Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-29 / 13. szám

1917. március 28.

3.

viselője: dr. Glück Sándor Ügyvéd jelenlétében Gyünkön, 1916. évi no-' vember hó 21-ik napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján, a vád é3 a védelem meghallgatása után, meghozta a következő

ítéletet:

Sass László 47 éves, evang. vallása, szekszárdi születésű, uzdborjádi lakos, magyar állampolgár, földbirtokos, nős, gyermektelen, vagyonos vádlott, bűnös a Bv. 2 ik §-ába üt-v közö, a 3. §. 1. pontja és 4. §-a második bekezdése szerint minősülő nyilvánosan elkövetett, feltűnően durva be^Uletsértés vétségében, me lyet úgy követett el, hogy Uzdbor- jádon 1916. évi julius hó 20-án Weisz Salamon főmagánvádlót sokak jelenlétében, többször egymásután arcul ütötte és disznó zsidónak nevezte.

Továbbá bűnös a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásban elkövetve az által, hogy a kipofozott Weisz Salamont üldözőbe vette, a pusztáról 200 lépésnyire kergette s bottal kezében azt kiabálta utánna: „állj meg, leütlek, agyoncsaplak.“

Végül bűnös az 1916. évi julius lió*14 én kibocsátott és 16-án életbe lépett 2350 /1916. M, E. sz. rendelet 4. § ába ütköző árdrágító kihágásban, a miatt, hogy ugyanott s ugyanazon napon a Haditermény részvénytársaság részére requiráit 1916. évi termésű búzájáért a hivatkozott rendelettel megállapított legmagasabb áron felül, fuvardíj térit- móny címén, métenmizsánbént 50 fillér mellékszolgáltatást követelt Weisz Salamon bizományostól.

A kir. járásbiróság Sasa László vádlottat a becsületsértésért a Bn. 4. §. második bekezdése alapján, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 2000 {Kettőezer) korona pénzbüntetésre, mint főbüntetésre és 1000 (egyezer) korona pénzbüntetésre, mint mejlékbüntetésre, — a közcsend elleni kihágásért — a Kbtk. 41. §a alapján a Kbtk. 21. § ónak alkal mazásával 300 Háromszáz) korona pénzbüntetésre, mint főbüntetésre és 200 korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, — végül az árdrágító kihágásért a hivatkozott miniszteri rendelet 4. §. 3-ik bekezdése alapján, a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával ÍUOO (Egyezer) korona pénzbüntetésre, mint főbüntetésre és 500 (ötszáz) körmia pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, összesen 5000 (Ötezer} korona pénzbüntetésre ítéli.

A pénzbüntetést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett kell a gyönki kir. járásbíróság vezetőjénél, az 1892: XXVII. t.-c. 3 ik '§ ban meghatározott célra megfizetni.

A pénzbüntetést behajthatatlansága esetére a Btk. 53. §-a alapján s annak korlátái között, figyelemmel az egynemű átváltoztatást követő birói gyakorlatra, ICO, 50, 15, 10 és 50, 25, összesen 250 napi fogházra kell átváltoztatni.

VádlotI a Bp. 480. §-a értelmében köteles az eddig felmerült 48 K, valamint az ezután felmerülhető bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni és köteles 120 K készkiadásban okozott személyes utánjárást és 82 K 50 fillér ügyvéd képviseleti költséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe alatt, Weisz Salamon főmagánvádlónak megfizetni.

„ Végül a Bv. 28. §. illetve az 1914 : XIV. t.-c. (St.) 43. § a alapján kötelezi a bíróság vádlottat arra is, hogy a sértett félnek a tárgyaláson előterjesztett kivánata folytán, a jogerős Ítéletet indokaival egjlhtt, a Szekszárdon megjelenő „Tolnavármegye és a Közérdek“ cimü hetilapban saját költségén egyszer küzzé- tétesse. — Ezt a kötelességét az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt tartozik teljesíteni, mert ellenkező esetben jogában áll a sértett félnek vádlott költségére teljesíteni ezen kötelezettségét.

Ellenben Weisz Salamon 39 éves,

TOLNAVÁBIEGYE

paksi születésű és lakos, izr. vallásig kereskedő, viszonvádlott a Sass László által viszonvádként ellene emelt s a Bv. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és kö , vetkezményei alól a Bp.. 326. §. 2. pontja alapján felmentetik.

Dr. Glück Jakab ügyvéd dija és kiadása saját fele irányában 82 K 50 fillérben állapiltatik meg.

Indokok:

A vádlott részbeni beirmerése, továbbá Braun Emánuel és Sztanó István tanuk vallomása alapján a bíróság tényként megállapította, hogy 1916. julius 20 án Braun Emánuel ügynök kíséretében Weisz Salamon főmagánvádló, paksi lakos, mint a Haditermény részvénytársaság bizományosa megjelent Sass László vád lottnak uzdborjádi birtokán abb61 a célból, hogy vádlott 1916. évi térj mésü búzájának qualitását megállapítsa 8 azt a Haditermény részvény- társaság részére átvegye.

Peresfelek a vádlott szürüskertjé- ben találkoztak, ahol javában folyt a gabonacséplés és zsákokban volt felhalmozva a frissen kicsépelt búza.

Weisz Salamon főmagánvádló a magával hozott mérleggel két zsákból is próbaméréseket eszközölt, mire Sass László vádlott ingerülten közbeszólt, hogy fölösleges a mérés, ő' a búzáját a saját mérlegén már megmintázta s azt 78 kilogrammosnak találta. — Bar a főmagánvádló előadása szerint az ő mérlege nem mutatott ilyen magas qualitást, mégis elfogadta a vádlott mintázásának eredményét s megállapodtak, hogy a vádlott búzája 78 kilogrammos.

Mikor a sulykérdésen ekként túlestek, vádlott azzal a további követeléssel állott elő, hogy a nagydorogi vasúti állomáshoz való kiszállítás költsége fejében főmagánvádló a saját províziójából, minden métermázsa után 50 fillér fuvardij tétitményt fizessen vádlottnak. — Ezt a kívánságát azzal indokolta, hogy a környékbeli gazdák közül már többen körteitek és kaptak is a maximális áron felül ilyen mellékszolgáltatást.

Weisz Salámon főmagánvádló ezt az újabb követelést határozottan visszautasította s -miatta feljelentéssel fenyegetődzött. — A mintázás miatt már amúgy is ingerült vádlott erre dühbe jött s a gyanútlanul vitatkozó főmagánvádlót hirtelen mozdulattal háromszor egymás után arcul ütötte, mintazacskóját kezéből kitépte, mérlegét a földre szórta és disznó zsidónak nevezte.

A szégyentől konsternált s a nagyszámú cséplőmunkás fenyegető magatartásától megrémült főmagánvádló 6zó nélkül hagyta el az eset színhelyét és sietett ki a pusztáról.

Vádlott azonban, a ki ekkor már nem volt ura indulatának, utána lépett bottal kezében, üldözőbe vette s azt kiabálta utána : „megállj, leütlek, agyoncsaplak“.

Főmagánvádló e közben kiért az útra, kíséretével együtt a már ott várakozó kocsijára ült és elhajtatott.

Vádlottnak vád tárgyává tett ezen sorozatos cselekedete teljesen kimeríti a.Bv. 2. § ába ütköző a 3. ,és 4. §. szerint minősülő becsületsértés vétségének, továbbá a 2350./1916. M. E. számú miniszteri rendelet 4. § ába ütköző és a Kbtk. 41. §-ába ütköző kihágásoknak tényálladéki elaraeit, beszámítást vagy büntethe tőséget kizáró ok pedig nincs, minélfogva őt mind a három büncse lekményben bűnösnek kimondani s megbüntetni kellett.

A büntetéskiszabásánál súlyosbító körülménynek tekintette a bíróság azt a tényt, hogy vádlott gazdag földbirtokos, a ki a maximális áron túl menő, a tiltott mellékszolgáltatásra nem volt rászorulva. — Súlyosan nehezedik továbbá vádlottra az a tény is, hogy egyik igen fontos háborús intézményünk hivatalos közegét, hivatalos eljárása közben presz- szionálta és inzultálta s ez által, bár

és 3 SOZEHDlE _____>_______

távoli vonatkozásban, a hadviselés érdekeit is megsértette. — Végül sulyositó körülmény az is, hogy a durvaságra amugyis hajlamos nagyszámú munkásnépnek, mely az esetnek szemtanúja volt, a zsidógyülö- rletre és az ököljog gyakorlására veszedelmesen biztató példát szolgáltatott.

Ezekkel a súlyosító körülményekkel szemben a büntetlen előéleten és a cselekedetéből kitetsző erős felinduláson kívül, tárgyi alapon nyugvó egyébb enyhítő körülményt a bíróság nem talált.

Hogy ennek dacára *a büntetési tételeket a bíróság mégis lefokozta, arra a bíróságot a vádlott egyéniségében gyökerező az a megfontolás és mélíáoylás vezette, hogy vádlott már évek hosszú sora óta kimagasló, szereplő egyénisége úgy a járás, mint a vármegye társadalmi, gazdasági és autonom életének, a kit ezen személyes tulajdonságainál fogva, a lealázó és megbélyegző fogházbüntetés derékon törne.

E mellett mérlegelte még a biró- ság a tárgyilag ugyan nem bizonyi tott, de lélektanilag mégis indokolható azt a feltevést, hogy a főmagánvádló fellépésében, modorában vagy arcmozdulatávban mégis lehetett olyan visszatetsző tünet, mely a megkülönböztetett tisztelethez szokott vádlottat felingerelte és erös felindulásba hozta.

Mindezek megfontolása vezette a bíróságot arra, hogy a Btk. 92, §., illetve a Kbtk. 21. § nak alkalmazásával, vádlottat csak pénzbüntetéssel sújtotta.

Hogy ez a pénzbüntetés szokatlanul, nagy, annak az eset körülményeiben s szintén a vádlott egyéniségében gyökerező specialis okai vannak.

Vádlott nagy vagyon ura s igy vele szemben csak érzékenyen nagy összegű pénzbüntetésnek lehet megtorló és gyógyitó hatása és esi k a pénzbüntelés felfokozásával lehetett a büntetési tétel lefokozásában megnyilvánult enyhítést teljesen elfogadhatóvá tenni és kiegyenliteni.

Másrészt viszont a kiszabott pénz- büntetés elszenvedése nem oly súlyos, hogy vádlott vagyoni állásinak szilárdságát érintené vagy őt fizetési zavarba'hozná.

Ellenben^Weisz Sálamon főmagánvádlót a viszonvádként ellene emelt, a Bv. 2. § ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményei ► alól felmenteni kellett.

Sass László vádlott ezen viszon- vádat arra alapította, hogy Weisz Salamon, mikor a búza qualitása fölött vitatkoztak, azt mondta neki „nem igaz“. — Topábbá arra^hogy mikor az 50 fillér fuvardij téritményt követelte, Weisz Salamon azt mondta „szemtelenség, hogy az urak ilyesmit követelnek“. Ezen nyilatkozat hozta őt indulatba, vitte rá a vád tárgyát képező tettlegességre.

Minthogy Weisz Salamon, viszonvádlott tagadásával szemben Sass László ezen Viszonvádbeii tényállításoknak és tárgyi enyhítő körülményeknek bebizonyitását meg se kísérletté, —

Weisz Salamont a bebizonyittatlan viszoavád aW a Bp. 326. §, 2-ik pontja alapján felmenteni kellett.

Az ítélet többi rendelkezése a felhívott §-okon alapszik.

Gyönk, 1916 november 21.

Dr. Kővágó Sándor sk.

t kir. járásbiró.*

A kiadmány hiteléül :

Lakatos Lajos.

| (P. H.) irodatiszt.

Bf. 1553/10. 1916. sz.

Ö Felsége a király nevében!

A szekszárdi kir. törvényszék, mint felebbviteli büntető bíróság becsületsértés vétsége, közcsend elleni és árdrágító kihágás miatt vádolt Sass László és társa ellen indított bűn- I ügyet, amelyben agyönki kir.járás- !

bíróság az 1916. évi november hó

21. napján B. 1067/9. 1916. szám alatt ítéletet hozott, a Sass László vádlott részéről a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyossága miatt használt és írásban nem indokolt felebbezés következtében Kövessy Ödön kir. ítélő táblai biró, mint elnök, Salamon Iván kir. törvényszéki biró és Fejős Imre kir. törvényszéki biró, valamint dr. Kalencsik Kálmán kir. törvényszéki jegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvételével dr. Ko- zacsek József kir. ügyésznek, mint közvádlónak dr. Glück Jakab ügyvéd, mint magánvádló képviselőjének, a szabadlábon levő vádlottaknak jelenlétében Szekszárdon, 1917. évi január hó 13. napján megtartott nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő

Ítéletet:

Az elsőbiróság ítéletének azon ré- ' szót, mely Weisz Salamon vádlottat, a Sass László által viszonvádként ellene emelt s az 1914. évi 41. te.

2. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól, a Bp -326. §. 2. alapján felmentette, — nem érinti.

Az elsőbiróság Ítéletének azon részét, mely Sass László vádlottat, az 1914. évi 41. te. 2. § ába ütköző, a

3. §. második bekezdés 1. pontja és

4 §. második bekezdése szerint minősülő, nyilvánosan elk^etett, feltűnően durva becsületsértés vétségé beh, — a Kbtk 41. § ába ütköző közcsend elleni kihágásban, úgy az 1916. évi julius hó 14-én kibocsátott, ugyanazon hó 16-án hatályba lépett, 2350/1916. sz. I. M. R. 4. §-ába ütköző, árdrágitás által elkövetett kihágásban bűnösnek mondotta ki, a megállapított tényállásokkal, nemkülönben Sass László vádlott javára, a büntetések kiszabásánál, a btk. 92. § ának, illetve a Kbtk. 21. § ának alkalmazását, úgy a büntetés kiszabását nem tárgyazó egyébb részeit —helybenhagyja ; de a büntetés kiszabására vonatkozó részeit, a Bp."554. §-a alapján megváltoztatja, Sass László vádlottnak büntetését, az 1914. évi 41. te. 4. §. második bekezdése alapján, a btk. 92. § ának alkalmazásával (800)

nyolcszáz korona fő- és (200) kettőszáz korona mellék-pénzbüntetésben ; a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával, a Kbtk. 41. §-a alapján (80) nyolcvan korona fő- éS (20) húsz korona mellék-pénzbüntetésben, úgy a hivatkozott rendelet 4. §-a,alapján (400) négyszáz korona fő- és (200) kettő- száz korona mellék .pénzbüntetésben állapítja meg azzal, hogy a pénz- büntetés, be nem hajthatás esetén, (20) húsz koronánként, a becsület- sértés vétsége miatt kiszabott büntetésnél (1) egy napi fogházra; a kihágások miatt kiszabott büntetéseknél (1) egy 'napi elzárásra leend átváltoztatandó.

Főmagánvádló képviselőjének azon kérelmét, hogy a felebbviteli tárgyalással felmerült költségeinek megfizetésére Sass László vádlott kötelez- tessék, — elutasítja.

Indokolás:

Az elsőbiróság Ítéletének azon része, mely Weisz Salamonnak, a Sass László által viszonvádként ellene emelt becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alul való felmentésére vonatkozik, érthető nem volt, mert Sass László vádlott, mint e részben főmagánvádló, a felmentés miatt felebbezéssel nem élt, tehát az Ítéletnek ezen része jogerőre emelkedett.

Az elsőbiróság ítéletének azon részét, mely Sa38 László vádlottat,' az 1914. óvi 4L te. 2. §-ába ütköző, a

3. §. második bekezdés 1. pontja és

4. §. 2. bekezdése szerint minősülő, nyilvánosan elkövetett, feltűnően durva becsllletse'rtés vétségében, a KBtk. 41. § ába ütköző közcsend elleni és a 2350/1916. sz. M. E. R.

4. § ába ütköző árdrágitás által elköveti kihágásban bűnösnek mondta ki, nemkülönben kapcsolatos részei-