Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-20 / 38. szám
2. séges ütegek romboló tüze, amelyet a részünkről jövő ellenhatás szemlá- * tomást meggyengitett, ismét a leg hevesebb hu'lámokban zifdult véd-Imi zónánkra. Este és ma reggel ellenség több izbefl pergőtüzet adott anélkül, hogy gyalogsági támadások következtek volna. Lensjiél és St. Quen- tinnél élénk volt a harci tevékenység. A német trónörökös harcvonala : Soissontól északra 'az aisné—marnei csatorna mentén és a Surpyes-lapály- tól nyugatra a tüzérségek időnként nagy lőszertömegek felhasználása mellett harcoltak egymással. A Maas keleti partján a franciák heves tűz előkészítés után a Beaumont—Bacbe- rauville-uttói ‘nyugatra 3 kilóméter szélességben támadásra törtek előre. Az ellenség első rohamhullámait, amelyek védelmi tüzűnk elől gyorsan megháláltak, az azokat mélyebben tagozva követő tartalékok komoly támadásra előre ragadták. Ez az első lökés füzünkben és közelharcokban meghiúsult. A visszaözönlő tömegek tüzérségünk számára kiválóan alkalmas célul szolgáltak. Ez a nap a franciákra ismét súlyos veszteségekkel járt anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt is elérték volna. Tegnap 16 ellenséges repülőgép zuhant le. Thom alőrmester 3, Thury hadnagy pedig 2 ellenséges gépet lőtt le. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadcsoportja : Dünaburgnál és a Luck körüli ívben az oroszok tüztevókeny sége érezhetően fokozódott. József főherceg vezérezredes arcvonala : A románok erős támadásokat intéztek az ojtozi-vülgytől délre fekvő magaslati állások elten. Az el lenséget, amely Gurosescintől délre j kezdetben betört állásainkba, ellen- | támadással visszavertük; egyébként | már tüzelésünk visszautasította az ellenséget, amely véres veszteségén felül számos foglyot is veszitett. Mackensen vezértábornagy had- csoportja: Wanutánál és Nuncelulnál román csapatok megismételték támadásaikat, amelyek reájuk nézve ismét kudarccal végződtek. Macedón arcvonal: A Monasztiri medencében és a Prespa és Ochrida tavak közötti szorosban a tüzérségi tevékenység erős- bödött. A Doiran tótól keletre őrsök összeütközésére került a sor, mely alkalommal a bolgárok vegyes ősz tagokat elűztek. Ludendorf, első főszállásmester — Az, az, éppen az fújja a parazsat. , — Be is C8ukatom a bitangot . . . — Azt magam is szeretném . . . De szó a mi szó, mégis csak sok az a kiszabott stróf . . . izé, akarom mondani — kompetencia . . . — Hát sok, persze hogy sok, jól tudom magam is. —- Hát akkor? — Mit akkor? . . . De ha a felét irom a levélbe, akkor csak annak a félnek a felét szolgáltatják be. Mig most a nagyobb porciónak nagyobb a — fele . . . — Tehát a fele, instálom alásou l — No hát jól van, Csik uram, Csak aztán bejöjjön a kitüntetett mennyiségnek a fele, akkor jóbarátok maradunk. De aztán bejön e ? — Az már az én gondom. Köszönöm átossággal a falu nevében . . . Tudom, hogy megpukkad menten a Tigyi Kis Istók . . . De pukkadjon is meg. Az Isten áldja meg, nagy sigos főszolgabíró ur . . . Sose felejtem el . . . Hóttig hálás leszek . . . — Jó ... jó ... De hé, megálljon . . . Ádám, Csik Ádám ... A malacokat “ne hagyja itt . . . — Miféle malacokat? — A miket hozott . . . Csak nem gondolja? — Dehogy, dehogy gondolom, fő- biró uram . . . Hanem hát egyszeri ben — föléledték azok a meleg konyhában s kifutottak a nyitott ajtón. T0LNAVAR5IEGYE és a KÖZÉRDEK A botárait és a sazdák.* Tisztelt Szerkesztő ur! A Tolnamegyei Közlöny folyó hó 16-án megjelent számában két hirecs- kében is foglalkozott az idei borárakkal. Nagy köszönettel tartoznánk a nevezett lap tisztelt Szerkesztőjének, ha azokat a vérmes reményeket valóvá is tudná változtatni. Mivel azonban sem a háborút, sem a borárakat egyelőre nem a szerkesztői asztal mellől intézik, szabad legyen e kérdéshez pár szóval hozzá } szólnom, mert úgy vélem, hogy bortermelő gazdatársaim érdekében já- ^■ok el, ha a felelőtlen cikkecskék által támasztott nagyon is vérmes reményüket egy kissé leszállítani igyekezem. \ Senkinek sem szabad működését oly irányban érvényesíteni, hogy a szekszárdi borok árait ie nyomja, de viszont az is nagyon veszedelmes játék, hogy a viszonyok és borárakat nivelláló körülmények ismerete nélkül akár szóval, akár Írásban a termelőket arra hangolja fel, hogy boraikat kitartsák és igy azokat a nagykereskedőket, akik pár év óta újból felkeresik a szekszárdi borpiacot, nagy követeléseikkel arra kényszeritsék, hogy szükségletüket máshol szerezzék be. Milliókra menő károk származhatnak ebből terme* Vettük a fenti cikket s közöljük, mert sok megszívlelendő dolgot mond el és mi se n akarjuk, hogy a lábra kapott optimista ! felfogás, a borárak tulcsigázása tekintetében, a mi, jó részben bortermelésből élő vidékünkre káros hatású legyen. A dolog azonban úgy ál!, hogy ma fix borárról beszélni nem lehet sem felfelé, sem lefelé gravitáló arányban. Mert először is megcáfolt adat a terméshozamnak 6 millió hektóra való tak- sálása, Ezt a nyári szárazság, ahhoz értők becslése szerint, legalá b is 4 millió 500 ezer hektóra sanyarta le, ami a további kombinációra mindenesetre módosító hatással van. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy meghízható értesülésünk szerint, éppen most folynak a tárgyalások a kiviteli mennyiség és módozatok felől. A reánk szorult külföldi vásárlók nem akarnak nyakló nélküli árakat, de mi sem adhatjuk úgy, hogy Magyar- országnak ez a : ok időre utolsó, jó termése valami valutajáviló hatással ne járjon. A szén- kéneg .hiánya miatt ugyanis, az idei volt az újra felfokozott termésnek, — ha mondhatjuk igy - utolsó hattyú dala. Jövőre az ideinek a felét sem fogjuk termelni. Nem szabad tehát sajnálni senkinek, a mégis csak árdiri- gáló kereskedelemnek sem, ha a gazdák valamivel többet keresnek, annál is inkább, mert az elmúlt évben éppen a kereskedelemnek volt, a kr nem alakult f^rárak miatt nagyobb haszna. Most tehát az az igazság, hogy a termelők ne csigázzák mérhet1 en magasra igényeiket, de viszont, mig az árak ki nem alakulnak, legyenek — óvatosak. A szerk. I lőinkre, óvatosan kell Tehát ezen kér- : dóst kezelni. A borpiac soha olyan bizonytalan nem volt, mint ezen évben. A nagy kereskedők tartózkodók és elsősorban azon vidékeket keresik fel, hol a hordóhiány a termelőt az eladásra inkább utalja. Az ország bortermése alig csak 2 millió hektóliterrel kisebb, mint az 1906 ik évben és há ! romszor akkora, mint a múlt év- i ben, tehát 6 millió hektoliter. A ka 1 tonaság rendes szükséglete hivi 30 ezer hektóliter, tehát é^f 360,000 marad tehát a katonaság rendkívüli szükségleteire (iffmziváknil és kan tin részére) a be'fogyasztásra és ex : portra 5 és fél millió hektóliter. A j gyenge árpatermés a sörgyártást, a I krumplihiány a szesztermeléstmgyban ! csökkentette és csökkenti, az igy tá madt hiányok pótlására természetesen. a bor fog felhasználtatok ezen : körülmény lehetővé teszi a háború | idejére, hogy a borok a múlt évi i árnivón maradjanak, dacára a három- j szór akkora termésnek A borok ár- [ emelkedésére csak is a németországi j exportunk lehetne befolyással. Nézzük azonban, hogyan áll ez az j ügy. Németországba csak is megfe- í le!Ő szesztartalom óborok exportál hatók. Az exportálás módját egy mi- I nisztertanácsi határozat szabályozza, i e szerint (Magyar Kereskedők Lapja | 1917. szept. lő száma 8 ik oldatja I „pénzügyminiszter óboroknak Né- j metországba való kiszállítására j csak is abban ar esetben adhat ' kiviteli engedélyt ha a kiviteli en- | gedélgt kérő egyúttal a földmive- lésiiggi minisztériummal szerződést kői, amelyben kötelezi magát, hogy ennek a minisztériumnak a hadvezetöség részére ugyanannyi bort szállít tekintet nélkül a minőségre, fehérborokat 320 koronáért, vörösbort 340 koronáért hektóliterenként hordóval eggültu. A" katonai szállításra alkalmas nj hordókat a nagykereskedők 80 fillérért szerezhetik be, marad tehát a tisztán fejtett borokra 240—260 koronája. Természetes, hogy a termelők igényei mellett ezekre a szállításokra a kereskedőnek reá kellfizetni azért, hogy az exportált boroknál kereshessen valamit. Minthogy azonban az exportált borok árait nem lehet a végtelenségig emelni, mert a német elég élelmes és erélyes érdekei megvédésére, a kereskedőnek bevásárlásánál ügyelnie kell és csak is igy vásárol is, hogy minél csekélyebb legyen az az ősz szeg, amelyet a katonai szállításnál reá kell. fizetnie, tehát nem adhat 4 koronát és azon felüli árakat a mustokért. A mi vidékünk, _ pár ezer hektóliter kivételével, nehezebb borokat termel, amelyek a németországi exportra számíthatnak. Ámde az óborok összeírása azt bizonyítja, hogy egy millió hektóliter óbor van még az országban és a német piacra az nj borok exportját még nem engedélyezték. Hátrányosan befolyásolja nehezebb boraink piacát még azon körülmény is, hogy Németország boi«szUkségletét julius és augusztus hóban nagyban fedezte és saját nj bor termése mennyiségileg is’jónak mutatkozik. A valutajavitási mozgalom nem eredményezi és eredményezheti tehát a fentebb kifejtettek szerint a boroknak azt ' az áremelkedését, amelyet mi termelők vaiamennyien szeretnénk, a mustoknak ármsximálása pedig (különösen 5 koronában) csak egy szép szüreti álomnak tekinthető. Nem lehet feladata tekintetes Szerkesztő ur, a helyi lapoknak, hogy a borárak lenyomására irányuló törekvéseknek szószólója legyen, de vi gyázni kell arra is, hogy ábrándok keltésével a terniielőket félre ne vezessék, mert ebből hasonlókép igen jelentékeny hátrányok származhatnak. Szerkesztő urnák köszönetét mondva igénytelen soraim közléséért, vagyok régi tisztelője, egy ; Bortermelő gazda. ________1917. szeptember 21 HÍ REK. — Kitüntetések. Kopacsek Ervin dombóvári községi jegyző, ki 1914 december 19-én sebesülten orosz fog ságba került, honnan sok nélkülözés és szenvedés után 1916 október 3-án mint csererokkant hazaérkezett, hadi- vitézsógének elismeréséül aznapokban kapta meg "az ezüst vitézségi érmet. Halmos György 8. honv. huszóf ezredbeli zászlós, Halmos Henrik dombóvári nagybérlő fia, régebbi bronz vitézségi érméhez a kis ezüst vitézségi érmet is megkapta. — Áthelyezés. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Peslhg Jenő, tolna vármegyei segédtanfelügyelőt Nyitravármegye kir. tanfelügyelősé- géhez, mostani minőségben áthelyezte. — Lelkészválasztás. A gerjeni ref.» egyház (Tolnám.) az elhunyt Széky Géza helyére egyhangú meghívással BÚS József sellyei (Baranyamegye) ref. lelkészt választotta meg. A szakácsné még talán mo3t is kergeti őket. Talán még sem találja ? De ha megtalálja is . . . Nincs annyi időm, hogy —- megvárjam ... — csörtessék . . . Ezzel nekilódult Csik Adám nagy sebesen. De nem a falujába Hanem a harmadik falukig a Galamb Ambrus komájához s ott töltött vig márciusi disznótorozás mellett harmadfél napot. A következő vasárnap aztán ezt dobolta ki Józan Ádám, a kisbiró : — Maga kezűleg (m. k.) a mi- nisztériumság, a biró urunk személyes instanciájára, a községre kivetett szemeket felére le dukálván (értsd redukálván), most már fel- hivatik mindenki, hogy felesleges szemeit okvetlenül béjelenteni el ne mulassza ... , Erre meg is indult a jelentkezés. De nagyon gyér eredménnyel. Ü3Ík Ádám biró ur már szepegni kezdett a bírói parolája miatt Rászólt tehát még a trágyát hordó Tigyi Kis Istókra is: |f — Még sem gyün az a szem ? — Ráérünk . . . — Jó, jó, de tn»jd nagyon bokros talál -lenni a birság ángáriája . . . — Azt is kibírjuk . . . Addig kü lönben semmi baj, a mig kied a ke zébe’nem vészi a — dobverőt . Csik Adám biró ur csak mo3t kéz dett eszmélni. Bizony ő ilyesfélét mondott . . . Másnap, az utolsó va sárnapon aztán maga is odaállott a ! kisbiró mellé. S a dobszó után ér- [ zékeny buzdító beszédet vágott ki... j Lett is eredménye. Pár nap alatt együtt volt az egész — először kívánt mennyiség. Csak a búza nem akart összejönni . . . Hja, a magyar ember szereti a fehér kenyeret, a foszlós puha kalácsot. Még a — redukált mennyiségből is hiányzott egy két mótermázsa . . . — Te, Julis, most már ne pazal- játok a knkorica-góréból a csntát, maradjon nyárra is ! (A csnta alatt 30—40 métermázsa morzsolt kukorica volt elrejtve.) A muszka kocsisnak pedig azt mondta: — Te, Vladimir, mégis csak a kisebb szénakazlat kezdjük meg . . . (A nagyobban 40—50 métermázsa zab volt — elraktározva.) De a búza ? A búza! Ezért is jótállást vállalt, hogy összejönne. Tehát a böesület, böcsü'et . . . Odaintette %z orosz kocsist: — Te, menj be, kérj a menyemtől 10—12 zsákot . . . Aztán fogj be. Kimegyünk a högyre . . . Megcsa poljuk a nagy — kádat. Az engedelmes muszkakocsis egy szót se értett az egészből . . . Zsák és — csapolás 9 De jött a zsákokkal és befogott . . . A biró ur felült. Kihajtattak a tanyához. Csik Ádám uram odalépett a duplafenekü nagy kádhoz, a melyre irgalmatlan nagy betűkkel ez volt rápingálva : TORKOL BOR — Gyere ide, tartsd alá a — zsákot . . . vagy valami más edényt.. . S kiütötte a kádból a — csapot . . . Vladimir ijedve kapott a gazdája kezéhez. De aztáD — elnevette magát. A kádból nem bor folyott, de a legtisztább, aranysárga, acélos búza ... e> A zsákokat igy aztán hamarosan megtöltötték s a esti homályban hazaszállították. Da másnapra nem volt már azokra sem szükség. Felesen összegyűlt a még hiányzott buza8zem : — Mindegy, már elsajnáltam a hazának ! — mondta a biró ur . . • Harmadnap aztán valami lóasszen- tálási ügyben megjelent a főbíró ur is a községben. A mikor meghallotta a gyönyörű eredményt, összehivatta a képviselőtestületet ... Először is kegyetlenül leszidta Tigyi Kis Istókot, a lázitót, a falu rossz szellemét s mivel egyetlenegy szem életet sem jelentett be, nyomban megbüntette 300 kemény ^koronákra . . . Csik Ádámot azonban úgy állította oda, mint a kőtelességtelje- sités mintaképét, az összes bírák díszét, a ki érdemes — felsőbb elismerésére is .. . A mikor ezt Tigyi Kis Istók meghallotta, fölugrott ... Szenzációs leleplezésre készült, Vladimír muszká-
