Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-01 / 44. szám
/ XXVII. (XIII.) évfolyam. 44. szám. Szekszárd, 1917. november 1. Eltfizctési ár: . . 16 tiwii . . 8 » . . 4 » „. 1« mtt árak;' Árverési hirdetések* 35 petit torig » kot., Ipoákbi toc 30 1. — Nj-ittPOLITIKAI HETILAP. Az or»z. m. kkr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Te Won trim : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kitááhrrttal: 11. Szerkesztőség: Bczeréd) Istrán-atca 5. szám. lét küldendők a lapot érdeklő össze« küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szAai. Ax előfizetés' pénzek és hirdetések léé * ^küldendők. -Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre kakit- ' dlk, 8 korona. Wménitl: Bt. L£BP«LB KORNÉL. Felelős szerkes ztő : BODNÁR ISTVÁN Fónunicstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. a Laptnlajdonosok « szerkesztők. A 400 éves reformáció. A protestáns egyházaknak tegnap, október 31-én világraszóló nagy ünnepségük volt. Négyszáz esztendős évfordulója annak, hogy Luther Márton, az* egyszerű Ágoston rendi barát a vittenbergai vártemplom ajtajára kiszegezte hires 95 tételét^ A mi, felekezetileg amúgy is széttagolt társadalmunkban bizonyára nagyon sokan azt mondják minderre, hogy mi közünk az egészhez? Excluziv egyházi ünnepről van szó. Punktum. Pedig hát nem csak á protestáns, de más vallásu (kivált rpa- gyar) embereknek is van okuk legalább egy percre megállapodni ennél a napnál, mert világra szóló szellemi forradalom évfordulóját jelenti az. Minden forradalom, még ha vérbe borítja is a földet, bizonyos megtisztulási folyamat az emberiség történetében. Ki vonhatná kétségbe a legirtóztatóbb véráldozatokat kívánt francia forradalom világátalakitó hatását ? Végeredményében talán még a mai véres állapot is ennek az utókövetkezménye, amennyiben még mindég maradtak belőle vissza erjedő anyagok, amelyek egy századdal későbben is képesek újra forrásba hozni tartalmát a világegyetem, politikával össze-vissza abrincsolt nagy hordájának. Magának, Krisztusnak fellépése is forradalmi momentum volt. Az uj világnézet megütközése a régivel. Luthernek elhatározása is ilyen kisebbszerü forradalom a lelkiek terén. Csakhogy Luther már nem uj, merész eszmékkel akarta betelepíteni a világot. Az ő céljai az egyháztól mind jobban eltávolodó egyházat visszavezetni az egyházhoz, a Krisztusi egyszerűséghez. Jól mondja Madách: Nem a kakas szavára kezd virradni. De a kakas kiált, merthogy — virrad. Luther is inkább csak szerencsés szócsöve volt az akkori egyház belsejében végbement csendesebb szellemi forradalomnak. Az ő és társai fellépésének világtörténeti jelentőségét megállapította már az elfogulatlan történetírás. Lehet, szabad, sőt kell is tehát beszélni róla és róluk — elfogultság nélkül. O maga egyike volt a leg- jámborabb embereknek. Nem akart világfelfordulást. De kereste az igazságot s az igazság keresése még ma is — revo- lució . . .Őt, mondhatni nem saját egyénisége, de az uj világrész felfedezése, a könyvnyomtatás feltalálása által megifjult világszellem, a konstánci, baseli zsinatok kath. papjainak reformot sürgető fellépése, Wiklef és Húsz tanításai győzték meg s tolták mintegy előtérbe. — Ő csak a hibák, bajok, visszaélések orvoslását kívánta, osze- ágában sem volt egyházi sza- szakadást előidézni. De hogy a körülmények kényszerhatása folytán mégis idáig jutott, éppen ez teszi világraszóló jelentőségűvé fellépését. ^\z ő tanítása kovász lett az erkölcsi világrend, a hitélet nagy tekenőjében s erjedésre ösztönözte az egész nagy teknő tartalmát. Luther elszakadt a római egyháztól. S ennek nagy jelentősége nemcsak az, hogy egy uj vallási irány keletkezett, de az is, hogy ez az elszakadás voltaképpen a katholikus egyház re- naissaneejának is előidőzője lett. Mert az uj hit a katholicizmus ellenhatását váltotta ki. Átalakította az egész világ oktatási irányát, a tudományos gondolkodást. Minden országban nemes versenyt, uj műveltségi és művelődési alapot teremtett. Látszólag elválasztotta -az embereket, de az egyetemes haladás terén előbbre vitte, egyesítette. Minden országnak megszülettek a maga reformátorai. Magyarországon a Grineus Simonok, Kordatusok, Henkelek, (Mária • királyné gyóntatója) a mohácsi vész után a Kalviniz- mus apostolai, a Kopácsi Istvánok, Tolnában Sztárai Mihály, Szegedi Kis István stb. A hitviták sem voltak meddők, feleslegesek. Tisztáztak sok kérdést. S a vallásüldözések megacélozták a lelkeket. Komjáthi Benedek, Erdősi János, Heltai Gáspár, majd Károli Gáspár pedig megnyitják a biblia cserge- dező életvizét a szomjas lelkek- nek. De a katholicizmusnak is megszületik a maga Pázmány Pétere, a nagy magyar főpap, aki azonban kész volt protestáns fejedelemmel is szövetkezni, ha a magyarság létérdekéről volt szó. S ez az éles elentét, a vonzás és taszítás öröktörvényeit utánozva, mozgató rugója lesz minden további haladásunknak. A reformáció hatását tehát nem szabad kisebbiteni, kigunyolni,- pláne a gyűlölség, az elfogultság szemüvegén nézni. Nemcsak a protestantizmus, de maga a katholicizmus is örök adósa Luther Mártonnak és az őt követő társainak, mert maga is megifjodött, megujhodott s mintegy megállott a bünbocsá- tás féle visszaélések lejtőjén. A hitújítás különben nálunk egyúttal nemzeti megújhodást is jelent. A magyar protestantizmus története egyúttal — hazai történet is. Össze van forrva a haladással, tovább fejlődéssel, a magyar nemzeti állameszmével. A Bocskay felkelést követő bécsi béke (1606), a nikolsburgi (1621), a linczi (1645) nemcsak vallási, de nemzeti alkotBudapest, november 1. Olasz hadszíntér: A szövetségesek felsőolaszországi előnyomulását tegnap újabb hatalmas siker koronázta. A hátráló ellenséges tömegeknek Latisanatól keletre való összetorlódása alkalmat nyújtott a vezetőségnek, hogy nagy olasz haderőket körül kerítve a visz- szavonulás útját elzárja előlük. Német és osztrák-magyar hadosztályok, amelyek Udinetól nyugatra közeledtek a Tagliamento felé, észak felől helyezkedtek el. Egyidejűleg osztrákmagyar *hadosztályok a Lagúnák mentén Latisana felé törtek előre. Mintegy két-három hadtestnek megfelelő számós olasz köteléket, amelyek a legteljesebb zűrzavarba jutottak, legnagyobbrészt elvágtunk. Pár óra alatt több, mint hatvanezer embert elfogtunk és több száz ágyút zsákmányoltunk. Az osztrák-magyar és német csapatok mindenütt az alsó és középső Tagliamento mellett állanak. Az ellenségnek arra irányuló egyes kísérleteit, hogy a Tagliamento középfolyásánál levő hídfőállásait tartsa, német ezredeknek haladéktalan beavatkozása meghiúsította. A felső Tagliamento vidékén előrenyomuló osztrák magyar hadsereg meg- í szokva a hegyi terepet, szívód akarattal leküzdötte a terep összes nehézségeit. -— A tizenkettedik Isonzó csata nyolc nap alatt eképen minden mértéket felülmúló fényes sikerre vezetett. Az osztrák tengermellék fel van szabadítva, nagy kiterjedésű velencei terület fekszik a szövetségesek arcvonala mögött. Az ellenség egy hét alatt több, mint 180,000 foglyot és 1500 ágyút veszített.’ A monarchia délnyugati kapuinál aratott nagy győzelem, újabb páratlan erőpróbája a szövetséges hatalmaknak és népeknek, olyan erőpróba, a mely ékesszóióbban fog beszélni, mint bármi, amit az utolsó hetekben barát és ellenség a jelenről és a jövőről beszélt és irt.' mánybiztositék. A magyar reformáció a templomban az örök- életü bibliával, a-Rákóczi-féle és más szabadságharcokban karddal s az imént említett békekötéseknél a diplomáciai toll mindent szentesitő hatalmával védte a nemzeti függetlenséget. A Luther 95 kiszegezett tételéből kinőtt magyar vallás (ahogy egy időben nevezték) mindenkor inkarnációja volt és marad a magyar hazaszeretetnek. Október 31-ike tehát megérdemel minden magyar embertől annyit, hogy legalább a kalapját megbillentse az előbb.fel- j sorolt reformátorok nagy szelle- ' mének emlékezete előtt . . . á német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, november J. Nyugaton, keleten és macedóniá- bail nem volt nagyobb harci cselekmény. Olasz hadszíntér. Azoknak a" gyors csapásoknak, melyeket keleten osztogattunk, valamint annak a páratlan szívós kitartásnak, amit csapataink .valamennyi arcvonalon, de különösen nyugaton tanúsítottak, köszönhető, hogy Olaszország ellen a hadműveleteket megkezdettük és oly sikeresen folytathattuk. A ‘14-ik hadsereg szövetséges csapatai tegnap'ott uj nagy győzelmet arattak. Az ellenséges hadsereg egyes részei a Tagliamentó mellett harcba ereszkedtek. Az,ellenség a hegységben éfe a Friauli síkságon egészen az udine-codroipa- trevisoi vasutig harcok közben visz- szavonult a* folyó nyugati partjára, a keleti parton Pinsaro, Dignano és Codroipa mellett tartotta hídfőállásait j'-egy onnan Bertioló-Poccuolo- Lavarianon át Udine fele kiugró utóvédállásban heves ellenállást fejtett ki, hogy fedezze a harmadik hadseregnek visszavonulását. A Tagliamento nyugati partjára a győzelmi akarattól lxevitve és körültekintő vezetéssel döntő irányban alkalmazva a német és osztrák magyar hadtestek oly sikereket arattak itt, a minők még ebben a háborúban is ritkán fordultak elő. A dignanoi és codroi- pai hídfőállásokat porosz vadászok, továbbá bajor és württembergi gyalogság rohammal elfoglalta. Valamennyi harctéren bevált brandenburgi és sziléziai hadosztályok észak felől ellenállhatatlan rohammal elfog lalták az olaszoknak a Tagliamento \ alsó folyásától keletre fekvő utó- ! védállásait és visszaverték az ellenséget', mialatt kiprópált osztrák-ma- - gyár hadtestek az Isonzó felől, Lati- sanánál még az ellenség kezén maradt utolsó átkelő hely felé nyomultak előre. Az észak felől jövő lökéssel elvágva két oldalról körülkerítve több, mint 60,000 olasz tette itt le Keleten és Albániában nincs újság. A vezérkar főnöxp. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. r/s N í >, 1 h . t ’ t , -r "... v_ A [&> bvttfíA .-•> vV. TlrtVA.H \, ( ***" <H»euoet'f &>-■ fcj/ő a ír A harctér eseményei. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai.
