Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-16 / 33. szám

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze génysorsu katonák árvái és hozzá­tartozói részére. A báró Schell József né úrnő kez­deményezésére megindított gyűjtés ® folytán, újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Dömötör József százados rendes havi hozzájárulása K 10’— Eddigi gyűjtésünk: 41146'66 összesen: K 41156'66 2. _______________ ge s ágyuk és elhárító repülők igen erős védekezése dacára nagyon jó eredménnyel járt. Repülőink kis ma­gasságban szállva megfigyelhették, hogy körülbelül 4 tonna súlyban le­dobott, nehéz és könnyű bombáik jól találtak és tűzvészeket okoztak. Egy tengeri és 2 szárazföldi repülőgép eltűnt. Ellenséges torpedóegységek visszavonultak a repülőinket fedező flotilla-osztagunk elől. Az ellenség erre az osztagra, valamint Parenzora bom­bákat vetett, de teljesen eredmény­telenül. Hajóhad-parancsnokság. séges repülőgépet és 4 kötött lég­hajót lőttünk le. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala : Az északi Szereth és a Zbrucz között a tüztevákenység fo­kozódott. Tarnopoltól délnyugatra orosz előretörések, amelyket páncé­los* gépkocsik is támogattak, állá­saink előtt összeomlottak. József főherceg vezérezredes harc­vonala : A Trotusul völgytől délre az ellenség tehermentesítő támádá- sokkal igyekezett fedezni a II. ro­mán és a IV. orosz hadsereg belső szárnyainak visszavonulását. Minden támadást visszavertünk, Csapataink Soveján túl nyomultak az ellenség után. Mackensen vezértábornagy arcvo­nala : Oszlopaink követik a hegyvi­déken a Putna mindkét oldalán észak­kelet felé visszavonuló ellenséget. A hegység szélén elfoglaltuk Stravanit. Panciutól északnyugatra a győzel­mesen előrenyomuló csapat heves el­lenséges támadásokat meghiúsított. A Szereth-lapályon német hadosztá­lyok rohammal elfoglalták a folyó nyugati partján fekvő elkeseredetten védelmezett Baltaretu hegyet. — A Szerethnél és a hegységben több, mint 3000 foglyot, több ágyút és számos géppuskát vesztettek az oro­szok és románok súlyos, véres vesz­teségeken felül. Macedón arcoonal: Nem történt jelentős esemény.- Ludendorf, első főszállásmester Müvészest a szekszárdi Vöröskereszt kórház javára. Az a nagyarányú és osztatlan ér­deklődés, mely közönségünk részéről a Világmozgó színházban folyó hó 11 én lefolyt müvészest iránt meg­nyilvánult, a legközvetlenebb tanúság- tétele volt azoknak az igényteljes várakozásoknak, melyek á művészest szereplőivel szemben méltán meg­nyilvánultak. Megállapíthatjuk, hogy a mig a müvészest nyomán fakadt fényes er kölcsi és anyagi siker méltó jutalmat biztositott főispánunknak lelkes kez­deményezéséért és fáradozásáért, ad­dig a mindvégig előkelő művészi színvonalon álló műsor ritka műélve­zetet s hangulatteljes visszaemléke­zést nyújtott a színházat zsúfolásig megtöltő hallgatóságnak. A műsort Kovács Andor, közön­ségünk által már nagyon előnyösen ismert fővárosi kabaré-művész nyi­totta meg, ki mint „Konferpncier“ szellemes és mulattató konferálásával és disztingvált előadásával mind­végig állandó derültséget, nagy si­kert és maradandó hatást ért el. — Utána Waldmann Rózsika okleve­les zenetanárnő ragyogtatta kiváló zenei képességét, előadva zongorán a zeneirodalom egyik logtökéletesebb alkotását: Bach „6. moll praelu- dium“-ját. A mély átérzés, művészi felfogás és biztos technika, mit ezen zenedarab előadásánál oly gazdagon juttatott érvényre, osztatlan hatást és lelkes tapsokat váltott ki a hall­gatóság köréből. — Ezután Pécsi Erzsi, a Vígszínháznak bájos és ki­váló művésznője lépett a pódiumra, kit közönségünk már megjelenése alkalmával is tüntető szeretettel és ielkes ünnepeltetéasel fogadott. Előbb Brahms-nak „die Nachtigall“ és der Jäger cimü klasszikus dalait, majd később Puccini „Pillangó kisasszony“ áriáját s Tchaikoroszky „Bál után“ cimü dalát, végül Schubert „Ständ­chen“ c. operett áriáját énekelte oly tüneményes hatással, mely csak egy valódi művész-egyéniségnek lehet ki­sérő zenéjö. Orgánumának dallamos­sága, szopránjának a magas regisz­terekben is szál finoman-, tisztán csengő és intenzív hangjai, az elő­adásnak melegsége és közvetlensége s mellette egyéniségének külső va­rázsa : ezek az erősségek, melyek Pécsi Erzsit művészi pályáján csak feltétlen siker és babér érheti. A művésznő énekszámát zongorán Scholtz Gusztávné kisérte, azzal a kitűnő és preciz kisérő művészettel, mely az ő zenei sajátossága, ílang- szerének biztos uralma, a zenei da­rab szubtilis átérzése és nüansziro- zása s amellett az előadó művészhez való tökéletes alkalmazkodása a tel­jes sikernek úgyszólván nélkülözhe­tetlen előfeltétele. Ezután Delej Emil operaénekes következett., ki Gounod „Fauszt“-jának Valentin áriáját és Mayer Hellmund „Zauberlied“ jót, majd a műsor Aiásodik részében Wagner „TannhatRer“-jéből Wolfram dalát és Loeur^ „die Uhr“ c. balla­dáját énekelte, minden egyes ének­számával oly viharos tapsokat keltve, hogy a Ráadásul előadott „Tosti“- nak Ninon, cimü hangulatos gyönyörű dalát a hallgatóság zajos kívánatéra megismételnie kellett­_________1917. augusztus 16. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, augusztus *15.- Keleti hadszíntér. Foksanitól északra a támadást ered­ménnyel folytattuk. Szövetségeseink hatalmukba kerítették a Baltaretu hídfőt és Panciu mgllett a nagjy szí­vóssággal védelmezett Stravani falut. Haderőink előrenyomulása kénysze- ritette a Nogrilseci—Soveja vonaltól nyugatra álló orosz-román hadosztá­lyokat, hogy az általuk néhány hét­tel ezelőtt súlyos áldozatok árán el- ^ foglalt állásokat feladják. A hátráló ellenséget követjük. Okna mellett újabb támadó hullámok csapataink ellenállásán megtörtek. Foksani mel­lett és Trotus területen vívott har­cokban az ellenségtől ismét több, mint 3000 embert és több ágyút vet­tünk el. Tarnopoltól délkeletre az oroszoknak egy páncélos kocsik ál­tal kisért előretörése meghiúsult. Olasz hadszíntér: Az Isonzó felett tegnap számos légi harcban 5 ellenséges repülőgépet lőttünkbe. Délkeleti hadszíntér : A helyzet változatlan. A vezérkar főnöke. Események a tengeren. „ Budapest, augusztus 15. A Póla ellen intézett legutóbbi re­pülőtámadások viszonzásaképen au­gusztus 14-én a kora reggeli ór4k- ban több tengeri repülőnk száraz­földi repülőppel együttműködve a velencei tengerészeti arz.enál ellen egy támadást intézett, amely a ked­vezőtlen idő ellenére és az ellensé­A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, augusztus 15. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában harcoló tüzérségünk fo­kozódott elhárító tüzelése kikénysze- j ritette, hogy az ellenség romboló tü* | zelését a tegnapi nap egy részében csökkentse. A felhasznált lőszertö­megek tehermentesítették a gyalog­ságot. Az ellenség csak este tudta ismét teljes erővel megkezdeni a tűz­harcot, amely az ^jen át nagy erő­vel folyt. Támadásunk angol osz­tagokat, amelyek Langemareknál a Steen patakon át előreküzdötték ma­gukat, felmorzsolt. Az angolok he­ves részleges támadásait Frozesberg- tól délre és Hooge mindkét oldalán visszavertük. Artoisban Hulluch és Lens között különösen a mai reg­geli órákban erősödött a tüzérségi harc. Á német trónörökös harcvonala : Á Chemine des Dameson Cerny mel­lett a franciák több támadása, ame­lyet erős tüzérséggel készítettek elő, meghiúsult. Ennek a harcvonalnak más szakaszán és a Champagne arc­vonalon is élénk tűzharcra került a sor. A Maas mindkét partján tartós volt a megnövekedett tüzérségi te­vékenység, amely többször a leg­nagyobb hatású tűztámadásokkal fo­kozódott. Ütegeink harci tevékeny­sége, mely az ellenséges tüzérséget időlegesen megbénította, itt is ered­ményt ért el. Albert württembergi herceg harc­vonala : A Sundgauban a kölcsönös tüzelés fokozódása az éj folyamán is tartott. Repülőink harcoló csapatai vitézségük és képzettségük által a lövészárkok és ütegek ellen is érté­kes támadó eszközzé fejlődtek. Kü­lönösen FlamMában gyakori légi harcokban, valamint elhárító tevé­kenységünk közben tegnap 20 ellen­*— Jó ... jó Julis . . . Hej, ked­ves menyemasszony, az volt csak a nagy világítóiét 1848 ban . . . Sorba jönnek aztán a házbeliek. A rokonság ... A szoinszédasz- szöny . . . Egy-két koldus . . . Most éppen az öregapó legfiatalabb uno­kája, a Csik .örzsi próbálja a sze­rencsét, hogy mellette elosonjon. — Te vagy az, Örzsi leányom ? Ma még nem is láttalak. (Tegnap se!) No, hát mit ir az urad az er­délyi határról ? — öreg apó, hát már elfelejtette, hogy a szegény Andris muszkafo­goly ? A foglyoknak pedig csak rit­kán szabad levelezni! — Az, hát fogoly ? Hanem hát lányom, a kukorékoló kakas csípje meg az uradat, ezt nem jól csele­kedte : minek engedte magát — el­fogni ? Bezzeg mi nem hagytuk ma­gunkat ! Vácnál vót... A Görgey ,.. Nem, — mindég azt hallottam, az — hazaáruló vót . . . Hanem Pákozdnál, a Perczel Móric úrral . . . Tudod 1848-ban, amikor az a nagy világ­zengés vót . . . Két szerviánus ezred vett körül bennünket . . . De mi keresztül vágtuk rajtuk magunkat emberül, huszárosán . . . Mert a hu szár mégis csak hn3zár . . . Aki megmaradt, mind egy szálig elfog­tuk — Qzoránál . . .-r- Mind elfogták, nagyapó ? — El ám, aki rézangyala van, még Róthot, a generálit is. — Jó . . . jó, nagyapó, de en­gém —i* ne fogjon el a — dolgom­tól, mert Isten bizony kikapok az öreganyámtul,... Jön aztán a csöpp örzsi, a dód- §unoka: — No, meggyüttél te, kis fity- firitty, csillingelő harangvirág? Hát mi vót ma az eskolában ? — Madárnap, dédapó . . . meg március 1.5 ... A kettő együtt . . . — Ezt már szeretem . . . Azt ugyan nem tudtam, hogy a madár­nak is van napja . . . Hanem már­cius 15! Az, csak az vót a dicső nap ! Még nem is meséltem . . . Hát tudod édes kis leányom, 1848-ban, amikor az a nagy —, égiháboru vót ? . . . — Jó ... jó, nagyapó . . . Mind­járt jövök, csak megeszem előbb a — lekváros kenyerem . . . Az öreg aztán elbóbiskol . . . De nemsokára felébred az éles fütty­szóra ... A másik dédunoka jön : — Ejha, te gyerek, azonnal kari­kát csináltatok a füttyödre a ko­váccsal . . . No, hát nálatok is — fülemile-nap vót, meg március 15 ? — Az, öregapó. — Hej, bizony szép nap is ez a március 15. Az uraságommal éppen Pesten vótunk a hónapos vásáron . .. No, tedd le a tarisznyádat, gyerek, hallgasd meg szépen . . . — Ad egy. hatost, öregapó ? — No, hát adok te, országhábo- ritó . . . — Adják ken kettőt . . . Alább nem hallgatom . . . Ma mindennek dupla ára van. A rektor ur ma is a drágaságról beszélt . . . Az öreg kikeresgeti a két piculát: — Hanem hé, fiú, előbb hadd lá­tom, nem korona-e ? No, nem . . . Hát tudod, 1848 bán, amikor az a nagy-nagy világitélet vót . , . A gyerek hallgatja egy darabig. De aztán besomfordál a maradék lángosra ... A vak öreg észre sem veszi. Csak mesél. Közben el is szundit, úgy hogy nemsokára dél lesz . . . Jön a jóképű muszkafo­goly, hogy az ebédhez besegítse . . . De ez sem megy olyan könnyen. Az öregnek a muszkához is van szava: ’— Hogy is hivnak fiam ? — Vladimir . • . — Hja, te vagy az öreg Vladi­mírnak a fia! Hát tudod, a mikor 1848 ban — Szolferinónál — vagy hol a csudában — kilütték alólam a lovat . . . Felkapok egy másikra ... Csak akkor veszem észre, hogy egy — kozák is ül rajta .. . Átkapom a derekát, a lovat pedig megszorítom a — térdemmel . . . Hát biz a musz­kát bevittem a táborba . . . Azért kaptam a metáliát . . . Vladimir . . . Vladimir .. * Isten biz igy hívták ... Ismertem, itt maradt nálunk, jó magyar ember lett belőle , . . Te, te vagy tán az — unokája . . .?! Hanem fiú, egy kicsit már jobban is megtanulhattál vóna magyarul! — Apó, apó siessen már! — szólt ki egy hang : elhül egészen a leves. Az öreg észbekap . . . Sietségében véletlenül reálép a lába előtt alkal­matlankodó Bodri kutya lábára. A Bodri nagyot vonit. A miért aztán az egyik somfabottal jó kiadós ütést kap a hátára . . . Szegény Bodri! Pedig ő volt az egyetlen élő lény az egész házban, aki reggeltől kezdve egész mostanáig végig hallgatta az öregapó mondó- káját, hogy hát: 1848-ban, mikor az a nagy világfölfordulás vót . . • Igaz, hogy ő is csak — szunyókálva bírta ki. * Ennyi volt a megkezdett elbeszé­lés bevezetése. Semmiség .. . Ebből sem lesz prédikációs halott... Vagy talán az lesz . . . Unottan, elégedet­lenül, éppen ketté akarom tépni. . . De odafenn a plafonon ismét feléledt a vergődő légy-pilóta a selymes pók­hálóban . . . Vergődik . . . Erőlködik . . . Ha­nem a pókháló nem ereszti. Még jobban rácsavarodik, átfonja, gúzsba köt . . . Moccanni se bir . . . S az a pókháló hirtelen elkapja, megjogja, keresztül-kasul fúrja az én lelkemet is . . . Ott zsong a fülemben az öreg Csik Ambrus rekedtre fáradt hangja, be­széde 1848 ban, mikor az a nagy- nagy világfelfordulás vót . .. Elgondolkozom .. . Megmaradhat már, nem kell el­dobni az én előbbi Írásomat se . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom