Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-27 / 39. szám

XXVlf. (XIII.) évfolyam. 39. szám. Szekszárd, í 917. szeptember 27. UVÁH ÉS A KBZÉR EW fizetési ár: ■■ász évre ..... 16 k«r»u m .............................. » »• gyed <wt .... 4 » Ifj aJm ára ... . 16 «Mr Hirdetési árak: ánreréai hirdetések: 35 petit sorig 6 kor., további ser 30 L — Nyüt- ‘ at 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik hetenkini egyszer: csütörtökön. Telefen szám: FSszerkesztí : 18. — Fetetís szerkesitö : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: ■ezeré Jt lstván-utca 5. ■sára Me kSldendJk « lapot érdeklő owes küldetne® yek. K’-dóhiTjui: Béri Balos Ad ára-utca 42. száai. ▲a ciőiuete. pénzek és birdetéeek léé küldendők. Néptanítók, Éi ez előfizetést egész éne előre fekü­dik, S korona. Dr. LEOPOLD KORNÉL FeWő» szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptnlajdonosok a szerkesztők. Miasztójosot a nőnek 1* Irt»: Gróf Teleki Sándornó. Az 1897. évi XXXIII. t.-c. 5-ik szakasza így szól*. Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt el­ítélve, aki hivatalvesztésre vagy politikai joga gyakorlatának ideig lenes felfüggesztésére volt Ítélve ; aki ellen bünvizsgálat folyik vagy vád alá van helyezve, aki csőd, gyám­ság vagy gondnokság alatt van, aki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesiteni nem kepes és a nő, bárha a törvény — előírta minden minősítése meg is van . . . Tehát, az az oly sokszor fennen hirdetett magyar lovagiasság, semmi mást nem talált viszonzásul mind­azon a szerétéiért, önfeláldozásért, hűségért, segítségért, lelkesítésért és megértésért, a mivel egy évezred óta magyar férfit magyar anya, magyar feleség, magyar nővér alkalmaz, — nem, semmi inast se talált ki viszon­zásul, mint épen csak azt a meg­bélyegző, ezt a rnindenképen szégyen paragrafust. Mert tudjak kérem, hogy mit jelent az ? Egyszerűen azt, hogy oda vagyunk sorozva, ahol i\ gonosztevők rejtőz­ködnek és az idióták szomorú hada üvölt, dadog és állati hangokat hal­lat, de artikulált beszédre képtelen. Igen. Politikailag az asszony, önök is, én is, hölgyeim! — ehhez a cso­porthoz tartozunk. Ők és mi . . . Ha jói átgondoljuk, akkor ez a tör­vény tulajdonlapén sértőbb, mint az, mely a barbár századokban úgy intézkedett, hogy a szerencsétlen hadifoglyokat igavonó állatokkal kel! összefogni. Azok, akikkel — pon derahilitás szempontjából — számba vehetőséghen egysorba tesznek és nem akarnák megengedni, hogy fel­szabaduljunk e kényszerszomszéd- ságtól, nos ami szomszédaink, a . gonosztevők és idióták, még sokkal alantabb állnak az igavonó állatnál, mert hiszen az egyik csoport még igát vonni sem képes, a másik cso­port pedig el van tiltva attól, mert nem méltó arra, hogy az élet igáját vonja. Lehetséges ? Elhihető e, hogy ne vágyjunk az ilyen szégyenparagra­fus terhetöl megszabadulni? Do igenis, vágyunk, mi több — követeljük, hogy szabadítsanak meg tőle. Követeljük, ma már jobban mint valaha, mert igen jól tudjuk, hogy a világháború elseperte a föld színéről a kiskoru-ágot. íme, — a tizenryolc éves Hu — nemzeti bős, — a nyti'C éves gyermek — kenyér kereső Es az asszony ? Az a sok százezer asszony, akit az ellenség megfősz'ott apjától, férjető1, fiától, — * Vélekedjék bárhogy is valaki a válasz­tójogi kérdésről, el kell ismernie, hogy a háború a nőket különleges helyzetbe juttatta. Az anyaság fenséges hivatása mellett sok­szor a család fenntartói gond is nya­kakba szakad! s mint férfiakat pótló mun­kások mozgatói az ország lovábbi közgaz­dasági haladásának s fótényezók abban, hogi háborús gazdaságunk csődöt nem mon­dott A nö egyenjogúsításának kérdésével foglalkozni tehát, ha egyéb nem bizonyára — korszerű dolog. A szerk. ugyan mi lett volna vele, — mi sors várna reá és kicsinyeire a jövőben, ha meg nem tanulna dolgozni, gon­dolkodni — beosztani — másszóval a saját lábán járni. Kiskorú ma már igazán csak a fentebb említett 33-ik paragrafus „testi vagy szellemi fo­gyatkozás“ miatt félrelökött páriája lebet. Hogy a női választójog ellen még ma is annyi asszony berzenkedik ? Istenem ? Aki beszélt hajdani jobbággyal, az emlékezhetik reá, az tudhatja, hogy 1848 után még évtizedek múlva is iniiy keservesen panaszkodott az, — a jelenkor bizonytalansága miatt és siratta a „régi jó időket“, amikor, ha kegyetlen is volt a magyar, ha i vert is néha, . . • de gondoskodott j a jogyábbról, kenyeret, kunyhót jut- j tatott neki . . . Más szóval, a járom mellett biztosította számára a jászolt is. Ilyen felszabadult jobbágy mód­jára gondoskodik ma még számtalan asszony. Jobban mondva : úgy ahogy az öreg" jobbágy — a fe'szabadulás előtt gondolkodott ! Félve követkéz menyeitől. Különben az előre kijelölt, változliatlan jövő „a ready made future“ gondolata, úgy látszik, nagy megnyugvást ad, s féltett kincse az áthigigényeknek. Sok asszony vallá­sosságának is nem egyszer ez az alapja. Kicsinyes, ödző alap, de ké­nyelmes . . . Kimondhatatlanul ké nyelraesl A túlvilágon egy jobboldali sarokülés és itt a földön egy férfi, aki több vagy kevesebb verejték árán szerzett kenyeréből juttasson neki is. Ehhez az eredményhez igyekeztak szoktatni, idomítani, kényszeríteni a női lélek világfelfogását, eszthetiká- ját, ethikáját évezredek óta. S talán a nagy átiag benne is maradt volna még jövendő évezredekig, ha a fran­cia forradalom óta, lassan lassan aj eszmék nem gazdagítják látókörét. Ám ez a legtöbb országban csak megzavarta, nyugtalanná tette, igaz­ságtalan helyzetének öntudatára ébresztette, de — nem vezette uj eszméit diadalra. A világháború az, ami a nőt végleg felrázta odaliek álmából. Ma már mindannyian tud­juk, — (mert tudják azok is, akik nem szeretik tudomásul venni), — hogy a megszokott, megszeretett, vagy csak némán tűrt, mert erénnyé kristályosodott parazita életrend ii he- tétlenné vált a mai nő szamára. Tud juk azt, hogy királynőiül ko.dus asszonyig, ma mindenkinek csak annyi a létjogosultsága, amennyit egyénileg ér. Igen. A nő, a magyar asszony mind ennek az uj mélységét nyert régi igazságnak a tanhasán nőtt ki a gyermekcipőkből. Tudja, högy öt ország földjét drága hamvak termé­kenyítik, sejti, bogy ha a várva vart élettára huzajün is végre, nem fog sokáig idehaza maradni, mert ismét csak elfog vándorolni a nagyvizeken túli ösmeretlensegbe, irtó messze­ségbe, uj aranyhegyek keresésére és most már mennyivel könnyebben fog indulni, hisz évek óta elszoktatták az otthonától, tudja azt a magyar asszony, nagyon tudja, de meg job­ban tudja, hogy neki magénak „a nagy világon e kívül nii csen számára hely — itt élni 8 halnia kell“. És ezért, épen ezért neki nem szabad itt tétlenül élnie. És dolgozik is. Teremt, vár, csak az Isten a meg­mondhatója, mi szíjjá ki jobban az életerejét a köny e, avagy a verej­ték ? Mindegy ? . . . A földet, az ősök földjét, a gyermekei földjét megmunkálja, megmenti és neki, a magyar anyának fogják köszönni jövő nemzedékek, hogy valaha újra á Idas kíséri azt a másik szerint fogalmat is — a mindennapi kenyerét. Egy mindennél hatalmasabb, kér­lelhetetlenebb erő oda kényszeritette az asszonyt az ekeszarvához, az iro­dába, a gyárba, a műtőasztalhoz és az asszony mindenütt megállta helyét, ám most mind evvel szemben ogy másik bontakozik és ölt alakot az igazság, hogy aki felelőségre meg­érett, az érett arra is, hogy polgár­jogokat gyakorolhasson. ,Ezt még a leggavallérabb magyar törvényhozó­nak is be kell látni végre! Igen. Meg kell adni a magyar asszonynak a választójogot először is igazság- érzetből, mert kinőtt az örök kis­korúságból, tehát az emberi méltó­ság elleti vétkeznék az, aki őt ezen­túl is a régi életmódba akarná vissza­szorítani. A régi életmódba, amely végeredményben : a nőből vagy para- z.tát (kitartott vagy eltartott para­zitát) vagy kiuzsorázott pártát csi­nált. És meg kell neki adni a választójogot hálaérzetből azért, mert nélküle, az ő igyekezete, beosztása, önfeláldozása nélkül nem lenne Ma­gyarország ott ahol van, mert nem lennének földei úgy megművelve, annyi birtok felszabadulva a terhek­től, s az állam háztartásának gépei se dolgoznának úgy, ahogy dolgoznak. Meg kell adni, méltányosságból is. Azért a tengernyi keserű könyért- vergődésért, lemondásért, szenvedé­sért, s mégis zúgolódás nélkül tűr, kínokért, a mivel férjeiket, fijaikat az ország szent oltárán engedték fel­áldozni ! És végül meg kell adni szürke, józan célszerűségből, mert szükség van gondolkodó, megbízható, alkotó, megértő honpolgárokra. Szüksége van reájok a kultúrának és szükség van reájok ott, ahol a meglevő rossz, szégyenletes, hiányos, kegyetlen csa­ládjogi törvényeket revidiálják, újak­kal pótolják. Sokat beszélnek a par­lamentekben jogegyenlőségről. De lehet elképzelni igazságot akkor, ha az emberiségnek azt a felét, amelyre a jövő nemzedek testi és lelki ereje, erkö cse bízva vau, oda láncolják az 1898 évi XXXII t.-c. 5. szakasza rendelkezése szerint a gonosztevők és hü yék jó őrizetbe vett saiakcso- portjához ? . . . Nem kérem. Ez nem lehet. A világháború oda áliitott bennünket, a férfit a harctérre, az asszonyt a küzdterre, s azoknak, akik ott künt a halált osztják nincs okuk szégyenkezni miattunk, mert mi itt bent életfenturtókká nőttünk. . . - Egyéni életet élő, a köznek szolgáié, a csaladot megvédő embe rekke nőttünk. Ezt mi már mindenki elismeri szóval, dicsérettel, kitüntetések osz­togatásával, versben es prózában, de ez mind mind díszítés, cukrászát, neküiti mis kell, az az egy, ami számit, mert alapköve, kiindulási pontja minden lehetőségnek, minden haladásnak, minden fejlődésnek, ne­künk a választójog kell. Elhihetik nekünk, mi ezzel nem egyformaságra törekszünk, de egyenlőségre és ehhez való jogunkat ma már igy hiszem gondolkodó ember, igazságszerető ember el nem tagadhatja! A népjóléti üninisztérium. Gróf Batthyány Tivadar népjóléti miniszter serényen dolgozik minisz­tériuma szervezésén. Mihelyt elké­szülnek a szervezés alapvető mun­kái, azonnal rátérnek a részletek tárgyalására. A részletek tárgyalásá­hoz tartozik az is, hogy a különböző tárcák ügyköréből milyen ügyek in­tézését vonják ki a népjóléti minisz­térium számára, ügy tudjuk, hogy a népjóléti minisztérium ügykörébe fogják beosztani legelső sorban a munkásügyek intézését, a melyek most a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Hir szerint már meg is történt erre vonatkozó­lag az elvi megállapodás és eszerint a munkásjóléti és ezzel kapcsolatos egyéb szociális ügyek intézését a népjólót' minisztérium veszi át. így elsősorban a munkás-botegsegélyezés és a munkásbiztositás ügyei kerül­nek Batthyányi kezére. Batthyány- nak az a szándéka, hogy a minisz­térium végleges megszervezése előtt 8emilyen személyi kérdésben uetn ki­van döntést hozni. A függő személyi kérdésekhez csatlakozik most az Ál­lami Munkásbiztositó Hivatal elnöki állása is, amelyet szintén nem töl­tenek be a népjóléti minisztérium szervezésének befejezéséig. Erre az állásra egyébként báró Lers Vilmos kereskedelemügyi államtitkár van ki­szemelve, de kinevezése a szociális minisztérium megszervezésének ter­minusától függ. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, szeptember 26. Keleti hadszíntér. i A Szerethnól német csapatok egy ; vállalkozásból, amelynek végrehajtása ! során egészen a hátsó ellenséges vo- I nalakig hatoltak előre, 150 nél több ! foglyot és több géppuskát szállítot­tak be. Olasz hadszíntér: A Monte San Gábrielén és a Kol- náf ellenséges felderítő osztagokat visszautasítottunk. A Tonale szaka­szon és Tolmeintől nyugatra roham- | csapataink foglyokat hoztak be. A repülőtevékenység igen élénk volt az Isonzónál, továbbá az Etsch és a Sugana völgyek között. Délkeleti hadszíntér: Csak mérsékelt tüzérségi tevékeny­ség volt. A vezérkar fonó«. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjiiit a tutrilékos összeg mielőbbi bekülJésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom