásával megüresedett tanári állás teendőinek ellátásával a vallásI és közoktatásügyi miniszter a folyó tanévre Kovács Jolán oki. polgári iskolai tanítónőt bízta meg, ki ezen állását már el is foglalta s a tanítást megkezdette, — Egy 69. gyalogezredbeli hadnagy vaskoronarendje. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes magatartása elismeréséül B aun- gartner Richird 69. gyalogezredbeli hadnagynak a vaskoronarend 3. osztályát adományozta a hadiékit- méunyel és a kardokkal. — Vizsgálóbírói kirendelés. Az igazságügyi miniszter a szekszárdi törvépyszók területére vizsgálóbíróul ’ Joób Imre szekszárdi törvényszéki birót, állandó helyetteséül podig Ko vács Károly szekszárdi törvényszéki birót rendelte ki. — Gazdasági vasút. Rosenberg Mátyás közalapítványi nagybérlő óberek és Ujberek pasztákról Sárpilis—óberek állomás mellé lóiázemü gazdasági vasutat tervez, mely a helyiérdekű vasúthoz, ott nyílt vo ualon fog csatlakozni. — Névmagyarosítás. Kiskorú Spitzer Klára duuafoldvári lakos nevét „Szabó“-ra magyarosította. láuak. Szuronyos puskájával mindjárt neki is lökött egynek a fejtik fölött, amely mellett a fillér nagyságú fény beszüremkedett, de a szureny nagyot csengett a lábánál, kettétö rött a markolatánál. Erre aztán valósággal dühöngeni kezdett. Amin azonban úgy segített a kis önkéntes, hogy eloltotta a villanylámpáját. Amúgy is spórolni kellett vele . . . A vak sötétség egy kicsit magához téritette. Az élőhalottak összebújtak. El-, kezdtek tanakodni a szabadulás módja felett. Abban állapodtak meg, hogy időszakonként énekléssel, kiáltozással éietjelt adnak magukról. Szerencsére, élelemkiosztás utáu voltak. Kenyerük egész volt. A csutora tele feketekávéval s érintetlen a tar talékkonzerv is. Az ügyes őrmester az önkéntes által rövid időre ismét meggyujtott villanylámpa fényénél összehordta az egész készletet. Felügyelete alá vette, hogy okos beosztással elég legyen egy pár napig. Csapó Göncöl Andris azonban nem közösködött. Tüntetőleg hozzálátott a falatozáshoz s ekként gúnyolódott : — Bolondok, .én már csak jóllakom legalább — utoljára .. • Csak nem keserítem az Úristent azzal, hogy mi, az általa teremtett Kanaán föld lakói — koplalunk ? .. . . . . S múltak a rettenetes órák. Napok telhettek el így. Vagy maga g — örökkévalóság ... Az éhség kezdte gyötörni őket, ^agy még inkább ikertestvére : a — szomjúság. Torkuk kiszáradt . . . Mindég hal- kabb-haikabb lett a szent ének. A kis önkéntes érces baritonja egészen elcsuklott, amikor e sorokhoz ért: »Már ezt a nap sem állhatja ., .< Egyesek közben hallucináltak . . . Mintha távoli kopácsolást hallottak volna . . . Aztán csend . . . Csak egy-egy elfojtott sóhajtás szakadt föl a szivekből : — Úgy, de úgy sajnálom a szegény Julist . . . — Csak öreg édesanyám ne lende. — Jóságos Isten, mi lesz a három — árvagyerekkel ? Csapó Göncöl Andris aztán diadalmasan vágta szemükbe : — És még azt mondjátok, hogy — van Isten ? Nemsokára azonban ő lett a legcsöndesebb . . . Már napokkal előbb fölfalta mindenét. Három nap óta egy falat, egy árva korty sem ment le a torkán. * . Kérni — röstellett . . . Tudta, hogy úgyse kap . . . Feltámadt tehát előbb benne a modern ember — ravaszsága. Amikor azt hitte, hogy alusz nak, odacsuszott a kis — élelem- raktárhoz . . • Tiz kéz ragadta egy-_ szerre torkon.. . . Az őrmester azonban gondolt egyet. A már alig pislákoló villanyfény mellett öt részre osztotta a maradék kenyérdarabokat. Őrizze kiki a — sajátját. A maga darabját azonban kettétörte : — Nesze, Andris, a — fele . . . Göncöl Andris ellágyult . . . Félrefordult ... Talán könnyezett is. De kitört belőle az — ember-bestia. Elkapta az — egészet s — behabzsolta. De mindjárt meg is bánta. Elkezdetett keservesen sírni: — Cudar ember vagyok, az utolsó vadállat ! — s ölelte, csókolta az őrmestert . . . Majd önmaga ellen fordult , . . Fejjel rohant a sziklának . . . Kitört rajta a düh . . . ör- jöngeni kezdett . . . Felkapta a puskáját. Nekitartott a felülről derengő fillérnyi világosságnak . . . Lőtt . . . Mind az öt töltést kilőtte . . . Aztán újra töltött . . . lőtt, lőtt, tovább lőtt ... Az Isten tudja, hányadik lövésre aztán egy jókora sziklatömb elvált a kaverna tetején, lezuhant, eltörte az Andris jobb karját a ösz- szeznzta az őrmester jobb lábát . . . A lőporfüst fojtogatni kezdte mind nyájukat ... Az amúgy is főiéit, fullasztó levegőben fuidoklani kezdtek . . . Elterültek a földin . . . * Nemsokára azonban hatalmas robbanás hallatszott. — Hős utászaink figyelmesek lettek a lövések zajára. Haláimegvetéssel, jóformán az ellenség szemeláttára, bravúros robbantással, majd szapora csákányütésekkel hozzáférhetővé tették a hat ember már-már készen állott szikla- sirját . . . A többiek csakhamar magukhoz tértek. Az őrmester és 'Csapó Gön- . cöl András azonban már' csak a tá - i volabbi kórházban jöttek eszméletre. Egymás mellé kerültek irtózatos, zúzott sebeikkel. Az orvosok fejüket csóválva járták körül az ágyaikat. Haikan beszéltek De Andris a jó fülével mégis csak meghallotta, hogy a Császár Józsi lábát alighanem le kell mtjd — vágni ... Megreszketett egész testében. A lelkiismerete mardosni kezdte, begy az ő lövöldözése az oka mindennek. Azt el is feledte, hogy enélkül aligha menekülhettek volna meg. Estére félre kezdett beszélni s éjjel kitört rajta az a bizonyos idegsokk . . . Egy hétig valósággal őrjöngött. Amikor egy kicsit uaegtxöndesedstt, Császár Jóska egy éjszaka csak arra ébredt fel, hogy valaki végigtapogatja a befáslizott lábait. Csapó Göncöl Andris volt. Azt akarta megtudni, hogy csakugyan — levágták-e ? Nem! Megvolt miad a kettő. A hatalmas ember erre elkezdett zokogni. S amikor jól kisírta magát, belekapott az — imádságba : — Mi Atyánk Isten, ki vagy a mennyekben . . . Erre már Császár Jóska, az őrmester is könnyezni kezdett s megfogta az imádkozó ember kezét: — No, látod, Andris, Doberdó, mint valami öreg tiszteletes ur, téged is megtanított — imádkozai ... De Andris nem szólt, csak tovább folytatta: — És bocsásd meg a mi — vétkeinket . . .