Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-29 / 48. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 48. szám Szekszárdi 1917. november 29. , Előfizetési ár: 1« Ura*. S » 4 > 1« BM4> Hirdetési árak: árverési hirdetések: 35 petit sorig • her., további ssr 30 f. — Nrik lén grass d ses—áéat 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az or«z. m. khr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hefenkint egyszer: csütörtökön. Telel*« szia : Főszerkesztő : 18. — Fetetós szerkesztő : 24 — Kiadóhiratil: II. Sz«kesxU>té(: ■ ezerédj Istrfcn-Btca 5. uáa. Us ktldeodjk i lapot dréckld össtas kSidemésyek. KiadóhÍTsUl: Béri Balog Ádám-utca 42 uáa ▲s *14IU*t4tl pénzek és kátdatéMk téa küldtndSk. Néptanítók, ka as elMutést egész észt ilbi kaka- dlk, t koron*. FIs.abinM: 8r. LEOPOLD KORNÉL reicMs ski kaszté: BODNÁR ISTVÁN. FéauDkskérs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A kath. autonómia. Irt*: dr. Magyarász Ferenc. (Második közlemény.) I Jelen fejtegetésünknek tárgya a kath. autonómiának történeti fejlődése. 1648 előtt az állam nem volt felekezetien jellegű, hanem mindig m egőrizte szoros kapcsolatát a ke- resztény, do kivált a katholikus vallással Azonban az 1848-iki nagy átalakulások, nevezetesen az 1648. évi 20 t. c. hova hamar szükségessé, tették, hogy a katliolikusok is autonómiát szerezzenek, miként megvolt a protestánsoknak már az 1791—92. évi 26 t. c. óta. Azért a magyar püspöki kar 1848 április 7-én Rónay János Csanádi követ utján kérte a pozsonyi rendi táblát, hogy épp a szóban forgó 20. t. c-ben hangoztatott vallásfelekezet! „tökéle tes egyenlőség és viszonosság“ nál fogva mondja ki a törvényhozás, hogy a katholikus ügyek intézését is egy „egyházi és világi katholikusok- ból álló bizottmány“-!» ruházza. A rendek előtt Deák Ferenc pártolta az indítványt, Kossuth Lajos el ienezte. Azzal a megokolással, hogy megkéstek vele, el is vetettók. Pedig , másnap, április 8-án, megszavazták a szerb egyház autonómiáját. Így áll elő az a helyzet, hogy amit a kath. rendek 1791-ben szívesen és önként megadtak a protestánsoknak, ugyanazt a jogot most nem tudták megszerezni saját maguknak. A. szabadságharc leverése után beállott abszolutizmus korszakban az egyház ügyeit is osztrák módra, nevezetesen az 1855-iki konkordátum alapján intézték. Az alkotmányos élet hajnalán, a koronázást követő hónapban Eötvös József báró kultuszminiszter Simor János hercegprímáshoz levelet inlé zett az autonómia ügyének újra- felvételéről. 1869 ben össze is ült az előkészítő bizottság, október 25 én O felsége jóváhagyta az ügyrendet, mire meg is ejtették az autonómiai képviselők választását, kik is 1870 október 26-tól 1871 március 30-ig üléseztek. Ennek az első autonómiai kongresszusnak határozatait egy 12 tagú bizottság 1871 juniua 12-én terjesztette a király elé, aki „alkotmányos tárgyalás céljából“ a minisztériumnak adta át. Olt azutan meg is feneklett az autonómia 25 álló esztendeig. Hogy miért, arról külön fejtegetésben lesz szó. Ha a felsőbb körök tényleg komolyan akarták volna az autonómiát, régen valóra is vált volna. Az egyházpolitikai ' kérdésekkel kapcsolatban újra és mindig hangosabban kezdték sürgetni az autonómiát is. Vegre 1895 novemb. 24 én Ö felsége megengedte az uj kong resszns összehívását, melynek föladata volt az autoaómia kérdését az 1870-ik alapon tárgyalni, számba- vi ve azonban a megváltozott viszonyokat, meg a legfelsőbb királyi kegyúri jogot. Sokáig tartott az előkészület, mintha az intéző körök mutatDi akarták volna, mennyire nem sürgős nekik az autonómia. 1897 november 10-én nyílt mes az nj kongresszus és 1902 március j 11-én végződött. A kongresszusnak Vaszary Kolos j hercegprímás volt egyházi, Szapiry Gyula gróf világi elnöke. A többség vezérei voltak : Apponyi Albert gróf és Sama8sa József egri érsek, a kisebbségé Ugrón Gábor, Giessvrein Sándor és Prohászka Ottokár. A kongresszus határozatai úgy jártak, mint a 70-iki. 190£ óta elintézetlenül várják megérdemlett jobb sorsukat. Kormánypárti lapjaink nagy gaudi- ummal tárgyalják Tolnavármegye múlt heti közgyűlésének ismert, egy- hangú határozatát, amellyel „ Wekerle Sándor miniszterelnököt és a veée-' tése alatt álló kormányt-, a haza javára irányuló, minden törvényes törekvésében teljes odaadással támo- , gatni fogja“ • s ezt a kormánypárt különös diadalának tüntetik fel. Örüljön mindenki úgy, ahogy tud s annak, ami neki örömet okoz. Az említett lapok azonban olyan egyoldalúan állítják be, vagy adják elő a történteket, mintha a jelzett gyű lésen valami nagyobbfajta politikai mérkőzés-féle is lezajlott volua. így például a pécsi „Dunántúl“ is eljjn a mi házunk elé seperni és Sass Lászlónak, valamint Forster István uak, a közigazgatási bizottságból való inkább véletlen okozta kibuktatásában 8 Fiáth Tibor báró és ifjú Leopold Lajos megválasztásában „a kormányt támogató pártok összetartása megiepetésszerü eredményét“ látja. Még elég szép „tárgyilagosságra“ vall, bogy mindjárt« mondat után hozzáfűzi, hogy „a munkapárti megyebizottsági tagok legnagyobb része távol maradt a közgyűlésből“. Viszont azonban furcsa színben tünteti fel nemcsak a felszólaló Schell József báró, de az egész munkapárt politikai karakterét és elvhüségét, amikor Schell bárónak', azt az el nem hangzott kijelentést adja a szájába, hogy ő „bizalommal van a kormány iránt s a vármegye ezen •alapon egyhangúlag, a leg teljesebb bizalmáról biztosította a kormányt“. Ezekkel a híradásokkal szemben állapítsuk meg a teljes tárgyilagos igazságot: Mindenek előtt meg kell védenünk Tolnavármegye törvényhatóságát a „szélkakas politika“ vadjától. Tolna vármegye mindenkor következetes, elveihez becsületes hűséggel ragaszkodó, a mások politikai meggyőződését megbecsülő, erőszakos fegyverektől tartózkodó vármegye volt s a legnagyobb mérsékletet tanúsította minden exponáltabb po'itikai kérdés- | ben. Egyik közgyűléstől a másikig most sem cserélte fel tehát meggyőződését, mint a fa szokta a lombját, levelét. Álláspontja mindig erős, becsű letes meggyőződésből fakadt, ami I még az ellenfél részéről is megbecsülendő. Amint tehát a múltban sem ; Űzött „csak azért is“ politikát, I ma sem „nézet tisztulás,“ ha Wekerie régi szabadelvű politiká- ! ját, kiforrott, hatalmas politikai , vezető talentumát respektálva, udvariasan üdvözli őt 8 ha éppen a . kormányelnök garanciát nyújtó ki- I váló egyéniségére való tekintetből | az üdvözlő írásba belefoglalja az összes kormányt is. Nincsen mind ebben semmi elvfeladás, következetlenség. Tolnavármegye hü maradt önmagához, hagyományaihoz s munkapárti tagjai is önmagukhoz, de egyúttal a párt ama hazafias politikájához is, hogy: nem okve- tetlenkedni, nem csinálni nehézséget semmiben mindaddig a kormánynak, amig annak működése a munkapárt meggyőződésével, leszegezett elveivel élesebb ellentétbe nem kerül. Ezen az elvi magaslaton mozgott Schell báró közgyűlési fejtegetése is. Szó sem lehet tehát róla, mintha ő a kormány iránt való különösebb bizalmát hangoztatta volna, hiszen ez nála is politikai következetlenség lett volna. Éppen azért hangsúlyozta olyan nyomatókkal „politikai elveinek fenntartását“ s különösen kiemelte a hazafias összetartás szükségességét s időszerűtlen voltát a mostani nehéz időkben folytatandó minden politikai meddő vitatkozásnak. Ez az Uraim! így beállítva az egyhangú határozat igazán senkit sem lephet meg, kivált ha teljes tárgyilagossággal kezeljük az egész kérdést. Lám, mi még tovább merészelünk menni, mint egyik kormány párti lap kollégánk irja, hogy t. i. Apponyi Rezső gróf főispán szemé lyes kedveltsége és egyénisége is talán hozzájárult a nézettisztuláshoz, már t. i. mi szerintünk a bizalmi nyilatkozat egyhangúságához. Ehhez nem talán, de egészen bizonyosan. Nem tesz tehát jó szolgálatot senki sem a hazatiságnak, sem saját pártjának, ha Tolnavármegye törvényhatóságát, a fentiek szerint egyhangúlag lefolyt szavazás alkalmából, következetlenséggel, régi elvei feladásával, a közgyűlés munkapárti tagjait pedig politikai behódo lássál álli(ja a világ elé. A munkapárt, mint elvi magaslaton álló ellenzék, megérdemel annyit, hogy meg ne gyanúsítsa senki még csak a sorok között sem a politikai aposztatasággal s a mindenkori széK fnváshoz alkalmazkodó politikai Pál fordulással . . . Haladjon tehát kiki a maga utján. De mehetnénk talán addig együtt is, mig ntaink el nem ágaznak. Sőt az lenne a kívánatos, ha mindig együtt mehetnénk. Ne lenne se győző se legyőzött. De mégis lenne győztes: a haza java és érdeke... legyezzünk hadikölcsönt! Dr. Sztankovánszky Imre interpellációja. A cseh gyalázatosságé ellen az országgyűlésen felvonult xajvonalba vármegyénk js állított harcost, a kölesdi kerület országgyűlési képviselőjét, aki lapnak • Miért nincsen cukot ?» cimü cikkéből értesülvén a simoDtornyai fegyveres rablásról, a kerületből vett biztatásra a kővetkező beszédet mondotta a Házban : „Azt hiszem, hogy ma, a midőn az osztrák Reicbsratban a csehek részéről támadások érik megtorlat- lanul Magyarország becsületét és területi épségét, akkor kétszeres feladatunk és érdekünk az, hogy legalább oly atrocitásokat, melyek & létező jogrendbe és a tételes törvény paragrafusaiba ütköznek, igyekezzünk a bíróság előtt letárgyal- hatókká tenni és hogy megakadályozzak azt s ne nézzük tétlenül, hogy azok sokáig heverjenek a hadbíróságoknál. Ezért a t. miniszterelnök úrhoz interpellációt vagyok bátor intézni, kérve őt, hogy sürgősen lépjen közbe és adja módját annak, hogy az elmondandó esetben a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket. A múlt hó 17-én történt, hogy a budapest—fiumei vonalon a tolpa- megyei Sinotontornya állomáson vesz* tegelt egy csapatszállitó vonat, melynek cseh legénysége egy ottlevő és cukorral megrakott vaggont feltört én megrabolt. Az ügyeletes tiszt azt csodálatoskép nem vette észre és amikor az állomásfőnük csendőröket hozatott és azok a vonatot átkutatták, találtak is cnkrot a legények közül egyeseknél, de a legnagyobb rész ijedtében kidobta a cukrot a vaggonból a földre, az egyik csendőrt pedig körülfogták, úgy, hogy az nem is védekezhetett és majdnem boltra verték, egyedül az egyik tiszt, a ki nagysokára észrevette a támadást, volt képes őt megmenteni. Erre a csendőr felkérte a szállítmányt vezető százados parancsnokot, hogy jelentse be a csapattestet és a tettesek neveit. A parancsnok azonban a hadiérdekre hivatkozva, hadititoknak jelentette ki a csapattest megjelölését és a tettesek nevét, (Derültség jobbfelől!) amire a csend- őrség természetesen az illetékes főszolgabíróhoz, Reich Oszkár gyönki főszolgabíróhoz fordalt és kérte, hogy a nyomozást ejtse meg. ő igen helyesen abban látott hadiérdeket, hogy a további eljáráshoz szükséges adatok megállapittas- sanak és a zágrábi vonal parancsnoksághoz, utóbb pedig Bécsbe, .a Zentral Transportleitunghoz fordult, de válasz egyáltalában még nem érkezett. Tolnavármegye közvéleménye a legnagyobb felháborodással és türelmetlenül várta, hogy végre hulljon le a lepel erről a rögtönzött hadi- titokról, amely egyáltalában megakadályozza, hogy a hatóság jogos és köteles beavatkozása lefolytatható legyen. OnDan, Tolnavármegyéből kerülnek ki a Hindenburg-basák, a tizenhetes honvédek és az n. n. rosseb bakák nagyrésze ott született, hát nem csoda, hogy Totnavár- megyénes; amely — igazán magam tudom — a legönzetleuebbül és a legmélyebben átérzi a haza iránti kötelességét és ezt a kötelességét mindig le is rótta a haza oltárán, lelkületét mélyen sértette ez a garázdálkodás, hogy a mai cukor- ináéges világban, amikor a közélelmezési hatóságnak egyik legsúlyosabb gondja a cukorellátás, büntetlenül, hadititok leple alatt garázdálkodva, sarba es porba tiporják a draga cukrot, a mely egy szegény bosnyák falu éhező gyermekeinek volt szánva. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőöoi beküldésére.
