Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-11 / 41. szám

2, TOLHAVÍRIEGTE és a KÖZÉRDEK 1917. október 10. négyszeresére a napszámot s egyik előidézője volt a drága­ságnak . . . Ilyesfélék volnának a segítés módjai. S ha ezek nem jók: eszeljen ki jobbat a pénzügy vagy talán inkább a most fel­állított népjóléti minisztérium... A tisztviselők szomorú sor­sán azonban mindenáron segí­teni kell! B. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzá­tartozói részére. A báró Schell József né úrnő kéz- i deményezéBére megindított gyűjtés 1 folytán, újabban a következő adoma- \ nyok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: A Tolnavármegyei Gazdasági Mun­kabizottság tisztikarának és alkalma­zottjainak gyűjtése 10 60 Eddigi gyűjtésünk : 41166*66 összesen: K 41177 26 Táviratok, A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Ars mai jelentése. Budapest, október 10. Sehol sem történt különösebb ese­mény. A vezérkar főnöxe. A német nagy főbadiszállás jelentése. Berlin, október 10. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A flandriai csatatéren tegnap tizen­egy brit hadosztály mellett ismét harcba léptek francia csapatok is. A két szövetséges nyugati hatalom ha­talmas erőfeszitése a naphosszat tartó viaskodásban Handriai harcosaink állhatatosságával szemben kimerült. A legerősebb pergőtűz után reggel előretörő támadások bevezetésül szol­gáltak a csatához, amely szakadat­lan legerősebb tüzérségi tüzhatás mellett késő éjjelig tartott csaknem húsz kilométernyi kiterjedésben a Bixschoote és Gheluvelt közötti töl­csérmezőkön. — Az ellenség egyre újabb erőket vetett a harcba, ame­lyek többször egyes helyeken hat izbeu is rohanták meg vonalunkat. A Hothaulster erdőtől délre az el­lenség Draaiken, Mangalaere, Veid- hoek valamint a poelkapellei pálya­udvar mellett mintegy 1500 méter­nyi tért" nyert, mignem tartalékaink ellentámadása érte és sikereit kor­látozta. Poelkapelle és a Gheluvelt- tői délre eső terep között vitéz csa­pataink harci vonalaikat erősen tart­ják. Az ellenségnek e 13 kilométer­nyi harcvonal ellen intézett ismételt támadásai legsúlyosabb veszteségei mellett mind összeomlottak. A többi hadseregnél a harci tevékenység cse­kély volt, csak az Aisne mentén fo­kozódott a tűzharc. A lapon—sois- soni úttól délre előtörő francia szá /adókat visszavertük. Keleti hadszíntér. Lényeges események nem voltak. Macedón arcvonal: A Doiran tótól délnyugatra a bol­gárok visszavertek több angol osz­tagot, amelyek hosszantartó tüzér­ségi előkészítés után támadást in­téztek. Ludendorf, elsó fösrállásmester HÍREK. Rab magyar imája. — Mutatvány Gyóni Géza verses kötetéből. — Csukódjatok be rácsos ablakok; Isten szemei csak ti nyíljatok. Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben Lássátok szegény esdeklő rabot. Magyar tanyákon zúg a fergetegi; Magyar határon dúl a vad sereg. Isten szemei ébren legyetek, S kit vert sok átok. ti virrasszátok, Ti virrasszátok árva népemet Kárpát sziklái égig álljanak; Tokaj vesszői vassá váljanak; Tépjétek össze erdei vadak, Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel Ezer esztendős oltárokat. Kunság mezőin ami megterem, Ölő fegyverben ólommá legyen, Magyarád mustja méreggé legyen ; Tiszai tájon kunyhó se álljon, Kunyhó se álljon soha védtelen. Csukódjatok be rácsos ablakok. — Erdők szálfái mind őrt álljatok, Isten ‘szemei fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben így imádkoznak a magyar rabok. (1915. május.) — Személyi hir. Ifjú Ixopold Lajos ózsáki nagybérlő és földbirto­kos, az Országos Vöröskereszt Egy­let főmegbizottja, hónapokig súlyos betegen feküdt a fronton szerzett tífusz betegségben. Mivel egészsége most már helyre állt, önkéntesen jelentkezett ismét szolgálatra s most hétfőn be is vonult, hogy az erdélyi fronton teljesítse további nemes hi­vatását. — Kettős kitüntetés, ó Felsége j Toldinkét kézdivásárhelvi dr. Dencz * Ákost — árkosi Damokos Árpád tamá8Íi kir. postamester fiit — a í m. kir postatakarékpénztárhoz be­osztott segédtitkárt, akit alig egy hónappal ezelőtt titkári címmel és jelleggel tüntetett ki, legutóbb kitűnő háborús szolgálatainak elismeréséül, a koronás arány érdemkereszttel, a vitézségi érem szalagján, jutalmazta meg. — Katonai kinevezés. A király Madarász Béla 19. honvédgyalog- ezred beli tartalékos egészségügyi zászlóst tartalékos egészségügyi had- naggyá nevezte ki. — A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizott­sága szerdán d. e. tartotta október havi ülését, dr. gróf Apponyi Rezső főispán elnöklésével. Jelen voltak : Forster Zoltán alispán, Kurz Vilmos • kir. tanácsos, árvaszéki elnök, Major I Lajos kir. tanácsos, pénzügyigaz­gató, dr. Dragits Imre tiszti főorvos, . Tóth Henrik műszaki tanácsos, dr. Kiss Ernő tiszti főügyész, Puly Iván gazdasági felügyelő, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, dr. Kozacsek Jó­zsef kir. ügyész, Bernrieder József, Kardoss Kálmán dr., Schell József báró, Forster István, Örfty Lajos, Török Béla, Sass László. Elmara­dását igazolta: gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos. — Dr. Grünfeld Adolf | felebbezése eiutasittatott. — Búcsúzó szolflabiró. Gyünkről írják lapunknak. A simontornyai já rás jegyzői Gyünkön, október 6-án búcsúztak el testületileg a Szek- szárdra áthelyezett Eibach Ödön szolgabirótól. Bereczk István simon­j tornyai főjegyző ékes szavakban í fejtegette, mily veszteség a jegyzői karra szeretett szolgabirájuk távo­zása és csak a háborús viszonyok okozzák, hogy sajnálatuknak impo- zánsabb bucsuünnepély keretében nem adhatnak kifejezést. — Eibach szolgabiró meghatott szavakban vá­laszolt és kijelentette, hogy távozása által csak a térbeli távolság nagyob­bodik, de szivéhez ép oly közel maradnak kedves munkatársai. — A gyönki fiatalság október 13-áu búcsúztatja el egy erdei kirándulás keretében közkedvelt tagját, a ki­tűnő táncost és virtuóz zongora­játékost. — A vármegyei virilisták névjegy­zéke. A vármegyei ^ígazoló-választ- máuy Örffy Lajos elnökiésével, ma délelőtt 9 órakor tartott ülésén álli ­! tóttá össze a virilisták 1918. évre I szóló névjegyzékét. Az így össze- [ állított névjegyzéket 15 napi köz- j szemlére tették ki. Ez alatt tehát j még fel lehet szólalni az esetleges j sérelmek miatt. —•. Október 6. A nemzeti vértanuk j ünnepét, október 6-án »hazafias ke­gyelettel ülték meg Szekszárdon is. A nemzeti gyásznapon a szekszárd- belvárosi róin. kath. templomban délelőtt 9 órakor dr. Fent Ferenc apát-plébános tartott rekviemet. — A gyászmisén a hatóságok és hiva­talok testületileg jelentek meg dr. Apponyi Rezső gróf főispán veze­tésével. Az összes iskolák tanulói is részt vettek tanítóik és tanáraikkal. — Megbízás. A szekszárdi polgári fiúiskolánál Mikula Dezső tanár el­távozásával megüresedett tanári ál­lás teendőinek ellátásával a vallás­I és közoktatásügyi miniszter a folyó tanévre Kovács Jolán oki. polgári iskolai tanítónőt bízta meg, ki ezen állását már el is foglalta s a tanítást megkezdette, — Egy 69. gyalogezredbeli hadnagy vaskoronarendje. A király az ellen­ség előtt tanúsított vitéz és eredmé­nyes magatartása elismeréséül B aun- gartner Richird 69. gyalogezredbeli hadnagynak a vaskoronarend 3. osztályát adományozta a hadiékit- méunyel és a kardokkal. — Vizsgálóbírói kirendelés. Az igazságügyi miniszter a szekszárdi törvépyszók területére vizsgálóbíróul ’ Joób Imre szekszárdi törvényszéki birót, állandó helyetteséül podig Ko vács Károly szekszárdi törvényszéki birót rendelte ki. — Gazdasági vasút. Rosenberg Mátyás közalapítványi nagybérlő óberek és Ujberek pasztákról Sár­pilis—óberek állomás mellé lóiázemü gazdasági vasutat tervez, mely a helyiérdekű vasúthoz, ott nyílt vo ualon fog csatlakozni. — Névmagyarosítás. Kiskorú Spit­zer Klára duuafoldvári lakos nevét „Szabó“-ra magyarosította. láuak. Szuronyos puskájával mind­járt neki is lökött egynek a fejtik fölött, amely mellett a fillér nagyságú fény beszüremkedett, de a szureny nagyot csengett a lábánál, kettétö rött a markolatánál. Erre aztán valósággal dühöngeni kezdett. Amin azonban úgy segített a kis önkéntes, hogy eloltotta a vil­lanylámpáját. Amúgy is spórolni kel­lett vele . . . A vak sötétség egy kicsit magá­hoz téritette. Az élőhalottak összebújtak. El-, kezdtek tanakodni a szabadulás módja felett. Abban állapodtak meg, hogy időszakonként énekléssel, ki­áltozással éietjelt adnak magukról. Szerencsére, élelemkiosztás utáu vol­tak. Kenyerük egész volt. A csutora tele feketekávéval s érintetlen a tar talékkonzerv is. Az ügyes őrmester az önkéntes által rövid időre ismét meggyujtott villanylámpa fényénél összehordta az egész készletet. Fel­ügyelete alá vette, hogy okos beosz­tással elég legyen egy pár napig. Csapó Göncöl Andris azonban nem közösködött. Tüntetőleg hozzá­látott a falatozáshoz s ekként gú­nyolódott : — Bolondok, .én már csak jólla­kom legalább — utoljára .. • Csak nem keserítem az Úristent azzal, hogy mi, az általa teremtett Kanaán föld lakói — koplalunk ? .. . . . . S múltak a rettenetes órák. Napok telhettek el így. Vagy maga g — örökkévalóság ... Az éhség kezdte gyötörni őket, ^agy még in­kább ikertestvére : a — szomjúság. Torkuk kiszáradt . . . Mindég hal- kabb-haikabb lett a szent ének. A kis önkéntes érces baritonja egészen elcsuklott, amikor e sorokhoz ért: »Már ezt a nap sem állhatja ., .< Egyesek közben hallucináltak . . . Mintha távoli kopácsolást hallottak volna . . . Aztán csend . . . Csak egy-egy elfojtott sóhajtás szakadt föl a szivekből : — Úgy, de úgy sajnálom a sze­gény Julist . . . — Csak öreg édesanyám ne lende. — Jóságos Isten, mi lesz a három — árvagyerekkel ? Csapó Göncöl Andris aztán diadal­masan vágta szemükbe : — És még azt mondjátok, hogy — van Isten ? Nemsokára azonban ő lett a leg­csöndesebb . . . Már napokkal előbb fölfalta mindenét. Három nap óta egy falat, egy árva korty sem ment le a torkán. * . Kérni — röstellett . . . Tudta, hogy úgyse kap . . . Feltámadt tehát előbb benne a modern ember — ravasz­sága. Amikor azt hitte, hogy alusz nak, odacsuszott a kis — élelem- raktárhoz . . • Tiz kéz ragadta egy-_ szerre torkon.. . . Az őrmester azonban gondolt egyet. A már alig pislákoló villanyfény mellett öt részre osztotta a maradék kenyérdarabokat. Őrizze kiki a — sajátját. A maga darabját azonban kettétörte : — Nesze, Andris, a — fele . . . Göncöl Andris ellágyult . . . Fél­refordult ... Talán könnyezett is. De kitört belőle az — ember-bestia. Elkapta az — egészet s — behab­zsolta. De mindjárt meg is bánta. Elkezdetett keservesen sírni: — Cudar ember vagyok, az utolsó vadállat ! — s ölelte, csókolta az őrmestert . . . Majd önmaga ellen fordult , . . Fejjel rohant a sziklá­nak . . . Kitört rajta a düh . . . ör- jöngeni kezdett . . . Felkapta a pus­káját. Nekitartott a felülről derengő fillérnyi világosságnak . . . Lőtt . . . Mind az öt töltést kilőtte . . . Aztán újra töltött . . . lőtt, lőtt, tovább lőtt ... Az Isten tudja, hányadik lövésre aztán egy jókora sziklatömb elvált a kaverna tetején, lezuhant, eltörte az Andris jobb karját a ösz- szeznzta az őrmester jobb lábát . . . A lőporfüst fojtogatni kezdte mind nyájukat ... Az amúgy is főiéit, fullasztó levegőben fuidoklani kezd­tek . . . Elterültek a földin . . . * Nemsokára azonban hatalmas rob­banás hallatszott. — Hős utászaink figyelmesek lettek a lövések zajára. Haláimegvetéssel, jóformán az ellen­ség szemeláttára, bravúros robban­tással, majd szapora csákányütések­kel hozzáférhetővé tették a hat em­ber már-már készen állott szikla- sirját . . . A többiek csakhamar magukhoz tértek. Az őrmester és 'Csapó Gön- . cöl András azonban már' csak a tá - i volabbi kórházban jöttek eszméletre. Egymás mellé kerültek irtózatos, zúzott sebeikkel. Az orvosok fejüket csóválva jár­ták körül az ágyaikat. Haikan be­széltek De Andris a jó fülével mégis csak meghallotta, hogy a Császár Józsi lábát alighanem le kell mtjd — vágni ... Megreszketett egész testében. A lelkiismerete mardosni kezdte, begy az ő lövöldözése az oka mindennek. Azt el is feledte, hogy enélkül aligha menekülhettek volna meg. Estére félre kezdett beszélni s éjjel kitört rajta az a bizonyos idegsokk . . . Egy hétig valósággal őrjöngött. Amikor egy kicsit uaegtxöndesedstt, Császár Jóska egy éjszaka csak arra ébredt fel, hogy valaki végig­tapogatja a befáslizott lábait. Csapó Göncöl Andris volt. Azt akarta megtudni, hogy csakugyan — levágták-e ? Nem! Megvolt miad a kettő. A hatalmas ember erre elkezdett zokogni. S amikor jól kisírta ma­gát, belekapott az — imádságba : — Mi Atyánk Isten, ki vagy a mennyekben . . . Erre már Császár Jóska, az őr­mester is könnyezni kezdett s meg­fogta az imádkozó ember kezét: — No, látod, Andris, Doberdó, mint valami öreg tiszteletes ur, té­ged is megtanított — imádkozai ... De Andris nem szólt, csak tovább folytatta: — És bocsásd meg a mi — vétkeinket . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom