Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-25 / 43. szám

w ■ 2. TOLNAVÁBMEGYE és a KÖZÉRDEK 1917. október 25. n vissza Bát&székre, természetesen visz- szafelé is vihetne esetleg utasokat, mert a hajnali fél négykor Pécs felé induló vonathoz ezzel szintén csat­lakozás biztosíttatnék. Ezen megoldás több mozdonyt nőm igényelne, csak kisebb mennyiségű többlet szenet s a személyzetnek kel­lene valamelyest megeróitetöbb szol­gálatot végeznie, ami a mai viszo­nyok között szinte természetes fo- lyamányakcnt volna tekintendő a háborús állapotnak, viszont azonban igy könnyű' szerrel egy rég érzett nagyr sérelem nyerne végre közmeg nyugvást keltő orvoslást. De legyen szabad végű! egy má­sodik vonatpárnak beállítása iránt a 16,519/1917. sz. átiratomban előter­jesztett kérelmemet az ezen átirat­ban felhozott-indokokra való tekin­tettel megismételnem. Ezen kérel­mem is teljesíthető vo'n* a nélkül, hogy több mozdonyra vagy szénre lenne szükség. Nevezetesen a máso­dik vonatpár beállítását ngy képze­lem, bogy a sárbogárdi szék szárd— bátaszéki vonalon járatott tehervona tok lennének erre a célra felhaszná- landók és mint a múltban is volt, ezen másodüt vonatpár vegyes vonat­ként szerepelne s menete akként ál­lapíttatnék meg, hogy az ezen vona­tokon utazó közönség reggel Buda­pestre, illetve Szekszárdi-« érkezhetne, mi által lehetővé tétetnék még a mai nehéz viszonyok között is Budapest­nek 24 óra alatt való megközelítése a nélkül, hogy az utasnak Buda­pesten, vagy Szekszárdon meg kel­lene hálnia. Ezen helyzet megterem tése a vármegye központjára, vala­mint a sárbogárd—szekszárd—báta­széki vonal által átszelt vidék közön­ségére óriási előnyt jelentene. A midőn ezen még a mai viszo uyok között Bem, szerénytelen kérel­mem teljesítését különösen ajánlom a mélyen tisztelt Igazgatóságnak meg- szivlelésre, fogadja tiszteletem őszinte nyilvánítását. Szekszárd, 1917. évi október hó 22-én. Forster Zoltán, alispán.“ Ennyi az egész. Igaza van alis­pánunknak, hogy ez a kérelem nem „szerénytelen, sőt megváltjuk, mi egy ilyen magas kulturfokon álló vármegye részéről még túlságosan ^szerénynek“ is tartjuk. Éppen ezért bizakodó várakozással tekintünk a kérdés kedvező -elintézése elé s hisz- 8zük, hogy eme csak egy tollvonásba kerülő intézkedéssel, már a most no­vember elsején életbe lépő uj menet rendben orvosolva lesz égető*bajunk. Hiszen e kérés teljesítéséhez nem is talán protekciós jóakarat, de egy kis — igazsúgérzet kell . . . Nin­csen az országnak vasúti közleke­dés tekintetében elhanyagoltabb vár­megyéje . . . Két üdvös rendelet. A kóbor cselédek s garázda suhancok - megrendszabályozása. liácz József í'endőrkapitány sze­mélyesen megejtett váratlan rendőri szemlék és kutatások alkalmával arra a meggyőződésre jutott, hogy egyes gazdák cselédjei minden indok nél­kül az éjjeli órákban a városban csavarognak, egyes zugkorcsmákban férfiakkal tivornyáznak és ezzel kap­csolatosan titkos prostitutiot folytat­nak és a nemi betegségeket ter­jesztik. Hivatkozva ezért a m. kir. bel­ügyminisztériumnak 106.009/1915. számú rendeletére, elrendelte, hogy : a házi cselédek az utcán csak esti 9 óráig tartózkodhatnak. Vasár- és ünnepnapokon azonban, ha erre gaz­dájuktól külön Írásos engedélyt kap nak, esti 10 óráig nyilvános helyen is megfordulhatnak. Ugyancsak Írá­sos engedély kell ahhoz, hogy a házi cseléd esti 9 óra után az utcára me­hessen. Ezek alapján felhívja a cselédtartó gazdákat, hogy cselédjeiket erre ok­tassák ki és méltányos esetekben a szükséges igazolványokat adják ki nékik. A házi cselédek, akik az általa megállapított időn túl az utcán ta­láltatnak, a közbiztonsági szolgálatot teljesítő m. kir. városi csendőrség által a városházára lesznek kisér­tetve és ott közegészségügyi vizsgá­latok alá vetve szigorú büntetéssel sujtatnak. A másik rendelet a kiskorú fiatal ság dorbézolásának meggátolását cé­lozza. A rendőrkapitány a személye sen megejtett váratlan rendőri szem­lék és kutatások alkalmával arról is tudomást szerzett, hogy a kiskorú ifjak a korcsmákat és szeszes italo­kat kimérő helyiségeket az éjjeli órákban sűrűn látogatják, ott a sze­szes italok élvezetétől lerészegeduek, éjjeli botrányokat idéznek elő és ez­zel kapcsolatosan kétes hirii nőkkel tivornyáznak és nyilvánv&lólag ezek kel titkos prostitutiot folytatnak, a nemi betegségek terjesztését elősegí­tik. A város területén levő műtár­gyakat, hidakat és átjárókat meg­rongálják, a városnak, mint erkölcsi testületnek tetemes anyagi károkat okoznak. A vendéglő- és korcsmatulajdono­sokn&k mindezért szigorúan megtiltja, hogy üzlethelyiségeikbe ifjakat been­gedjenek és nekik szeszes italt ki­szolgáljanak. Továbbá elrendeli, hogy a kis­kornak az utcákon este 9 órán túl nem tartózkodhatnak szüleik vagy hozzátartozóiknak felügyelete nélkül, azon kiskorúak, akik felügyelőt nél­kül este 9 órán túl nz utcákon cél­talan bolyongáson találtatnak, a vá­rosi csendőrségeáltal a rendőrkapi­tányi hivatalnál előállittatnak, a gon­dos felügyeletet mulatztó szülők pe­dig szigorúan meg lesznek büntetve. Az éjjeli közcseud megóvása és tekintettel a háborús komoly időkre, szigorúan megtiltja, hogy az ifjúság az utcán a házak előtt letelepedve ének- és harmouikaszó mellett össze­jöveteleket tartson és az éjjeli csen­det háborgassa, a kiskorúak által el­követett kihágásokért ugyancsak a szülőket fogja felelősségre vonni. Végül a városi m. kir. csendőrőrsöt feihivja, hogy ezen rendelétet a leg­erélyesebben hajtsa végre s a város tulajdonát képező műtárgyakat ron- gálókat hivatalához állítsa elő. Mind­két üdvös rendelet folyó hó 6 án lépett életbe. Apponyi miniszter Szekszárd városáért. Elengedte az évi 10 ezer koronás gimnáziumi hozzájárulást! Szekszárd. városa szegénységéhez mérten óriási terhel vett magára, a mikor egyebek közt a gimnázium elnyerhetéséért évi 10 ezer korona hozzájárulást biztosított az államnak. Olyan nagy teher volt ez a városra, hogy 8 éven át. már egyáltalán nem birta fizetni. Most Apponyi Albert gróf kultuszminiszter jóindulata egy­szer és mindenkorra megszabadítja a várost a terhes kötelezettségtől. Ó ugyan, Apponyi Géza gróf v. b. t. t. volt főispán lelkes közbenjárására már előző minisztersége alatt oda­ígérte ezt a jelentős évi összeget egy szekszárdi főgimnáziumi internátus céljaira. A városi vezetőség azonban nem értette meg egy ilyen intéz­ménynek, kivált a mostani nehéz időkben való kulturmissziót teljesítő hivatását s nem nagyon sietett az internátus létesítésével. A következő kormányok aztán napirendre tértek a dolog felett, mig a város kérésére Apponyi Albert gróf most végre tel­jesítette a Szekszárd régi óhaját s a következő leiratban tudatta az öröm hirt: Táviratok. ­A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, október 24. Keleti hadszíntér. Csapataink körletében nincs újság. Olasz hadszíntér: A harci tevékenység az egész dél­nyugati arcvonalon jelenték enyen fo­kozódott. Fiitschnél, Tolmeinnél és a Bainsizza—Heiligengeist-i fensik északi részében hatalmas tüzérségi előkészítés után osztrák-magyar és német gyalogság betört az olasz vo­nalakba. A vezérkar főnöke. A német nagy főhafliszállás jelentése. Berlin, október 24. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportjat Flandriában csapataink ellentámadás­sal az ellenséget csaknem teljesen kivetették a védelmi zónánkban még megszállva tartott sávból, a hout- houlsi erdő déli szélén. Foglyok ma­radtak kezünkön. A Draibanti— Zandvoordeig terjedő harci területen a tűz délután ismét jelentékenyen fokozódott. Uj támadások nem kö­vetkeztek. „Folyó évi junius hó 5-én kelt felterjesztésére értesítem a t. közön­séget, hogy Szekszárd városának az ottani állami főgimnázium fenntartási költségéhez való hozzájárulás fejében fizetendő évi 10.000 koronát, a jelen költtégvetósi évtől kezdve elengedem. Megengedem, hogy Szekszárd vá­rosának ezideig felszaporodott tar­tozás hátraléka a város által a kincs tár részére egy összegben fizetendő 80.000 koronával kiegyenlítettnek vétessék. Felhívom ennélfogva a város kö zönségét, hogy ezen 80.000 koronát a szekszárdi adóhivatalnál haladék nélkül fizesse be.“ A miniszter kétségtelenül jóindu­latát a város egész közönsége nevé­ben természetesen a leghálásabbau nyugtatjuk. Mivel azonban az évi járulékok elengedését a nagylelkű miniszter már ezelőtt 8 esztendővel elhatározta, talán kérnie lehetne a városnak a 80 ezer koronás felaza porodott hátralék elengedését is. Hiszen annyi itt a kielégítést váró kultur szükség! A német trónörökös harcvonala: A franciák tegnap kót részben nagy támadást kezdtek a Chemin des Da­mesou az Ailles-lapálytól Vauxaillon- tói északra egészen a Painssytől északra fekvő fensikig (25 kilomé tér). — Az Qise—Aisne csatornától délre délelőtt kifejlődő harcok az Osteli magaslatok között súlyos, vál­takozó küzdelemre vezettek. A hat napon át tartó leghevesebb tűzzel elpusztított állásaink ellen kora reg­gel támadó ellenség erős cllentállásra talált és súlyos veszteségei során sem jutott előre. Csak uj francia erők­nek később uj előkészítés után in- ditott és számos páncélos gépkocsi­val támogatott lökése tudott nyu gatra Allemant felé, délről Chavig- non felé állásainkba betörni és e fal­vakig előrenyomulni. Ez által a kö­zépső állások tarthatatlanokká vál­tak, midőn az arcvonalban szivósan tartott vonalakból a csapatokat visz- szavontuk, az előrevont ütegeket is kénytelenek voltunk felrobbantani és az ellenségnek átengedni, A franciák erélyesen nyomultak utánunk, de tartalékaink beavatkozása következ­tében az ellenséges lökést Pinontól délre, Vaudessonnál és Cbavignon- nál, amely körül különösen kemény harcok folytak, felfogtuk. További előhaladást az ellenség nem tudott elérni. Az ugyanakkor Silaintól délre a La Royere major mindkét oldalán j fekvő fensikon több francia hadosz- j taly által megindított támadások az ismételt rohamok ellenére a legna­gyobb veszteség mellett meghiúsul­tak. Este az ellenség többórás per­gőtűz után Braye és Aiiette között támadásba indult. Csapataink mélyen tagolva, kétszer törtek előre. Védő tüztiokben és helyenkint elkesere­dett harcban ezen az arcvonalon a franciák támadása teljesen összeom­lott. Helyi harcok alakjában a csata mélyen az éjszakába nyúlt. Eddig nem éledt fel újból. Csapataink hő­siesen harcoltak. A Maas keleti pari­ján a nap folyamán Beaumonttól dél­nyugatra gránátharcok voltak. Keleti hadszíntér. A rigai öböl és a Düua között az október 22-óig terjedő éjjeleken anélkül, hogy az ellenség zavart volna, széles arcvonalon fő állásaink elé messze előretolt biztositócsapatainkat, amelyek eredményes ütközeteikben szeptember eleje óta az oroszokat megakadályozták abban, hogy állá sunkba betekintést nyerjenek, vissza­vontuk . Olasz hadszíntér. A harci tevékenység Tirolba d, Karinthiában és az Isonzo mentén észrevehetően »föléledt. Német tüsér- ség beavatkozott a tűzharcba. Német és osztrák-magyar gyalogság Flitseh nél, Tolmeinnái é3 a Bainsizza fensik északi részében az elülső olasz állásokat elfoglalta. Ludendorf, elsó főszállásmester Fejedelmi oiapltuényok. A* Protestáns Egyházi és Iskolai lapban olvassuk a következőket: „Szilassy Aladárné, szül. Visolyi Mária, a Lorántffy Zsuzsanna Egye­sület elnöke, nagyszerű fejedelmi alapítványokban adott kifejezést a reformáció négyszázéves jubileuma alkalmából mélységes evangéliumi hitének és Isten iránti hálájának. A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület- nek, a kórház (szanatórium) alapja javára 100.000, a Budapesti Refor. Ifjúsági Egyesületnek 50 000 kor.-1 adott alapítványul. Az utóbbi összeg­ről szóló takarékpénztári könyvet a következő sorok kíséretében küldte el B. Pap Istvánhoz, a B. R. 1. E. elnökéhez: „A Budapesti Ref. Ifj. Egyesület felvirágoztatása egyike lévén azok nak a céloknak, amelyek iránt kelet­kezésüktől kezdve különösen érdek­lődöm, annál inkább mert szegény megboldogult fiam hivatásszerű mun­kája után fennmaradó egész ^rejót enuek szentelte, a reformáció négy­százéves jubileuma alkalmából az egyesület részére 50 000 koronát adományozok azzal a rendeléssel, hogy ez, mint „Ifj. szilasi és pilisi Szilassy Aladár alapítványa“ külön kezeltessék. Tőkéje csak az egyesü­let által tulajdonul megszerzett ingat­lanba fektethető; ily módon való fel- használásáig pedig jövedelme az egyesületi helyiség lakbérére fordít­ható vagy a tőkéhez csatolandó.“ A Szilassy név már eddig is fénylő volt a mi egyházunk és belmissziói intézményeink évkönyveiben ... Az örök megváltó Szeretet előtt lebornló hü hitvesi és anyai szív és a jótet­tekben el nem fáradt kéz ezt a nevet most még ragyogóbbá tette ... Legyen áldott a ház, a mely igy tiszteli az Urat és legyen áldott abban az a hálás lélek, a mely igy ünnepel és ilyen Eben-Háezert állított ebben a nagy, megújulást hirdető emlékesz­tendőben!“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom