Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-10 / 19. szám

XXVI!.’ (XIII.) évfolyam. 19. szám. Szekszárd, 1917. május 10. UMYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Apész évre ...................16 körösi W évre ...... 8 » Hegyed évre .... 4 » Égj uira én ... . 16 fHlér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 6 kor., további sor 30 f. — Nyilt- Jlr: garmood soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapfa. Megjelenik heienkini egyszer: csütörtökön. Telefon szám : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Iá« küldendők a lapot érdeklő össtc küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szán. Az előfizetési pénzek és hirdetések táe küldendők. Néptanítók, ka sz előfizetést egész évre előre kakák dtk, 8 korona.* Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. flz Akadémia Kitűntettjel­Bezerédj Pál. A M. Tudományos Akadémia múlt csütörtöki nagygyűlésén a mi tolnamegyei szükebb hazán­kat közelebbről érdeklő esemé­nyek történtek. A lefolyt tag­választáskor a tiszteleti tagok sorába a mi Bezerédj Pálunkat is megválasztották, harminckét szóval — kettő ellenében. A tudós urak közt ritka az egy- értelem, de most ez a két nem­mel szavazó tag is bizonyára a széthúzó —politikát képviselte, mert nem hisszük, hogy Ma­gyarországon akadna olyan mü­veit, pláne tudós ember, nki tisztában ne lenne azokkal az el- évülhetlcn érdemekkel, amelyek­kel az Akadémiának eme leg­újabb tiszteleti tagja mértföld- lépő csizmába bujtatta a hazai selyemtenyésztés gyermekcipős lábát s igy szivére tett kézzel, legalább belsejében méltónak ne ítélné őt erre a nem mindennapi kitüntetésre. Bezerédj Pál neve, ma már nem is név, de — fogalom. A mikor a selyemről, a selyem­tenyésztésről beszélünk, akarat­lanul is ő reá gondolunk. Való­sággal összeforrott ő ezzel a fontos hazafias üggyel, úgy hogy sem őt az ügytől, sem az ügyet — tőle, mindkettőjük hát­ránya nélkül elválasztani nem lehet. Nem kell tehát bővebben meg­okolni az Akadémia választását. Egy hosszú élet kiapadhatlan energiájú munkája, egy grand- seigneur gavalléros áldozatkész­sége, egy nemesen érző magag- rangu embernek legdemokratiku­sabb szociális érzéke, amely a selyemtenyésztés felkarolását az országos érdek mellett, ember­baráti célnak is tekinti s az ál­tala kezdeményezett órfelinátok- ban is a szegény ember védel­mét tűzte nemes célul — nyert méltánylást a tekintetes Aka­démia által. Ez a választás amilyen meg­tisztelő Bezerédj Pálra, éppen olyan — megtisztelő az Aka­démiára. Mi nekünk pedig — büszkeség .. . Dr. Hollós László. Ha szabad igy szólanunk, vár­megyénk egy másik kiváló fiára is — rásngárzott az Akadémiá­nak kitüntető fénye. Dr. Hollós Lászlót, a messze külföldön is hires gombatudóst: „Magyar- ország földalatti gombái, szarvas gombaféléi11 cimü művéért, a Marczibányi mellék-jutalommal tüntették ki. Ezt a jutalmat nem pályázat után Ítélik oda, de az Akadémia maga választja ki az arra érdemes müveket. Mi annál nagyobb — dicsőség. Dr. Hollós László nyugalma­zott reáliskolai igazgató itt él közöttünk, csendesen elvonulva. Szekszárdon azonban keveseb­bet tudnak róla, mint Buda­pesten*, vagy akár Berlinben, Párisban, Pétervárott, Koppen­hágában — az egész világon, ahol csak tudománnyal foglal­koznak. Pedig ma is fáradhatlanul dolgozik s éppen mi nekünk — szekszárdiaknak. A kecskeméti kis incidenst, amikor jogos el­keseredésében értékes gomba- gyűjteményét megsemmisítette, már régen elfeledte. A tudós ember lelke rezonál minden kis zavaró behatásra, de a megszo­kott munkaszeretet, az igazi tu­domány arany sarkantyúja újabb futásra ösztönzi. Jeles tudósunk is tovább foglalkozik, még pe­dig ez időszerint Szekszárd gom­báival, egy pár száz teljesen uj fajta 'felfedezésével gyarapítva messze külföldön is elismert hírnevét. ... De most az Akadémia ki­tüntetéséről van szó. Itt is azon­ban még csak régebbi műkö­dése aratott elismerést, a még Kecskeméten irt munkája után nyferte el a babért, ami neki elégtétel és dicsőség, a kecske­méti akkori igazgatóra jJedig, amiért az értékes gyűjteményt kilakoltatta az — utcára, ama bizonyos — szellemi barack. Adja az Isten, hogy eme Marczibányi-féle — kis barack után, a nagy barack, azaz, hogy a — nagy jutalom következzék, de ennek zamatját megelégült lélekkel már egymaga élvezze a zajtalanul' dolgozó jeles tudós. * Vármegyénk mindkét nagy­érdemű fiát a legmelegebben, a legőszintébb örömmel üdvö­zöljük ! B. A hatodik magyar hadlkölcsön. A hosszan elhúzó^ háború nagy pénzügyi következményeket támaszt­ván az államhatalommal szemben, a hadiszükségletek zavartalan ellátása céljából uj hadikölcsöu kibocsátása vált szükségessé. A hadviselés költ­ségeinek fedezésére a pénzügyminisz­ter ezúttal kizárólag 6 százalékkal kamatozó adómentes járadékkölcsön- kötvényeket bocsát nyilvános alá­írásra. A pénzügyminiszter tehát ez alkalommal is közvetlenül fordul a közönséghez. Az aláírás tartama és az alá­írási helyek. Az aláirás időtartama 1917 május 12-től junius 12-ig be­zárólag terjed. Aláírási helyekül fog­nék szerepelni az összes állami pénz­tárak és adóhivatalok, a postataka­rékpénztár és annak közvetítő he­lyeiül szolgáló összes postahivatalok, valamint az összes számottevő hazai pénzintézetek. A címletek nagysága. A kibo­csátásra kerülő és 6 százalékkal ka­Harciért naplómból. Irta : H. J. zászlós. Tűzijáték. Román-front. 1917. április. Milyen szép, illatos nyári éjjel, vadrózsával befnttatott szellős ve­randa . . . bóditó illatú, finom szivar gyenge tüze .. . sok — gyémántos égbolt .. . bárányfelhők közt bujkáló sápadt égi-sarló .. . hangfogós hege­dűkből, halk hárfákból zengő, fino­man hullámzó ideget simogató édes­kedves zene . . . szép Grieg-dal ak­kordjai . . . nagy rózsaszin-ernyős lámpa szelíd fényében keringőzve repkedő éji bogarak serege . . . illa­tos mezei virágcsokor az asztalon a lilabársony térítőn . . . virágillat, ke­verve a rétekről gyenge szellő szár­nyán ideszálló friss széna langyos illatával ... a kert bokrainak kerek- ded körvonalai a félhomályban . . . magas, rezgő levelű nyárfák sötét- ezüstös 8udarai . . . csend . . . milyen szép igy. Ha igy lehetne most élni. Boldogan . . . Valahol. . . otthon . . . Csak nem jön Álom őfelsége, pe­dig már jól itt van az ideje. Lassan tizenegy lesz. Hánykolódom a fa­gyapoton . . . valami sejtés, elöérzet nem nagy aludni. A telefonfülkéből átszürődik a kormos petróleum-lámpa balovány fénye. Kint a legfrissebb áprilisi hóvihar tombol. Hol van még a nyár, a szénaillat ? . .. Hideg szél vágja a kis fedezék falának az apró, szúrós hókristályok nagy tömegét, meg-megrázva a nem valami biztos alapokon nyugvó gyenge alkotmányt. Tompa szürkeség. A fehér hó vi­lágit csak némileg. Egyetlen csillag nem ragyog az égen. Hol a sok- gyémántos égbolt? Ködfelhők . , . Bakáink sötét szilüetjeh mozognák, imbolyognak ide-oda a lövészárok előtt. Táncolnak, topognak, énekel­nek, azt hinné az ember, hogy meg­őrültek .. . szegények . . . fáznak ... Hangok az éjben . . .‘Egész sereg | szöges-drótos, hatalmas spanyol bakot cipelnek. Két sor sürü drót már van az árkok előtt és most, éjjel, egy sor spanyol lovast kell még oda­helyezni, hogy hajnal felé már njabb akadály várja a muszkát, ha, ne adj’ Isten, ebben a förtelem időben tá­madó szándéka volna. Egy fénypont sem látszik a sötét­ben. Csak fedezékem kályhafüstje ömlik, sziporkázik pattogva a kis kéményből. Ködfoszlányok ülnek az orosz állások felett. Nem lehet tisz­tán kivenni a körvonalait . . . Tompa dörrenés . . . Egymásután. Kettő. Három . . . „Robbantanak1'. Csend . . . Most megint . . . Kettős dörgés. Nézek az ablakra . . . Tele­fújva, betemetve hóval. Nem látni semmit. Szól a telefon . . . Figyelek. Jobb kezem már a csizmák után nyúl. Beszól P. telefonista . . . bal­kézzel átveszem a telefon kézikészü­lékét .. . — A . . . csoport kéri zászlós urat. Leugrom a priccsről . .. kérdi már az adjutáns, hogy micsoda lövöldözés az itt fent? — Ja, sofort . . . Már bejött a telefonista azzal a jelentéssel, hogy a muszkák támad­nak tőlünk balra, tüzérségünk lövi a 14 . . .-os magaslatot, mely t. i. legközelebb van. az ő raj vonalukhoz, ott tudnak legkönnyebben áttörni. Igen . . . Most már tisztán haílom a szakasz-sortüzek szapora robbanását. Felrántom a csizmámat.. . hamar a blúzt .. . sapkát . . . rohanok ki . . . vakitó villámlás . . . csend . . . most robbannak balra . . . látom szépen ... állásaink előtt. Egyik világitó-rakéta a másik után szökken a magasba vakitó zöldes fénnyel árasztva el az árkok előtti terepet. Mindkét részrői másodpercenkint sütik el a világitó- pisztolyokat, hogy a két rajvonal közt levő kis erdőben egyik fél em­berei se rejtőzhessenek el. .. . . önfeledten gyönyörködöm pár pillanatig a rémesen komoly, felséges szép tűzijátékban mig njabb dörgés fel nem rázott . . . már közelünkbe is lőnek ... + öt percenkint jelentem, hogy mi történik, összes ütegeink tüzelésre készen várják a parancsot a záró- tüzre. Géppuskás bakáink kettesével, feszült figyelemmel görnyednek a fegyver mögött ... A posztok me­redt szemmel bámulnak az előttük súlyosan terpeszkedő, vak sötétségbe. Izgatottan túlfeszített idegekkel várja mindenki: mi lesz ? Odamegyek az egyik gépfegyverhez, kihajolok a mellvéd mögül, nézem a havas, sötét, erdős völgyet, majd balra az ellen­séges állások tompa, homályba bur­kolt vonalait. Semmi. Alattunk kele­péi egy géppuska ropogón, szakga- tottan, szaporán. Szemben a sziklás hegy mögött nagyott villan most az orosz hegyi üteg sortüze . .. legalább tudjuk, hogy hol rejtőzik. Már nem lő olyan gyakran, elfáradt. . . ritká- bak a lövések . . . nem morog már úgy a völgy . . . Telefonon hallom, amint a balszárnyról jelentik, hogy I orosz járőr közeledett drótjainkhoz, erre keletkezett a nagy lövöl­dözés. .. . Bemegyek végre. Köpenyemre egészen ráfagyott a pára; a sok hó. Kemény ; ropog a kezem alatt . . . Néha-néha dörreá még egy-egy el­késett lövés az éjben, aztán csend, lassan-lassan fátyol borul újra a völgyre, a nagy, meredek hegyekre, a kis fedezékre, ahol talán álmodni fogok végre már boldogságról, szi- nes, nyugodt életről, gondtalan, ve­szélytelen pihenésről a vadrózsás lu­gasban . . . halk zene mellett .. . sok- csillagos ég alatt. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom