Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-11 / 2. szám
XXVII. (XUI.) évfolyam. • ‘2. szánt. Szek9zárd, 1917. január 11. Előfizetési ár: Egész évre . Ki évre . . Kegyed évre Így szia áre 16 korosa 8 > 4 » 16 ffltér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig S kor., további sor 30 I. — Nyilt- jér: garaond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. klr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik heienkmi egyszer: csütörtökön. Telefon szám: F6szerkeszt5 : 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal :M1. Szerkesztésé^: Beisréd] lstván-utca 5. szám. Iá« küldendők a lapot érdeklő összes küldearsysk. k'iadóhivatal: Béri Balog Adám-utc* 42. szám. Az előfizetés! pénzek és hirdelések tá* küldendők. Néptanítók, ka az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. rOuafatsitf: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTYÁN Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Magyar udvartartás. A koronázási előkészületek alkalmával nagyfontosságu királyi szavak hangzottak el, amelyeknek igazi jelentőségét és hord- erejét a nádorhelyettes választás mondva-csinált müizgalmai közepette jóformán észre sem vettük. Fiatal királyunk apolitikai böl- eseségnek, de egyúttal a magyar nemzetiránt való szimpátiájának kimagasló jelét adta az által, amikor ünnepélyesen kijelentette, hogy az esztendőnek egyik hosszabb szakaszát Magyarországban, hü magyarjai között fogja eltölteni. Ez a felséges királyi szózat bízvást nemcsak annyit jelent majd, hogy a király egy-két hétig a budai világszép királyi palotában kíván lakni, de örömrepeső szívvel hisszük és reméljük» hogy annyi sok század után újból feléled a budai királyi palota fénye — messze ragyogása s a szeretett magyar király köztünk időzése teljesen kidomborítja majd azt a nemcsak nagy és fényes közjogi, de gazdasági jelentőséget is, amely az udvartartással mindenütt és mindenhol kapcsolatos Hajdan a királyi udvar volt az ország kormányzatának közj pontja, vagy amint mondják, I magának az: államnak magva. A magyar királynak és királynénak a mohácsi vészig teljesen ; külön udvartartása volt, amely j később azonban egészen beolvadt a romai, német, majd 1804—6-tól kezdve az osztrák j császári udvarba. A magyar állam azonban sohasem adta fel külön udvartartási jogát, a m. kir. udvari főtisztviselők időről- időre kineveztettek. Az 1867-iki i XII. törvénycikk is kiveszi a j magyar udvartartás ügyét a kö- j zös ügyek közül, költségét a civillista terhére utalja, ezt az utóbbit pedig éppen az ország egyenjogúságának dokumentálása céljából nem a kvóta szerint,*de az osztrák civillistával egyforma összegben állapítja meg. . A most lefolyt országgyűlés is teljes fénnyel domborította ki azt az őseink által féltve őrzött jogot, hogy a -királyt magyar közjogi feladatainak teljesítésénél, kizárólag a m. kir. udvari főtisztviselők, m. kir. zászlós urak környezzék . . . Ha tehát a király különös üzpnetkép azt adta tudtára hű magyar nemzetének, hogy bizonyos időt Magyarországon kiván tölteni, ez bizonyára több lesz az egyszerű itt lakásnál... Ez megértése a magyar nemzet lelkének, sok száz éves óhajának, vágyának, jogos aspirációinak. Hogy mit jelent ez, emlékezzünk csak vissza az 1790-es, 1848-as, sőt a legújabb időkben lefolyt alkotmányos küzdelmekre. A külön magyar udvartartás kérdése örökös ütközési pont a király és nemzet között. A régi, hires gravame- nek évről-évre megújítják a nemzet jogos panaszát, kétségtelen nagy sérelmét, bizakodó reményét. A mi vármegyénk is állandó sürgetője, országos nevű kö- vetjei, Csapó, Bezerédj, Perczel Miklós, Perczel Móric utján nemcsak a magyar nyelv szent jogának, de a király itthon lakásának-, igy a magyar királyi külön udvartartásnak is. Benne szerepel ez minden követi utasításban. , Uj királyunk tehát egyenesen a magyar nemzet szivére tette reá a kezét, kitalálta legsóvár- góbb gondolatát, amikor hosz- szabb itt időzését kilátásba hely* te. Örömtől repeső szívvel várjuk érkezését. Nagy jelentőségű közjogi esemény ez. Nem csak uj lakót kap Mátyás király hires palotája, de uj politikai, szellemi, művelődési központ formálódik a budai királyi lak tövében. A királlyal ide költözik a fénynek bennünket joggal megillető része. Az odaát fölényes gazdasági és szellemi haladást teremtő udvartartás, diplomáciai képviselet, az ipar és kereskedelem várva-várt fellendítésével itt is éreztetni fogja anyagi hatását, idővel ide gyökeresiti az uralkodó család anyagi érdekeltségét s az őszinte magyar szív, a magyar levegő varázsa lebilincseli s természetes kapcsok-, kai csatolja hozzánk az uralkodó család tagjait s megszerzi .azok szimpátiáját . . . Az uj király Ígérete, a bizton remélt magyar udvartartás szebb jövő perspektíváját nyitja meg. Egész fényében fog ez által kidomborodni állami önállóságunk és függetlenségünk kétségbe különben eddig se vont joga és mivolta. — Egyenes kelléke ez a dualizmus, a teljes paritás kiépítésének, amelyre a magyar nemzet nemesak hagyományos hűségével, de vérének pazar ontásával is olyan derekasan reá szolgált. . Isten hozza tehát közénk a fiatal bölcs királyt, aki ezen elhatározásával a magyar szent korona fényét egy értékes drágakővel tette ragyogóbbá! EL Huszár Trlnser ás Lichtenstein herceg kapitány. Simontornyáról írja tudósitónk : Igen komoly, megbizliató helyről megerősítették azt a szállingó hirt, hogy egy gyikosság miatt elitéit pál- iai huszárnak, az ottani jegyző köz benjárására, elengedték legfelsőbb helyen a büntetését.— Ez a feltűnő dolog érdekelt és kérdéssel fodultam Balogh János jegyzóköz, aki a következőkép irta le az esetet: Múlt évi november közepe táján, a komáromi cs. és kir. katonai fegyintézet parancsnokságától megeenzu- rázott levél érkezik hozzám, mint Pálfa község jegyzőjéhez, Tringer Józseftől. A levél stilusa meglepően szép, kifejezései tömörek s valósággal csepeg belőtük a magyar zamat, amely a nem tudálékoskodó, de a természetes eszü, egyenes jellemű magyar embert oly annyira jellemzi s tartalma körülbelül az, hogy a Wyéliró mint 1886. évi születésű, pálfai illetőségű állításköteles 1907. évben besoroz- tatván, az akkor még Cserpovitzban állomásozó cs. éz kir. 10. huszárezredhez vonult be; 9 hónap múlva katonáskodása azonban szomorú véget ért, mert a bajtársam és rajta dürva módon hatalmaskodó s őket napról-napra tettleg is bántalmazó Balázs nevű zugsführert fiatalos fel- hevült állapotában karabéllyal agyonlőtte. Ezen bűntettért a hadbíróság által 20 évf 8ulyo8 börtönbüntetésre Ítéltetett, amelyből 7 és fél évet eddig kitöltött. A néprajzi szempontból — véle menyem szerint — igen értékes levél azután elmondja azon irtózatos lelki kínokat, amelyeket írója szenved, tudva azt, hogy amikor testvérei az édes hazáért m^r több mint egy éve küzdenek a magyarság létét veszélyeztető muszka hordák ellen, akkor neki, ki érzi magában az ifjúi erőt s aki vágyva-vágy az ellenséggel szembeszállni, ott kell nyomorultan, elfeledve elpusztulni a komáromitireg vár nedves kazamatáiban ; — birái nem tudják bűnét elfelejteni s nincs bennük iránta irgalom ; nem engedik meg, hogy vérével s ha kell, életével vézekeljen bűnéért. Végül azután arra kér, hogy ha lehet, tegyek valamit az érdekében, talán Írjak egy szép kérvényt a királyhoz s írjam abban meg az ő szomorú helyzetét s hiszi', hogy a jó öreg király meg fogja engedni félté telesen — a háború tartamára való szabadságolását; ő egyebet nem is óhajt, mert vagy dicsőén elesik a harctéren, hiszen valósággal keresni fogja a dicsőséges halált, vagy pedig vitézi tettei elismeréseként ő felsége a büntetésből még hátralevő 12 és fél évet kegyelemből el fogja engedi. Sok tusakodás és kérdezősködés után aztán én a múlt évi december 3-án Tringer levelét pár soros kérvény és egy községi bizonyítvány kíséretében, mely „bizonyította, hogy T. J. a polgári életben kifogástalan, józan magavÍ8eletü és büntetlen előéletű egyén volt“ — felterjesztettem a honvédelmi minisztériumhoz, .azon hiszemben, hogy eredmény bizony alig alig lesz. A folyó év taVaszán azonban Székesfehérvárról egy ltezárt levél érke zik címemre, amelyben Tringer József arról értesít, hogy megszabadult a komáromi várból s most Székesfehérvárott van a tes. és l^jr 10. huszárezred u. n. „Schützen Divizió“- jába beosztva. Köszöni jóságomat, hálás lesz örökre, atyjaként tisztéi, szeret, nekem köszöni szabadságát. Első levelét is nekem Írja, nem özvegy anyjának, akit pedig véghetet • lenül szeret s nem mátkájának, aki pedig ti.ily nehezen várja stb. stb. Azt hitte szegény fiú, hogy az én írásaimnak köszönheti szabadulását, pedig bizony mondom, hogy csak szerény közvetítője voltam kérésének s ha. magasabb helyen a kérés tel jesitésénél valamire, figyelemmel voltak, úgy, akkor csak az ő általa hozzám megirt, — becsületes lelkét visszatükröző, egyszerűségében gyönyörű levelet vették figyelembe. Nem tagadom, magam is yégtelenül örüi- tem Tringer szabadulásának s meg is Írtam Deki, hogy remélem, méltó lesz a szabadságára. Többszöri levélváltás után, aztán egyszer esak arról értesít, hogy százada s igy ő .is a harctérre megy, majd arról, hogy már 0tt is van, verekszik. Végre arról, hogy megsebesült, hozzák haza szép Magyar- országba s első leszek, akit úaegláto- gat, ha Isten hazasegiti. Egy délelőtti érában aztán irodám ajtaján Valaki keményen kopog ; — a „szabad'-ra egy középtermetű,jóképű, csukaszürkébe öltözött, 30 év körüli fiatalember lép be s harsány, de boldogságtól mégis rezgő hangon „alázatosan jelenti a tekintetes jegyző urnák, hogy huszár Tringer József megjött 1" . Miután kihálálkodta magát, felkérésre elmondta, hogy 19 napig volt az északi harctéren s hogy Lichtenstein herceg kapitány volt a századparancsnoka, aki az uhlánusok- tól jött át a 10 es huszárokhoz.s aki igen magas termetű férfi, nagyon igazságos, a huszárokat végtelenül szereti; — a golyótól nem fél, bármilyen golyózáporban voltak, <a kapitány ur oly nynoodtan állt, mintha c^-ak csendes eső ésett volna*, Ö — Tringer — 3 ízben jelentkezett öefként előőrsi szolgálatra, többször azonban Lichtenstein herceg — kapitány parancsára, — ki nem engedte, hogy erővel eipuaz- tittassa magot — nem fogadtak el •jelentkezését. Előadta, hogy több ízben az egész századnak vissza kellett vonulni* a túlerőben levő muszka elől. A század össses huszarja elbányta hátizsákját, a könnyebben való menekül- hetés céljából, — ő nem, — mert mint mondja — 4—5 konzervje, ei-
