Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-25 / 4. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE és i EOZ^RDIÍK

1Q17. január 2á.

vezérerredea harcvonal»: Helyenkint fokozott ngyutüzön kivill nincs je- I••n1eni való. — Lipót bajor herceg vezértábornagy arc vonala : Osztrák- magyar haderőknél nincs jelenteni való.

Olasz és délkeleti hadszíntér:

Változatlan.

Höfer altáboruíisy,

a vezécJtar főnőkének helyettese.

A német nagy főhadiszállás jelentése.

Nyugati hadszíntér.

Berlin, január 24.

A harci tevékenység majdnem mindenütt tiszta fagyos időjárás mellett legtöbb arcvonalszakaszon mérsékelt határoK között maradt. Ke pülők sokoldala feladataikra, kihasználták a kedvező megfigyelő viszonyokat. Az ellenség számos légi harcban és védőtüzelésünk folytán hat repülőgépet vesztett.

Keleti hadszíntérLipót bajor herceg vezértábornagy j harcvonala : Aa két oldalán és Ri gától délre reánk nézve kedvező lefolyású harcok fejlődtek, József főherceg vezérezredes arcvoiial; Kemény hidegben csak helyenkint volt élénk tüzérségi tevékenység és előtéri ütközet. Mackensen vezértábornagy hadcsoporja : Tulceától. északra a Szent György ág északi partját feladtuk.

Macedón arcvonal:

A helyzet változatlan.

Ludendorf,

első főszállásmester,

HÍREK.

*— Kitüntetés. Fördős Géza hon- védhuszárszázadost, a Signum laudis és a katonai érdemkereszt tulajdonosát, a király a vaskoronarenddel tűnte.te ki, mert Erdély védelmében különös eredményeket ért el.

— Örökös diszelnök. A dumbó vári Társaskör Nagy István nyug. főszolgabírót, egyhangúlag örökös diszelnökké választotta.

— Királyi elismerés. A király megparancsolta, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a 44-ik gyalogezredben, legfelsőbb dicsérő elismerés a Kristófok Gyula tartalékos hadnagynak tudtul adassék.

— Simontsits Elemér Berlinben.

A szövetséges parlamentek elnökei pénteken, e hó 19-én délben érkeztek Berlinbe. A pályaudvaron fogadásukra megjelent Kaeinpf dr. a ; birodalomgyülés elnöke az al ! elnökök, Berlin város képviseletében a főpolgármester és a tanács számos tagj ‘, i> külügyi hivatal képviseletében : Cassel titkos tanácsos, az osztrák-magyar, törők és -bolgár kö vétségek tagjai. Az elnökök tiszte- I Ietére a birodalmi gyűlés elnöke, a berlini politikai és társadalmi élet előkelőségeinek részvételével, ebédet adott, amelyen 50 en vettek részt. Köztük Hohenlohe herceg nagykövet, Bethmann-HoUweg birodalmi kancellár, Jielferrich birodalmi államtitkár stb. A lakomán számos felköszöntő hangzott el — nagy- fontosságu nyilatkozatokkal. Erről a Neue Freie Presse tudósítója a többek között a következőket jelenti lapjának: „Különös uagy hatást

keltett a magyar parlament alelnö- kének : Simontsitsnak felszólalása. Simontsits a birodalmi kancellárral szembeu, a birodalmi gyűlés al- elnöke: Paasche, titkos tanácsos és a török nagykövet között foglalt helyet. A beszéd mély tartalmával és mesteri szónoki formájával keltett nagy hatást és különösen figyelemre méltó, hogy a magyar parlament alelnöke nem magyarul, hanem német nyelven beszélt. Minden felszólalás után az illető szövetséges állam nemzeti himnuszát játszották. Hadzsi Adel bey, a török kamara elnöke és Vacsev dr. a bolgár szob- ranje elnöke — nem egészen jól bírják a német nyelvet — és török, illetve bolgár nyelven beszéltek.“ Eddig a bécsi lap tudósítása. Másnap az elnökök tiszteletére Hohenlohe herceg nagykövet és nejénél fogadás volt, majd pedig a birodalmi kancellárnál és a városházánál voltak egy-egy ebédre hivatalosak. — Kedden a német császár meghívásán a főhadiszállásra .utaztak, ahol a császár, Hindenburg és Laden dorff fogadták őket.

— Közgyűlés. A szekszárdi Polgári Olvasókör folyó hó 14 ón d. u. 2 órakor tartotta meg évi rendes tisztájitó közgyűlését, dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével. Az elnök szép szavakkal emlékezett meg a hősihalált halt tagokról és indítványára a közgyűlés ezek emlékét jegyzőkönyvbe iktatta. Elha• tározták, hogy az egyesületnek a Szekszárdi Takarékpénztárnál 20,000 j K tartozását konvertálják a szék- . szárdi városi árvavárnál. A Schclez S nik Károly elnöklésével megtartott 1 tisztnjitjs erpdraénve a következő: j Elnök : Dr. Szentkirályi M'hály, al- I elnök : Debulav Imre, ügyész : dr. Zsigmond Ferenc, igazgató ; Horváth József, pénztárnok : Franek János, könyv-tárnok : Tolnny János, jegyző : Kogelbauer Lajos, számvevők : Vit kovics József és Tauszig Ignác. Választmányi tagok : Stann Iatv;in, Horváth Ignác, Székely József, Haya Béla, Pekary János. Debulay Antal, Csapó Jenő, Mutschenbacher Lipót, Zsigmond Ferenc, André István, Hauk Antal, Kálmán Károly.

— A bonyhádi föbirói választás.

A Bonyhádon megüresedett főszolga bírói állá3 betöltése tárgyában Perczel Dezső megválasztása érdekében a völgy ségi járás bizottsági tagjai következő felhívást intézték a vármegyei bizottsági tagokhoz: Igen tisztelt törvényhatósági bizottsági tag Ur! A völgységi járás főszolgabirá- jának váratlan, de sajnos betegségé vei indokolt azon elhatározása, mely- ivei állásáról lemondott, arra késztetett bennünket, m.szerint mozgalmat indítsunk az iránt, hogy a járás óhaját, és kívánságát ezen állás ki által történő betöltése iránt megtud juk E tárgyban folyó évi január hó 9 én széleskörű értekezletet tartva — »zon egyhangú óhaj jutott kifejezésre, hogy a völgységi járás főszolgabírói székében Percztel Dezső vármegyei* aljegyző urat szeretné látni. Nyugodt lélekkel és tiszta lalkiismerettel állíthatjuk, hogy ez egyúttal a járás nagyközönségének is legforróbb kívánsága. De hisz természetes is ez a kívánság, mert a jelölt személyiségben feltaláljuk mind azon egyéni és hivatali képességeket, melyek ót ezen vezetői állás betöltésére alkalmassá teszik. Jelöltünknek személyes és szellemi tulajdonságai teljes biztosítékot nyújtanak, hogy járásunk közigazgatásának ve zetői.állását betöltse ; még indokolttá teszi állásfoglalásunkat azon kegye letes és bálás érzés is, mellyel jelöltünk nagynevű ódesatyja halhatatlan emléke iránt vagyunk, ki a haza, e várra-gye és járásunk szolgálatában egy emberöltőn át fáradhatatlan munkássággal elévülhetetlen érdemeket szerzett. Á völgységi járás nevében kifejezett ezen kivánságunk annál is

I inkább jogosait és iránytadó, mert a megválasztandó főszolgabíró — hatásköre egyedül a járás területére terjedvén ki — eredményes és sikeres, áldásos és a közérdeket kielégítő munkásságot csak akkor és úgy fejthet ki, ha működésében közönsége bizalma, támogatása és megértése kíséri. Egyöntetű állásfoglalásunk jelöltünk: Perczel Dezső mellett legfényesebb tannjele ezen bizalomnak. Mély tisztelettel kérjük tehát igentisztelt bizottsági tag Urat: szíveskedjék a megtartandó közgyűlésen a völgységi járás fős>olgabirói állása betöltésénél szavazatával bennünket támogatni és szavazatát Perczel Dezső vármegyei aljegyző nrra leadni. Bizalommal várjuk a minket legközelebbről érdeklő ügyben állásfoglalásáról szives értesítését, amit méltóztassék Eibach Ödön urnák (Bonyhád), megküldeni. Bonvhád, 1917. évi janur hó 17-én. Kiváló tisztelettel : Apponyi Sándor gróf, Antlfinger János, Bernrieder János, Bittér Károly dr., Blum János, Brick Jakab, Brogli Béla, Diczenthv Pál, Dnzsi Máté, Eibach Kornél dr., Eibach Ödön id.. Faragó József, Hoffmann Dávid, Hónig Albert, Hónig Imre, Kardosa Kálmán, Kircz István, Klein Antal dr., Kolep Keresztély, Kovách D“zső, Krug Ádám, May Görgy, Máyer János, Märcz János, Perczel Béla, Tóth János ifj., Pótzner János, Reitinger János, Rózsay Elemér, Spitzer Gyula, Stern Miksa, Stockinger János, Schrodt József, Szepessy Kálmán, Tóth István, Turbán Jakab, Ugrósdy Aladár, Weber Jakab, Weisenburger József, a völgységi járás törvény - hatósági bizottsági tagjai.

— A mi vasutunk. Vasúti nyomorúságos állapotaink — amint azt múlt számunkban vezető helyen vázoltuk — változatlanul fennállanak ma is. Mindenfelől kapunk elismerő iratokat és nyilatkozatokat —sajnos azonban, a vasutak vezetősége nem intézkedett még a rettenetes bajok orvoslása ügyeben. Ezt a kérdést, amíg rendesen meg nem oldják, a napirendről levenai nem engedjük.

— A nöegylet műsoros estje. Az

Egyesült Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet február hó 5-én tartja meg a december elejére tervezett, de a megboldogult királyunk fölötti gyász miatt elhalasztott műsoros estélyét. A királyunk iránti kegyelet nem engedte meg előbb ennek megtarmindig azt engedte magában fölülkerekedni, a melyik az elvégzendő föladatok kaleidoszkopszerüen változó árnyéklataihoz vágott.

Soha nem járt utakon kellett vezetnie a kifáradt magyar társadalmat, soha át nem élt viszonyokat kellett sémába törnie. Mint Neptun- nak, két nagy tengeren kellett uralkodnia. Mozgásba kellett hoznia a közöny holttengerét és le kellett csillapítania a szenvedések fölkorbácsolt tengerét.

Egyik feladat sem oly természetű, hogy egy előre elkészített programúi jármába készségesen behajtaná szilaj fejét. Simontsits nem is ilyennel ment neki a munkának. De neki indult izmos, erős, kész egyéniséggel, melyet a világosan maga elé tűzött célok felé, az erős akarat hajtott. És ez a törhetetlen akarat lassanként úrrá vált az elemek fölött, melyek szelíden hajtották igájába fejüket. A hadbavonultak családtagjait gyámo- litó szerény bizottság az egész országra kiteijeszkcdő, a társadalom minden sejtjét mozgásba hozó, intézménnyé vált: az Országos Hadsegitő Bizottságban. Az országos alapok Magyarországon soha nem álmodott nagyságra nőttek. Simontsits itt sem dolgozott a sablonok szerint. A jótékonyságnak uj széles utakat kellett vágnia ; az nem haladhatott az eddigi ösvényeken. Kiköltés végett nem a koronás kakukok alá rejtette el tojásait; a valódi életképességet csak az anyai test melege keltheti ki;

I Simontsits az egész társadalmat a I jótékonyzág szolgálatába állította.

Intuitiv tapintattal talált rá minden- I kor a fészekre, a hol az életerősre kiköltetett.

Mindenütt ott akart lenni, de e mellett láthatatlan kivánt maradni. És e célból az igazi magyar bűvös kucsmához nyúlt; kötelességeibe bur- kolódzott. A kötelesség utján egyenesen haladt, egy kis kerülőre csak akkor szánta rá magát, ha az az ut a nagy nyilvánosság tisztásán vezetett keresztül. Távol állott azoktól, a kik a világháború tüzét úgy fog- j ják föl, hogy ott rendjeleket ková- I csolnak. De nem is negligálhatta őket egészen. Nem léphetett át azon az elementáris igazságon, hogy a pénzes erszény az emberi hiúságok m d ; zagjáva! van összefűzve. Csak a sa ját személyénél szorított minden hiúságot háttérbe. Munkáját épp úgy építette az emberi gyengeségekre, mÍDt az erényekre. És itt fölényes j humora és • egészséges magyar filozófiája sok nehézségen segítette át. — Megakadályozta, hogy az emberi gyarlóságoktól megundorodjék, de megakadályozta abban is, hogy szolgálatukba lépjen így történt meg a csoda: a foszlányokba szakgatott ; magyar társadalom, félszázad politikusainak keserves panasza tárgya, j impozánsan mutatkozott be ebben a háborúban. A közöny holttengere megmozdittatott.

Épp igy uralkodott a másik ten- I geren is. Itt más tulajdonságai léptek előtérbe. Itt sem dolgozott a sablon szerint. Megfordítva tette, mint sok más cselekedett volna : a szivével gondolkodott, az eszével érzett. Szeretette! csüggött a magyar népen, átérezte szenvedéseit, kész volt se beit bekötözni. Ezek az érzések voltak tanácsadói, de az államiéi fi nem engedte át ezeknek a kormányrudat. Mint a mesebeli sárkány lehelletét,

] nem hagyta magához közeljutni a | részletek szivet facsaró fájdalmait, j Érezte, hogy ekkor haiálfia volna, Egv szempillantásra se,m vette le szemét az összképről. Csak igy ve hette a sárkány valamennyi fejét.

Már ebből is kitűnik, hogy Simontsits Elemér egyéniségénél a gyakorlatiasság praedominál az iskolázottság felett, az akarat a készség, a lélek a sablon felett. Ez teszi egyéniségét értékessé. Ez egyéniség sokat fejlődött, mióta Simontsits a parlamenti porondra lépett. De alapvonásait a vármegyétől hozta magával. Sok erős embert kaptunk már innen Jó takarékpénztár volt az mindig. És nem rég az 'államosítás küszöbén, ngy éreztük, mintha egy jóságos nagybácsi készülne örökre lehunyni szemét, akitől sokszor kértünk kölcsönt.

A szokásos karriért tette itt meg Simontsits is. Itt izmosdott meg egyénisége a vidéki levegőn, amely a dolgos emberből nem öli ki az iniciativát és a jókedvet. Midőn túlnőtt a megyei kereteken, felhozták Pestre. Tettereje ezóta az ország szolgálatába állott. De a szive a

megyénél maradt. Nem szokatlan jelenség. Még kevésbbó feltűnő oly erős egyéniségnél, mint. az övé. Felköltözött, de a fővárosi légkört csak lassan szokta meg. Lépcsőröl-lépcsőre .ereszkedett belé. Budán vett lakást a hegyek közelében. De iTa a szive ott maradt is, viszont sok értékeset hozott onnan magával. így mindenekelőtt egyenes gerincet, de a körülményekkel megalkuvó észt. Ott tanult meg akarni. Ott tanult meg ngy parancsolni, hogy azt kötelezi le, akinek parancsol. Magával hozta azt I az egészséges magyar filozófiát, mely a humor szemüvegén át úgy veszi a világot, amilyen. Sokkal okosabb, hogy sem ideálista lenne, és sokkal több benne a jókedv, hogy sem pesz- szimista válhatnék belőle. Nem re- i formátor, de nem is cinikus. Tiszta I fej, határozott oiztos kéz, mely tudja ; hová nyúl, és tudja hová kell nyúlnia. És Simontsits még alig nyúlt ebhez a gazdag útra valóhoz. És ezért cseng kissé idegenül az uj excellenciás ur a kulcstartón az ócska kulesok között. Az egyik excellenciás ur olyan, mint a másik, szinte sorszámmal lehetne őket beállítani az udvari leltárba. Begombolkozott, óvatos, semmitmondó, mint egy arany lakattal elzárt láda. (Bizony sokszor üres.)

De Simontsits Elemér egyénisége már állott ki nagyobb próbákat is. Olyan kulcs lesz ő itt is, amelyikhez még sokszor fognak nyúlni, mert sok zárat lehet vele kinyitni. Hajlékony, nem törik.