Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-18 / 20. szám
r T0LNAVÁR1EGYE és a KOZÉBDEE 1917. május 18. tiggyol-bajjal bár, de valamiképpen . csak keresztülvergődnének a nehéz küzdelmeken. De az a nélkülözés, amelyet agy egész társadalmi osztály élelem, lakás, ruházkodás, fűtés és orvosi kezelés tekintetében hosszú hónapokén keresztül elviselni kénytelen, visszahat arra a jövendő nemzedékre is, amely ennek az osztálynak törzséből sarjadzik. És ez már nem egyének baja, ez a nemzet veszedelme. Ezt a veszedelmet sem lehet drágasági pótlékokkal és háborús segélyekkel leküzdeni. Elsőbben is a j magántisztviselők kenyéradói, a vál- j lalatok, gyárak, pénzintézetek nem | állnak azon az altruista alapon, hogy azt a fizetést, mely sokszor* békeidőben sem volt nagyon fényes, most, mikor az illető tisztviselő tán hadba is vonult, a szükség szerint fölemeljék ; de meg ha emelik, akkor az árak is rögtön emelkednek. Ha ur, fizessen. Az egyedüli hathatós segítség itt is az összes fogyasztási cikkeknek, és pedig a nyerstermékeknek éppúgy, mint az ipari cikkeknek, az élelemnek éppúgy, mint a ruha- nemüeknek, a napszámnak, a lakbérnek stb. hivatalos ármegállapítása. Amig ez el nem jő, addig nem szűnik a tisztviselői nyomor. A harciér eseményei. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höíer mai jelentése. Keleti és détkeleli hadszíntér: Budapest, május 17. A helyzet változatlan. Olasz hadszíntér: Az Isonzó melletti harcok tegnap aránylag nyugodt éjszaka után ismét hevesen fellángoltak. Az olasz támadó tömegek, amelyek szakadatlanul erősítéseket kaptak, főlökésüket a Plava selcanoi völgyszorostól keletre húzódó hegylánc és a Görz kapui előtti vo calaink ellen irányították. E szakasz északi részén, a Kukon, (PlaVától délkeletre) éjjel-nappal a legnagyobb elkeseredéssel folyik a harc. Védők és támadók óránkint szerepet cserélnek. Az njonan harcba vetett tartalékok mindig újabb veszteségteljes rohamra hajtják a visszavetett ellenséget, Tovább délre a Monte San Gabriele területén az ellenséges ezre- deknek, miután ismételten hasztalan rontottak állásaink ellen, már délután fel kellett hagyniok a támadással. Nem kevésbé sikeresek voltak ránk nézve a Görztöl keletre vezető országutak melletti harcok. Ezen a területen is csaknem egész nap tartott a küzdelem első vonalunk birtokáért. Mire az est beállt, árkainkat, néhány kis lövészfészek kivételével, teljesen megtisztítottuk. Különösen említésre méltók a bécsi népfelkelő csapatok, amelyek az Emília dandárból egy bravúros és teljes sikerű ellentámadás alkalmával 400 foglyot ejtettek. A Karszt-fensikou ágyúink kitűnő hatása tétlenségre kényszeritette az ellenséges gyalogságot. A tiroli arcvonalon a Sngana völgytől délre az olaszok nagy kaliberű nehéz ágyúikkal az erős tüzelést folytatták. HSfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Események a tengeren. Budapest, május 17. A 14 ről 15-re virradó éjjel köny- nyü tengeri haderőink egy osztaga az otrantói útban sikeres előtörést hajtott végre, amelynek egy olasz torpedónaszádromboló, 3 kereskedelmi gőzös és 20 felfegyverzott őr- bajó esett áldozatul. Az őrhajókról 72 angolt elfogtunk. Visszafelé való Útjukban egységeinknek az elkeseredett harcok egész sorát kellett végig küzdeniük a túlnyomó ellenséges haderőkkel. Miközben az angol, francia és olasz hajókból álló ellenség jelentékeny kárt szenvedett, két ellenséges torpedórombolón tűzvészt figyeltünk inog. Ellenséges tengeralattjáróknak és repülőknek a harcba avatkozása sikertelen volt ; ellenben a mi tengerészeti repülőgépeink kitünően érvényesültek. Két ellenséges cirkálón egy-egy bombatalálatot értek el és az ellenséges tengeralattjárók ellen is eredményesen harcoltak. Egységeink csekély embervesz- tesógekkel és jelentéktelen sérülésekkel teljes számban visszatértek. Egy német tengeralattjáró haderőinkkel való kiváló e'gyüttmüködósbetf egy négy kéményU angol cirkálót torpe- dólövóssel elsülyesztett. Hajóhad parancsnokság. pet; az összbenyomásnál erősebb hatással vannak rám a részletek. Először azt vizsgálom, hogyan kapcsolódunk bele mi ebbe a hosszn vonalba ? S azután észrevétlenül áttöröm azt az egymásba szövődött fényréteget és keresem, mi van alatta. Az összbenyomás csak most ébred fel bennem teljes erejével, mikor a kép már régen elmúlt s az én helyzetem is nagyon megváltozott. Most kezdek eszmélni arra, hogy tényleg vannak szempontok, vannak őrsállások, a honnan szép, fenséges képet is nyújt a háború. Vannak őrsállások, a honnan a. lelkesedés szárnyain repüljük át a mély sóhajoktól rengő, a sok „miért ?“ gyötrelmem virrasztó táborokat. És szerencsénk nekünk, szerencséje az egész társadalomnak, hogy itthon csak ilyen jól megválasztott őrsállásokból látjuk a harcok mezejét s akik visszatérnek onnan közénk, azok is csak összbenyomásaikról számolnak el nekünk. Azokról a részletekről, melyek megvilá gitására a legnyomorultabb életről szerzett fogalmainak sem elégségesek, hallgatnak. Ezért vannak és ezért lesznek mindig emberek, akik titkon, ssjtva vágyódnak az ismeretlen modorú hadiélet után és v-tiinak ennek a hadiéletnek tapasztaltj i, akik meg tudnak bocsátani, vagy legalább is el tudnak nézni bűnöket, melyek a tábortüzes fron ok mögött az ott szenvedők rovására burjánzanak. Igen tisztelt Hallgatóim! Ha van nagyság, ha van fenség a háborúban, ne a tábortüzek misztikus fényében keressük azt, hanem abban a vastagon durva realizmusban, mely ott a tábortüzek alatt nyűg. Millió és millió embertársunk megdermedt testét melegiti ezeknél a tüzeknél, szárítja sárral átivódott rongyait.'Sze- müket vérrel vonja be a füst marása, mindenük mocsok, súlyos teher kiki önmagának, csak a lelkűk tiszta, könnyű . . . üres . . . Kiégett belőle minden, ami gyúlékony volt benne s annak a sok mindennek a helyét egy önérzeted hang tölti ki: nem félek a haláltól! Sok küzdelem előzte ezt a győzelmet a halál félelmén es csak ez a győzelem teszi elviselhetővé azokat a rémes hatásokat, melyeket kultúránk remek alkotásai, a technika csodás eszközei keltenek a bennük összesüritett vad erőkkel. Akik távol esnek ezektől a hatásoktól, azok a háborúnak ezt a felét ne 7s ele • mezzék. Van egy másik fele is a háborúnak : itthon, a front mögött. Ebben a részben több az elemezni való, itt változatosabbak az egyéni tulajdonságok megnyilatkozásai; annál szegényebb a tömeg lélek, a tömeg érzés. — A híreiéinek vannak legalább borzalmas szépségei, a harcterek mögött — borzalmas képmatatás. Ebben fogamzott s ebből él a két kontraszt-félre oszlott szörnyeteg — a világháború . . . A német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, május 17. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Erős angol ellentámadás következtében kénytelenek voltnak a kora reggel Roeux faluban elért területnyereséget ismét feladni. Az angoloknak ezzel a harccal kapcsolatban a Scaipetól északra délelőtt és délután indított erős támadásait az ellenségnek igen' sulyo3 veszteségeivel visz- szavertük. Reincourttól délnyugatra is teljesen eredményte'cnek maradtak az angolok előretörések A hadcsoport arcvonalán május havában eddig 2300 angolt fogtunk cl. A német trónörökös hadcsoportja : Vauxaillonnál és Laffauxtól keletre vonalunkat meglelő rajtaütéssel néhány méterrel előre toltuk és az elért eredményeket a franciák támadásaival szemben megtartottuk. Az ellenség' e harcokban véres veszteségein fel lil ^ 148 foglyott és több géppuskát vesztett. — A Froidmont majortól nyugatra (Braye mellett) is sikerült az ellenség állásának egy előretolt részét elragadnunk és foglyokat ejtettünk. A francia arcvonalon e hó eleje óta ejtett foglyok száma 2700 emelkedett. Egyébként a harci tevékenység a hadcsoport körletében, valamint a többi nyugati arcvonalakon az eső miatt csekély volt. Keleti hadszíntér. Lényeges esemény nem történt. Macedón, arcvonal: A franciáknak napokon át tartott tüzérségi előkészítés után, Monasz- tirtól északra és (északnyugatra, in tézett erős támadásai az ott harcoló német, bolgár csapatok teljes sikerével végződtek. Az ellenséget közelharcban és ellentámadásunkkal mindenütt súlyos veszteségeivel vissza vertük. Ludendorf, első főszállásmester. Harctéri naplómból. — Irta: H, J. zászlós. — Román front, 1917 április. GépmadarakFélhomály. Lágyan ütköznek ki a sötét háttérből az egyszerű bútorok szögletes vonalai. Vékony páracsíkok futnak le az ablakon. Rácsodálkozom, tágranyilt, de mégis kicsit álmos szemmel: tejüveg? ... Ki az ördög rakott fel tejüveget a rendes, becsületes ablakok helyébe? Honnan szerezték vájjon és mikor •, ha jól emlékszem, tegnap este még nem volt, persze hogy nem. Érdekes. . . . Álmodom talán ? Ej dehogy, hiszen reggel van már. A jobboldali ágyon keserves szuszogás közepette ébred is valaki éppen. -. Hát persze, hogy nem tejüveg: köd van-odakint. . . . Most látok már jobban. Oly sürü a köd, hogy harapni lehet. 0 „Hát ez egész szép igy !“ Szól is kerekedik. Egyik szélroham a másik után szakgalja, tépi, rángatja avastag ködtömeget. . .. Lassan bontakoznak ki\^i völgyet némán körülölelő hegy óriások sötét kontúrjai, Friss szagú szél taszigálja az otromba, feketén-lomha felhőket. . . - . Felszállt már a köd.__Eláil az eső is. Lassacskán tisztul. Üdén csillog a sok-sok millió, pici esőcsepp, mint sokezer háborút sirató asszonyi köny- csepp, a zöldelő, lankás domboldalon, a fenyőfákon, a szürke sziklákon. . . Lent a völgyben kedves, régi meséket susogva csnszamlik tova a kis <%egyi patak apró sodró, ezüstös fodra. .. Bakák mosdanak benne. — Kicsi, bozontos, hosszú sörényű, sárga meg sötétpej kegyilovacskák isznak belőle. Mohón élvezve a hideg, tiszta, üdítő vizet... Melegen süt le már a nap, bearanyozva a völgyszegély fenyőit. Színek . .. Arany, ezüst, kék, zöld, barna, fehér, sárga. .. . Fák, patak, menyr- bolt, hegyoldal, dorongút a völgyben, kicsi bárányfelhők az égen. . . Regülőgdp. . . Micsoda szinvegyülék! A nagy, halálos csendben. Olyan nyomasztó. De hogy el ez a Csend !.. .. Hogy kiabál, beszél, mesél a Csend ebben a néma, szinpompás völgyben. . . — Rrrrióóórrr.. . Búgás fent a magasban. Hol erősebben, hol gyengébben. „Saját“. Látom már távcsővel a vaskeresztet karcsú gépmadarunk alsó szárnyán. Duplafedeiü. Oldala csillog az arany- sugárzásban. Sziporkázik a gyorsan forgó propeller. — Rrrrrr... Közeledik. Már itt is van. Fejünk felett éppen? „De szép . .. „Isteni“. Méltóságteljesen, nyugodtan, szinte úszva suhan tova a gyenge szellő halk szárnyain. Az ember. A gépmadár. .. . . Biztosan, nyílegyenesen fordul most jobbra, merőlegesen raj- vonalainkra. Már ott is van. A muszkák felett.. . Lélekzetfojtva lessük, várjuk, mi lesz ?... Messziről tompa dörej... Jaj . . . Ott -. . Kicsi fehér petty a gép mellett. Srapnelfelhő. — Piúúúú . .. Most ért csak ide a robbanás hangja a magasból. A füstfoltocska szürkül, nagyobbodik. . . szétterpeszkedik ... fújja a szél. „Tovább ! Adj helyet a másiknak“. Már ottis van. Kettő. Aztán megint kettő. Egyik lövés hosszabb, a másik rövidebb. Más-más távolsággal lőnek. „Valamelyik csak beüt“. De hiába. . . . Tovarepül az orosz állások felett — Már több üteg lő rá, srapuelezik erősen, de a repülő nem tágít, hanem végignézi a frontot, végigkéraleli, lefényképezi, ami fontos számuukra. Kell.. „Parancs“. Tehát el van szánva mindenre. . .. Körülbelül 20—25 foltocska jelzi a gép kacskaringéé útját, amint gyakran irányt változtatott, hogy megtévessze az orosz tüzéreket Kis fehér foltok a végtelen kék teritőn. (Mint egy fehér szivekkel teleszórt égszínkék abrosz.) Felettük a csillogó, sárgán ragyogó gép. Oly izgatóan szép látvány! „Ha festő lennék.,..“ És a nagy, méla hang- talanságban a motor berregése, a lövedékek robbanásának letompitott hangja. . . Végre felénk fordul most, megmenekült a már sűrűn környékező tüzgombolyagtól! Még küldenek utána pár srapnelt, melyek borzasztón rosszal követik a gépmadarat, aztán elhallgatnak a muszka ágyuk. Csakhamar északke!eti irányt véve, feltűnik újabb légi jármű vünk, egye nesen az ellenség -frontja felé tartva. Nézünk utánna. .. . Most különös zajra leszünk figyelmesek. Mintha idegen hang berregne bele a mienkbe. Egyhangú monoton búgás.. . Észak felől jön. Ha jól látom egyfedelű Most már .. . igen . . . alján a piros karika. . . — Muszka ! „Na most mi lesz ?“ Ezek összeverekednek, az már bizonyos. Egyenesen a mienknek tart. De megállt bennünk a szivverps is. — Most az orosz balra kerül. Oldalba fogja a mienket. Az ágyuk hallgatnak. Most nem lehet. .. — Ta-tata-ta-ta . . . füst száll miudkót gépből. -Látni jól távcsövén a vékony füstfelhőket. Megint tata- táznak. Szól serényen a gépfegyver a gépmadár gyomrából. .. Keringenek egymás körül. Még működnek jól a motorok. Le nem véve róluk a távcsövet, feszülten figyeljük az érdekes, félelmetesen izgató harcát két légiszöínynek. Sürü gépfegyverkattogás és keringőzés közben a mienk végre szerencsésen a muszka fölé kerül, mire az nyílegyenes iráuyban „szégyen a futás, de hasznos“ harcu kiáltással, saját állásai felé, a legnagyobb gyorsaságra állított motorral, elillan és csakhamar el is tüuik a felhők közt, melyek most jóakarólag, védőleg borulnak rá. — Győztünk ! Hurrá ! !! k-L &
