Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-01 / 44. szám

/ XXVII. (XIII.) évfolyam. 44. szám. Szekszárd, 1917. november 1. Eltfizctési ár: . . 16 tiwii . . 8 » . . 4 » „. 1« mtt árak;' Árverési hirdetések* 35 petit torig » kot., Ipoákbi toc 30 1. — Nj-itt­POLITIKAI HETILAP. Az or»z. m. kkr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Te Won trim : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kitááhrrttal: 11. Szerkesztőség: Bczeréd) Istrán-atca 5. szám. lét küldendők a lapot érdeklő össze« küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szAai. Ax előfizetés' pénzek és hirdetések léé * ^küldendők. -­Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre kakit- ' dlk, 8 korona. Wménitl: Bt. L£BP«LB KORNÉL. Felelős szerkes ztő : BODNÁR ISTVÁN Fónunicstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. a Laptnlajdonosok « szerkesztők. A 400 éves reformáció. A protestáns egyházaknak teg­nap, október 31-én világraszóló nagy ünnepségük volt. Négy­száz esztendős évfordulója an­nak, hogy Luther Márton, az* egyszerű Ágoston rendi barát a vittenbergai vártemplom ajta­jára kiszegezte hires 95 tételét^ A mi, felekezetileg amúgy is széttagolt társadalmunkban bi­zonyára nagyon sokan azt mond­ják minderre, hogy mi közünk az egészhez? Excluziv egyházi ünnepről van szó. Punktum. Pedig hát nem csak á protes­táns, de más vallásu (kivált rpa- gyar) embereknek is van okuk legalább egy percre megálla­podni ennél a napnál, mert vi­lágra szóló szellemi forradalom évfordulóját jelenti az. Minden forradalom, még ha vérbe borítja is a földet, bizo­nyos megtisztulási folyamat az emberiség történetében. Ki von­hatná kétségbe a legirtóztatóbb véráldozatokat kívánt francia forradalom világátalakitó hatá­sát ? Végeredményében talán még a mai véres állapot is ennek az utókövetkezménye, amennyiben még mindég maradtak belőle vissza erjedő anyagok, amelyek egy századdal későbben is ké­pesek újra forrásba hozni tar­talmát a világegyetem, politiká­val össze-vissza abrincsolt nagy hordájának. Magának, Krisztusnak fellé­pése is forradalmi momentum volt. Az uj világnézet megüt­közése a régivel. Luthernek el­határozása is ilyen kisebbszerü forradalom a lelkiek terén. Csak­hogy Luther már nem uj, me­rész eszmékkel akarta betelepí­teni a világot. Az ő céljai az egyháztól mind jobban eltávo­lodó egyházat visszavezetni az egyházhoz, a Krisztusi egysze­rűséghez. Jól mondja Madách: Nem a kakas szavára kezd vir­radni. De a kakas kiált, mert­hogy — virrad. Luther is in­kább csak szerencsés szócsöve volt az akkori egyház belsejé­ben végbement csendesebb szel­lemi forradalomnak. Az ő és társai fellépésének világtörténeti jelentőségét megállapította már az elfogulatlan történetírás. Le­het, szabad, sőt kell is tehát beszélni róla és róluk — elfo­gultság nélkül. O maga egyike volt a leg- jámborabb embereknek. Nem akart világfelfordulást. De ke­reste az igazságot s az igazság keresése még ma is — revo- lució . . .Őt, mondhatni nem saját egyénisége, de az uj világ­rész felfedezése, a könyvnyom­tatás feltalálása által megifjult világszellem, a konstánci, baseli zsinatok kath. papjainak refor­mot sürgető fellépése, Wiklef és Húsz tanításai győzték meg s tolták mintegy előtérbe. — Ő csak a hibák, bajok, vissza­élések orvoslását kívánta, osze- ágában sem volt egyházi sza- szakadást előidézni. De hogy a körülmények kényszerhatása folytán mégis idáig jutott, éppen ez teszi világraszóló jelentősé­gűvé fellépését. ^\z ő tanítása kovász lett az erkölcsi világrend, a hitélet nagy tekenőjében s erjedésre ösztönözte az egész nagy teknő tartalmát. Luther elszakadt a római egy­háztól. S ennek nagy jelentő­sége nemcsak az, hogy egy uj vallási irány keletkezett, de az is, hogy ez az elszakadás volta­képpen a katholikus egyház re- naissaneejának is előidőzője lett. Mert az uj hit a katholicizmus ellenhatását váltotta ki. Átalakí­totta az egész világ oktatási irányát, a tudományos gondol­kodást. Minden országban ne­mes versenyt, uj műveltségi és művelődési alapot teremtett. Látszólag elválasztotta -az em­bereket, de az egyetemes hala­dás terén előbbre vitte, egyesí­tette. Minden országnak meg­születtek a maga reformátorai. Magyarországon a Grineus Si­monok, Kordatusok, Henkelek, (Mária • királyné gyóntatója) a mohácsi vész után a Kalviniz- mus apostolai, a Kopácsi Istvá­nok, Tolnában Sztárai Mihály, Szegedi Kis István stb. A hit­viták sem voltak meddők, fe­leslegesek. Tisztáztak sok kér­dést. S a vallásüldözések meg­acélozták a lelkeket. Komjáthi Benedek, Erdősi János, Heltai Gáspár, majd Károli Gáspár pe­dig megnyitják a biblia cserge- dező életvizét a szomjas lelkek- nek. De a katholicizmusnak is megszületik a maga Pázmány Pétere, a nagy magyar főpap, aki azonban kész volt protestáns fejedelemmel is szövetkezni, ha a magyarság létérdekéről volt szó. S ez az éles elentét, a vonzás és taszítás öröktörvényeit utá­nozva, mozgató rugója lesz min­den további haladásunknak. A reformáció hatását tehát nem szabad kisebbiteni, kigu­nyolni,- pláne a gyűlölség, az elfogultság szemüvegén nézni. Nemcsak a protestantizmus, de maga a katholicizmus is örök adósa Luther Mártonnak és az őt követő társainak, mert maga is megifjodött, megujhodott s mintegy megállott a bünbocsá- tás féle visszaélések lejtőjén. A hitújítás különben nálunk egyúttal nemzeti megújhodást is jelent. A magyar protestan­tizmus története egyúttal — ha­zai történet is. Össze van forrva a haladással, tovább fejlődéssel, a magyar nemzeti állameszmé­vel. A Bocskay felkelést követő bécsi béke (1606), a nikolsburgi (1621), a linczi (1645) nem­csak vallási, de nemzeti alkot­Budapest, november 1. Olasz hadszíntér: A szövetségesek felsőolaszországi előnyomulását tegnap újabb hatal­mas siker koronázta. A hátráló el­lenséges tömegeknek Latisanatól ke­letre való összetorlódása alkalmat nyújtott a vezetőségnek, hogy nagy olasz haderőket körül kerítve a visz- szavonulás útját elzárja előlük. Né­met és osztrák-magyar hadosztályok, amelyek Udinetól nyugatra közeled­tek a Tagliamento felé, észak felől helyezkedtek el. Egyidejűleg osztrák­magyar *hadosztályok a Lagúnák mentén Latisana felé törtek előre. Mintegy két-három hadtestnek meg­felelő számós olasz köteléket, ame­lyek a legteljesebb zűrzavarba ju­tottak, legnagyobbrészt elvágtunk. Pár óra alatt több, mint hatvanezer embert elfogtunk és több száz ágyút zsákmányoltunk. Az osztrák-magyar és német csapatok mindenütt az alsó és középső Tagliamento mellett álla­nak. Az ellenségnek arra irányuló egyes kísérleteit, hogy a Tagliamento középfolyásánál levő hídfőállásait tartsa, német ezredeknek haladék­talan beavatkozása meghiúsította. A felső Tagliamento vidékén előrenyo­muló osztrák magyar hadsereg meg- í szokva a hegyi terepet, szívód aka­rattal leküzdötte a terep összes ne­hézségeit. -— A tizenkettedik Isonzó csata nyolc nap alatt eképen minden mértéket felülmúló fényes sikerre ve­zetett. Az osztrák tengermellék fel van szabadítva, nagy kiterjedésű ve­lencei terület fekszik a szövetsége­sek arcvonala mögött. Az ellenség egy hét alatt több, mint 180,000 foglyot és 1500 ágyút veszített.’ A monarchia délnyugati kapuinál ara­tott nagy győzelem, újabb páratlan erőpróbája a szövetséges hatalmak­nak és népeknek, olyan erőpróba, a mely ékesszóióbban fog beszélni, mint bármi, amit az utolsó hetekben barát és ellenség a jelenről és a jö­vőről beszélt és irt.' mánybiztositék. A magyar refor­máció a templomban az örök- életü bibliával, a-Rákóczi-féle és más szabadságharcokban kard­dal s az imént említett béke­kötéseknél a diplomáciai toll mindent szentesitő hatalmával védte a nemzeti függetlenséget. A Luther 95 kiszegezett tételé­ből kinőtt magyar vallás (ahogy egy időben nevezték) minden­kor inkarnációja volt és marad a magyar hazaszeretetnek. Október 31-ike tehát megér­demel minden magyar ember­től annyit, hogy legalább a ka­lapját megbillentse az előbb.fel- j sorolt reformátorok nagy szelle- ' mének emlékezete előtt . . . á német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, november J. Nyugaton, keleten és macedóniá- bail nem volt nagyobb harci cselek­mény. Olasz hadszíntér. Azoknak a" gyors csapásoknak, melyeket keleten osztogattunk, vala­mint annak a páratlan szívós kitar­tásnak, amit csapataink .valamennyi arcvonalon, de különösen nyugaton tanúsítottak, köszönhető, hogy Olasz­ország ellen a hadműveleteket meg­kezdettük és oly sikeresen folytat­hattuk. A ‘14-ik hadsereg szövetsé­ges csapatai tegnap'ott uj nagy győ­zelmet arattak. Az ellenséges had­sereg egyes részei a Tagliamentó mellett harcba ereszkedtek. Az,el­lenség a hegységben éfe a Friauli síkságon egészen az udine-codroipa- trevisoi vasutig harcok közben visz- szavonult a* folyó nyugati partjára, a keleti parton Pinsaro, Dignano és Codroipa mellett tartotta hídfőállá­sait j'-egy onnan Bertioló-Poccuolo- Lavarianon át Udine fele kiugró utó­védállásban heves ellenállást fejtett ki, hogy fedezze a harmadik had­seregnek visszavonulását. A Taglia­mento nyugati partjára a győzelmi akarattól lxevitve és körültekintő ve­zetéssel döntő irányban alkalmazva a német és osztrák magyar hadtestek oly sikereket arattak itt, a minők még ebben a háborúban is ritkán fordultak elő. A dignanoi és codroi- pai hídfőállásokat porosz vadászok, továbbá bajor és württembergi gya­logság rohammal elfoglalta. Vala­mennyi harctéren bevált branden­burgi és sziléziai hadosztályok észak felől ellenállhatatlan rohammal elfog lalták az olaszoknak a Tagliamento \ alsó folyásától keletre fekvő utó- ! védállásait és visszaverték az ellen­séget', mialatt kiprópált osztrák-ma- - gyár hadtestek az Isonzó felől, Lati- sanánál még az ellenség kezén ma­radt utolsó átkelő hely felé nyomul­tak előre. Az észak felől jövő lökés­sel elvágva két oldalról körülkerítve több, mint 60,000 olasz tette itt le Keleten és Albániában nincs újság. A vezérkar főnöxp. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. r/s N í >, 1 h . t ’ t , -r "... v_ A [&> bvttfíA .-•> vV. TlrtVA.H \, ( ***" <H»euoet'f &>-■ fcj/ő a ír A harctér eseményei. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom