Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-05 / 14. szám

1917. április i. _______________ ▼a n bástyázva velük. Összeverődik a sok bádogedény; messziről agy hangzik, mintha sok apró harang valami monóton, háborús melódiát dalolna, valami nagyon fájdalmas hangon. Jól esik a halálos csendben ez a kis zaj Megy fáradtan, lassan, súlyosan lépve, vigyázva a teher alatt. Es a sok kis kulacs zörög az ol­dalán . . . Megint két kis hegyi ló. Két ol­dalon egy-egy láda. Meleg. Gőzölög. Merőkanál van mindegyikre erősítve. Megy a menázsi a rajvonalba. Három baka. Szauitéc altiszt ki­séri őket. Mennek „maród-vizitre“ az orvoshoz, le a Bataillonhoz a se­gélyhelyre. Szomorúan, elcsigázva a hideg és fáradságtól, álmatlanságtól, dideregve, némán, fásultan mászkál­nak lefelé a sikos havon, mely nem is „ropog“ már, hanem csikorog, szinte nyöszörög a bakkarcs alatt. Utánnuk tizenhat baka jön, altiszt vezeti őket. Teljes felszerelés. Men­nek járőrbe. Köd van, hó is esik, most nem lát úgy a muszka, előre lehet lopózni, ki lehet kémlelni az ellenség előőrseit, esetleg lehet egy muszka patruillt elcsípni. Esetleg sikerül, esetleg nem. Talán vissza­jönnek, talán nem. Menni muszáj.... Nézek utánuk. Ballagnak egyen­letes, óvatos léptekkel. Szegények... Nézek utánuk, mig el nem tűnnek a ködben. A hó hull, némán, csen­desen. Apró hópolyhek egymásba kapaszkodva, összeölelkezve esnek le már lent levő társaikra; szinte ver­sengenek, hogy melyik ér le előbb. Most szélroham jön, szemembe vágja a sok szúrós hókristályt, beszórja a hószemüveget; folyton törülni kell. Már rég elmentek a fiuk, én csak nézek arra, ahol eltűntek, nézem a pici, játszó hópelyheket, hallgatom néma zenéjüket, amint összeütődnek ; a nagy csendben úgy tetszik, mintha muzsikálna sok kis hópehely és hull, hull folyton, folyton, betakarva min­dent, embert, piszkot, halált, min­dent, mindent. . . .* ____HÍREK. 7 — Katonai kitüntetés. A király Szondy Mátyás népfölkelő főhad­nagynak a IV—17. népfölkelő gya­logzászlóaljnál a koronás arany ér­demkeresztet a vitézség! érem sza­lagján adományozta. Rézbányái Béla paksi születésű népfölkelő főhadnagy, báró Solymossy Ödön jószágfelügyelője, a Signum Laudissal lett kitüntetve. TM.IATÁIU8YE —- Katonai kinevezés. A király Lendvay Lajos 17. honvédgyalog ezredbeli zászlóst hadnaggyá, Kál­mán János, Simon Ferenc és Máté József 17. honvédgyalogezredbeli had apródokat zászlósokká nevezte ki. — Vaskoronás adötiszt. Toldy Miklós mohácsi adótiszt, mint a 19. honvédgyalogezred népfölkelő főhad- nagy gazdászati tisztje teljesít a fronton katonai szolgálatot. Toldy Miklóst a király a hadidiszitményes vaskorouarend 3. osztályával tüntette ki az ellenséggel szemben tanusitott vitézségéért és egyben neki a kardo kát is adományozta. Az újkori Toldy Miklós ugyanis a legnagyobb vak­merőséggel egy oláh tábornokot ejtett fogságba, aki környezetével mene­külni igyekezett s az 6 vitézségének köszönhető, hogy a román tábornok és környezete fogságba esett. Ezért kapta a népfölkelő gazdászati fő­hadnagy jutalmul a vaskoronarendet. — A mohácsiak bizonyára büszkék lehetnek az uj Toldy Miklósra. — Tanitói személyvá;tozások. A vallás és közoktatásügyi miniszter Keller Margit dunaföldvári községi óvónőt, oki. tanítónőt állami tanító­nővé nevezte ki s ideiglenes a decsi }-k. elemi iskolához osztotta be szol- gálattételre ; Várkonyiné Szánthó Ottilia kinevezett állami tanítónőt a kir. tanfelügyelő a vallás- és köz oktatásügyi miniszter rendeletére, a kistengelici állami elemi iskolához osztotta be ideiglenesen; — Hevesy Dezső fttrgedi róm. kath. iskolai h. tanítót az illetékes gondnokság állá­sában véglegesítette. — Fogságból kiszabadult lelkész. Pápay István bölcskei ref. lelkész, aki a háború kitörése óta Francia országban v lt fogságban, a múlt héten kicserélés folytán sok szenve­dés és viszontagság után hazaérkezett és lelkészi állását legközelebb el is foglalja. Pápay István a princetoni egyetem hallgatója volt és Ameriká­ból hazajövet jutott az' internáltak szomorú sorsára. — Az erdélyi menekültek vissza telepítése az egész vonalon elrendel tetett, még az eddig tiltott terüle­tekre is. Kivételt csak egy néhány határszéli helység képez, melyen ez idő szerint a mi katonaságunk vau elszállásolva. Vármegyénk területén ez idő szerint mintegy 200 ilyen menekült tartózkodik elszórt kisebb csoportokban. A 100 as csoportuak külön indítandó waggonokban szállít­tatnék bejelentés után, mig a 40 es ép kisebb csoportok mindenkor útba indithatók. — A visszatelepitendők i ták a két infámis harangozót. Hall­gató ácsorogva hallgatott, Ácsorgó pedig hallgatva ácáorgott a saját szőlejében, á mikor a végítélet kö- zelgését ö kigyelmük észrevette. Miután a tiszteletes urék konsta­tálták, hogy az aznap kimért 12 ki­logram rézgálicból már csak 1 kiló 254 és 7» gramm van a tanyában, a nélkül, bogy akár az eklézsia, akár a tiszteletes ur szőleje aznap egy lesesepp permetet is látott volna, a rézgálic, korpusz delictivel vissza­ereszkedtek a községbe. A két harangozó külön-külön mindjárt érezte, hogy baj van. Siet­tek haza a temetésre ész nélkül. S engesztelésképp még akkor is kon­gatták a bus szavazatu Bocskay- harangot, a mikor már a megboldo­gult Pattogó Sára néne toros vacso­ráján a jó paprikáscsirke után, a ritkaságszámba menő malacpecsenyét ropogtatta a gyászgyülekezet ... a csontokat nagy illemtudással az asz­tal alá eregetvén.. .. Hasztalan volt minden. A követ­kező vasárnapi szent napon a két magáról megfeledkezett harangozó-t egyhangú határozattal elcsapta a presbitérium s a hűséges Mosolygót választotta meg, ki mosolyogva es­küdött hűséget .. . A két ex-harangozó azonban egy­mást tartván a baj okozójának, bar. madnap jól ellátta egymást. Hallgatót Ácsorgó úgy kupán érdekelte a ka­pával, hogy — legalább hallgatva nem tudott ácsorogni, mert bele- 8üketült, viszont pedig Ácsorgó olyat kapott a kapanyéllel a bal lába­szárára, hogy 6 meg ácsorogva Dem tudott hallgatni, mert bokaficdagjával hetekig nyomta az ágyat. Mosolygó azonban nemcsak mo­solygott, de egyenesen a*markába nevetett, hogy ilyen könnyű szerrel újra ilyen tisztes és jó közhivatalt kapott! ' Eleinte ugyan sok kifogás merült föl ő ellene is. A község nehezen szokta meg, hogy a harangozás amaz elnyújtó kettőztetés néfküf ment végbe. Mosojygó először azzal érvelt, hogy az így nagyon pápistás, majd, hogy az ma már nem is módi.-á- Mert hallják kigyelraetek, miért* duplázzam, vagy koronázzam, én a régi jó forintban hai-angozok, mert a korona már ugyTis nemsokára ki megy a divatból. Nem ment ugyan ki még ma sem, de azért neki lett., igaza. — A falu megszokta, hogy csak ő tud igazán harangozni, a mi fölött már Mosolygó nem is mosolygott, de hangosan nevetett. S volt is reá oka. Mert hát vájjon van-é a világon annál nagyobb bölcseség és élet­tudomány, mint elhitetni másokkal azt, a mit valójában saját magunk sem hiszünk ? ét i KIZÍSDEK Forster Zoltán alispán rendeletére ruházattal, 3 napi élelemmel és 3 napi pénzsegéllyel látandók el. — Eljegyzés. Földink, Ifj. Kori- tsánszky Dénes Kölesdről eljegyezte Kerekes Nellyt Nyíregyházán. Lanova Jenő főhadnagy, eljegyezte Csik Vilmát Bonyhrdon. Sztaszinó László és Főglein Tériké jegyesek. Bittenbinder György, a cs. és kir. gyalogezred egészségügyi zászlósa el­jegyezte Ferdinand Margitkát, özv. Ferdinand Jánosáé született székely- udvardi Horváth Józsa leányát. Hiller Károly pécsi jogszigorló eljegyezte Schrodt József tolna­megyei földbirtokos Annuska nevű leányát. — P. Kerling konferenciája Szek­SZárdon. P. Kariing S. J. a pécsi Pius főgimnázium tudós -tanára Szék szárdon lelkigyakorlatokat tart az ifjúság ét az intelligens hölgyközön­ség számára. A konferencia beszé dek április 4 én fejeződtek be. — Közúti kerületi felügyelő. A keseskedelmi miniszter a Somogy, Tolna, Veszprém és Zala várme­gyékre terjedő Il-ik közúti kerület felügyelői teendőinek ellátáva! Forster Gyula műszaki tanácsost bízta meg. — Özv. Leopold Sándorné teme­tése. Lapunk utolsó számában meg­emlékeztünk már özv. Leopold Sán­dorné szül. Kron Ottilia úrnő hirte­len haláláról. A 73 évet éb, köz- tiszteletben állott matróna temetése f. hó 1-ón délelőtt fél 10 órakor impo­záns részvéttel történt a Sséchenyi- utcai gyászházból, amelynek udvarát a nagyszámú esalád tagjain kívül szorongásig megtöltötte a nagyszámú gyásztevő gyülekezet. Ott veltak többek közt : Kovács Sebestény Endre főispán, Forster Zoltán alispán, Kurz Vilmos árv. elnök, dr. Peslhy Pál törvényszéki elnök, Éri Márton dr. főjegyző, Szentkirályi Mihály dr. polgármester s a többi hivatalok vezetői is teljes számmal. Megjelen­tek továbbá: a jótékony nőegylet és az izr. nőgylet választmánya testű letileg, a takarékpénztár és a hitel­bank igazgatósága, a helybeli vörös- kereszt kórház katonai kirendeltsége stb. A temetési szertartást dr. Rubin­stein Mátyás szekszárdi főrabbi vé­gezte tíenau kántor segédkezésével. Magas szárnyalásu beszédben mél­tatva az elhunytnak hönleányi, tár­sadalmi, vallásos s más közjóté­konysági érdemeit, kiemelve nemesen betöltött anyai hivatását. Ezután hosszú kocsisorral és 'gyalogosan az izraelita temetőbs kisérte az elhunytat a menet. A gyászoló család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Mély fájdalommal -jelentjük, hogy. drága édesanyánk, az áldottlelkü nagyanya és szerető testvér, özv. Leopold Sán­dorné szül. Kron Ottilia úrnő meg­adással viselt szenvedés után e hó 29- én délben, 73 éves korában jó­ságos lelkét visszaadta Teremtőjének. Április 1-én reggel fél 10 órakor ki­sérjük Szék szárdon a gyáízbázból örök nyugvóhelyére. Szekszárd„1917 március 29 én. Eméke áldott lesz 1 Róza és férje Leicht Lajos, Eszti és férje Lembergqr Rezső, Janka és férje id, Leopold Lajos, Gusztáv, La­jos és neje Jacobi Lívia gyermekei, Leicht Vilmos, Gusztáv és Flóra, dr. Leopold Elemér, Böske férj. Aczél Armandné, Leopold Klára, Leopold Éva, Leopold Ágota unokái, Kron. Hermann, Kron Sámuel, özv. Wiener Fereucné, Kron Károly, özv. Werk- ner Zsigmondné, Kron Sándor test­vérei. — A jövedelem- és vagyonadó, to­vábbá a badinyereségadó vallomások beadását a pénzügyminisztérium ápr. 30- ig elhalasztotta. Ezt a körülményt az érdeklődőkkel a pénzügyigazgató­ság azzal közli, hogy azok a kér­vények, amelyekkel egyes felek a vallomásoknak legfeljebb folyó évi április hó végéig való benyujthatá- sára halasztást kértek, elintézettek- nek tekinthetők. __________________________3. ____ — Esküvő. Marosy Dezső cs. és kir. 64-ik gyalogezredben főhad- nagy, Marosy Lipót szekszárdi adótárnok és neje Kaliooda Ilona fia 1917. évi április hó 14 én déli fél 1 órakor tartja a szekszárd-bel- városi r. kath. templomban egybe­kelését Szeghy Sándor gyógyszerész, a Tolnamegyei Takarék és Hitel- kank igazgatója és neje 7enzlinger Róza leányával, Mancikával. — Kitüntetett huszárhadnagy. A király Keplinger Géza 8. honvéd- huszárezredbeli tartalékos '.hadnagy­nak az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartása elismeréséért,'a 3. oszt. hadidiszitményes érdemkeresztet és a kardokat adományozta — Díszpolgárrá választott föszolg a- biró. Lapunk előző számára Duna­szentgyörgyről elkésve vettük a kö­vetkező táviratot: Rassovszky Julián főszolgabírót nyugdíjba vonulása al­kalmával a község érdekében kifej­tett értékes tevékenységéért nagyra­becsülése és ragaszkodása jeléül egy­hangú lelkes határozattal a duna- földvári járás élére történt megválasz­tásának 22-ik évfordulóján tartott mai képviselőtestületi ülésén Duna- szentgyörgy község díszpolgárává vá­lasztotta 8 egyben egé^p nagyságú mellkópót megszerezni és a tanács­teremben elhelyezni rendelte. Duna- szentgyörgy községnek Rassovszky Julián főszolgabiró az legelső dísz­polgára. — A cukor árát felemelték. Meg akarták bizonyára örvendeztetni aa országot és — felemelték a cukor árát. Igazán kedves húsvéti ajándék 1 De persze: felemelték a répa be­vásárlási árát a következő őszi tér- mósre, (ami jó a gazdáknak) és igy természetes, hogy felemelik azonDal, április 3 ikától a cukor árát, (ami igen jó a cukorgyáraknak és a cukor- központnak.) Az áremelkedés kilón­ként csekély 26 fillér; máskor, a béke buta egyszerűségű napjaiban a cukor ára legfeljebb 1—2 fillérrel emelkedett kilónként, ma egyszerre 26 fillérecske az ártöbblet. Es a leg­nagyszerűbb a dologban, hogy a ke­reskedőnek az el nem adott készlete után az árkülönbözetet meg kell fizetnie a cukorközpontnak. De úgy kell a kereskedőnek: minek tart készletet. Még szerencse, hogy az április 3 iki áremelkedés alapján meg nem fizettetik a cukorjegy es fogyasz­tóval az azelőtti áremelkedés óta el­fogyasztott cukor-mennyiség után az árkülönbözetet. — Ez az utánfizetós épen óly jogos volna, mint amaz és miután mi jogállamban élünk, a pol­gárság kéjes örömmel üdvözölné a jog ez abszolút érvényesítését — Benkö Bank rt. fizette ki a leg­több főnyereményt, mert BENKÖ sorsjegye BANKÓ. Felhívjuk b. ol­vasóink figyelmét lapunk mai szá­mához csatolt mellékletre. — Jótékonyság. Leopold Gusztáv Sárszentágota és ifj. Leopold Lajos Szekszárd, édesanyjuknak: Leopold Sándorné úrnőnek elhunyta alkal­mából, 1200—1200 koronát adomá­nyoztak jótókonycélokra. És pedig : Leopold Gusztáv ur a Vöröskereszt egylet szekszárdi fiókkórházának 300 koronát, az Egyesült Szekszárd— Tolnamegyei Nőegjíetnek 300 koro­nát, az izr. Szent Egyletnek 300 % koronát és az izr. Szent Egylet nő- osztályának 300 koronát; ifj. Leopold Lajos ur pedig az Egyesült Szék szárd-Tolnamegyei Nőegyletnek 300 koronát, a báró Schell-alap javára 300 koronát, a Magyarországi mun­kások rokkant és nyugdijegyesülete szekszárdi fiókjának 300 koronát és a szekszárdi Vöröskereszt kórháznak 300 koronát. — A vármegye 200 drb kincstári lovat kap. A vármegyei alispán kö­zölte a járási főszolgabírókkal, hogy 200 drb kincstári ló van a megye / rendelkezésére bocsájtva. A közsé­geknek be kell jelenteni, hogy hány párra van szükségük. A rendelet megjegyzi, hogy a lovak gyengébb trainlovak s igy túl sok és igen nehéz munkát csak mérsékelten bírnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom