Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-22 / 8. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 8. szám. Szekszárd, 1917. február 22. előfizetési ár: faért évre ............16 koreai rí ! évre....................8 » Me gy ed érre .... 4 » Bgr szán ín ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig I kor., további sor 30 1. — Nvilt- lér: garmood soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. " Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Iá« küldendők a lapot érdeklő ossz« küldemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. szám. áz előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ke az előfizetés t egész évre előre bekll* dlk, 8 korona. F6sE*rk«szi6: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN. Főmuukatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztik. Parlamenti A 67-iki, úgynevezett második felelős magyar minisztérium kinevezésének 50-ik évfordulója alkalmából Andrássy Gyula gróf nagyszabású vezércikkben taglalja Ausztriának és ‘Magyar- országnak a kiegyezés előtti és utáni állapotait. Andrássy Gyula legkiválóbb állambölcseink közé tartozik, fejtegetései mélyen járók, érdekesek, tanulságosak, de, különösen az utóbbi időkben, van egy sajátságos jellemző vonásuk : a legabszolutabb pártatlanság mezében a legelfogultabb szemüvegen nézik, láttatják és ítélik el a parlamenti többséget. Ebben az elitélésben a nemes gróf egy cseppet se fukarkodik ugyan, de a plebejusi közvetlenségtől tartózkodva még a kifejezésekben is, arisztokratikus finomsággal az utolérhetetlen Deákról ad politikai jellemrajzot, magasztalva őt, mint aki mások meggyőződését feltétlenül tiszteletben tartotta, a hatalommal való visszaélést utálta, csak a tisztességes küzdelmet tartotta megengedhetőnek, többségtől és kisebbségtől azt várta, hogy egyenlő eszközökkel küzdjenek egymással és egymás jogát tiszteljék, a többség kötelességéül hirdette, hogy a kisebbség iránt méltányos legyen és ezt a megállapított házszabályokban rejlő oltalomban részesítse — mindez a dicséret pedig csak arra szolgál, hogy ezek sötét negatívumát a mai többségre rásüthesse, mint a mely tehát hatalmával visszaél, mások meggyőződését, a kisebbség jogát nem tiszteli, iránta nem méltányos és azt a megállapított házszabályokban rejlő oltalomtól megfosztotta Ez alapon mondja Andrássy gróf, hogy a magyar parlamenti élet eltért azon szellemtől, melyet Deák Ferenc képvisel. De ha ez áll, akkor ez eltérésben nem csak a többség hibás, hanem a minoritás is. A nemes gróf maga mondja, hogy Deák parlamentárizmusától azt várta, hogy többség és kisebbség „egymás jogát tiszteljék“. Ugyan kérdem — visszapillantást vetve a legutóbbi 20 év parlamenti küzdelmeire —hol, "miben tisztelte a magyar kisebbség a többség jogát? Mellesleg mondva „Deák par- lamentárizmusa“ igen vonzó valami és bizonyára minden maéletűnkről. gyár politikusnak kedves, de Deák parlamentárizmusán kívül és felül van az úgynevezett egyetemes parlamentárizmüs és ennek alapja: a többségi elv. Aki ezt a többségi elvet nem ismeri el és annak érvényesülését nem engedi, az minden lehet, csak a parlamentárizmusnak és igy Deák parlamentárizmusának a hive sem. Meglehet, hogy Deák a pártmonopoliumot és a durva hatalmi eszközök alkalmazását nem szerette, meglehet az is, hogy ezeket sohasem tűrte volna el. De neki ilyenekre nem is volt szüksége. Azt azonban bizonyosnak tartom, hogy ha Deákkal szemben alkalmazta volna a kisebbség a házszabályok gyöngéivel való visszaélést és vége láthatatlan névszerinti szavazásokkal, napirend előtti felszólalásokkal, a miniszterek és képviselők testi épségét veszélyeztető véres botrányokkal, az elnöki hatalommal való nyílt ellenszegüléssel fejlesztették volna „Deák parlamentárizrrusát“ — amiből annak idején a nemes gróf is kivette részét, bár az obstrukciót nyíltan mindenkor elitélte — a haza bölcse nemcsak a többség kötelességeit definiálta volna a minoritás iránt, hanem a kisebbség kötelességeit is a majoritás iránt, amely utóbbi, hogy nem történt meg, igazán kár, mert azt a minoritás „Deák parlamentárizmusának“ 50 éves fennállása óta se tanulta meg. Gróf Andrássy szerint politikai életünk bajainak kutforrása: a pártabszolutizmus és ez volt az oka annak, hogy „'az ellenzék az obstrukció útvesztőjébe került.“ Ez az okadatolás két- sze esen téves. Először: a magyar ellenzék nem véletlenül került annak idején az obstrukció útvesztőjét e, hanem tudatosan, készakarva nyúlt e végzetes politikai eszközhöz. Másodszor: az ellenzéket nem a majoritás pártabszolutizmusa kényszeritette obstrukcióra, hanem az a megátalkodott konok akarat, hogy a törvényhozás működését megakasztva, a kormányokat lemondásra szorítva, a többséget szétugrasszák és a kisebbség politikáját, úgy személyüket, mint nemzet-vezéreket, a királyra és a nemzetre ráerőszakolják. Hogy ez a merénylet meg ne ismétlődhessék, vált szükségessé a házszabályok megváltoztatása és pedig, ! minthogy az ellenzék a változ- j tatást nem akarta tűrni, a többségi akarat érvényesítése utján. Ennek a változtatásnak éle azonban nem az ellenzék ellen irányult, hanem az obstrukció ellen, de persze: az ellenzék ezt nem fogja soha beismerni. A nemes gróf hibáztatja, hogy a magyar többség az Angliában gyakorolt abszolút párturalmat honosította meg, az angol váltógazdaság, választási szabadság és független társadalom nélkül. Ezzel szemben állítom és vitatom, hogy a választási sza-, badság és a társadalom iügget- lengsége legalább is oly arányban van meg Magyarországon, mint Angliában és ér annyit nálunk, mint ott. Az azonban bizonyos, hogy parlamenti váltógazdaság nálunk nincs és ez idő szerint nem is lehetséges. Nem lehetséges pedig nem a többségi pártabszolutizmus miatt, hanem azért, mert a magyar ellenzék túlnyomó része közjogi alapon áll és nem ismeri el a 67-iki kiegyezést. Ez a szerencsétlen és tarthat? tlan ana- chronizmus, mely nemzetközi szempontokból is veszedelmeket hordoz méhében, akadályozza meg, hogy a pártok elvi alapot on kijegec^sedve küzdhes- senek a többségért és válthassák lel egymást a hatalmon és azt idézi elő, hogy a többségi párt hívei esetleg inkább elnézik a kormány hibáit, gyönge- ségeit és visszaéléseit, semhogy az ellenzék álláspontjának igazolásával azt többségre segítsék és a közjogi alapot rázkódásoknak tegyék ki. Ez nagy baj, de ezen csak a közjogi ellenzék segíthet és elsősorban az ellenzék érdekében áll, hogy segítsen. A pártabszolutizmusnak folyományaként bélyegzi meg gróf Andrássy a házszabályok szigorítását, holott e szigorításra éppen a parlamentárizmüs érdekében volt égető szükség, mert parlamentárizmüs obstrukcióval fenn nem állhat; megbélyegzi az országgyűlés tartamának kitolását is, holott ez már igazán a háborús viszonyokból folyó vis major, melyet csak elszenvedni lehet, de méltányos gondolkozással kifogásolni t:em szabad. A méltányos gondolkodásnak ez a hiánya jellemzi gróf Andrássy Gyula jubiláris cikkét, pedig a méltányosságot tőle is megkövetelhetjük, hisz ő is ellenzéki és éppen ő kívánja, hogy a többség monopóliumát a kisebbség iránt való méltányosság korlátozza, mint az Deák idejében volt. Ennek a legnagyobb szélsőségig vitt méltányosságnak vagyunk hívei mi is. De kérdjük : méltányos volt-e a magyar ellenzék', méltányos volt-e éppen Andrássy Gyula gróf, midőn a koncentrációs kabinet létesítésének felajánlásakor azt követelték, hogy a parlamenti többség legitim feje, kinek fényes tehetségeinél csak érdemei, nagyobbak, adja át nekik helyét, mert ők, a kisebbség, akarnak ugyan kormányra jutni, de csak úgy, ha a többség vezére átadja nekik a vezéri botot, átadja nekik a táborát, a hatalmát, a szigorított házszabályokat, a kivételes felhatalmazásokat, a meghosszabbított mandátumokat: szóval: mindazt, amit most Andrássy és társai kifogásolnak — és abdikál. A méltányosság ily értelmezése bizonyára idegen Deák parlamentárizmusától A? igazi méltányosság magasztos elv, mely megköveteli, hogy ne csak hangoztassák, hanem gyakorolják is. Ha a kisebbség, ha Andrássy méltányosságot, jogtiszteletet akar a többségtől, a legelemibb követelés, hogy ők is méltányosak és jogtisztelők legyenek a többség iránt. Ez azon viszonosság, mely kötelez! Földvári Mihály. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höíer mai jelentése. Keleti és dél teleti hadszíntér. Budapest, február 21. Lényeges esemény nem történt. Olasz hadszíntér. A tengermelléki arcvonalon a tüzérségi harc déltttár. ismét igen élénk volt Éjjel egy ellenséges légi jármű a kai szí i állasainkra és egyeB helységekre teljesen hatástalanul haj tott Lomhákat. A Judikana szakaszban géppuska tüzelesünk, Monte Cadria- tól ke etre, leszedett egy olasz repít ögepet, vezetője meghalt, megfigyelője pedig súlyosan megsebesült, Hiifcr altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Syuyati hud-zin /. Berlin, február 21. Bot us idő és eső msre kdt határok közé szorította a h->iC' tevékenységét. Iperutöl deikelene és a labassei csatorna két oldblan meghiúsultak »£ angolok felderítő erőreiöiesei, Flirey-
