Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-18 / 42. szám

I

2.

T0LNAVÁB1EGYE és a KOZZBDER

1917. október 18.

tak, gyalogsági harctevékenységre is került a st)r.

A német trónörökös harcvonal^: Tegnap a tűzharc Soissontól északkeletre oldalt is kiterjedt “es időn- kint nagyon heves volt, éjjel is tartott. — A nyugati Champagneban 10 ellenséges repülőgépet és 1 kötött léggömböt lőttünk le. — Bülcv^* hadnagy 23 ik, Böhmen hadnagy pedig 20 ik ellenfelét terítette le légi harcban. Dünkircbent repülőink újra tüzhatással bombázták. Nagyobbjüz- vészeket idéztünk elő.

Keleti hadszíntér.

Csapataink a Sverbe félszigeten még ellenálló ellenséges erőket legyőzték. ősei szigete ezzel teljesen birtokunkban van. A zsákmány növekszik. 1100 foglyot szállitattunk be. Tengerészeti léghajóink bombázták Partnautit, nagy tűzvészek törtek .ki. Az oroszok előrenyomuló portyázó osztagait elűztük.

Macedón arcvonal:

Nem volt nagyobb harci tevékenység.

Ludendorf,

első íőszállásmester.

A községi választások elhalasztása.

Reich Oszkár gyönki főszolgabíró a következő előterjesztést intézte Forster Zoltán alispánhoz,:

A simonfornyai járás iőszolgabirája. 6511 —1917. sz.

Alispán Úr!

A közel jövőben ismét meg kellene tartani a községi képviselőtestületek tagjainak választását és' a községi tisztujitásokat. A háború folyamán ez már a második választás volna. Három évvel ezelőtt azonban a választók zöme, java gyakorolhatta jogát, akik azóta hadbavonultak úgy, hogy most' úgyszólván csak néhány» nyomorék, a munkaképtelen aggok és a .harcosok által érthetőleg ferde szemmel nézett felmentettek vannAk itthon. Ezeknek kellene tehát — maguk közül i— a háborúból remélhetőleg mielőbb hazatérő hősök vezetőit megválasztaniok.

Jól tudjuk, bogy a szorgalmas földmives mennyire lenézi a gyengét, a munkaképtelent. Sajnos, eléggé ismert az is, hogy a katonák szivét keserűséggel töltik el azok az előnyök, melyeket a „nélkülözhetetle- »-TT'.n. -------—-----------------ne

ku itthon élveznek. Joggal lehet tartani attól is, hogy visszatérő harcosok, felszabadulva a katonai fegye lem alól és megszokva a háborúval járó bizonyos erőszakosságot, igen nehezen lesznek fékezhetők, vezethetők. Ha nem maguk közül válasz tott, hanem a bizonyos fokig megvetett itthonmaradtakból kikerült elöljárókkal kíséreljük meg a falukban az igazgatást, biztos a kudarc !

Soha jobban nem kellett arra az elvre gondolni, hogy „Nihil de nobis, sine nobis !“

Hogy nagy bajok be ne következzenek, hogy értűnk is küzdő véreinket itthon, saját szükebbkörü hazájukban, a községben jogfosztás ne érje, tisztelettel kérem, kegyeskedjék idejekorán lépéseket tenni, hogy a községi mandátumok is a háború végéig meghosszabbittassanak.

Ha el lehetett halasztani a megyebizottsági tagok, megyei tisztviselők, sőt az országgyűlési képviselők választását, semmi akadálya sem lehet annak, hogy a mi szemünkben talán csekély jelentőségű, de a községekben nagy horderejű községi választásokkal is megvárjuk az — adja Isten mielőbb — hazajövő honvédőket.’

Gyönk, 1917 október 11.

Reich, főszolgabíró.

Királyi kitüntetések.

Ő Felsége a belügyminiszter előterjesztésére Forster Zoltán alispán-"' nak sok évi közszolgálata alatt odaadó buzgalommal teljesített működése elismeréséül a III. oszályu vas- koronarendet, dr. Szentkirályi Mi - hály polgármesternek és Molnár József .vármegyei gazdasági egyesületi titkár és mezőgazdasági előadónak pedig a háború tartama alatt teljesített búgó működése elismeréséül a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta.

Mind a három kitüntetés érdemes Köztisztviselőre esik. Forster Zoltán alispán 25 év óta áll a vármegye szolgálatában, ahol mint közigazgatási gyakornok kezdette meg működését és fokról-fokra haladván előre,

5 év óta az alispánt állást tölti be. Tényleg úgy van, amint azt a kitüntetésről szóló okirat tartalmazza, „sok évi közszolgálata alatt odaadó buzgalommal“ töltötte be hivatali állását; ernyedetierf szolgalommal és lelkiismeretes pontossággal végezte mindenkor hivatalos kötelességeit. A háború alatt főleg a'

közélelmezési és az ezzel kapcsolatos sokszor bonyolult és nehéz Ügyek ellátása képezte legfőbb gondját és mindenkor iparkodott a rendeletek szigorú és szabatos végrehajtása mellett a nagyközönség érdekeit a közérdekkel összeegyeztetni.

Dr. Szentkirályi Mihály polgár- mesternek a háború alatt kif- jtett működését méltatja a magas királyi kitüntetés. A háború kitörése óta éppen a legtevékenyebb városi tisztviselők bevonásával a tisztviselői létszám csaknem a felére apadt, a munka pedig a városházánál meg- sokszorosodoit. Ezekben a nehéz időkben és ebben a súlyos helyzetben dr. Szentkirályi Mihály polgármester igyekezett a városi köz- igazgatás menetét minden visszaeséstől biztosítani és az ügyeket a lehetőség szerint gyorsan és megfelelően elintéztetni. Működésében nem száraz bürokratikus felfogást tanúsított, hanem a háborús •körülmények által különben is nagyon sújtott lakosságnak ügyes-bajos dolgai irént mindenkor megértést és előzékenységet mutatott. Nem utolsó érdeme, hogy a negyedik éve dúló háború alatt a városi üzemek: a villanyvilágítás és a jéggyár állandóan kifogástalanul funkcionáltak és. a város lakosságának minden za var nélkül, még a békeidőben megállapított árban állottak rendelkezésre.

Molnár József régi, kötelességtudó, tiszteletreméltó tagja a megyei tisztikarnak és hivatali működésében fáradhatatlan munkássággal dolgozott mindig. A háború első két évében ő volt a vármegyei közélelmezési ügyek előadója és intézője, azonkívül most is ő intézi a vármegyei gazdaközönségre nézve annyira fontos rézgálic ügyet és ezen komplikált kérdést a legnagyobb rendben és messzemenő gondossággal bonyolította le.

HÍREK.

— Személyi hírek. Dr. Pesthy Pál kir. törvényszéki elnök Uzdról és dr. Eri Márton vármegyei főjegyző Balatonfüredröl, ahol szabadságidejüket töltötték, haza érkeztek és hivatali állásukat újból elfoglalták.

— Kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Szász János szekszárdi p. ü. főbiztost Debrecenbe pénzügyőri felügyelővé nevezte ki.

— Kinevezés és kitüntetés. A király Reich Árpád haszárezredest, Reach Oszkár gyönki főszolgabíró bátyját, a cs. és kir. sajtóhadszállás helyettes parancsnokává nevezte ki, Vilmos császár pedig a „német hadvezetés 'körül szerzett érdemej elismeréséül“ a vaskereszttel tüntette ki.

— Katonai előléptetés. A király Lévag István, ‘5. honv. huszárezred- beli zászlóst, dr. Lévay Dezső, dunaföldvári orvo3 fiát, a Stermnina magaslaton (Délbukovina) tanúsított vitézségéért soron kívül hadnagygyá léptette elő.

— A király elismerése. A király elrendelte, hogjj Gyenes Antal 19. hgye.-beli t. hadnagynak, az elleség- gel szemben tanúsított vitézségéért legfelső dicsérő elismerése újólag — a kardok egyidejű adományozása mellett —■ tudtul adassák.

Névmagyarosítás. Burkovics Ferenc bajai illetőségű, pörbölyi váltóőr nevét „Budai“ ra maewarotitotta.

— Kitüntetés. Dr. tlorvát Alajos főorvost, ki Darilográdban (Montenegró) teljesitett orvosi katonai szolgálatot, a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki, <1 orvosi felügyelővé léptették elő.

— Kinevezés és áthelyezés a

vasútnál, Fuchs Etelt, Fuchs József dombóvári főmozdonyvezető leányát a máv. zágrábi üzletvezetőség kinevezte Ujdombóvár állomásra távirdászjelöitnek. — Roch Ferenc állomás elöljáró Konda állomásról Ujdombóvárra helyeztetett, beosztottként. *

— Olasz fogságból Szekszárdra.

Ifj. Kramolin Gyula orvosnövendék — dr. Kramolin Gyula tb. főorvos fia — aki 14 hónap előtt olasz fogságba esett, fogolykicserólés következtében par nap előtt szerencsésen és jó egészségben hazaérkezett Szekszárdra. Az olaszok, miut ezúttal is halljuk, igen emberséges módon bánnak a mi foglyainkkal, lakás, ellátás stb. mindenképpen teljesen kielégítik, csupán mozgási szabadságukban van nak a foglyok korlátozva, amennyiben állandóan szigorú őrizet alatt állanak.

— Főispánunk jótékonysága. Gróf Apponyi Rezső főispán 500 koronát juttatott hozzánk i> báró Schell Jó- zsefné úrnő kezdeményezésére -megindult, s a harctéren elhunyt tolnamegyei szegénysor8U katonák özvegyei és árvái javára folyó gyűjtés részére. Az összeget rendeltetési helyére jutattuk.

Napjaim,

*

Reggel: hideg, ködös, borús A lelkem széles nagyutcája.

Unott utján akkoí von ál A karaván a robajára.

S végig tapos a lelkemen Minden szegény és minden árva.

Dél: szent magosban süt a ntip, Mindgn virul és minden fénylik. Piros autók porzanak A lelkem nagyutcáján végig.

Piros autón száll a vágy És meg se áll a messze égig.

Este : ezer láng fényiben Us%fk a lelkem nagyutcája. Selymes asszony suhog tova,

Mint karcsútestií büszke páva.

És száz ablakból szomjasan Száz fájó vágyam néz utána.

Gyóni Géza.

Sárguló levelek ...

Mire a falevelek lehullanak . . . Pedig már ismét hullanak. A világháború negyedik évében, a negyedik őszén. S pár hét múlva nem lesz már a fákon levél. Egy eső, egy szél és a sárga levelek mind lehullanak. Sárga lepel borul a földre, a dekungokra. És ez nem is rossz. Nem látszik a földhányás oly tisztán,

__t_____

* Gvóni Géza »Elet szerelője* cimü most megjelent szépséges , veskötetéből. — Az Athenaeum kiadása Ara 3'50 K.

s nem tudja az ellenséges „bóbak- ter“ (Beobachter), hogy hol „tapogasson“. — Hanem amit az árokba sodor az a veszekedett csues-szél! Mert itt még az is másként fű, mint nálunk otthon. Azt mind a Mannok- nak kell kitakarítani. Ha esik, a vizet kúneroi, kilapátolni. A mi bakánk pedig inkább verekszik, mint dolgozik. Legszívesebben pedig pi- joázgatnak és — kartoflit — főznek. Módjuk van most mindegyikben, az utóbbiban különösen bőven.

A kartoflit a esuesok is szedik. Csendes, nyugodt éjszakákon jön ki a szomorú társaság, egy mögöttünk pár órányira levő faluból. A feld- zsahdár, s a cibilek.,

Beesett, sápadt képű asszonyok, gyermekek, s néhány öreg. .Bárány - bőr bekecsben, amit ők télen nyáron viselnek, s amit ütött-kopott voltáról Ítélve, talán ükapjuktól örököltek. Mélyen homlokukra húzott, széles karimáju kalapjuk alól kíváncsian tekintgetnek széjjel apró, fénytelen szemeikkel. Nagyon közel van ide már a front, az első vonal. A domb túlsó lankáján, alig pár száz lépés. A falú szélénél megáilanak. Szemlélik hajdani kis viskóikat. Némelyik teljesen eltűnt a föld színéről. Emitt-amott még áll a ház, legfeljebb csak az oldala hiányzik, ‘ mert kellett a gerenda a dekungokhoz. Az iskola még megvan. Csak az ajtók, 8 ablakok hiányoznak. A falak köböl vannak, s igy nem használhatók. A

templomban van a „Hilfsplaec“, a szanitészek. Persze azoknak máshol nem jó. Nem szereti a baka a sza- nitészeket. Folyton zsörtölődnek, piszkálják egymást. Nem is csoda. Tegnap is a maródi vizit nél. Pedig az öreg Kiteknek igazán fájt a gyomra. S ázt mondották, vegyen be egy kötszert, attól majd meggyógyul, s a maródi-könyvbe azt írták, hogy „Diensttauglich“. így azután nem lehet közöttük komaság.

A kis csues klapecok szájtátva bámulnak. Az asszonyok kezeiket tördelik és sirva mutatnak egy-egy leégett, vagy „leültetett* kalyibára. Pan Officier, Pan Officer 1 Pedig hát a Pan Officier — sem segíthet rajtuk. Legfeljebb annyit, hogy megengedi, hogy a feldzsandárral a második vonal mögött szedhetnek egy- egy kosár krumplit, kukoricát. Egy ideig azután lesz puliszkájuk, bara- boli-juk. Nem éheznek. A tábori csendőr sürgeti a társaságot; s ők gyorsan, mohón kapkodják a felszínre kapált krumplit.

Néhány baka közeledik. Hatalmas bátyút cipelnek. Egy-egy celt zsúp- pót. Viszik előre a dekungokba. — Úgylátszik messzebbről hozzák, elfáradtak. Megpihennek. Ledobják, ráülnek. — Észreveszik az idegeneket. •

— Nini, cibilek ! Közelebb mennek, s szemügyre veszik a társaságot.

— Asszonyok is vannak, te! Sze-*

mök felcsillan, összenevetnek. —- Az öreg Simon ülve maradt a szalmán. Nagyókat szipákol rövidszájú pipájából. Most veszi észre, hogy fiatalabb bajtársai rosszban sántikálnak. Rósz- szalólag csóválja fejét, s utánuk szól.

Felszedik a szalmát, megindulnak befelé, a swarm felé. Kiveszi a pipát a szájából, zsebrevágja, s elkezd i a gyerekeket „iskolázni“.

— Mán én, ha legény volnék is, ilyen rusnyák féléket nem néznék meg ! S fölemelt fővel, bil3zkón ballag pironkodó társai előtt.

Ezen az este Simon nem tudott elaludni. Lelki szemei előtt megjelent a kis falú. A kis ház, a kis szoba, ahonnan oly buzgó imádság száll a magasba, az ő asszonya, az ő epedő hitvese ajkáról, hogy hozza, hogy vezérelje haza a többivel együtt az ő jó, az ő becsületes urát; 'mikorra a falevelek lehuilanak !

A esuesok megindulnak. Görnyednek a teher alatt. Meg-megállanak, visszanéznek. Nehezen válnak meg krumpliföldjüktől s lerombolt, üszőkké vált kunyhóiktól. — Hits szellő kerekedik. Rázza a fákat, hullanak a sárguló lavelek . . .

Nemsokára csupaszon állanak. Vájjon mire ismét kizöldelnek, ki üdvözli majd közülönk a rügyfakasztó tavaszt ?

Vájjon az öreg Simonnak még mindig Gewehr, avagy már ekeszarv lesz-e a kezében ? !

Schmidt Jenő.